Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
t oldal / 1966. június 5, vasárnap Gépesített tolvajok Életrevaló építőbrigád Zsúfolásig megtelt a kalocsai, járásbíróság egyik tárgyalóterme a napokban. Akkor sem maradt volna sok hely üresen, ha csak az ügy harminchét vádlottja van jelen, de rajtuk kívül eljöttek a rokonok, ismerősök és más érdeklődők is. A négy főbűnös előzetes letartóztatásban váx-ta a bíróság ítéletét, őket fegyőrök kísérték át a börtönből. Sápadtan, látható ijedtséggel állnak a büntetőtanács előtt. Van okuk rá. Mint azt- február 5-én megírtuk már éveken keresztül rendszeresen és nagymértékben, bűnszövetségben fosztogattták a társadalmi tulajdont. Termelő- szövetkezetektől, vállalatoktól loptak, s a holmit orgazdáknak adták el. Két év alatt: 1963. őszétől 1965. végéig, letartóztatásukig, összesen 120 ezer forint kárt okoztak a közös vagyonban. Emberek és körülmények Szabadszállási Pál az elsőrendű vádlott, Bátya, Rózsa utca 22. szám ajatti lakos mindössze 26 éves. Rakodómunkásként dolgozott a Konzervipari Szállítási Készletező és Szolgáltató Vállalatnál (KOHUSZ), amelynek Kalocsán 1958-tól működik egy kihelyezett gépkocsizó brigádja. Ennek tagjai voltak a további vádlottak: Bolvári József, Kalocsa, Martinovics utca 21., Faragó Sándor, Kalocsa, I. István u. 58., és Nagy Sándor szintén Kalocsa, Hunyadi utca 39. szám alatti lakosok is. Feladatuk az volt hogy a Kalocsavidéki Fű- szerpaprika- és Konzervipari Vállalat úgynevezett célfuvarozásait elvégezzék. Tavaly már nyolc -gépkocsi két-két emberrel tartozott a brigádhoz, de senki sem ellenőrizte őket — sem a KOHUSZ, sem a paprikaipari vállalat. A két üzem érintkezésében így támadt ..résben” azután azt csináltak, amit akartak, ök pedig lopni akartak, tehát éjjel-nappal azt tették. A kalocsai vállalat azzal sem törődött, hogy miért hagyják el az autók az üzem területét éjszaka. De megtörtént a nagy munkák idején az is, hogy a gépkocsiknak nem az udvarban, hanem kint az utcán jutott hely éjszakára. így Sza- badszállásiéknak alkalmuk nyílt arra. hogy feketefuvarokat végezzenek. Műtrágya, gumikerék, hordók Kezdetben megelégedtek a feketefuvarral. Faragó Sándor 21 ezer forintot keresett vele, Bolvári József 14 ezret. A múlt év tavaszán azonban elhatározták, hogy bővítik a „vállalkozást”. Eleinte fűzéres paprikát adtak el keceli orgazdáknak, majd különböző konzerveket, félig őrölt paprikát, szörpöket loptak. 1965. nyarán már annyira belemerültek a szerzésbe, hogy ponyvákat, hordókat vittek el a paprikaipari vállalat telephelyeiről. A hordókkal, ponyvákkal egy- időben azonban más irányba is kiterjesztették működésüket. A múlt év közepén elterjedt a hír Kalocsán, hogy az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek gépeiről éjszakánként gumis kerekek tűnnek el, és lopják a földekre kikészített műtrágyát is. Ennek a hírnek a hátterében szintén Szabadszállási Pál és társai voltak. Amikor este befejezték a munkát, összejöttek és megbeszélték, hogy hol és mit láttak napközben, amit el lehetne lopni. így aztán éjszaka elindultak teherautóval „pénzt csinálni”. Megkeresték a földeken kint hagyott gépeket és leszerelték a gumikerekeket róluk. Általában a silózó kombájnokat szemelték ki, mert ezeknek a kerekeiből stráfkocsit lehetett készíteni. A keceli orgazdák összesen 18 gumikereket vettek,meg tőlük. A gazdaságoknak ilyenformán felmérhetetlen kárt okoztak, mert a gépeket éppen a legnagyobb munkák idején nem tudták használni. Hasonló módon lopták a műtrágyát is. A sükösdi Aranykalász Tsz-től például egyszer 32,5 mázsát, majd pár nap múlva újabb 38 mázsát vittek el — ugyancsak keceli orgazdáknak, akik közül Kákonyi Jenő 9 gumis kereket, Csuzi Sándor pedig 30 mázsa műtrágyát vett meg, nyilván nem a saját szükségletére. Alkalom szüli a tolvajt A közmondás igazsága a fenti esetekben is bebizonyosodott. A per során kiderült az elgondolkoztató valóság: ahol Szabad- sz^llásiék megfordultak — legyen az ipari üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság — minden közvetlen veszély nélkül, nagy értékeket tudtak elvinni. Autóval hordhatták ki a kapun a hordókat, ponyvát stb. Nem gondolt a műtrágya őrzésére, biztonságos tárolására a sükösdi Aranykalász Tsz sem. Több tonna műtrágyát a szabadban, a földeken hagytak. De más tsz-ek is hasonlóan cselekedtek a gépekkel. Ez a körülmény természetesen nem enyhíti a tolvajok bűnét, de igen rossz fényt vet az illető gazdaságokra, amelyeknek vezetői úgy látszik csak saját kárukon képesek okulni. A kalocsai, járásbíróság dr. Somodi büntetőtánácsa két hónapos tárgyalás után hozott ítéletet az ügyben. Szabadszállási Pált három évre, Bolvári Józsefet 2 év 7 hónapra. Faragó Sándort 3 évre. Nagy Sándort 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Meghatározott időre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától és kötelezte őket az okozott kár megtérítésére. A többiek három és nyolc hónap közötti végrehajtható, illetve felfüggesztett szabadságvesztést, vagy javító-nevelő munkát kaptak. Az ítélet 15 vádlottal szemben jogerős, 22 vonatkozásában az ügyész, illetve a védők fellebbeztek. Gál Sándor A hepehupás dűlőút rézsűt vág át az ősziárpa táblán. Csak alig száz méter a műúttól számítva, s máris a tataházi Petőfi Tsz sertéstelepének építkezésén vagyunk. Kész, frissen vakolt ólak; téglarakások; építőanyagok — olyasféle ez a felfordulás, amely minden építkezésnek a velejárója. — Még tavaly is három helyen volt a sertéstelepünk — mondja Sinkó István építőipari technikus, a tsz építőbrigádjának vezetője. — Legfőbb ideje volt, hogy új, korszerű telepet építsünk. Amint látja, közel van a főmajorhoz, de nem egészen mellette. A legújabb típustervek szerint készítjük a két hizlalót, a két fiaztatót, a kocaszállást, a takarmányost. Kétszáz anyakoca és azok szaporulata kap itt helyet. Vagyis 1500 —1700 sertés elhelyezésére és felnevelésére lesz mód évente. Valóban korszerű lesz a telep? Hogy kizárólagos igennel válaszolhassunk, csak egy-két jellemző példát említenénk. Az egy sorban elhelyezkedő épületeket egyik végüknél betonút köti össze, az ólakba pedig sínek vezetnek be. így mód lesz az etetés teljes gépesítésére. Adagoló berendezéssel ellátott, kétéltű — betonon és sínen egyaránt használható —szállítókocsi hordja majd be a takarmányt. Ugyanakkor, az országban első ízben, itt próbálják ki a trágyalehúzó szánt. A Földművelésügyi Minisztérium támogatásával hármat vásárolnak a villamos vontatású. cseh gyártmányú szerkezetből. cxefe a módszerek bevál- nak — és miért ne történne így? — egy állattenyésztő két épület „lakóinak”, azaz 600 sertésnek a gondozását látja majd el. A telepen egyébként már elkészült a kút is. felette a hidroforházzal, — ideiglenesen ezzel oldják meg a központi vízellátást. Ügy tervezik, hogy a most készülő épületekkel szemközti teret is beépítik. így összesen hat hizlaló és hat fiaztató képezi a sertéstartás alapját. A közös gazdaságnak részletes távlati tervei vannak az állat- tenyésztés fejlesztéséről. Mit mond ezekről dr. Zalántai Endre főkönyvelő? \ — öt-hat év múlva valameny- nyi telepünkön meghonosítjuk a szakosított tartást. Tehát lesz Aquerabura Nellike két tehenészetünk, külön törzstenyészettel, továbbá hízómarhas sertés- és baromfitelepünk. Az utóbbit pár éven belül felújítjuk. Az idén 14 és fél millió bruttó bevételt várunk az állattartásból. Öt év múlva 17 milliót. De mód lesz a mostaninál jóval gazdaságosabb tenyésztésre és nevelésre, s a tiszta haszon a mostaninak a kétszeresét is eléri. Ez a jól átgondolt program önmagában is impozáns, még inkább azzá teszi, hogy a létesítmények kivitelezésében kizárólag a saját építőbrigádra támaszkodnak. Építővállalul évek óta nem dolgozik a tataházi tsz-ben. A brigád a baromfitelep építésénél verbuválódott össze a helybeli kőművesekből és a barkácsoló szenvedéllyel megáldott parasztemberekből. Azóta is együttmaradt, s jelenleg már harminckét tagja van. Nyolc kőműves, három ács, a többi — hivatalosan így nevezik — betanított segédmunkás. Ez a létszám is kevésnek tűnik, mivel a sertéstelepen kívül szintén az idén vár megépítésre a két szénaszárító és egy 60 vagonos, hideglevegős kukoricsszárító. Ráadásul a lakosságnak — pontosabban: a gazdáknak — is megvan az igényük: a családi házak építése, illetve a meglevőek bővítése iránt. Minden kérésnek nem is tudnak eleget tenni. A létszám növelése tehát fontos, és erre vonatkozóan vannak is elképzelések. Ősszel már ipari tanulókat is foglalkoztathatnak. Eddig három fiatalember jelentkezett. — Olcsóbban építkezünk, mint a vállalat — jelenti ki Sinkó István; — Még akkor is, ha napirenden adódnak gondok az anyagbeszerzéssel. Nálunk nincs felvonulási költség, a brigád állandóan a rendelkezésünkre áll, s a legfontosabb sorrend, a gazdaság speciális igényeit is figyelembe véve készíti az épületeket. A munkák megkönnyítésére, nemrég vásároltunk egy betonkeverő gépet is. A Petőfi 1 SS házilagos építőbrigádja bebizonyította életrevalóságát. A példák további sorolása helyett kifejezőbb ez a könyvelési adat: a gazdaság számára évente 2,5 millió forint termelési értéket produkál. A Művelődésügyi Minisztérium felhívása A nyári szünidőben sok kiránduló diákcsoport keresi fel a harkányi és hévízi gyógyfürdőt. Mivel ezek vizének hőfoka, összetétele — tapasztalatok szerint — káros hatású a fiatalok szervezetére, a Művelődésügyi Minisztérium kéri az iskolákat, gondoskodjanak róla, hogy a tanulók az említett gyógyfürdőket ne vegyék igénybe. (MTI) 1941, június 3. „Péter—Pál napján leplezik le a Vilmos-huszárok emlékművét. . . Az emlékmű tervezője és alkotója Imre Gábor iparművésztanár két hétén belül befejezi a munkát és elhelyezik a Nagytemplom falán” — adta hírül a Kecskeméti Közlöny. A lap másik oldalán pedig: „Háta sióvá kát vásárol a kincstár ll-én, a vásártéren. . . Akinek katonai szolgálatra tekintetbe jöhető lova van, azt a bizottságnak mutassa be. . .*1 1941. június 4. A Közellátási Hivatal közli: a rendelkezésre bocsátott készlet a cipőből és cipőtalpból oly csekély, hogy az igényléseknek legfeljebb a 30—?40 százalékát tudja a hatóság kiadni.” S egy másik értesülés: „A szeles idő miatt nem csinálnak sátrat a könyv- kereskedők a könyvnapokra” cim alatt a kecskeméti Kultúra könyv- | kereskedés tulajdonosa, Tóth Ferenc elmondja az újságírónak: „Na- | gyón szépek az idei könyvnapi könyvek, de igen drágák, ez az oka, hogy a kereslet nagyon lanyha.” 1541. június 5. „A városi tisztvi- I selők között ván 126 olyan, aki 15 éve ugyanabban a fizetési osztály- | ban, 171 pedig 20-nál több évet töl- j tölt el ugyanabban a fizetési osz- I tályban. A Városi Tisztviselők Szö- i vétségé felirattal fordult a kor- | mányhoz. . . azi alkalmazotti réteg sorsának megjavítása érdekében.” 1941. június 6. „Lobogó- és virágdíszben várja Kecskemét az aluljáró felavatásának . nagy ünnepségét” — adja hírül a nagybetűs, cím, s a tudósítás. így fejeződik be; „A város p<4gárpaaptere az érké^Jrna- gas vendégékre tekintettél.' keii a város közönségét, hogy a mai- , ünnepség alkalmából a felVolM*tó» útvonalán minél nagyobb számban jelenjen meg, s ezzel juttassa kifejezésre hazafias jérdeklődését.” 1941. június 7, Megtörtént a nagy esemény, felavatták az aluljárót. Az erről szóló hosszú beszámolóból nemcsak azt tudjuk meg, hogy „A Főméltóságú Úr több mint két óra hosszat töltött Kecskeméten”, hanem, hogy ebből a két órából még a múzeum megtekintésére is futotta, ahol „a 46 éve nem használt emlékkönyvbe határozott, erélyes vonásokkal írta be: Horthy”. 1941. június 9, „Július 6-án Kecskeméten is át kell térni a jobboldali közlekedésre” — adja hírül a cím. Tehát e napokban negyedszázados nálunk a „jobbra hajts!” 1941. június 10. S hogyan festett a város közvilágítása 25 évvel ezelőtt? Képet alkothatunk magunknak róla az „Átépítés előtt a villanyáram hálózat” című cikkből, mely szerint: ,|a közvilágítás terén hamarosan sorra kerül a Rákóczi út világításának megoldása is. . Ki nem látta már Kecskeméten azt a kellemes külsejű, kedves mosolyú fiatal néger lányt, aki magyar barátnőivel szokott sétálgatni iskola után az alkonyati órákban a Szabadság téren, vagy a Rákóczi úton? De jó messze, Pozsonyban, a csupa műemlék belváros közepében, a Mi- hálykapu utcai nagy modem magyar könyvkereskedés gazdag kirakatában ott látható a fényképe. Jóltáplált vidám arca, sugárzó tekintete szembe néz mindenkivel, s mintha ezt mondaná: látod, milyen jól érzem magam? A piros keretű szép fotográfia alá helyezett magyarázó szöveg is, kedélyes megfogalmazásban, magyarul, erre céloz: — Ez a „kecskeméti” kislány ugyancsak örül az életnek, de örülhet is a magyar alföldi szép barackos, sző-- lős miágban! Neve Nelly Aquerabura, az afrikai Togo-ból való, s a Nemzetközi Vöröskereszt közbenjárásával tanul a kecskeméti óvónőképzőben. A pozsonyi magyarok, szlovákok derűs szemmel tekintenek vissza a napfényes hangulatot árasztó élénk szemekbe. A pozsonyi egyetemen tanuló sok színesbőrű diák közül két ifjú nagy érdeklődéssel „tanulmányozta'’ a kedélyes fényképet, s az egyik ezt kérdezte tőlünk szlovák szóval: — Ugyan kérem, messze van ide az a Kecskemét? ... Mi azután most itthon találkoztunk az élőeleven fekete Nellikével, itthon, a cseresznyés-szamó- cás kecskeméti piacon. Éppen egy fehér szegfücsokor finom tavaszi illatába temette fitos orrocskáját. Kérdésünkre elmondta — egészen jó magyarsággal, hiszen előzőleg már Budapesten is tanult magyarul hogy vége a szép kecskeméti éveknek: elvégezte az óvónőképzőt, júniusban már majd elutazik tőlünk. — Nemsokára hazamegyek Tógába — mondta. — A kisgyermeknevelés gyönyörű hivatásának szentelem egész életemet. Ezt a hivatásérzetet, tudatot és szeretetet a kecskeméti óvónőképzőnek köszönhetem. Szép Magyar- ország megmarad szívemben. Elbúcsúztunk Aquerabura Nénikétől. Simonka György Karai szakaszvezető, s szobaparancsnokunk, akinek az ágya magányosan helyezkedett el a kályha mellett, az ajtó szomszédságában — az ajtó túloldalán az ablak közelében Aczél. az öreg honvéd rendezte be szállását — úgy bánt velünk, mint a cirkuszi idomító az ismeretlen természetű szeszélyes vadállatokkal. Eleinte a hatalmát fitogtatta és bőven csattogott a képzeletbeli korbács a hátunkon. Nem volt egy pillanat szabad időnk sem, hol a vécét súroltuk gőzerővel, hol a folyosót nyaltuk zsebkpn- dőnyi rongy darabokkal tisztára, hol pedig sorón kívüli szobavizitekkel keserítette az életünket, melyek után rendszerint valamilyen fajta kitolás következett. Elég volt egy szemernyi por a fejünk fölött levő polcon, vagy az ágydeszkán, hogy megkezdődjön a vonatozás, avagy a sú'y- emelés. A vonatozást első alkalommal igen vígan csináltuk. Bebújtunk az ágy alá, a ládáját ki-ki maga előtt tolta és így haladtunk el körbe-körbe minden ágy alatt. Időnként kiabálni kellelt az állomásod nevét Ceglédtől Budapestig, vagy Szolnok lói
