Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
» í tttdri Huszonöt boldog hajlék Jó érzés látni a négy féríit, : akikkel a Kunfehértói Állami Gazdaság szíjgyártójának a mű- ! helyében beszélgetek. S a fiatalasszonyt, akivel az Állami! Gyermekotthonban ugyanabban az ügyben válthatok szót. Egyedüli példa . Nagyszerű kezdeményezés es összefogás sikerének büszke öröme sugárzik az arcukról, tekintetükből, árad minden szavukból. Érthető: még húsz társukkal együtt nemrégiben úgy jutottak megfelelő lakáshoz, hogy egyszersmind háztulajdonosok is lettek. A példa szinte az egész országban egyedüli — csak az ok nem, ami arra késztette őket. Illetve legelőször is a kezdeményezőt, az állami gazdaságot. Az ok már „országos jellegű”, s égető gondként jelentkezik. A mezőgazdaságban dolgozók lakás-, s ezzel együtt életkörülményeinek a javításáról, elvándorlásuk megfékezéséről, a helyhez kötésükről — tehát humánus és gazdasági szempontok érvényesítéséről van szó. Kunfehértón — akárcsak a járásban, a kiskunhalasiban — évekkel ezelőtt nagyfokú volt j az elvándorlás. Megkeresni ke-. nyerőket, keresni a boldoguld-j sukat főként a munkahelyüktől, s a kulturálódás lehetőségétől távol lakó tanyasiak távoztak az ország különböző részeibe. A gazdaság kezdeményezte E folyamatnak az állami gazdaság a legcélravezetőbb módon már korábban igyekezett gátat szabni. Munkaerővel, fuváresz-1 közzel segítette a FAGI-akció keretében lakást építtetőket, majd tíz szolgálati lakást is építtetett ugyanannyi dolgozójának. Mindez kevésnek bizonyult — s ekkor, az elmúlt év tavaszán, született meg a kezdeményezés: a megfelelő otthonra vágyók hozzanak létre lakásépítő közösséget, s a gazdaság minden lehetséges módon támogatja őket. ' Huszonhárom fizikai munkás és két adminisztrátor tömörült a közösségbe, miközben az állami nagyüzem vezetői — élükön Körmendi Géza igazgatóval — telekszerzés, hitelnyújtás, építőanyag-biztosítás végett eljártak a helyi tanácsnál, az; OTP és a TÜZÉP kiskunhalasi i fiókjánál, illetve telepénél. És a segítség sehol sem maradt el! A tanács, az OTP — s 400 óra munka zseregtető összefogásról, annak j sikeréről a legilletékesebbek, i Nem volt könnyű... — Korántsem volt könnyű a dolgunk — mondja Zugéber Ferenc szíjgyártó, az intéző bi-! zottság elnöke. — Sokat kellett; számolgatnunk, szaladgálnunk. Persze, ha nem segít a gazdasá- | gunk, nem megyünk semmire, j Az építőanyag fuvarozásához J önköltségi bérért kaptunk von- j tatót, s az ács-, meg a villany- I szerelési munkákhoz is kölcsönkaptuk üzemünk szakembereit... A kőműves munkákra külső munkásokat szerződtettünk, j Éppen ezért az SZTK magán-; vállalkozókként kezelt bennün- két, s nyugdíjjárulékra a munkabér 17 százalékát fizettette a közösségünkkel. Három száza- ! lékot maguk a kőművesek fizettek. Természetesen, ez így tör- vényes, de ha szélesebb körben követik példánkat, talán gondol- ; kodni kellene „olcsóbb tarifá- [ ról”. Hiszen az effajta vállalko- í zás nem nyerészkedést szolgál, I hanem kispénzű dolgozók lakás- j gondját szünteti meg. Az Állami Gazdaságok Főigazgatósága a J hatáskörében való propagálás végett már tanulmányozza eljárásunkat, mert az országban 35 j ezer állami gazdasági dolgozót hasonló cipő szorít. Egyszóval: mi vagyunk az első fecskék. Jó , érzés, de az még inkább, hogy í van korszerű családi házunk. ... de megérte — Nagyon megérte az össze- j fogás — mosolyog Bozsóki Dezső, a gazdaság takarmányos-! íogatosa. — Én három kisgyer-1 mekemmel és a feleségemmel egy régi tanyaházban lakom, j Három kilométerre a gazdaság- ! tói,. Mit ■ mondjak? Az ember j örömében nehezen talál megfelelő szót. — Én nyolc kilométerre, egy gircses-görcsös gerendázatú ta- 1 nyaházban húztam meg magam az asszonnyal, s a négyéves kisfiámmal. Tessék elképzelni, na- | ponta 16 kilométert kellett ide. meg haza kerékpároznom. Ebben jobban elfáradtam, mint munka közben, a gépen — mondja Schütz László traktoros. — Nemegyszer, ha szorított a szántanivaló, csak éjfél- : kor verődtem haza. Gyakran zuhogó esőben, nyakig érő sárban ... Az asszony még sírt is örömében, hogy már ennyire haladtunk. Van családi házunk. Építünk az udvarára disznóólát' is. — Ritkán kellett ennyit sza- . ladgálnom anyagért, mint most — nyilatkozza Szabó István ad- , minisztrátor, aki a vállalkozás} intézőbizottsági tagjaként az anyagbeszerzést végezte. — De | megérte az a szép ház a fáradó- | zást. Megérte, megérte, megérte — ] ez a kijelentés lobog mindegyikük szavában. A bajtársak is segítettek Volovár Károlynénak, a gyermekotthon fiatal takarítónőjének a nyilatkozatában is az öröm szava csendül. — A férjem éppen katona volt, s ezért én, meg édesanyám segítettünk a kőműveseknek. Ám az egyik vasárnap húsz baj társával hazajött a férjem, s ledolgozták a kötelező négyszáz j óra negyedrészét... S nyilván hasonló esetekről, s az örömükről tájékoztatna a többi húsz háztulajdonos is. Az összefogásról, amely azt eredményezte, hogy egy-egy két szoba konyhás, fürdőszobás ház összesen csak 72 ezer forintba került. Egyébként nemrégiben — a részrehajlás elkerülése végett közjegyző jelenlétében sorsolással — döntötték el, hogy kinek melyik ház légyen a tulajdona. A nevek bekerültek már a telekkönyvbe, a közösség tagjai pedig megkezdték a költözködést. A község arculatát is szépítő 25 hajlékba beköltözik a boldogság. Tarján István A tanács a környék kedvenc üdülőhelyéhez, a Fehér-tóhoz vezető út mentén 247 négyszög- öles telkeket adott az állami tartalékterületből — az elegyengetetteket 4446 forintért, a még dózerolásra szorulókat ez ösz- szeg feléért. A telekárat havi 100 forintos részletekben kell az ügyletet lebonyolító OTP kasz- szájába befizetni. A közösség tagjai személyen- ként 13 500 forintot fizettek az építkezés megkezdéséhez, ezenkívül vállalták, hogy 400—400 órán át maguk is részt vesznek a munkában. Az ügyek intézésére a soraikból három-háromtagú intéző, illetve ellenőrző bizottságot is választottak. A költségvetést és a műszaki rajzokat a kiskunhalasi városi tanács egyik technikusa, a műszaki ellenőri tisztet az állami gazdaság építésztechnikusa vállalta — társadalmi munkában. Az OTP pedig azzal állt sorompóba, hogy az építési költségeknek a befizetett összegen felüli részére — a jövedelmüktől függően — tíz—huszonnégy év alatt visszafizetendő hitelt nyújtott áz építtetőknek. Ám beszéljenek a szivet biÜgy látszik ittak is, mert alig állt a lábán. Ledobálta a felszerelést, de ruhástól dőlt végig az ágyon. Stahl ugrott oda hozzá készségesen és húzta le a lucskos csizmáját, tekerte le a koszos kapcákat a lábáról. Hogy fel nem * fordul a gyomra tőle! Szerencsére hamarosan elnyomta az új szobaparancsnokunkat az álom, vagy a pálinka ereje, így aztán alhat- tunk éjfélig. Éjfélkor a tiszt uraknak játszani támadhatott kedve, mert riadót rendelt el a napos tiszt. Szabályszerűen felkészültünk a menetöltözetre — pokróc a hátunkon összeszíjazva, a kenyérzsákban kenyér, tisztító- szerek, a kulacsban víz —, de ezúttal megúsztok egy tízperces sorakozóval az udvaron. Csak próbariadó volt, azt mondták. Az első rajt leszidták, a harmadikat megdicsérték —aztán felmehettünk. Beleznai le sem jött a sorakozóra. Holnapra, mint Aczél elárulta, még pihenőt kaptak. Nagyszerű, egy nap haladék az életünkhöz. Aztán úgyis a nyúzás következik. Reggel parancskihirdetés yplt. A főhadnagy úr a repülőtér- parancsnok dicséretét toimá- csodta a rohamszakasz tiszteseihez, tiszthelyetteseihez, akik példamutatóan helytálltak és a fegyvernemükhöz méltóan vették ki részüket a razziából. A magasabb karhatalmi egység parancsnoka, melynek kötelékében ez idő alatt szolgálatot teljesítettek, Grassy József vezérkari ezredes úr, valamint Feketehalmy Czeidner Ferenc altábornagy úr, az V. honvéd hadtest parancsnoka ugyancsak elismerésben részesíti a partizán és csetnik hordák megsemmisítésében hősies és önfeláldozó magatartást tanúsító alakulatokat, köztük a reptéri rohamszakaszt. • A parancskihirdetést levélosztás is követte, így a hangulat kissé felengedett. Ezúttal húgom és anyám írtak néhány sort. Hogy jól vannak, nincs ßemmi bajuk és hogy aggódnak értem. Űgylátszik rossz hírek * szivároghattak ki Újvidékről. Még ma írok nekik, hiszen megértem nyugtalanságukat. A reggeli megint csak híg lötty volt. Magam sem értem, 1966. júnhis 26, vasárnap A szorgalom jutalma Tizenkét esztendőn keresztül az osztály mintaképének, színötös tanulónak lenni — nem kis dolog. A napról-napra kitartó szorgalmat és odaadást követelő tanulás arányaiban, bizonyára nyugodtan hasonlítható a felnőttek munkájára, És ha e mellett a tanuló még a KISZ-munkában és a sportban is kitűnik: ez különösen dicsérendő. Nos, Kun Zsuzsa, a Kecskeméti Katona József Gimnázium most érettségizett tanulója tizenkét esztendőn át ilyen diák volt. Bizonyítványában soha nem szerepelt más jegy, csak kitűnő. Ugyanakkor kiváló sportoló volt és az ifjúsági munkában is mindig az élen járt. Amikor az érettségi bizonyítványokat kiosztották, a gimnázium igazgatója személyesen adta át Kun Zsuzsának a művelődésügyi miniszter kitüntetését, a „Kitűnő tanuló’’ jelvényt és az erről szóló oklevelet. Á rokonszenves, rendkívül szerény kislány csodálkozva ryézett körül: hát ez is érdem, a szorgalom és a kötelesség- teljesítés? Zuzsika egyébként — ez ugy-e természetes? — nagy izgalommal tölti a bizonyítványosztás utáni napo- kj<it is. Hamarosan x Szegedi Orvostudományi Egyetemen tesz felvételi vizs- Ját. Reméljük — sikerrel... hogyan bírjuk ilyen gyenge koszt mellett az órákig tartó menetelést, gyakorlatozást. Még szerencse, hogy nem új dolgok ezek nekem. A leventében ugyancsak belénk sulykolták a jobbra- és balraátot, a diszlé- pést, a puskafogást. — Súlyba! Lábhoz! Vállra! Puskával tisztelegj! Hányszor elordítják a kiképzőik. Hogy ki nem pálik a szájuk a sok kiabálástól! Muzslal ma megint menetelés közben varrta a gombját. Ezért az őrmester úr huszonöt feküdjöt rendelt az egész szakasznak. Ackermann azzal fenyegeti Muzslait, - hogy estére megpokrócozzák, vagyis pokrócot dobnak rá és úgy eilpüfö- lik, hogy saját édesanyja sem ismer rá. De Muzslai olyan bár- gyúan néz azzal a harmatos két boci szemével, hogy akaratlanul is megsajnáljuk. Lehet, hogjr mégsem lesz pokrócolás? Aczél a hangárok mögé vezette a rajt. Itt szélvédett helyen voltunk és sütött, a nap. A hőmérő reggel húsz fokot mutatott, de itt mégis most kigomboltuk a köpeny nyakát. Amikor borotválkoztam, észrevettem az este, hogy egészen barna az arcom és a nyakam.. Most a többiek is ezen nevetgéltek. — Édesanyánk azt hiszi, hogy a Riviérán üdültünk vagy a Semeringen voltunk síelő túrán — kedélyeskedett Ring Sanyi, az egyik keszeg alakú szobatársunk. Az öreg honvéd Csabai Feri utón érdeklődött. Nevetett, amikor elmeséltem neki a krétaport, meg a csinált lázat. — Egyszer még ráfizet ez a Feri. De addig is talán jól teszi. Persze valamennyien nem fekhetnek be melló a gyengélkedőre. Valakinek a kiképzést is. végig kell csinálná és szenvedni. Csontos őrmester hamarosan ránkbukkant. Leszidta Aczélt, mert nyaraltat bennünket és ezzel rontja a szakasz kiképzési színvonalát, de aztán megenyhült, amikor Zsadányi egy Memphis cigarettával kínálta. — Ez igen, magának talán gyáros a papája? — nézett rá csodálkozva. — Csak egy kis rőfős boltja van a Keleti mellett. — Aztán jól megy neki; ugye? — Hát, nem panaszkodhat. Jól bevezetett bolt. A tulaj lelépett, kiment Ausztráliába vagy óva. Potom pénzért adta át. Zsidó volt az ártatlan. — Azoknak most jobb, ha elszelélnek — komorult el Csontos, az őrmester, s úgy láttam, mintha A ezé Inak akarna mondani valamit, de aztán csak legyintett és tovább sétált. — Az öt pere pihenő letelt, folytassák a gyakorlatot — szólt vissza még erélyesen, mintha megbánta volna, hogy leereszkedett hozzánk, közönséges halandókhoz. Zsadányi az öreg honvédőt is meg akarta kínálni a finom cigarettával, de az nem fogadta el. — Tartsa meg csak. Én jobban szeretem az erőset. A cigarettában is — és elfordult. — Sorakozó! — ordította tór- kaszakadtából, hogy az őrmes tér is meghallja. Nehogy panasz legyen ránk. * Beleznai még délben is az ágyon heverészett. Lusta pillantásokkal leste, amint óvatosan