Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

/ Üirakeini — megérkezni Utazásról kellene írni, s mégis egy emlékkel kell kezde­ni, amely ráadásul nem is a három, úton most eltöltött na­pot idézi. Valahonnan a gyermekkorból állott elém egy filléres gyors­vonat emléke. Olyan, amiről még slágert is írt téma szűké­ben a valamikori slágerszerző. Százával keltek útra azon az őszön az olcsónak ígért, agyon­reklámozott tokaji szüreti ün­nepségek megtekintésére. Csupa kisember, összerakott filléreik­ből valami rendkívüli, hétköz­napjaikhoz mérve valamilyen csodálatosat kerestek ott távol Idegenforgalom és balesetbiztosítás Előnyben a cascósok Évről évre növekszik hazánk­ban a turistaforgalom és egyre több külföldi keresi fel orszá­gunk különböző részeit üdülés, pihenés céljából, vagy csak át­utazóban. Megyénkben is — te­kintettel földrajzi fekvésére — naponta igen sok külföldi autós halad keresztül, s ez a forgalom Jőleg az E 5-ös számú nemzet­közi útvonalon bonyolódik le. Sajnos, ezzel arányban nő a külföldiek által elkövetett, vagy elszenvedett balesetek száma is. A károk rendezése az Állami Biztosító feladata. A megyei igazgatóság munkatársától. Ko­vács Endrétől a következőket tudtuk meg ezzel kapcsolatban: Portugália kivételével valamennyi európai ország­gal kölcsönös segélynyújtási egyezményünk van. A biztosítók között létrejött megállapodás értelmében a ha­zánk területén — külföldi rend­számmal közlekedő és balesetet okozó járművek tulajdonosai, vezetői kártérítésben részesül­nek. Azt jelenti ez, hogy a kár­okozásért — a kölcsönös meg­állapodás szerint — tulajdon­képpen a külföldi biztosító tár­saság helyett fizeti az Állami Biztositó. Arra az esetre is ér­vényes ez, ha idegen állampol­gár szenved sérülést, vagy jár­műve rongálódik meg, feltéve, hogy casco biztosítással rendel­kezik. — Az utóbbi időben, sajnos, elég gyakori — mondotta Ko­vács Endre, — hogy megyénk­ben áthaladó turista karambo­lozik, figyelmetlenségével, sza­bálytalan közlekedésével súlyos balesetet okoz. Nemrégiben pél­dául L. M. francia állampolgár gépkocsival elütötte N. S. pál- monostori lakost, aki súlyos sé­rülésekkel' került kórházba, de komoly kár keletkezett az autó­ban is. A sérült kárát a francia biztosító társaság nevében rendeztük. Hasonlóképpen jártunk el D. M. lengyel állampolgár esetében is. Az illető az E 5-ös főútvonalon I haladt, s annyira fáradt volt, [ hogy elaludt a volán mellett, j Teljes sebességgel belerohant a ! vele szembe, szabályosan közle­kedő teherautóba. A személy- I gépkocsi négy utasa súlyosan megsérült és a járműben kö­rülbelül 60 ezer forint kár ke­letkezett. A tehergépkocsiban mintegy 90 ezer forint kár lett. A biztosító — mivel a lengyel állampolgár cascoval is rendel­kezett — mindkét összeget meg­térítette. Az elmúlt évben összesen 38 olyan közúti baleset fordult elő, amelyet külföldi állampolgár okozott a megye területén, s amely után kártérítést fizetett az Állami Biztosító, illetve most van folyamatban az összeg ki­fizetése. Ennek azonban kétsze­resére tehetők azok az esetek, amikor a tőkés országokból ér­kezett gépkocsi-tulajdonosok ká­rát — mivel náluk nincs casco biz­tosítás — nem térítette meg a biztosító. Az idei turistaszezon már ré­gen megkezdődött. Igaz hogy & közlekedési szabályok külföldön is többnyire, azonosak a miéink- kel, mégis előfordul, hogy a turista „zavarba jön” és bal­esetet okoz. Ezért nekünk, ven­déglátóknak előzékeny ebbeknek kell lennünk velük szemben. Ezzel is hozzájárulhatunk ah­hoz, hogy csökkenjenek az ilyen balesetek. G. S. i’fTl az, o£tmé& Robban, vagy nem robban ? | az alföldi tájtól, a tokaji hegy oldalában. A zsúfolt vonat ké­nyelmetlenségei után szétszéled­tek a városban, a vásári csecse­becséket áruló bódék és sátrak között. Be-betértek a hatalmas cégérekkel csalogató borpincék­be. s este, amikor a vonat visz- szaindult a csalódott, elkesere­dett asszonyok alig tudták ösz- szeterelni a tokaji borok mámo­rából ocsúdni nem igen tudó férjeket. Üresek lettek a pénz­tárcák, a csodálatosan szép táj számukra teljesen ismeretlen maradt, s másnap miután haza­tértek, keserűen kérdezték egy­mástól: Hát érdemes volt? Az akkori MÁV „filléres uta­zás” címén ezrével szállította így, ősz táján a magánborpincék eladhatatlan készleteinek elfo­gyasztása céljából a „részegje­lölteket'’ Tokajba. Akkor az volt az országjárás, ma valami egé­szen mást jelent ugyanaz a szó. /í jf iszakecskei Béke Ter­melőszövetkezet tagjai sorából negyvenhármán indultak el alig néhány napja a kecskeméti IBUSZ kalauzolásával, hogy a kisebb közösség, a szövetkezet, a község gondjai és örömei kö­zül kiszabaduljanak, s megis­merkedjenek a megszokott hét" köznapoktól különböző élet sod­rásával, sőt nemcsak az ország tájain mérjék le saját életük értékeit, hanem a haza hatá­rain túlról is visszapillanthassa- [ nak országukra, népükre, éle- j tükre. Talán két esztendeje, hogy az j IBUSZ a mi szocialista típusú j országjáró mozgalmunk szerve­zője, belföldi túrával kombinál- j va. rövid kirándulásra is lehe-1 tőséget ad a szomszédos orszá­gokba. Így kerülhetett sor, hogy J Szilvásvárad, Aggtelek elbűvölő j táji szépségeinek megismerése '< után. Tomanádaskán átlépte a határt a magyar és szlovák tör­ténelem közös eseményeinek egyik színhelyére, a krasznahor- \kai várban tegyünk látogatást. A délutánt már Kassa utcáin értük meg, hogy este újból ma- ■. gyár földön térjünk nyugovóra; a szép és korszerű miskolci Avas j Szállóban. Csak dióhéjban a további útiprogram: Miskolc nevezetes­ségeinek megtekintése tette ki a harmadik napot, majd a vál­lalkozó szelleműek a tapolcai barlang gyógyvizével ismerked­hettek, hogy nem sokkal azután már Lillafüred fái alatt sétálgas­sanak a szemerkélő esőben és a Bükk-fennsík legszebb útján Tudjuk mindannyian, hogy' milyen sok kellemetlen emlé­ket hagyott a háború és az el­maradt robbanóanyagok Na­gyon sok gyermek és felnőtt életet követelt, de még több a csonkulásos baleset a robbaná­sokból kifolyólag. Az elhagyott lőszereket, aknákat a gyerme­kek játékszernek veszik és eb­ből van a baleset. Örömmel vesszük tudomásul, amikor a rádióban halljuk, hogy a hábo­rúból visszamaradt robbanó­anyagokat milyen gyorsan ár­talmatlanná teszik a honvédség tűzszerészei. Sajnos. nekünk nem ez a tapasztalatunk. Kunszentmiklóson hat akna ke­rült felszínre 1966. március 16- án és ki tudja, mennyi van még a földben ott. ahol azok voltak. A rendőrség azonnal jelentette I és sürgette az elszállítást, és ■ megsemmisítést, de eredményte- ! lenül. A szülők rettegnek, hogy valamelyik gyerek nem fogja-e játékszernek használni. Tóth Ferenc Kunszentmiklós Megállóhely — az állomástól 150 méterre A 2121. számú személyvonat-] tál utaztam Mélykútról Bácsbo-! kodra. A Kiskunhalasról érkező személyvonatot^, az állomástól 80—100 méter távolságra állí­totta meg a forgalmista. A fel­szállásra várakozó 50—60 utas sietve igyekezett felszállni. Még alig szállt fel az utasokból né­hány személy, és már el is indí-; tották a vonatot. Az utasok nagy része a mozgó vonatra ug-l rált fel és fele lemaradt. A már kiinduló vonat a nyílt pályán az állomástól mintegy 150 mé­terre megállt, mert látta a vo- natvezető, hogy az utasokat csak el kell szállítani. Ügylátszik, a vonat vezetőjének és a forgal­mistának fontosabb volt a me­netrend pontos betartása, mint vigyázni az utasok testi épsé­gére. Pápai Imre Bácsbokod átkelve estefelé Egerben talál­kozzanak a híres borvidék bo raival. Voltak, akik már egy ízben részt vettek hasonló utazáson. Voltak azonban, akik első ízben találkoztak távoli országrészek tájaival, embereivel. A túra vé­gén azonban fiatalok és időseb, bek azzal búcsúztak az IBUSZ kísérőktől, az Ikarusz-busztól, hogy feltétlenül csatlakoznak ők is az országjárók hihetetlenül nagy, ma már rrjilliós számmal mérhető táborához. Es itt kanyarodtunk vissza a bevezetőben érintett gondo­lathoz: lehet-e, szabad-e össze­hasonlítást tennünk a filléres­gyorsok gondolatkörében képvi­selt valamikori „utaztatási prog­ramjával” a felszabadulás előtti rendszernek, lehet-e egyáltalán az ott nyújtott „szolgáltatások kai mérni a ma kapott értéke­ket. Azt, amit könnyedén, ruti­nosan. zökkenőmentesen, szinte személyekre konkréten kidől gozva nyújt az IBUSZ. Ügy gondolom emlékeztetni kell arra, bár még mindenkiben elevenen élnek az emlékek, hogy három napba sűrítve mennyi mindenhez közel lehetett fér­kőzni. S nemcsak a kilométerek számát tekintve lehetett nagy utat megtenni a hazában és a határokon túl, hanem a honi történelemben, századok sötét­jéről lebbentve fel a fátylat. Emellett a. táguló értelem a gazdagodó tapasztalatok fé­nyében a lehetőségeket. a to­vábbi ismeretszerzés lehetősé­get is érzékelni lehetett. Mert igaz, hogy Jósvafőn a belföldi utazási programok klasszikus célpontján még egy eléggé ké­nyelmetlen turistaszállást lehe­tett megismerni, de a hegyoldal­ban már ott áll az épülő, csupa üveg, csupa ablak új szálloda, amely néhány év múlva talán éppen a tiszakécskeieket fogja vendégül látni. Lehetőségként kínálkozik' az is. hogy kisebb- nagyobb külföldi túrán' vegye­nek részt a szövetkezeti tagok, akik megérezték a tapasztalat- gyűjtés mámorát, szépségét és máris lebilincselő fegyelmezett­séggel és tudnivágyással vették ki a részüket az út minden per­céből, órájából. I Elindultunk tehát negy­venhármán három napra a fa­luból és megérkeztünk a széle­sebb közösség; a haza tereire völgyeibe, városaiba. így van ez rendjén, ezért is utazunk, gyűjt­jük az élmény eket, hogy szülő­falunk határából is fel tudjuk ismemi az ország legtávolabbi sarkán a fejlődés, a haladás millió, színesen gazdag jelét. Csáky Lajos Kosárfonó — SOLTVADKEBTEN a 928. sz. Petőfi Sándor Üttörőcsap&t megren­dezte a járási négy tus aversenyt. Az első helyezést a soltvadikerti, a má­sodik helyezést a keceli, a harma­dik helyezést a kiskőrösi fiúk és lányok érték el. Iskolánkból Mol­nár Erzsébet, Mátravölgyi Margit második, illetve harmadik helyre, Sári László és Kaposvári Imre első, illetve a harmadik helyre került a versenyben. Reméljük, a megyei bajnokságon is megállják a helyü­ket. Haász Jolán Riporter Ons vezető i * A géderlaki általános isko­la úttörői igen nagy gondot for­dítanak az iskola környéké­nek parkosítására. A fásítástól kezdve a rózsafák, virágok ül­tetéséig, gondozásáig, minden munkát elvégeznek. A főút mel­letti új iskola gondozott, szép parkja a pajtások szorgalmas munkáját dicséri. Molnár János * — BIOLÓGIAI album össze­állítását kezdte meg e héten rajunk. Már majdnem minden szükséges növényt, bogarat ösz- szegyűjtöttünk. A legszebb pél­dányok kerülnek be az al­bumba. Törkö Júlia Dávod • = A HAJÓSI 1033. sz. Kossuth Lajos Úttörőcsapat tagjai közül negyvenen tagjai vagyunk a hon­ismereti szakkörnek, amely mind­össze fél éve alakult. Hetenként tartjuk összejöveteleinket a szép, modern művelődési otthonban. Megismerjük a foglalkozásokon községünk múltját, jelenét. Régi szokásokat, eszközöket, népvisele­ti tárgyakat gyűjtünk. A körzeti kulturális szemle alkalmával egy termet betöltő anyagból szép ki­állítást nyitottunk , melyet egy hétig lehetett megtekinteni. Öt­száz aláírást przünk. Nemcsak a mi községüknből, de a járásból, sőt még Kecskemétről is voltak vendégeink. Legnagyobb élményt az az este jelentette k számunkra, amikor Kőhegyi Mihály régész bá­csi a bajai mjúzeumból felkeresett bennünket, megtekintette ,,kís mú­zeumunkat” és előadást tartott szá­munkra. Széplaki Erika * +' DUNAEjGYHÁZÁN felejt­hetetlen névadó ünnepséget ren­dezett a községi tanács. Az ün­nepségen a J2400. sz. Kossuth Lajos Űttörődsapat is részt veit. Falunk életében jelentős ese­mény volt az j ünnepség, mert ez volt az első 'névadó. A mi őr­sünk, a VI. osztályos leányok Mazsola őrse tiszteletbeli kisdo­bosává választotta a kisbabát. Az édesanyád virággal, a kis Varga Zsolt Csabát pedig az őrs által készített játék-állatok­kal köszöntöttük. Az édesanya szeméből a boldogság fénye ra­gyogott. Nagyon megható volt és számunkra felejthetetlen emlé­ket jelentett ;az ünnepély. Vál­laltuk, hogy segíteni fogjuk és a csapat hű tagjává neveljük a kis Zsoltot. Mazsola Örs Duna egyháza Szerkesztői üzenetek Kedves Pajtások! Köszönjük az e héten beküldött érdekes híradásaitokat. Külön köszönt­jük Molnár Marika negyedik osztályos kisdobost, Úttörőélet rovatunk legifjabb munkatársát. • TÖRKÖ JÚLIKA, DÁVOD. Kedves Julikat Jóleső érzéssel olvastuk soraidat, melyek szerint nagyon a szívedhez nőtt az Út­törőélet. Ha a nyári időtöltésről is olyan szorgalmasan érkeznek a pajtások híradásai, mint ed­dig — ígérjük, nem küldjük va­kációra a kedvelt rovatot. PETŐFINEPE A Magyar Szocia'ista Munkáspárt Bács-KIskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadd Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 28-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/s Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfiz-thető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj, 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon; ll-ss

Next

/
Thumbnails
Contents