Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

1*8, Június 9, os8t5rttHt

S. oldal

Az elismerés kötelez

Amint a pillantásom végigjár az elnöki iroda falán, amelyet oklevelek sokasága díszít, rövid vizsgálódás után megállapítom, hogy szinte „törvényszerűen” minden második évben kiérdemelnek valamilyen kitüntetést a kecskeméti Aranykalász Tsz gazdái. A hét éve két tsz-ből egyesült közös gazdaság rá két és négy évre, legutóbb pedig az 1965. gazdasági évben elért eredményekért kapott vándorzászlót és oklevelet.

Hogy ebben viszont nem a véletlen játszik közre:; hogy a tavalyi termelési versenyben a dunavecsei Virágzó Tsz-szel az alappontszámokat illetően holtversenyben végeztek, s ez utóbbi szövetkezeti gazdaságot csupán az egyéb közgazdasági tényezők helyezték néhány ponttal az Aranykalász elé: mindez hosszú évek célratörő, tervszerű munkájának az eredménye.

Kosa Antal elnök szerint:

— Nincs semmi csodálatos abban, ahogyan gazdálkodunk. Mindössze annyi a „titka”, hogy azt, amit csinálunk, szakszerűen, jól csináljuk. Messzemenően szem előtt tartjuk adottságainkat, a lehetőségeket.

Talán ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy biztosan tartják pozíciójukat a megye- székhely élenjáró gazdaságainak sorában. Így évek óta övék a legkiválóbb tehenészet.

„Horribilis“ fejési átlagok

— Tavaly, amikor pedig erősen sújtotta az üzemágat a száj- és körömfájás, mindössze tizennéggyel maradt a 4000 liter alatt a tehenenkénti átlagos tejhozam. A megelőző, vészmentes évben viszont sikerült egy literre megközelíteni a 4200-at! Mondanom sem kell, hogy akadnak ezt az átlagot is jóval felülmúló egyedek. Jobb, korszerűbb férőhelyekkel dicsekedhetnek ugyan másutt, de az ilyen küllemű, kondíciójú állomány párját ritkítja. A tehénállománynak egyébként a 90 százaléka tbc-mentes. A még fertőző állatokat amazoktól gondosan elkülönítve tartjuk.

„Súlyponti” kérdés náluk, immár második éve, a juhtenyésztés is. Idei célkitűzésük egy-egy anyajuhtól átlagosan 60 liter tej kifej ése.

Egy „zamatos“ üzemég

... Járjuk a határt az elnökkel. Felkeressük a szarnócaszü- retelőket, akik ottlétünkkor ugyan még csak az egyharma- dát szedték meg a 13 holdon fólia alatt termesztett bogyóknak, de máris 100 ezer forint körüli összeggel gyarapították a közöst. Egymástól szinre-szemre, a termés formáját, nagyságát tekintve is elütő parcellákban, a folyamatos érési sorrend érdekében hét szamócafajta tenyészik. S az évek során mind több nagyüzemi tapasztalat birtokában folytatják a telepítést, rövidesen újabb 20 holddal. De jó bevételi forrást jelent a 10—10 hold málna és feketeribizke is.

Zsendülő vetések közt haladunk tovább, a másik üzemegység felé. Mellettünk a jól bevált, több éve meghonosított triticale dús kalászai bólogatnak.

— Kenyérgabonából 17,8 mázsa volt a tavalyi átlag, kukoricából májusi morzsoltban 29,7 — ejti csöndesen az elnök a szót. — A 203 mázsás cukorrépaátlagnak több mint a kétszeresét takarítottuk be a takarmányrépából. A gépesítésben — amelynek foka erőgépekből csaknem 100 százalékos — az egységes típusokra törekszünk.

S mindez hogyan „csapódik le” egy-egy gazda javára? Az évi átlagjövedelmet az egyesülést követő esztendő óta csaknem kétszerezték: 10 900-ról a 20 700 forint fölé emelkedett. Nem is olyan távoli szándékuk az egyesülés a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-szel, amelynek Kosa Antal — „szinkronban” — jelenleg is elnöke. Addigra amazok is igyekeznek

— már eddig sem kevés sikerrel — az Aranykalász gazdálkodási szintjét megközelíteni. Az utóbbi két esztendő náluk is jókora „ugrást” hozott — 9600-ról 14 és fél ezer forintra

— az átlagjövedelemben.

Szükség -van a lóra

,. _A baromfitelep tőszomszédságában formás csikók „sziesz- táznak”. Kezesbárányként jönnek üdvözölni a gazdát — Plútó, az egyik lipicai és Zsuzsi, az arab fajtájú csikó.

— Nem mondhatunk le a lóállományról — hangzik az elnöki érvelés. — Mindig lesznek olyan talajok, amelyeken a gép elsüllyed, később foghat a munkához; s olyan kisebb szállítások, amelyek géppel ugyancsak aránytalanul költségesek lennének. És ha már lótartással foglalkozunk, miért ne legyen a jelentős értéket képviselő kancáknak évente csikaja? Jól ta- karmányozott, edzett, nemcsak az istállóban nevelkedő, hanem „kisportolt", rendszeresen járhatott csikók. Az egyesülés e tekintetben is mennyiségi változást hoz, de a minőségből sem engedünk.

,.. S itt van a közös gazdaság baromfitelepe, amelynek 70 ezer az évi keltetési kapacitása, s egy-egy New Hampshire tyúkra tavaly 195 tojás jutott. A hét és fél hónapos termelési időszakban 31,5 kilogramm a tojón- kénti takarmányfogyasztás. A gödöllői baromfiteljesítmény- vizsgáló állomás legutóbb kilenc nagyüzemi gazdaság tenyésztési eredményeit értékelte, s ennek alapján a kecskeméti Aranykalász Tsz — megelőzve jó néhány állami gazdaságot is

— az első három helyezett közt van. Évről évre négy vagon árubaromfi kerül ki a telepről, s a tavalyi jövedelmük egy és háromnegyed millió forint volt.

Tévedne, aki azt hinné, hogy a néhány év egyenes vonalú sikersorozata nyomán valamiféle mellveregető önelégültség tölti el a gazdákat. Tőlük, s az elnöktől is gyakorta hallani ilyen szavakat: „Még mindig többet és jobban szeretnénk... Jövőre ezt másképp csináljuk...” Céltudatosan keresik a legjobb megoldásokat, s szüntelenül fejlesztik, gyarapítják a leginkább bevált, jól jövedelmező üzemágakat. Bizonyos, hogy ennek az építő elégedetlenségnek is köszönhető a vándorzászló, amelyet ünnepélyes külsőségek közt csak néhány napja vettek át. S annál kevésbé „pihennek babé- raikon”, mivel tudják, hogy ez az elismerés is új eredményekre kötelez, további sikerekre sarkall.

r Jóba Tibor

Kecskeméten tanácskoznak az autóközlekedési vállalatok jogászai

A KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság rendezésében kétnapos tanácskozás kezdődött tegnap Kecskeméten, a Park Étterem helyiségében, amelyen részt vesznek az ország összes autóközlekedési vállalatainak a jogászai.

A vezérigazgatóság képviseletében megjelent a tanácskozáson dr. Dömény István, az igazgatási és jogügyi szakosztály vezetője, dr. Urálik Jenő jogi főHatáridő előtt építik fel

■ Széchenyi téri lakóházat és a leninvárosi óvodát

Azok a kecskemétiek, akik vasárnap elsétáltak a Széchenyi tér 1—3. szám alatt folyó építkezés előtt, csodálkozással, vegyes elismeréssel állapíthatták meg, hogy a kőművesek a pihenőnapot is munkával töltötték.

A szokatlan látványt így magyarázták az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szak- szervezeti bizottságán: »- A Széchenyi téren épülő 6 emeletes lakóház munkásai a Szocialista Munka Építésvezetősége címért küzdenek. A pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy december 31. helyett november 30-ra befejezik a ház építését. Amikor a munka úgy kívánja, vasárnap is dolgoznak.

Elmondták a szakszervezeti bizottságon azt is, hogy hasonló vállalást tettek a leninvárosi óvoda építői: szeptember helyett e hónap végéig be akarják fejezni az építést. Ha sikerül teljesíteni a vállalást, akkor szeptemberig elvégezhetnék a vállalat iparosai a hátralevő szerelési munkát is és az új városnegyed apróságai már a korszerű, szép otthonukban kezdhetnék az óvodai évet.

Eddig mindkét építkezésen a vállalásban rögzített ütem szerint haladt a munka, de az utóbbi időben a leninvárosi óvoda építését lassította, hogy nincs elegendő burkoló és lakatos. A

Érik a paradicsom

a Városföldi Állami Gazdaság kiskunfélegyházi kertészetében. A környéken legkorábban kiültetett bokrokon színesednek a bogyók, s pár nap múlva megkezdik az értékesítését. A 30 holdas primőr paradicsomról holdanként 150 mázsa termést várnak.

versenyben levő brigádok remélik, hogy a vállalat vezetősége segít megoldani ezt a gondot is és teljesíteni tudják a vállalást.

osztályvezető, dr. Gyenes Gábor döntőbíró és dr. Kiss Ernő jo-gi osztályvezető. A megyei főügyészséget dr. Tasnádi Elek közlekedési ügyész, a megyei rendőrkapitányságot Végső .János és Remeczki István százados. a megyei döntőbizottságot dr. Kávást Lóránd, a járásbíróságot pedig dr. Falu György elnökhelyettes képviseli.

Tegnap dr. Kiss Ernő, az Autóközlekedési Vezérigazgatóság jogi osztályvezetője és dr. Zsombori László jogtanácsos tartott vitaindító beszámolót a vállalatok jogi munkájáról, illetve a döntőbizottsági ügyekkel kapcsolatos kérdésekről.

A mai tanácskozáson dr. Ne- deczki Istvánnak, a vezérigazgatóság jogtanácsosának a beszámolójával kezdődik, aki a vállalatok fuvarjogi problémáiról beszél. B. D.

Szovjet gépsorok a keceli tözegbánvában

A Császártöltés és Kecel között vezető műúton közlekedők közül kevesen tudják, hogy nagy fontosságú bánya telepe mellett haladnak. Az útvonaltól nyugatra csak egy horhosrésen át látható a Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási Vállalat keceli üzemének dombokkal takart tőzegtelepe,

A két község között mintegy 1700 holdnyi területen, 13 kilométer hosszan, 1—2,5 méter vastag rétegben található az értékes talajerőpótló- és tüzelőanyag. Az itt kitermelt meny- nyiség az országban „előállítotténak” a 40 százaléka.

Komplett gépesítés

A keceli tőzeg „bányászása” egyre nagyobb méreteket ölt. Ezt a kitermelés teljes gépesítése tette lehetővé, amit a második ötéves terv időszakában fejeztek be. (Az üzem egyébként a tervidőszakot megelőző évben, 1960-ban került az említett — s a hasonló jellegűek közt az országban a legnagyobb —, az Élüzem, címet már hatszor elnyert vállalat kezelésébe.)

Két évvel ezelőtt 14 millió forint értékű gépeket, köztük két komplett szovjet gépsort kapott az üzem, s ezenkívül 8,5 millió forint költséggel felújították a 18 kilométer hosszú

írniuk

Vezetők. Sok esztendővel ezelőtti beszámolót böngészgetnek. Nem győznek csodálkozni, mekkorát léptek azóta előre munkaterületü- kön.

— Az ember ilyenkor lepődik meg igazán. Ismeri a munkáját, évek során nap mint nap benne van a folyamatokban, küszködik az eredményekért. Közben azonban nem nagyon jut idő visszatekintésekre.

— Nézzétek a gépek számának emelkedését! Ma községünkben van annyi, mint akkor az egész megyében.

— Hát még a termésátlagok!

— Azért van itt egykét ellentmondás is. A gyenge tsz-ek száma például egynegyedével kevesebb a jelentésben, mint a mérleg- hiányosaké. Ez hogy tehetett?.

— Pedig volt egyben-másban egy kis smink, szépítés is.

— Milyen jó, hogy jópár éve rájöttünk már: semmi értelme a sminknek, önmagunkat csapjuk be vele.

így emlékeztek az elvtársak. Eszükbe jutott egy-két olyan társterület, ahol most buknak ki a sminkelés hátrányos következ- ményei. Későn ébredtek rá, hogy önmagunkra üt vissza, ha a valóságot megmásítjuk, nem a reális helyzetnek megfelelően politizálunk. Smink a jelentésben, a szépítgetés láncolatának kialakulásához vezet Egy vagy két esetbein „használ” a szépítés, de csak szubjektív, egyéni cél van így is mögötte: „Ne legyen már olyan rossz kép a munkánkról ...” Mikor azonban a tények, eredmények mind differenciáltabb számbavétele. elemzése, azaz

a tudományos módszerek időszaka jött el gazdálkodásban, vezetésben, a smink leleplezte magát. Azoknak sem könnyítette, hanem nehezítette a dolgát, akik hittek a szépítések „problémákat megoldó” hatásában.

Igazságtalanok lennénk azonban, ha csak emberi gyarlóságokból eredőnek tekintenénk utólag is ezt az elmúlt, idejétmúlt jelenséget. Az irányítás régebbi mechanizmusának hibái is lehetőséget adtak arra —, hogy csak a gazdasági életet vegyük példának — ami a lakkozást, a valóság tetszetősebbé tételének tendenciáit is szülte. Hogy csak többet ne mondjunk: a központi tervek sematikus lebontása. melynél nem voltak tekintettel a helyi adottságokra. Termelni kellett, a nagyszámú tervmutatót „teljesíteni” kellett, de mivel a területi lehetőségek — mezőgazdaságban a munkaerő- helyzet, talajviszonyok, technikai ellátottság stb. — mégis csak a maguk realitásaiban hatottak, sok minden a tervtől, rendelkezéstől eltérően alakult. A valóság kényszerítése, a lehetőségek erőltetése a sémához, szüntelen feszültséget okozott, akár a vezetés, akár a hitel, beruházás, akár alulról jövő javaslatok, észrevételek — régióit tekintjük. Nagy szellemi energiát vont el nem egy esetben a valóságnak az elképzelésekhez való igazítása. A terv: törvény — mondottuk, s hogy a mutatók tekintélye csorbát ne szenvedjen, néhol sminkeltek.

Igaza volt a cikk elején idézett egyik elvánsnak. „Egy-egy régi beszámoló nemcsak történelmi dokumentum, hanem tankönyv a dialektikus szemléletre, az összefüggések vizsgálatára.” Tóth litván

kisvasútat is, amelynek sínpárjain 25 MD—10 Diesel kis mozdony vontatja a kitermelés helyéről Kecel—Alsó vasútállomásra a bányatermékkel megrakott csilléket.

Tizenháromszor nagyobb teljesítmény

A gépesítésnek köszönhetően az üzem 210 munkásából mindössze huszonötén dolgoznak közvetlenül a bányagépeken. A többiek közül 35—40-em a 40 millió forintot érő műhelyben a gépek karbantartásával, javításával foglalkoznak, a munkások legnagyobb hányada pedig a' száliftásftál dolgozik. Egy műszakban végzik a munkát, tíz nagy teljesítményű szivattyú azonban éjjel-nappal nyomatja a talajvizet az összesen 44 kiT lométer hosszú levezető árkok'-' ba.

Jellemző a gépesítés fölényére, hogy amíg korábban 450-en kézi szerszámokkal — lapáttal stb. — évente 4—5 ezer, addig tavaly, nem egészen feleannyi munkás alkalmazásával, már 26 600 vagon tőzeget és lápföldet termeltek ki a telepen. A teljesítmény tehát körülbelül a tizenháromszorosára nőtt.

Négyféle termék kerül ' szállításra az „alföldi bányából”: tőzegkorpa, mégfelelő receptu- ra szerint dúsított tőzeg, lápföld és tüzelőanyag. (Az utóbbi a kisebb hányadot teszi ki; az elmúlt évben például az említett mennyiségből 1600 vagonnal vittek el tüzelés céljára.)

Egész éven át száilitanak

Felszíni bányamunkáról lévén szó, a kitermelést május 1-től késő őszig végzik. Tavaly azonban még december elején is dolgoztak.

A szállítás viszont egészéven át folyik. A tőzegnek mintegy a fele megyénkben kerül fő- használásra, a többit pedig a vasúton kívül a megrendelők tehergépkocsijain Budapestre, Békés, Csongrád, Hajdú, Heves és Szolnok megyébe szállítják. (A legutóbbi télen mezőtúri és szentesi termelőszövetkezetek r palántanevelő üvegházaikba is vittek tőzegkorpát.)

A munka korszerűsítésének és ütemének megfelelően az üzem idei tervében már 30 ezer vagon tőzeg kitermelése szerepel, — s nem kétséges: a Kecelről és Császártöltésről a munkahelyükre, valamint hgz a vállalat autóbuszán szállító: munkások tejesítik is ezt a tervet.- ,T. L