Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
4. oldal 1966. június 12, vasárnap Háború vesztes nélkül 1941. június 13. Élénk felhozatal- ról ad hírt a Kecskeméti Közlöny Piac című rovata. íme, a legérdekesebb adatok: A termelők 7000 zöldpaprikát hoztak, darabonként 10—25 fillérért árulták. A zöldbor- eőfelhozatal 38 mázsa volt, élénk kefesiet mellett ára kilónként 25— 28 fillér. Először jelent meg a májusi meggy — mindössze 30 kiló — s kilónként 1 pengőért kelt. ,,A gyümölcspiac két régebbi áruja, az eper és a cseresznye tartós, nagy felhozatalt jelent naponként. Ma 198 mázsa eper, 30 mázsa cseresznye volt a piacon. A cseresznye 60—140, az eper 40—110 fillérért kelt kilónként.’: 1941. junius 14. Az első oldalon nagyobb írás számol be arról, hogy ..megható ünnepséggel leplezték 1g Kada Elek szobrát a városi múzeumban”. Kisfaludy Stróbl Zsig- mond alkotásának leleplezésénél részt vett a város minden számba- jöhető előkelősége, de hogy hány egyszerű ember volt jelen, arról a 1 cikk nem tesz említést. Viszont ugyanez a szám egy másik cikkében részletesen hirt ad a mezőgazdasági biztosítás addigi eredményeiről. Miután elolvastuk, hogy az akkori 87 ezer lakosú városban ,,862. mezőgazdasági biztosított kap már öregségi járulékot” egyenként, s havonta 5—5 pengőt, kedvet kaptunk az előző napi piaci árakat újból, s alaposan átböngészni. . . 194i. június 16. Egy vastagbetűs cím ötlik szembe: „Miért nem lehet kenyeret kapni?” A cikk arról ad hírt, hogy harmadik napja a nagyközönség hiába ostromolja az üzleteket, „kenyér helyett kénytelen beérni az elutasítással”. A közellátás szerint indokolatlan a kenyérhiány — de ez a tényen mit- &ani változtat, e gond még a későbbi napok lapszámaiban is jelentkezik. .. 1941. június 18. Horthy születésnapja. A lap első oldalát szinte teljesen ennek szenteli. De a második oldalon már ilyen alcímet olvashatunk: „Helvécia is kenyeret kér. . .” A negyedik oldalon kéthasábos cikk. Címe: „Nyomortanya a Czoli- ner téren”. Riport egy négytagú családról, amely másodszor vált otthontalanná a belvíz miatt, de gondjukat még más is tetézi. A négytagú családot az egyetlen keresőképes, 19 éves lány borsószedésből tartja el, s az újságíró kér* d »teere felzokog: „Képtelen vagyok őket egyedül eltartani hónapok óta.” 1941. június 19. „A bugacmonos- to.ri lakosság részéről mozgalom indult, hogy a Bácskába menjenek aratómunkára, mert nem remélik, hogy itthon meg tudják keresni most az évi gabonaszükségletet.” — olvassuk a gazdasági felügyelő nyilatkozatát a lap harmadik oldalán. S aztán egy hírt, melyben a rendőrség bűnügyi osztálya közli a köz- igazgatási bizottsággal: „az elmúlt hónapban Kecskeméten 289 bűneset fordult elő, a bejelentett kár 11 739 pengő volt. . . A bűncselekmények bői L29 lopás. . A védők sem pihennek. A géppuska kezelését gyorsan megtanulták Kerekes István honvédtől Farkas Lajos és Tóth Ákos, a Móra Ferenc Iskola tanulói. (Pásztor Zoltán felvételei.) Tőserdő fái között. A golyószó- rosan az úton gyülekeztek. A ró sorozatait sűrűn toldotta támadók és a védők összekeve- meg a gránátok robbanása, redtek. Az „ellenfelek” gyorsan amely fehér füstbe borította a összebékültek, s most már kö- támadókat, elrejtve őket az „el- zösen indítottak támadó st a lenség” elől. Néphadsereg egyik alakulatáA domb oldalán levő facso- nak tábori konyhája ellen. A port is megelevenedett. Az ál- puskaropogást felváltotta a ka- cázott fészekből a géppuska nálzörgés, s a szakácsok kiosz- hosszú sorozatokat küldött a tá- tották a babgulyást, madókra. A védők Kerekes 1st- Gémes Gábor Nyolcéves per Irodalmi ankét Kalocsán I Pénteken este az Elet és Irodalom szerkesztősége látogatott el Kalocsára, ahol a Nagy Lajos Könyvtár és a TIT rendezésében irodalmi anké- tot tartott. Nemes György, a lap főszerkesztője mondott rövid bevezetőt, vázolta célkitűzéseiket és beszélt a lap megváltozott profiljáról. Mint mondotta, hangot kívánnak adni mindazoknak a problémáknak, amelyek a közvéleményt napjainkban foglalkoztatják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az olvasók szívesen veszik az ilyen jellegű, irodalmi igényű cikksorozatokat és a vitákba maguk is aktívan bekapcsolódnak. Ezután az Elet és Irodalom kalocsai olvasói számos kérdést intéztek a szerkesztőséghez, amelyekre Jovanovics Miklós szerkesztő, Molnár Zoltán rovatvezető és Faragó Vilmos adott választ. , DÍSZBEMUTATÓ VASKUTON Az 1965—66. évi KISZ-kulturális szemle bajai járási rendezvénysorozatának záró aktusaként ma. vasárnap délután fél 5 órakor kezdik a vaskúti művelődési házban a járási díszbemutatót. A több órás műsorban fellépnek a bajai járás legjobb műkedvelő színjátszói, szavalói, táncosai. együttesei és szólistái, a körzeti és járási szellemi vetélkedők nyertesei. Ez alkalommal osztják ki az egész évi kulturális munkában kitűnt énekkaroknak, bábszínjátszóknak, népi tánccsoportoknak és tánczenekaroknak. valamint, a helyi, a körzeti, a járási és a díszbemutató nyerteseinek a Bajai Járási Tanács művelődésügyi osztályának vándorzászlaját, díjait és okleveleit. szes többi helyiségbe. Közben vita támadt a háztulajdonos és a világtalan ember között, aminek az lett a vége, hogy Szken- derovics Károlynak kiutalt a tanács egy szobát — a Csernus lakásából. A hosszadalmas per tehát tulajdonképpen ekkor kezdődött. Csernus László, mint főbérlő ugyanis bírósághoz fordult és kérte a lakrészeknek az ő részére való visszaadását, vagy azt, hogy emeljék fel a Szkenderivics által fizetendő összeget negyven forintról az albérletekért törvényesen járó díjra. Ekkor azonban meglepő dolog történt. Szkenderovics felmutatott a tárgyalóteremben egy megállapodást, amely szerint „Csernus László. Kecskemét. Lugossy u. 2. szám alatti lakos főbérleti lakásából átadott eg yszobát. konyhát, éléskamrát, üvegverandát a villanyórával együtt költségmegtérítéssel, ö magának csak a kis szobát tartja meg. A megállapodás visszavonhatatlan.” Aláírás: Szkenderovics Károly. Bogovics József és Takács Sándor tanúk, valamint Csemus László főbérlő. Ez a papír perdöntő volt. ám újabb fordulat következett. „Nem én írtam alá.. Csernus László kijelentette; hogy Ilyen megállapodást nem ismer, azt soha nem írta alá és nem vette fel a szóban említett ötezer forintot sem a lakás átengedése fejében. Az alperes hozta a tanúkat, a bíróság elé, akik vallották, hogv a papírt, a megállapodást Csernus László az ő jelenlétükben írta alá. s mivel világtalan. abban segített neki Szkenderovics is aki ezt a tényt nem tagadta, de hozzátette, hogy mielőtt a főbérlő aláírta volna a megállapodást, ő felolvasta neki annak tartalmát. Csernus László azonban továbbra is azt állította, hogy nem írta alá és a megállapodás nélküle született. Kérte a bíróságot, hallgasson meg igazságügyi írásszakértőt, aki egyértelműen eldönti a vitát, így is történt. Először Horváth József szakértő mondott véleményt 1965. november 27-én: „A kérdéses aláírás egy valódi aláírás felhasználásával, másolás útján jött létre, tehát nem valódi aláírás. .Ezzel a szakértői véleménnyel Szkenderovics nem volt megelégedve és újabb meghallgatását kérte. Így került sor Merényi Béla igazságügyi kéz- és gépírásszakrétő bevonására, aki megvizsgálva a Vitatott aláírást, összevetve egy eredetivel. a következőket mondta: . ;az aláírás hamis eredete az eltérések alapján kimutatható. A hamisítás írásszínvonala Szkenderovics Károly aláíró személyérd utal.” A per azonban tovább hullámzik. Újabb tanút hallgatott meg a bíróság, aki szintén azt vallotta, hogy Csernus László írta alá a megállapodást. A bíróság ezt fogadta el és Szkenderovics Károlynak adott Igazat. Nyolcévi pereskedés után tehát minden maradt a régiben azzal az eltéréssel, hogy a két embert ma már szinte lehetetlen volna kibékíteni épp úgy. mint az igazságot teljes mértékben föltárni. Azt hisszük azonban, ez utóbbi mégsem olyan rejtélyes, hogy nyolc év alatt sem sikerült volna fényt deríteni rá. Kétségtelen, hogy a bíróság szabadon, belátása szerint mérlegelheti az elé került bizonyítékokát. de jelen esetben mégis furcsa, hogy a két szakértő véleményével szemben a tanúknak adott igazat. De ahogy mondtuk, még nincs jogerős végzés az ügyben. G. &. ván honvéd vezetésével a Móra Ferenc Iskola tanulóinak közreműködésével szívósan megvetették lábukat. Repültek a gránátok. amelyek a domb aljájék. Az erdő szélén izzadt, de lelkes kis csapat nézett a meredeken emelkedő domb tetejére. — Támadjunk! — suttogta Nyári délelőtt. A Nap tikkasztó sugarai a fák levele alá is behatoltak. s az avarból felszálló pára a ruhát benedvesítette. Az erdő csendjét csak surranó Nyolc esztendeje folyik egy lakásvita Kecskeméten a járási és a megyei bíróságon. Nem kell azoban azt gondolni, hogy ennyi idő után befejeződött volna a per. A legutóbbi bírósági határozat még nem jogerős, ellene fellebbezésnek van helye, tehát újabb tárgyalásra van lehetőség. Hiba lenne, ha csak a bíróságot marasztalnánk el a hosszadalmas ügyintézésért, mert a probléma valóban bonyolult. de egyáltalán nem áttekinthetetlen. Bérlő, albérlő Cseroug László rokkant nyugdíjasnak — aki mindkét szemére teljesen vak — Kecskeméten a Lugossy István utca 2. szám alatt van egy főbérleti lakása. A világtalan embernek nyilvánvalóan segítségre, támogatásra van szüksége ahhoz, hogy ügyeit intézni tudja, s mindennapi életét rendezze. Ezért 1956 végén úgy határozott, hogy egyik szobáját kiadja. Oda enged egy olyan embert, családot, aki vállalja a levelek. számlák kezelését, s ugyanakkor begyújt az ő lakásába stb. Talált is valakit mégpedig Szkenderovics Károly személyében. Megállapodták és eleinte minden a legnagyobb rendben ment. nézeteltérés, vita nem volt közöttük, békésen éltek. Az első kisebb összetűzésre azonban hamarosan sor került. Ahogy Csemus László elmondta a bíróságon, egy alkalommal a villanyszámlás nem adta oda neki a számlát, mondván, hogy az óra Szkenderovics nevén szerepel. — Akkor döbbentem rá, hogy meg akarja szerezni a lakásomat — mondta a vak ember. Az ügyészség eljárt ebben az ügyben és megállapította, hogy a főbérlő Csemus aláírása nélkül került az óra az alperes nevére. A DÁV az ügyészség intézkedésére visszaírta. A pereskedés ez idő óta tart a két- ember között, de tulajdonképpen mégsem ez volt az ofc, a nyolcéves pernek, nem ez képezi az alapját. Miután megromlott a viszony közöttük, a Gondozás elmaradt Csemus meg akart szabadulni korábbi pártfogójától, hogy mást fogadjon oda. Eleinte azon folyt a vita, hogy Szkenderovics bérlő, vagy albérlő-e a lakásban, amelyből egy szobát lakott. A „takarítás“ Nyolc évvel ezelőtt. 1958-ban Szkenderovics azzal fordult Csemus Lászlóhoz, hogy kitakarítja az egész lakást, de ehhez át kell adni a kulcsokat. Ez meg is történt. A takarítás — Csernus elmondása szerint — mindössze egy napig tartott és a világtalan ember került a'j- ba a kis szobába, amelyben korábban a másik család lakott, azok pedig beköltöztek az öszban ezernyi szikrát szórva robbantak fel. A harci zaj betöltötte az egész terepet s felhangzott a harcosok kiáltása: — 6493... Ki vagy lőve!... 5204... Vedd le a számodat. 5849. . . 5849... A támadást támadás, ellen- lökés követte, dörgött, füstölt, csattogott minden... A derült égboltra hirtelen hatágú zöld rakéta röppent fel... Elcsitult a lövöldözés, s Kiskunfélegyháza hat általános iskolájának úttörői fáradtan, poegy izgatott hang —, ne várjunk! — Pszt... ne beszélj! — szólt a türelmetlenkedőre Körösi László honvéd az előőrs parancsnoka — be kell várni az egység zömét... Az erdei úton katonás léptek dobbantak, megérkezett a támadó csapat, a Bajcsy-Zsilinsz- ky Iskola tanulói Kiss Judit tanárnő vezetésével. Néhány szusszanásnyi idő múlva, a parancsnok jelére ketté hasadt a csend. Puskaropogás, géppisz- toszcsattanás dübörgött végig a halk nesz. az ágak zörrenése törte meg. A sűrű lombok között „harcosok” szökelltek, húztak előre, fatörzshöz lapulva a magas fűbe bújva, hogy az „ellenség” vigyázó szemét kikerülTámadnak a Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola „harcosai”. Az élen a két rajparancsnok, Körösi László honvéd és Varga László őrvezető.
