Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-25 / 149. szám
Äs ötéves terv vitáid m országgyűlés második napion ld. Oláh Pált Zöldségtermesztési gondok és lehetőségek (Folytatás az i. oldalról.) Idős Oláh Pál, megyénk országgyűlési képviselője beszéde túlnyomó részében a zöldségtermesztés helyzetével foglalkozott. — A törvényjavaslat a zöldség termelését 1970-re mintegy 40—50 százalékig irányozza elő — mondotta felszólalásában. — A magam részéről helyeslem ezt az arányt, hiszen e fontos élelmi cikk némelyik fajtájából néha bizony kevés van, s vagy drágán, vagy egyáltalán nem jutnak hozzá a fogyasztók. Mi, Bács-Kiskun megyeiek különösen azért fogadjuk örömmel a zöldségtermesztés fokozására irányuló törekvést, mivel megyénk területén a zöldség- termesztésnek — különösen a Duna—Tisza közi homokhátságon, de a két folyó mentén is jó hagyományai vannak. Épp ezért a megyei pártbizottság és a megyei tanács már eddig is sokat tett, s a jövőben is fontos intézkedéseket kíván tenni a zöldségtermesztés fokozására. A babtermesztés kérdéséről szólva, felvetném: mennyire lenne mód arra, hogy a babot termesztő gazdaságok minden mázsa bab után két mázsa takarmányt kapnának vissza állami áron. Ez feltétlenül jobban ösztönözné a szövetkezeteket a termelésre. Visszatérve a zöldségtermesztés kérdésére, vélelményem szerint nem a zöldség megtermelése okozza a nagyobb gondot, hanem inkább a szemléletek megváltoztatása. Utalnék itt arra, hogy különösen a minőség tekintetében vannak hibák, s ezek egyik oka a nem megfelelő minőségű vetőmag. Ahhoz, hogy minőségi zöldségféléket termelhessünk, jó minőségű vetőmagra is szükség van, ez pedig nem áll kellő mennyiségben rendelkezésűinkre. A zöldségmagvak megtermelését az állami gazdaságokra kellene bízni, azért is, mivel nagyobb lehetőségünk van az izolációs területek betartására, s a szakmai vezetőgárda is megfelelőbb, mimt a termelőszövetkezetekben. A zöldségtermesztés fokozása érdekében az eddiginél nagyobb súlyt kell helyezni a hajtatóházak és a központi palántanevelők bővítésére. Ez nyilván olcsóbbá tenné a korai zöldség- termesztést is, s a primőr áru immár nem „fehér hollóként” kerülhetne a piacra. Ezzel párhuzamosan nagyobb mennyiség kerülne exportra, fokozódnék a termelő üzemek bevétele, s nem utolsó sorban az állami jövedelem is. Megyénkben jelenleg mintegy Í2 ezer holdra elegendő palántát kell nevelni. Éppen a palántanevelés problematikus volta miatt pédául a fűszerpaprikát kénytelenek vagyunk magról vetni. Már pedig a magról vetett paprika nem mindig sikerül, rendszeresen később érik be a palántázottnál, s az őszi fagyok el szokták vinni. Tavaly a kalocsai körzetben legalább 20 millió forint értékű paprika fagyott el az említett okok miatt. Ha pedig mindezt, mint őrleményt vesszük figyelembe, ennek az összegnek a kétszeresét lehet számítani, ami kettős — egyrészt mezőgazdasági, másrészt ipari — kiesést eredményez. Ebből az összegből jó néhány központi palántanevelőt lehetne építeni, de gondolom, jutna arra is, hogy korábban érő fajtákat állítsunk elő. Szólni szeretnék a mezőgazdasági gépesítésről is, elsősorban a munkagépekről, és a betakarító gépekről/ Sajnos, mindeddig kevés növényünk folyamatos gépesítése van megoldva. Számos munkagépet az állami és a szövetkezeti gazdaságok saját maguk kénytelenek műhelyükben előállítani annak érdekében, hogy zöldséges területeiket megmunkálhassák. Felmerül a kérdés: iparunk, amely világhírű szerszámgépeket,, híradástechnikai berendezéseket, motorvonatokat, különleges autóbuszokat állít elő kiváló minőségben, — miért nem tud tökétetes mezőgazdasági munkagépeket gyártani? Kérésünk az iparhoz, a gyártó cégekhez: hallgassanak meg minket, gyakorlati embereket is. Meggyőződésem, hogy közös akarattal sokat tehetünk, amit joggal el is vár tőlünk a szocialista társadalom. A továbbiakban a zöldségtermesztés és a kereskedelem kérdésével szeretnék foglalkozni. Véleményünk szerint az értékesítés túlzottan központosított, s abban kevés önállósága van az erre hivatott megyei szerveknek. Ebből adódik, hogy a terítés nem megfelelő, hogy az áru a nagyüzemek némelyikében ott Tisztelt országgyűlés! Nagyon egyetértek a törvény- javaslat 25. §-ának 6. pontjával, amely kimondja, hogy a szőlő- és gyümölcstermelés célját szolgáló anyagi eszközöket elsősorban a termőre forduló ültetvények beruházásainak befejezésére, továbbá a feldolgozás, tárolás és szállítás fejlesztésére kell fordítani. Ez a kitétel minden vonatkozásban érinti megyénket, hiszen képviselőtársaim emlékezhetnek rá, hogy megyei képviselő csoportunk megbízásából az elmúlt időben a szőlő feldolgozása és a bor tárolása tárgyában interpelláltunk a földművelésügyi és az élelmezés- ügyi miniszter elvtársakhoz. Megmondhatom, nemcsak a válasz volt kielégítő, hanem a lehetőségekhez képest tett intézkedések is. Meg kell azonban állapítanom, hogy megyénkben a szőlő feldolgozása, valamint a bor tárolása további figyelmet kíván. Mindezeket a gondokat még tetézi a szállítás is. A megyében körülbelül negyven vasútállomáson meg akarják szüntetni a teherforgalmat, hogy áthelyezik a nem legkorszerűbbnek mondható és túlzottan terhelt közutakra. marad, ugyanakkor az ország más részein hiány van némely zöldségféléből. Bíztunk abban, hogy az új gazdasági mechanizmus változtat majd a termelő és a felvár- sárló cég kapcsolatán, nevezetesen azon, amit a törvényjavaslat is előír, hogy a termelvény minél rövidebb úton és minél jobb minőségben kerülhessen a fogyasztóhoz. Bár türelmesek vagyunk, még mindig azt tapasztaljuk, hogy a régi bajok egyelőre, továbbra is uralkodnak. * Említettem már, hogy megyénkben a zöldségtermesztésnek régi hagyományai vannak. A megye párt és tanácsi szervei felismerték ennek fontosságát, elkészítették a zöldségtermesztés és az öntözés tervét, illetve programját a harmadik ötéves terv időszakára. Sőt elkészült egy olyan program is, amely 1975-ig bezárólag szabná meg megyénkben a zöldségtermesztéssel kapcsolatos feladatokat. A zöldséges területet 1970-re mintegy 33 ezer, 1975-re pedig 45 ezer holdra szeretnénk növelni. E törekvéseinket az adottSotk érvet lehetne felhozni ennek a koncepciónak a cáfolatára, amely az intézkedés időszerűségét bizonyítja, a legjobb érvekkel azonban talán az érintett termelő gazdaságok tudnának szolgálni. Az új gazdasági mechanizmus is azt célozza, hogy a termelő üzemek minél olcsóbban és minél többet állítsanak elő. Egy olyan gazdaság viszont, amely például a cukorrépát a termelő helytől eddig mintegy 3 kilométer távolságba szállította, az említett koncepció után kénytelen lesz 15—20, esetleg még több kilométerre szállítani. Mennyire ösztönzi ez m.ajd az ilyen gazdaságot a cukorrépa termelésére, s egyáltalán fog-e termelni? Nagyon is figyelembe kell venni ennél a problémánál a mezőgazdasági üzemek jelenlegi és távlati munkaerőhelyzetét is. Gyümölcs és szőlő vonatkozásában a szállítás ilyen megoldásával még a minőség megóvása is felmerül, ami ugyancsak nem érdektelen a termelő, de semmi esetre sem lehet az a népgazdaság számára. A szállítás megoldásának ez a felvetése — már mint vasút helyett közútra terelése, hogy ezáltal úgymond jobban ki legyen használva a tehergépkocsiságokra alapozzuk. A tájjelleg, valamint az öntözési lehetőségek révén a fokozott terméshozamokat, zöldségtermesztésünk jövőjét biztosítottnak látjuk. Kérem az országgyűlést, vegye figyelembe megyénk adottságait, s biztosítsa részünkre a kért területet, valamint az ezzel járó járulékos beruházásokat. Oláh Pál után Csergő János Borsod megyei, dr. Zsigmond László Vas megyei, Klaukó Mátyás Békés megyei, dr. Sáró András Békés megyei, Inokai János Fejér megyei, Lakatos András Somogy megyei képviselő szólalt fel. Majd szünet után Pólyák János elnökletével folytatódott a tanácskozás. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Harrer Ferenc budapesti, Nemeslaki Tivadar Komárom megyei, Sümegi János Nógrád megyei, Valter Imre Somogy megyei, Keleti Ferenc Pest megyei képviselők, dr Trautmann Rezső építésügyi miniszter, Sárfi Rózsi Szabolcs megyei, Gém Ferenc Borsod megyei képviselő szólalt fel. Az országgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. Sárosi György Bács-Kiskun megyei képviselő országgyűlési felszólalásáról már tegnapi lapunkban adtunk jelzést. Ígéretünkhöz híven felszólalásának teljes szövegét közreadjuk. park — egy sor Újabb problémával is jár. A bajai járás egyik körzetében, Csátalján és környékén például hagyománya van a bortermelésnek és a második ötéves terv során nagy területen szőlőt telepítettek. Egy éve hozzáfogtak Csátalja és Nagy- baracska közt — a két község három kilométerre van egymástól — egy modem szőlőfeldolgozó és tároló megépítéséhez. A hely kijelölésekor aMÁV is képviseltette magát és szakértője kijelentette, hogy nagyon olcsón ki lehet vezetni egy tolatóvágányt és így zavartalan a vasútállomás forgalma. Valóban mi is hasznosnak és gazdaságosnak láttuk ezt. Nemrég arról értesültünk, hogy a csátaljai vasútállomás is azok közé tartozik, amelyek vasúti teherforgalmát megszüntetik. Érdemes tehát felfigyelni egyes száll ítási rányítők érvelésére. A mezőgazdasági termékek szállítását ugyanis némelyek úgy vélik, hogy azt az év 365 napjára be lehet ütemezni. Elméletileg ez talán lehetséges is, de az életben nehéz elképzelni, hiszen a mezőgazdasági termékek zöme egy-egy évszakban, és a kedvező, vagy kedvezőtlen időjárás mm#*. Megyénk képviselői a Parlament folyosóján: id. Oláh Pál és dr. Mészöly Gyula. Sárosi Györgyi Fontos a járulékos beruházások megvalósítása térő mennyiségben jetenfifeezäfc. Semmi sem indokolja tehált a termékeknek ilyen szempontból vagonokra ütemezését. Az említett koncepció cáfolatára magam is, s az érdekelt termelőegységek is rengeteg érvet tudnának felhozni. Beszéltem arról, hogy megyénkben a szőlő feldolgozása és a bor tárolása irányában történtek már intézkedések. Ugyanez áll a gyümölcs tárolására is. A telepítések termőre fordulásával azonban gondjainkat az eddig tett intézkedések nem oldják meg, hiszen az újonnan nagyüzemí- leg telepített és művelt szőlő, valamint gyümölcsös fokozatos termőre fordulásával a várható nagyobb termés növeli a fel- dolgozási, tárolási és szállítási gondokat. Ezt az igényit legjobban a következő számok mutatják: Megyénk mezőgazdaság termelésének évi átlaga a harmadik ötéves terv során 7,2 milliárd forint. Ebből 2,8 milliárd — összesen tehát 39 százalék — a szőlő-, gyümölcs-, valamint az egyéb kertészeti termelésből származik. A megye gyümölcs- termelése 1970-re 6880-ról 12 ezer vagonra emelkedik. Ugyancsak nagy gond lesz a bor tárolása is. A harmadik ötéves terv során évi átlagban 1 millió 240 ezer hektoliter bor tárolásáról kell gondoskodni.' SzektoráLisan ez a következőképpen alakul: a szövetkezetek 170 ezer, az állami gazdaságok 350 ezer, a pincegazdaságok pedig 720 ezer hektoliter bor tárolását kell hogy elvégezzék. Ez indokolja egyúttal a jelenlegi tárolók bővítését, s új tárolók építését, de különösen indokolja a második ötéves terv során elmaradt járulékos beruházások megvalósítását. A törvényjavaslat indokolásában olvashatjuk a harmadik ötéves terv nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítésének irányszámait. A homok további hasznosítása megyénkben ezt a kérdést nap mint nap felveti, hiszen a kedvező feltételek adva vannak a szőlő és gyümölcs nagyüzemi termelésére. Másrészt ezeken a területeken az ott élőknek csak telepítéssel tudunk biztonságosabb, jobb megélhetést nyújtani. Figyelemre méltó az eddigi telepítéseknél a bor- és a csemegeszőlő aránya is. Ez utóbbi részaránya mindössze 3,6 százalék, ami kevés és feltétlenül növelendő. Erre a feltételek már biztosítva vannak négyezer holdon, s a csemegeszőlő részaránya így elfogadható lenne. A harmadik ötéves tervben megyénk gyümölcsös telepítési feladata háromezer hold. A törvényjavaslat az export szempontjából fontos csonthéjasokat jelöli meg. Ez egyúttal gyümölcstermelésünk összetételét is javítja, s véleményünk szerint ezt a helyes törekvést minden eszközzel elő kell mozdítani. Végezetül: a törvényjavaslat Indokolásában arról tájékoztat, hogy a mezőgazdaság a harmadik ötéves terv ideje alatt 38— 40 ezer traktort és 35—36 ezer pótkocsit kap. Ez a szám nem kevés és biztató arra, hogy a munkák legnehezebbjét a gép vegye át. Kevés azonban a munkagép, s ez a hiány legszembetűnőbb a szőlőkben és a gyümölcsösökben alkalmazott munkagépeknél. Megyénkben például az ültetvényeken használatos és szükséges mukagépeknek csak mintegy 40 százaléka van biztosítva. Igényként jelentkezik a régi telepítésű, gyalogművelésű szőlők gépesítése is. Ezt a célt szolgálná a művelőutasgép, ha megfelelő számban rendelkezésre is állna. A gyalogművelésű szőlők állagának megóvása feltétlenül szükségessé teszi a minimális gépesítést annál is inkább, mert másképp ezek gazdaságosan már kevéssé tarthatók fenn — fejezte be fekc«ól»b)«jáí íSárpfii étvnrpy
