Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

1966. Juni Of 12, vasárnap V­S. oldal t,A párthatározatban megfogalmazódott mindaz„ amit vártunk” Beszélgetés a reformról Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész ország közvéle­ménye felfokozott érdeklődés­sel kísérte a gazdaságirányítá­si rendszer reformjáról meg­jelent előzetes sajtóközlemé­nyeket Természetesen — asze­rint, ki mennyire járatos a közgazdaság területén — más­más elképzelések alakultak ki a dolgozók körében. Volt, aki többet és volt aki kevesebbet értett meg a tájékoztatókból. De azt kezdettől fogva tudta az egyszerű munkásember is, hogy jövőnk szempontjából döntő jelentőségű határozatot dolgoz ki a párt. Vajon megfelel-e mindenben az előzetes várakozásnak a né­hány nappal ezelőtt megjelent határozat? — ezzel a kérdés­sel indult az az érdekes be­szélgetés, amelyet a „Fémmun­kás” kecskeméti gyáregységé­nek gazdasági és politikai ve­zetőivel: Horváth János igaz­gatóval, Bakos Péter párttit­kárral, Ócsat Imre főmérnök­kel és Váczi Zoltán főköny­velővel folytattunk. Higgadtan, megfontoltan — Örömmel láttuk, hogy a párthatározatban megfogalma­zódott mindaz, amit mi kom­munisták, gazdasági vezetők vártunk. Olyan határozat ez, amely mögé nyugodt szívvel felsorakozhat minden dolgozó — mondja Horváth János és szavai egyetértésre találnak munkatársad körében. — Sokat beszélgettünk, vi­tatkoztunk az elvtársakkail a határozat megjelenése óta el­telt napokban. Volt, aki azt mondta, hogy nagyon szép, na­gyon jó, de miért kell még évekig várni a reform megva­lósítására — veszi át a szót a főmérnök. — Nincs igazuk a türelmetleneknek, hiszen tu­lajdonképpen már hozzálát­tunk a kitűzött célok megva­lósításához: elsősorban a ter­melés minőségi mutatóinak az előtérbe állításával. — Egyetértek Ócsai elvtárs­sal — kapcsolódik a beszélge­tésbe a főkönyvelő. — A mi­nőségi szemlélet kialakítása az alapja a gazdaságpolitika égé- ■ szét érintő változásoknak. — Éppen az a higgadtság, megfontoltság, amely a párt munkáját jellemezte a reform előkészítése idején és jellemzi a következő időkben, az intéz­kedések gyakorlati megvalósí­tása során, kölcsönöz bizton­ságot az embernek. Népünk jövőjéről van szó, a kapkodás nehezen jóvátehetó károkat okozhatna. — Köti csokorba az elhangzottakat Bakos Péter párttitkár. Kézzel fogható bizonyíték — A reform szükségességét hangsúlyozva, a határozat ki­emeli, hogy a gazdasági fejlő­dés korábbi forrásai kimerülő­ben vannak, a jövőben a nö­vekedést a belső tartalékok in­tenzívebb feltárásával, a mű­szaki színvonal emelésével kell elérni. Mi a véleményük er­ről? — Elég, ha megemlítem, hogy évekkel ezelőtt nem oko­zott gondot a létszám bővíté­se. Ma már a munkaerő belső átcsoportosítása — az impro­duktív létszám csökkentése a produktív javára — is jórészt befejeződött. A termelés to­vábbi fokozása nyilvánvalóan csak a termelékenység növelé­se útján lehetséges — véleke­dik az igazgató. — Már csak azért Is, mert a bérkeretünk kötött és a Jö­vedelmezőség döntő fontossá­gú gazdasági mutató — egé­szíti ki a gondolatot a főköny­velő, Ócsai Imre kézzelfogható bi­zonyítékkal támasztja alá sza­vait: egy ajtóprofilt helyez élénk az asztalra. — Ezt a gyártmányt korábban két da­rabból állítottuk össze. A ha­gyományos módszerrel sem az anyagfelhasználást, sem a meg­munkálás*® fordított időt nem lehetett tovább csökkenteni. Készítettünk azonban egy új szerszámot, amelynek a segít­ségével most már egy darab­ból préseljük az ajtóprofilokat. Megszűnt a nehéz kézimunka, összehasonlíthatatlanul jobb és esztétikailag is szebb a gyárt- mány, ugrásszerűen nőtt a ter­melékenység. Ez az a bizonyos belső tartalék, ami a műszaki fejlesztésben, a technológia tö­kéletes! tésében, az újításiban rejlik. » Vj szemlélet A továbbiakban arról be­szélgetünk, hogy a vállalatok és a dolgozók anyagi érdekelt­ségének a fokozása segít ki­hozni minden emberből tudá­sa, szorgalma legjavát. És ez­zel máris elérkeztünk a hatá­rozat egyik legfontosabb pont­jához, amelyet így fogalmaz­tak meg: „Az egyes dolgozó életszínvonala jobban függjön a munkája társadalmi hasz­nosságától.” — Nem lesz könnyű meg­értetni ezt mindenkivel, hiszen ha az „egyenlősdi”-elv már ré­gen megszűnőben van is, még kísért az emléke — fordulunk a párttitkárhoz. — Igen, az újszerű gazdál­kodáshoz szükséges szemlélet kialakítása nem lesz könnyű feladata a kommunistáknak és a szakszervezetnek. Fel kell készülnünk alaposan, hiszen a gazdasági reformok bevezeté­se, sikeres megvalósítása első­sorban a kommunisták ügye és politikai kérdés. Máris látjuk, hogy tovább kell javítanunk az alapszervezetünk vezetésé­nek a színvonalát — válaszol a párttitkár. Piac és hidroglóbus A termelés és a kereslet összhangjának a fokozása egyik alapvető célkitűzése a reform­nak. Beszélgető partnereink ér­dekes példát tudnak idézni a vállalat életéből ezzel kapcso­latban is: — Nehéz megérteni, hogy éppen most, amikor párthatá­rozat születik arra vonatkozó­an, hogy a piac szükségletei határozzák meg alapvetően a termelést, egy felsőbb szinten született intézkedéssel, a mi megkérdezésünk nélkül elvi­szik tőlünk a hirdoglóbusgyár- tást. Pedig a hidroglóbus elő­állítását az utóbbi években úgy tökéletesítettük, hogy ma már szép hasznot hoz a válla­latnak, és osztatlan elismerést arat termékünk a külföldi, va­lamint a hazai piacon is — pa­naszolja Horváth János igaz­gató. A főkönyvelő döntő érvként hozzáfűzi az elhangzottakhoz: — A technológia tökéletesíté­sének eredményeképpen jövő­re már 10 százalékkal olcsób­ban tudnánk piacra dobni a hidroglóbusokat. Az OVF Víz- gépészeti Vállalat lajosmizsei telepén pedig a gyártás bein­dítása, felszerszámozása stb. még hosszú hónapokig lehetet­lenné teszi ugyanezt.' Gyártsák ott is, az ilyenféle versengés bizonyára további fejlesztésre ösztönözné mindkét vállalatot. A monopolhelyzet — ezt ta­pasztalhattuk az elmúlt évek-, ben — sokszor minőségromlást eredményez. * A beszélgetést hosszú órák után „más dolgunk is van” — jelszóval hagytuk abba. Mint a társaság egyik tagja találó­an megjegyezte: ez is a hatá­rozat szellemében történt. Mert ma és az élkövetkezendő hó­napokban is a legfontosabb a napi feladatok, az éves tervek maradéktalan megvalósítása. A reformok ugyanis nem szavak­ra, hanem gazdasági eredmé­nyekre épülnek. B. D. 4 félszemű Jmsfitía Justitiának, a jog istennőjé­nek a szemét kendő takarja, jelképezvén, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. A bí­róságok tekintélye éppen eb­ből a pártatlanságból táplál­kozik és ez vonatkozik termé­szetesen az üzemj társadalmi bíróságokra is. Miért hangsúlyozzuk ezt? Azért, mert a társadalmi bíró­ságok munkáját értékelve, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa többek között megálla­pította: számos üzemben kö­vetkezetesen csak a fizikai munkások ügyeit viszik a kol­lektíva ítélőszéke elé, a ve­zetőkét nem. A Kalocsa vidéki Fűszerpap­rika- és Konzervipari Vállalat kiskőrösi telepvezetője például többször részesült már fegyel­mi büntetésben — legutóbb 28 ezer forint kárt okozott a nép­gazdaságnak a technológiai fegyelem megsértésével — mégsem idézték még soha a társadalmi bíróság elé. A Ba­jai Állami Gazdaság energeti­kusa saját részére készített konyhabútort a gazdaság anyagából. Szigorú megrovás­ban részesült ezért, de az ő ügyét sem utalták a társadal­mi bíróság elé. A példákat sorolhatnánk to­vább, hiszen mint mondtuk — számos üzemben csak a fél szemét takarja kendővel az igazság istennője. A társadalmi bíróságoknaK jelentős szerepet szántunk a munkafegyelem megszilárdítá­sában, a közös tulajdon vé­delmében. az üzemi demokrá­cia szélesítésében, egyszóval: a szocialista erkölcs kialakítá­sában. És szerepük a jövőben még tovább növekszik. Tűrhe­tetlen, hogy egyes gazdasági vezetők a „mundér becsülete” jegyében, a magasabb beosz­tású dolgozókat szint« lopva fegyelmezik és nyilvánosságot csak a fizikai munkások ügyei­nek adnak. De nem értjük azt sem, hogy az üzem kommu­nistái, szakszervezeti aktivis­tái miért nem lépnek fel ke­ményen az ilyen szemlélet el­len. A szakszervezeti bizottsá­goknak törvényben rögzített joguk és kötelességük, hogy figyelemmel kísérjék a fegyel­mi ügyeket és az arra érde­meseket a közösség elé bo­csássák — függetlenül a vét­kes beosztásától. Mert a mér­ce ugyanaz akárkiről is van szó, és a vezetés tekintélyét nem a hibák eltakarása, ha­nem nyílt feltárása növeli. (—s —Ő) Két felszállás között, 30—4-0 éves. terebélyes cse­resznyefák koronáját csak ily módon lehet jól megpermetezni. Talán nem érdektelen, ha megkérdezem a pilótáktól: mi a jövedelmük. — Sajnos, azzal nem dicse­kedhetünk — mondja Lakk Ist­ván. — Beszélgettünk az itteni traktorosokkal, s kiderült, több a keresetük, mint nekünk. Min­ket valóban csak a hivatássze­retet tart a gépen... Pedig nemcsak a teljesítmény érdemelne nagyobb anyagi meg­becsülést. A légi növényvéde­lem a legveszélyesebb repülési kategóriába tartozik. S hozzá kell tennünk, ezek az emberek a permetezési-műtrágyázási sze­zonban csak kéthetenkénj jár­nak haza: Budapestre, Székes- fehérvárra. Esztergomba, Mező­túrra. Előfordult olyan eset, hogy öt hétig nem tudtak ha­zamenni. Állomáshelyüket he­tente kétszer-háromszor változ­tatják. Volt már úgy nemegy­szer, hogy például Nyíregyhá­zán reggeliztek. Szolnokon ebé­deltek és Szekszárdon vacsoráz­tak. Gyors és gazdaságos Mindezek ellenére nem tud­nának megválni hivatásuktól. Láthatóan büszkék arra, hogy a mezőgazdaság legkorszerűbb gépeivel dolgozhatnak. A kor­szerűség nemcsak a technikára vonatkozik. Hanem a gazdasá­gosságra is. Erről beszélgetünk a legelő szélén Szalai Józseffel, a Jókai Tsz brigádvezetőiével és Bátyai Józseffel, a Petőfi Tsz íőagro- nómusávaL — A karbamidos lombtrágyá- kás holdanként egy-másfél má­zsás terméstöbbletet eredmé­nyez — mondja a főmezőgaz­dász. — A ráfordítás pedig, be­leszámítva a hatóanyag és a kiszórás költségét, nem haladja meg a holdanként! hatvan fo­rintot. Jánoshalma határában az idén 3500 hold gabonát lomb­trágyáznak repülőgépről. _A permetezésnél pedig leg­főbb előny — a gyorsaság. Az idén először szőlőt is permetez­nek. Evégett mennek át Mély­kút határába, ha itt végeztek. ■ - .A megtöltött tartállyal negyedóránként startolnak dü­börögve a gépek. Pár perc múl­va már a kalászok tetején szá­guldanak, Hatvani BameJ öttagú, két géppel dolgozó cso­portnak. Nicsak. felszállt a má­sik gép is, egy kilométernyire tőlünk ereszkedik rá a gabona­táblára. fülkéjében Lakk Ist­ván pilótával. Mi pedig vissza­felé tartunk, mivel kiürült az ötbektós tartály. Hajszálponto­san megállunk a „repülőtér” szélén elhelyezett óriási vas­edény mellett, amelyben a szö­vetkezeti gazdák készítik, illet­ve pótolják a karbamid oldatát. Odébb pedig a csoport ..földi tagjai napoznak: Osisneg Fe­renc és Szikorszki István, a két szerelő, továbbá Kovács László, egyszemélyben gépko­csivezető és anyagbeszerző. Ez esetben örvendetes a szerelők tétlensége, mivel ez annak a jele, hogy rendben vannak a gépek.. Reggeli Nyíregyházán, vacsora Szekszárdon — Üzembiztos, jó gépek ezek — mondja Osisneg Ferenc. — A Földművelésügyi Miniszí é- rium Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának 33 ilyen masiná­ja van. De az idén még kapunk vagy tizenötöt, szovjet gyárt- mányúakat. az ittenieknél há­romszorta nagyobb teljesítmé­ny űeket. Bár a mostaniak kapacitását sem lehet összehasonlítani a földi gépekével. Kriván Péter, a tsz-közi vállalkozás főkertésze elmondja, hogy az 1100 holdnyi szórvány gyümölcsfák permete­zését alig több mint egy nap alatt elvégezte a két gép. És nem is akárhogyan, hiszen a Felbőg a motor. Meglódul ve­lünk a gép. Fokozódó gyorsu­lással szalad alánk a jánoshal­mi nagy legelő egyhangúan zöld szőnyege. Néhány másodperc — és a fülkében szinte elviselhe­tetlenné válik a zaj. Ráz ben­nünket a narancssárga színű szárnyas gép, akár egy paraszt­szekér. Ám a következő pillanatban megszűnik a rázás. Elszakad­tunk a földtől. Símán úszunk a remegő napfényben, szinte a sugarak rácsain kapaszkodva felfelé. Alattunk dűlőút kanya­rodik, fasorral. Emitt traktorok, amott tanyák látszanak. Előt­tünk a Jókai Tsz hatalmas ga­bonatáblája. A széléhez eresz­kedünk, a gép meredeken oldalt dől. Már ott is vagyunk. Czifra Sándor, a pilóta a gép műszer­falán megnyitja a csapot. A karbamid oldata fehér sugárban hull a szárnyak alatti nyílások­ból. A huszonhetedik start Mintha közvetlenül a kalá­szok tetején szaladnánk. Órán­ként 140 kilométeres sebesség­gel. — Ma ez a huszonhetedik fel­szállásom — kiabálja a pilóta, hogy értsem szavát a zúgástól. — Még huszonhárom van visz- sza. Naponta ötven az engedé­lyezett. Nem egészen fiatalember már. Harmadik éve repül a lengyel gyártmányú — PZL jelzésű — növényvédő géppel. Előtte a honvédségnél, illetve a honvé­delmi sportszövetségnél vitor­lázott. Ö a vezetője egyúttal az —————————— ..................... l——1 ..........mr mwnrmn • ni n ■■ ■ a Re pülőkkel a k

Next

/
Thumbnails
Contents