Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
IM®. Június 5. vasárnap 5. oldal Először ballagtak az ifjú szakmunkásjelöitek A Kecskeméti 1. sz. Kereskedelmi Tanulóiskola egy évtizedes működésre tekinthet vissza. Az eredetileg alig egykét osztállyal induló képzés az utóbbi években igen kiszélesedett. Ilyenkor, júniusban, kereken 100 diák — fűszer-cse- megeáru eladóktól éttermi és cukrászdái felszolgálókig — végzi be itt tanulmányait. Az idén először, KISZ-kez- deményezésre rendeztek meg a ballagási ünnepséget, amely más iskolákban nemcsak meghonosodott kedves szokás, de elmaradása egyenesen elképzelhetetlen. A két harmadéves osztály termeit ügyeskezű lányok és fiúk rendezték át, s mire megszólalt az utolsó tanítási nap kezdetét jelző csengő, fenyőágakkal és rózsákkal keretezett tábláikon virágokból kirakott felírás hirdetik: Búcsúzunk! Padjaikban pedig ott várt az „útravaló” II. évfolyamos társaiktól. Délután 6 órára érkeztek a szülők, a megyei tanács kereskedelmi osztályának, a vállalatoknak képviselői, a munkahelyekről a jóbarátok és ismerősök. Sorfaluk között énekelve járták be a végzősök a jólismert osztályokat. Velük vonult Molnár István is a Ill./b-ből, pedig — az Országos Tanulmányi Versenyen elért pontszáma alapján — már februárban megkapta szakmunkásbi- zonyítványát, külön vizsga nélkül. A díszteremben lezajlott kedves, bensőséges ünnepség emlékezetes élménye marad tanárnak, diáknak egyaránt, s bizonyára szorosabbra fűzi a volt tanulók és az iskola közötti szálakat. Pártszervezet — női szótöbbséggel Szerencsés szerencseterjesztők A Magyar Újságírók Országos Szövetsége által másodszor megrendezett Szerencse Sorsjegy eladásában megyénk islcolái közül idén ismét a Soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskola tantestülete é$ tanulói értek el kimagasló eredményt. Az értékelés alapján az iskola egy Calipso magnetofont nyert, amit Mezei István, a Bács megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója adott át ünnepélyes keretek között Ignácz István iskolaigazgatónak és Koós Ildikó tanárnőnek, akik a sorsjegy eladását kiválóan megszervezték. Képünkön: Az úttörők birtokba veszik a jutalmul kapott magnetofont. f^aloCSa egyik fiatal, gyorsan fejlődő üzeme: a Textilfeldolgozó Vállalat főleg nőket foglalkoztat. A 470 dolgozó közül mindössze 47 a férfi. Az asszonyok, lányok? Néhány éve még az iskolapadban ültek, vagy háziasszonyként legfőbb gondjuk a gyermeknevelés, a férj fizetésének beosztása volt... És akadt köztük néhány háziipari bedolgozó... Túlnyomó többségük az utóbbi öt év leforgása alatt vált munkássá, hiszen még 1961. márciusában is mindössze 126 dolgozót foglalkoztatott az üzem. — Én is azidőtájt kerültem ide, s hat év óta vezetőségi tagja, illetve titkára vagyok az üzemi pártalapszervezetnek — vallja Karászi Józsefné, ikihez a városi pártbizottságon az alapszervezetek fejlődéséről hallott jellemzés „vezérelt”. Nem arra voltam kíváncsi: valóban igaz-e amit róluk hallottam —, hogy az alapszervezetek közül itt fordítanak legnagyobb gondot a pártépítésre — legfőképpen az érdekelt, miként sikerült ezt az igazán elismerésre és figyelemre méltó jellemzést kivívni. \ titkárasszony minden különösebb bevezetés, nagy szavak nélkül egyszerű tényeket vázol: — Hat évvel ezelőtt tizenegy tagja volt a pártszervezetnek, pontosabban nyolc tag és három tagjelölt. Évente négy-hat taggal erősítettünk, így van ma 44 párttagunk és két tagjelöltünk. — Hogyan csináltuk? De hisz nincs ebben semmi különös. Talán egyetlen dologra vagyunk büszkék: nem „importáltuk” — többségükben itt, az üzemben nevelődtek kommunistává azok, akik az alapszervezet tagjaivá váltak. S a mintegy harminc tagjelöltfelvétel között csak egyetlen egy akadt, amelyet a városi párt- bizottság nem erősített' meg. Ki volt az? Nem mond nevet — hiszen az illető ma is, mint ajánláskor, • szorgalmas, rendes munkásasszóny. De a visszautasítás okát nem hallgatja el: az illetőnek vallásos meggyőződése volt. Ez az eset, s az üggyel kapcsolatban történtek arra is figyelmeztetnek, hogy nem egyszerre, egyidőben alakulnak ki mindazok a jellemvonások, amelyek összességükben a szocialista embert jellemzik. Ezzel a pártmunkában számolni kell. Természetesen sok egyéb körülmény van még, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Például: a jelenlegi munkásgárda jó része — körülbelül harmincöt-negyven százaléka — a környező falvakból jár az üzembe, a kétlakiság pedig éppen nem gyorsítja emberi fejlődésüket. A másik 65 —70 százalék? Bizony az ő előbbrejutásuk sem mindig töretlen, akadálymentes. Üzem fejlesztésével — helyszűke miatt — nem tudtak lépést tartani a szociális létesítmények fejlesztésében. Műszak után, s előtt osztatlanul vár még az itt dolgozó asszonyokra mindaz a gond, ami a család ellátásával jár, köztük a bevásárlás, az ebédfőzés is, mert nincs üzemi konyha. S van, akinél mindezt még egyéb gond tetézi. Erre akkor döbbenek rá, amikor a pártoktatásra terelődik a szó: — Tavaly három szocialista brigádunk testületileg jelentkezett és vett részt az időszerű kérdések tanfolyamán. Az idén ők — mintegy nyolcvanan — a szakszervezeti politikai oktatás keretében képezték tovább Debrecenig. Aztán persze le kellett kefélni a cipőt, a zubbonyt és glédában az ágy elé állni. Legközelebb, a változatosság kedvéért Karai vigyázzt vezényelt vonatozás közben. Ki hol volt. ott kellett felállnia vi- gyázzba. Az ágyak persze összedőltek, a zsákok szé bomolt'k. Utána szobarend és újabb vizit. Ez aztán elég is volt egy estére. Amikor felhangzott a megváltó kürtszó a takarodó jeléve1, úgy dőltünk le a helyünkre, mint a sóval rakott zsák. Másnap a súlyemelést gyakoroltuk esti levélírás helyett. Erre megint Muzslai adott okot, aki úgy összeroskadt a kiképzés után, hogy még a vacsoraidőt is átaludta. Persze hogy nem volt ki a konyha előtt a létszám, visszazavarták az egész szakaszt. Újra sorakozó, majd vacsora és ezután jött az emésztést elősegítő testmozgás. Lédával az á y elé álltunk és százszor kellett a fejünk fölé, nyújtott karral kinyomni a teli katonaládát. Hej, ha keresztapám tudta volna, biztosan kisebbre veszi a ládám méreteit! De kedvezni akart, hogy minden beleférjen Röhögtek is rajtam a szobatársak, persze csak az első ötve- nig, mert azután az ő szájuk- széle is lefelé görbült kissé a súlyemeléstől. De hát ez csak ízelítő volt a katonaéletből, amit akkor még —, ha bárhogyan is kibabráltak velünk — nem tudtunk felfogni tragikusan. Volt bennünk virtus és erő, no meg hellyel-közzel már betyárbecsület is, hogy ösz- szetartsunk és csak azért se dőljünk ki a szobaparancsnok változatos szórakozásai alatt. Mivelhogy ez még mindég az egyhébb fajtájú kitolások közé tartozott. Csak a koszt lett volna egy kicsit kiadósabb, elvise'he- tőbb. De az első napokban szinte éheztünk. Muzslai menetelés közben el is ájult, egyszer pedig már reggelire megette a fél bru- gót, a kenyéradagját. Nem akadt, aki megsajnálja. — Szokja meg a fegyelmet a nyavalyás, ha egyszer ráhúzták az angyalbőrt — mondta Ackermann és feléje köpött teljes megvetése jeléül. A második nap történt, hogy Feri vacsora után ePűnt, az*ún <\sak a takarodó előtt egy félórával került elő. — Hát maga hol csavargóit? — dörrent rá az öreg honvéd, aki a szobaparancsnok távollétében némileg egyhébb kézzel gyakorolta ezt a hatalmat. — Alázatosan jelentem, az őrmester úr a konyhára küldött tíz embert mosogatni. Én is köztük voltam. — No, hajtsa szét csak a köpenyét! — mondta Aczél Vendel csendesen. Feri engedelmeskedett. Két fél cipó, meg egy öklömnyi szalonna pottyant volna le az olajos padlóra, ha el nem kapja. — Öreg róka vagyok én már, kisapám! — pöccintette fel a nála legalább egy fejjel magasabb katona állát az öreg honvéd. Aztán rendelkezett: — Szépen elosztani. — Jusson mindenkinek, aki a szobában van. Szerencsére nem voltunk bent sokan, a többiek mosakodtak, kapcát mostak, a vécén cigarettáztak, így hát jutott esy-esy karéj ken vér és egy kísuijnyi szalonna. Igen jól esett, habár a kenyér barna volt és a szalonna nuha, meg sós, szóval nem az otthoni. Feri jó párszor megismételte még a konyhán való sündörgést s egészen bevágódott a szakácsoknál. Bivaly ereje ott is megtette a hatást. A kondérokat úgy dobálta egymásra, hogy csak nézték a többiek. A dézsa vizeket is félkézzel vitte odébb. Amit kapott érte, csak arra volt jó. hogy némiképpen pótolja a kalóriát. Kicsit szégyelltem is, hogy engem is ellát pótadaggal, hiszen viszonozni semmivel sem tudtam. Legfeljebb jó szóval, amikor lefekvés után még egy darabig, csendesen duruzsoltunk. Az otthonról, a hazai tájakról, a közös ismerősökről. Zsuzsikáról, az ő lányismerőséről, meg az öregekről, akik most szidják bizonyosan, mert keresztülhúzta a számításukat, mivelhogy katonának állt, ahelyett, hogy apja kívánsága szerint papnak készült volna a kecskeméti piaristáknál. így maradt félbe a tanulással is — ezért nem lehet belőle karpaszományos, azután pedig tiszt úr, hanem csak egyszerű honvéd, még ha jövendő renülős katona is. Hej. volt erről mit mesélni, bármilyen rövidek is voltak rá azok az újvidéki téli esték az újoncokkal teli kaszárnyában! (Folytatjuk.) magukat, huszonegyen pedig a marxizmus—leninizmus második évfolyamán tettek eredményes vizsgát. Igaz, ez néggyé: kevesebb, mint az induló lét szám, de olyan dolgok jötte közbe, amelyet nem hagyha tunk figyelmen kívül. Az egy „lemorzsolódó” anyuka egyévi- ’ kisgyermekén csípőficamot ve tek észre, a másodiknak eg; szerre lett súlyos beteg a fér, és a kisgyereke... (gyerek... család... gye rek. Gyakran ismétlődi refrén itt a munkában éppúgy, mint a pártszervezetben. D hát nem csoda: a 470 dolgozó, foglalkoztató vállalatnál tavaly vagy 300 tíz éven aluli kisgyermek számára készítettek ajándékcsomagot a télapó ünnepségről. Az viszont csodálatos, hogy az itt dolgozó sok-sok asszony a második műszak, a gyermek- nevelés mellett is hogyan küzdi fel magát napról-napra a termelés élvonalába. A titkárasszony büszkén sorolja, s én ugyancsak örömmel jegyzem itt le: — A tizenegy szalagon dolgozó tizenegy brigád közül kettő háromszor nyerte el a szocialista címet, másik két brigád kétszer, három pedig most, a kongresszus tiszteletére indult versenyben küzd érte... Tavaly az egyik szocialista brigádunk az első, az idén a második helyre került a városi pártbizottság által meghirdetett versenyben... — Mit jelent nálunk az, hogy egy brigád szocialista címet visel? Először is: mindig számítani lehet rájuk. Például? Két évvel ezelőtt új munkások kerültek a E-üzemrészbe. Nagyon gyengén, akadozva ment a termelés — az egész vállalat tervteljesítését fenyegette. A Há- mán Kató brigád a mainak felényi tagságára — 6—7 éves üzemi múltra visszatekintő gyakorlott dolgozók — esett a választás: fogadják maguk közé az újakat... Zokszó nélkül vállalták a betanítást, pedig kezdetben sokat kellett küszködniük azért, hogy a megfelelő termelési szintet nap mint nap elérjék. Nagy tett volt ez, amire jó visszaemlékezni. Persze, azóta teljesen eggyé ková- csolódott a brigád . .. Meg azután azt is el kell mondani, hogy nemcsak a munkában kezdeményezők. Kállai Éva brigádunk tavaly a városban is az elsők között kezdeményezte az árvízkárosultak megsegítését. Az idén — egy újságcikk nyomán — ismét ők ültek össze először, hogy megbeszéljék a vietnami műszak szervezését... |tt tartunk a beszélgetésben, amikor a főkönyvelő nyit be a párttitkárhoz. Nem tudom figyelni, miről beszélnek, gondolataim még az előbb hallottak kötik le. Érzésem, hogy mindez összefügg a pártmunkával — nem illúzió, mert néhány perc múlva egy gondosan elkészített kimutatást nyújt át a titkárasz- szony: A párttagok névsora. S minden név mellett néhány szóban feljegyezve a pártmegbízatása — amelynek teljesítéséről rendszeresen ki-ki számot a(l „a taggyűlés vagy a pártvezetőség előtt. A névsorból számolom össze a női párttagokat. Nyolcvanöt százalékát alkotjá1' a pártszervezetnek! Jó részük néhány éve még az iskolapadban ült, háziasszony volt, vasy legfeljebb bedolgozó a háziiparba ... Ma harcos, a társadalmi előrehaladás érdekében a nagy átlagnál többet vállal kommunisták. Közülük többer nemcsak a szó igaz értelmében váltak munkásasszonyokká. Szorgalmukkal, igyekezetükkel a káderutánpótlás bázisává is. Eav pártszervezet nevelőmunkájának, erőfeszítéseinek aligha lehet ennél méltóbb elismerés, Eszik £Va
