Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

Í986. jálsíi» SS, v*sinstt|> S. «Mal Elsőként az iskolát, bölcsődét és az óvodát adják át Á közpentban: szolgáltatóhoz, étterem és árucsarnok Mikor lesz „komfortos“ a leninváros ? Az idén befejeződik a kecs­keméti Leninvárosban a lakás­építés. Központi keretből 1210, egyéb beruházási forrásból 190, összesen tehát 1400 lakás készül el a lakótelepen. Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, de a hozzávetőleges számítás szerint hatezren élnek majd az új vá­rosrészben. A lakásépítés azonban csak az egyik részét képezi az évek óta folyó beruházásnak. Hátra vannak azok a létesítmények, amelyek „komfortossá” teszik a lakótelepet. A kapcsolódó beruházások közül elsőként a legifjabbak tanulását, kényelmét szolgáló létesítményeket adják át az építők. Előrehaladott állapotban van a 12 tantermes általá­nos iskola építése. Igyekezniök kell a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat em­bereinek, hiszen a műszaki át­adás határideje augusztus 15-e, a teljes befejezés pedig szep­temberre várható. Hasonló határidők vannak ki­tűzve az óvoda építői elé is. A száz gyerek ellátására alkalmas épület munkálatai az iskoláé­nál is előrehaladottabb stádium­„Bőrpapír” Tévedés ne essék, nem egy új papírfajtáról lesz szó. A „bőrpapirt” minden üzemben ismerik, sőt széles körben al­kalmazzák is. A teljes neve tulajdonkép­pen „bőrmentő papír”, és ez tökéletesen ki is fejezi a ren­deltetését. Igen, azzal a céllal gyártja, aki gyártja, hogy sa­ját bőrét mentse vele. Tegyük fel, hogy rosszul megy a termelés az egyik mű­helyben. Mit tesz az üzemve­zető? Természetesen kapja, fogja magát és haladéktala­nul ... nem, nem intézkedik, hanem hívatja a gépíró kar- társnőt és már diktálja is. „Bizonyos objektív körülmé­nyek (anyaghiány és a többi) folytán, a termelés nagymér­tékben akadályoztatva van. Ézért én, Lusták Vendel üzem­vezető, semmiféle felelősséget nem vállalhatok a gyártási ha­táridő esetleges túllépéséért.” A levelet néhány óra múlva már az igazgátóságon iktatják, annak rendje és módja szerint, természetesen azzal együtt, amit az anyagosztály írt e szö­veggel: „Sajnálattal közöljük, hogy a mazsolaválogató gép gyár­tásánál használt 0,006 millimé­teres hengerelt huzal beszer­zése objektív körülmények folytán stb., stb.” Kéijségkívül hasznos valami tehát ez a bizonyos „bőrpa­pír”. Ápol és eltakar — min­den nemtörődömséget, lusta­ságot és hozzá nem értést. Egyetlen aprócska hibája van csak: a megrendelők nem haj­landók elfogadni mazsolaválo­gatógép helyett. De ez másod­rendű kérdés. A fontos az, hogy akinek papírja van, az nyugodtan alhat. És a dolgo­zót megilleti a nyolc órai pi­henő. Itt be is fejezhetnénk ezt a kis elmefuttatást, de attól tar­tunk, hogy az olvasók utólag felelősségre vonnak majd ben­nünket, mondván: miért nem írták meg azt is, hogyan kell küzdeni a „bőrpapír” ellen? A kérdés fogas és lehet, hogy nem is találnánk meg rá a legjobb választ. Éppen ezért a következő feljegyzést (nem „bőrpapírt”, feljegyzést!) nyújtjuk át a tisztelt olvasó­nak: Sajnálattal közöljük, hogy a kérdés megoldását — objektív körülmények folytán — nem tudjuk határidőre leszállítani. Munkatársunk írógépe ugyanis éppen abban a pillanatban hi- básodott meg, amikor a meg­oldást kezdte gépelni. De igye­kezni fogunk, mindent meg­teszünk stb., stb. Keit mint fent. Keserves Dezső ügyintéző ARATÁS Az őszi árpa letakaritását száz holdon megyénkben első­ként a kerekegyházi Dózsa Ter­melőszövetkezet gazdái fejezték be. A közös gazdaság két ké­vekötő-aratógépével vágott őszi arpa 16—18 mázsás átlagtermés­sel fizet. A most soron követ­kező feladat a tarlóhántás mun­kája, amelyet a takarmányfélék magágyba helyezé­sével végrehajtott másodvetás követ majd. A betakarítás szü­netében — amelyet a jelenlegi kedve­zőtlen időjárás is indokol — újból át­vizsgáljak a gépe­ket, Ami az őszi árpa után vágásra kerü­lő gabonatermés-ki­látásait illeti, fő­ként a telt kalászi) rozs ígér kielégítő, holdanként mintegy 7—8 mázsás átla­got. Búzából 12 má­zsára számítanak, fi jól képzett trakto­rosgárda egyébkén' a lelkiismeretese' ren dbetett er őg pekkel nyújtott mi szakban végzi fel A megyében egyébként több ezer holdon betakarították már az őszi árpát. A termésátlagok jó közepesnek mutatkoznak. Az esős időjárás sok helyen lassít­ja a munkát. A termelőszövet­kezetek kombájnparkja 50-nel nőtt az idén, ami elősegíti, a gépi betakarítás arányának eme­lését. ban vannak: már csak a szak­ipar munka egy része van hát­ra. Az óvodát pancsolómeden­cével, homokozóval, játékokkal felszerelt tágas játszóterület övezi majd. Ennek a kialakí­tását, parkosítását is megkez­dik az idén. Készültségi fokát tekintve, a 60 férőhelyes bölcső­de áll a harmadik helyen. Ez év őszén azonban ezt is birto­kukba vehetik az apróságok. Az iskola, csakúgy mint az óvoda és a bölcsőde, hideg-me­leg vízzel, zuhanyozókkal, mos- döhelyiségekkeL konyhával is el lesz látva. A földgáz megér­kezéséig — ez 1966 végén, illet­ve 1967 elején várható — azon­ban csak ételmelegítésre lehet használni a konyhákat és ideig­lenes megoldással biztosítják a melegvizet is- A távfűtőhálózat­ba természetesen azonnal be­kapcsolják mindhárom épületet. A Leninváros centrumát a Zománcipari Müvek felőli olda­lon, a 9 emeletes lakóházak szomszédságában alakítják ki. Itt épül az ABC-áruház, az ét- terem-szefTesszó és a szolgálta­tóház. Az említett épületek meghitt hangulatú kis teret ölelnek majd körül. Az önkiszolgáló rendszerű áruház építése az év végéig befejeződik és — talán nem „kiabáljük el” a dolgot — az illetékesek sze­retnél:, ha a karácsonyi, illetve újévi vásárlási csúcsidőszak előtt berendeznék és áruval is feltöltenék a csarnokot. Közös épületben kap helyet az étterem és az eszpresszó. A szórakozóhely elkészültére azon­ban előreláthatólag a jövő év derekáig várniuk kell a lenin- városiaknak. Ekkorra fejezik be a közel 100 méter hosszú szol­gáltatóház építését is. A szol­gáltató részlegek sorában többek között Patyolatfelvevő fiókot, férfi, női fodrászatot, szabó-, ci­pész és háztartási kisgépjavító műhelyt találunk majd. Ebben az épületben helyezik el a kör­zeti orvosi rendelőt és a pos­tát is. Mint már beszámoltunk róla, megkezdték a telefonkábelek le­fektetését. Jövő évben építik fel a táv­beszélő alközpontot, majd hozzálátnak a lakások be­kapcsolásához. Természetesen csak azok kap­nak készüléket, akiknek a fog­lalkozása ezt szükségessé teszi. Eddig lassacskán haladt a vá­rosrész parkosítása. Ennek elle­nére az építők azt ígérik, hogy a jövő év derekáig befejezik ezt a munkát is — beleértve az úthálózat kiépítését. ' B. D. A két parlament SEM AZ ÜJSAGlRÓ, sem az olvasó nem panaszkodhat: az elmúlt hét ugyancsak bővelke­dett eseményekben. A külföld­ről érkező hírek közül a hét első napjain főleg de Gaulle szovjet unióbeli látogatása von­ta magára az érdeklődést. De ahogy múltak a napok, egyre több megfigyelésre méltó, gon­dolatokat ébresztő, elhatáro­zásokat érlelő esemény zaj­lott le közvetlen környeze­tünkben, szűkebb hazánkban is. Kiskunfélegyházán kedden kezdődött a megyei tanács két­napos ülése, ugyanezen a na­pon Kecskeméten a háromna­pos, országos szőlőtermesztési tapasztalatcsere, a növényter­mesztési kutatók kecskeméti találkozója... És csütörtökön, a Parlamentben megnyílt az országgyűlés hazánk jövendő öt esztendei fejlődése szem­pontjából meghatározó jelen­tőségű ülésszaka... A múlt hét valamennyi, ki­sebb, vagy jelentősebb esemé­nyének — azoknak is, melyek e felsorolásból kimaradtak — közös jellemzője van: a jövő­be mutatás, a máért érzett fe­lelősség mellett, a jövőnket formáló tettek, feladatok meg­határozása. Számunkra külö­nösen két esemény kiemelke­dő jelentőségű ebből a szem­pontból: a megye és az ország parlamentjének ülése. Közvet­len egymásutániságuk lehet puszta véletlen, de útravalóul nyújtott tanulságuk — az el­térő napirendek ellenére is — törvényszerűen azonos: a ter­melés, a gazdálkodás legcél­szerűbb megtervezése, irányí­tása és végrehajtása, százez­rek és milliók jobbléte érde­kében. A MEGYEI TAN ÁCS* ülése nemcsak mondanivalójával, de munkamódszerével is jól szol­gálta ezt a célt. (Egyébként e választási ciklusban másodszor törtéirt, hogy a tanácskozást nem a megyeszékhelyre hív­ták össze, s a múlt év augusz­tusi bajai tanácsülés sikere is ösztönzést, bátorítást adott eh­hez.) A megye parlamentjének tagjai -- a helyszínen megtar­tott ülés jóvoltából — nem­csak dr. Dobos Ferenc, kis­kunfélegyházi tanács vb el­nök beszámolója alapján tájé­kozódhattak a város legjelen­tősebb eredményeiről, legége­tőbb gondjairól, hanem a ter­melő üzemekben, létesítmé­nyeknél, intézményeknél tett személyes látogatások alapján is. Ez azután elsősorban a fel­szólalások szokásosnál nagyobb számában gyümölcsözött, má­sodsorban megalapozott javas­latokban, észrevételekben. Sorra felidézve a hozzászó­lásokat, jóleső érzés tudomá­sul venni, hogy egy sem akad köztük, amelyben célt tévesz­tő megállapítások lennének. Nem közömbös ez a tanácsi testület tekintélye szempontjá­ból sem, de ami ennél is töb­bet ér: a Kiskunfélegyháza vá­ros tanácsának és vezetőinek nyújtott segítség. És hát arról sem feledkezzünk meg, hogy a tanács tagjai a megye külön­böző vidékein élő emberek, akiknek tudása nemcsak a me­gye parlamentjében kell hogy kamatozzék. Nem. lényegtelen hát, hogy Kiskunfélegyházáról a megye többi városába és a községekbe újabb tapasztala­tokkal tértek vissza. Olyanok­kal, amelyek például a szak­munkásképzésben, a társadal­mi munka szervezésében, a ba­romfitenyésztés, gyümölcster­mesztés fejlesztésében irányt mutatóak, példaadóak. MINDEZ természetesen Ösz- szefügg a tanácsülés többi napirendi témájának legfőbb tanulságaival és útmutatásai­val is. De legszorosabban ta­lán a múlt évi községfejlesz­tési versenyt értékelő vitával, amelyből dr. Molnár Frigyes­nek, a megyei pártbizottság első titkárának felszólalására szeretnénk emlékeztetni. A megyénkben immár nemes ha­gyományokkal rendelkező, nagyszerű eredményeket hozó községfejlesztési vetélkedő gaz­dasági, társadalmi életünkre gyakorolt hatását is méltatva arra hívta fel a figyelmet, mennyire időszerűvé vált bi­zonyos, helyenként tapasztal­ható céílszerűtlenségek felszá­molása. Mit értsünk e oélgze- rűtlenségeken? Azt, hogy köz­ségeink jó részében korszerű művelődési házakat hoztunk létre — de kevés az iskolai tanterem, nincs egészségház. Helyenként a szükségesnél na­gyobb összegeket áldoztak sza­badtéri strandra — de megfe­ledkeztek a tisztasági fürdő­ről... Pedig — mint ahogy másik felszólaló is rámutatott — a szűk orvosi rendelőkben éven­te legalább annyi ember fordul meg, mint a művelődési há­zakban. Indokolatlan lenne er­re nem figyelni! A következte­tés? Nem adminisztratív úton, hanem a legteljesebb demokra­tizmus útján és segítségével kell összpontos fitand a község- fejlesztés erőit az elkövetkező időszakban a lakosság legszéle­sebb rétegeit érintő gondok megoldására, a kommunális* egészségügyi létesítmények fej­lesztésére. A pénzügyi erőforrások he­lyes felhasználása mellett a tár­sadalmi összefogás gyorsíthatja legjobban ezúttal is előrehala­dásunkat. De ehhez arra is szük­ség van, hogy az összefogás, a fejlődés tevőleges részeseivé váljanak egyes, társadalmi és közéleti szempontból ma még passzív rétegek is. S HOL KAPCSOLÓDIK a megyei tanácsülés határozata és az országgyűlés? A figyelmes újságolvasó előtt nem titok ez sem. Mi ezúttal csak egyetlen részletazonosságra hívnánk fel a figyelmet. Dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat előterjesztéskor többek között ezeket mondatta: „A nemzeti jövedelem elosztása során biz­tosítjuk, hogy rendszeresen to­vább növekedjék a lakosság anyagi fogyasztása, javuljon egészségvédelme, kulturális, szo­ciális ellátottsága.” Tulajdonképpen e célkitűzés megvalósításának útját egyen­gette a megye tanácsülése is. Eszik Éva

Next

/
Thumbnails
Contents