Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
Tanulságok és következtetések '§ 965. márciusában adta ki az MSZMP Központi Bizottsága az ideológiai irányelveket. Az azóta eltelt több mint egy esztendő elegendő tapasztalatot szolgáltatott ahhoz, hogy lemérjük e fontos dokumentum társadalmi hatását. Az irányelveket még az elmúlt év nyarán és őszén megvitatták valamennyi pártbizottságban, pártalapszervezetben és különböző állami, társadalmi szervekben, mozgalmakban, a közoktatás, népművelés intézményeiben. A Petőfi Népe sikeres cikksorozatban dolgozott fel néhány fontos eszmei-politikai kérdést. A pártvezetés és agitáció egész rendszerét szintén az ideológiai irányelvek feldolgozásának szolgálatába állítottuk. Az irányelvek feldolgozása nagyon fontos társadalmi célt szolgált: Mindenekelőtt azt. hogy egész társadalmunkban többet politizáljunk. Üj lendületet, nagyobb aktivitást adjunk a politikai életnek. Célunk volt, ráirányítani, a figyelmet az ideológiai munka jelentőségére, felszámolni a szűk prakticizmust, fellépni a politikai munka eiszürkitése ellen a párt-, állami és társadalmi szervekben^ Céljaink közt szerepelt az alkotó elméleti munka és a kezdeményezés bátorítása. Természetesen az ideológiai irányelvekkel kapcsolatos munkát nem tekinthetjük befejezettnek, de azt máris elmondhatjuk, hogy sikeresen haladtunk megvalósulásuk felé. Az irányelvek vitájának hatására fejlődött pártszervezeteinkben az eszmei, politikai és szervezeti egység. A kommunisták ismételten tisztázták a párt világnézeti alapjához, a marxizmus—leninizmushoz való viszonyukat. Megyénk egész társadalmában erősödött a belátás, hogy korunk alapvető problémáira csak a marxizmus képes választ adni. Általában nőtt a politikai aktivitás, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés, a marxizmus tanulmányozásának igénye. Az ideológiai irányelvek vitájával egyidőben vagy azt követően zajlott le néhány igen fontos társadalmi esemény, amely az egész közvéleményt élénken foglalkoztatta. A gazdaságirányítási reform vitája; a pártélet. a párt belső helyzetének vizsgálata; a közoktatás helyzetének vizsgálata; a Központi Bizottság állásfoglalása a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben, mind-mind olyan témák voltak, amelyek megtárgyalásában érződött az ideológiai irányelvek hatása. Jellemző volt a nyílt, őszinte hang minderj fórumon, és így felszínre kerültek azok a gondok, amelyek t^ész társadalmunkat foglalkoztatják. p ártszervezeteinkben igen élénken reagáltak a párt politikáját érintő kérdésekre. Állandó téma volt a munkásosztály és a párt vezető szerepe, az osztályharc és a szocialista nemzeti egység problémái. E kérdésekben itt-ott jelentkező téves nézeteket a legtöbb helyen sikerült meggyőző szóval leküzdeni. Minden társadalmi rétegben, párttagok és pártonkívüliek közt egyaránt élénken vitatták a gazdaság és ideológia, az elmélet és gyakorlat kapcsolatát. Rendkívül sokan és többnyire igen konstruktívan foglalkoztak közéletünk, demokratizmusunk problémáival, hiányosságaival. Szüntelen érdeklődés mutatkozott mindenütt a szocialista erkölcs és a kultúra fejlődése iránt. Ezen kérdésekben tapasztaltuk a legtöbb türelmetlenséget és meg nem értést is. Hasznos eszmecserék, időnként szenvedélyes viták zajlottak a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus körül. Tájékozottabb körökben a hatalom és erkölcs, a választott testületek és az apparátusok, a bürokratizmus és a formalizmus kapcsolatait vizsgálták. A közoktatás helyzetének elemzésekor sok bírálat hangzott el a nevelőmunka fogyatékosságairól, természetesen elismerve, hogy iskolaügyiink nagyszerű fejlődése, a ■ kulturális forradalom óriási vívmánya. A különböző fórumokon rendkívül sokat foglalkoztak a sajtó, a rádió, a televízió problémáival. A z irányelvek feldolgozásá- ban szerzett tapasztalataink feljogosítanak bennünket annak megállapítására, hogy megyénk társadalmának döntő többsége egyetért alapvető célkitűzéseinkkel és éppen ennek az egyetértésnek a talajáról bírálja a fokozottabb előrehaladást gátló jelenségeket. Csak elvétve tapasztaltunk jobb vagy baloldalról érkező demagóg támadásokat vagy ellenséges megnyilvánulásokat. Tömegeink politikailag érettek, felelöß állás- foglalásra, a közügyekben való részvételre és hatékony beleszólásra képesek, ezért indokolt az az igényük, hogy még fokozottabban éljenek demokratikus lehetőségeinkkel az egyre inkább fejlődő intézményeink kereteiben. Szükséges a pártmunkásokat, pártszervezeteket, és egész közvéleményünket meggyőzni arról. hogy az irányelvek megvitatásával, megismerésével nem csappanhat meg az ideológiai kérdések iránti érdeklődés. Azt a szellemi felfrissülést, pezsgést, amit ez a jelentős dokumentum hozott, fenn kell tartani, mert van rá igény és van rá ok, hogy fenntartsuk. \ A sok pozitív tanulság, amit a vitákból leszűrtünk, még nem jelenti, hogy egész társadalmunk gazdasági, politikai és tudati problémái megoldódtak vagy hamarosan megoldódnak. Ez megtévesztő illúzió lenne. Tudnunk kell, hogy a szocializmus nem lesz sohasem probléma- mentes, hiszen hús-vér társadalomról, élő organizmusról van szó, amely szintén nem vonhatja ki magát a régi és új harcának törvénye alól. Itt azonban ez a harc, az előrehaladás a tudatosság magas fokán, intézményes eszközökkel, elsősorban a j párt ösztönzésére, a párt veze-1 tő szerepével megy végbe. Mindehhez eszmeileg jól felkészült tömegek kellenek. E”1 ppen ezért az előttünk ál- ló időszak ideológiai munkájában legfőbb célunk, hogy egész megyénk társadalmában érvényt szerezzünk az irányelvek mondanivalójának, közvetlenül pedig a párt IX. Kongresszusára való felkészülésben szükséges erősíteni az eszmeipolitikai elemet. Ezért a jövőben elmélyültebben elemezzük a társadalmi folyamatokat, a társadalomirányítás kérdéseit, demokratizmusunk helyzetét, hazánk belső politikai viszonyait és külső kapcsolatainkat, elsősorban a szocialista közösséghez fűződő viszonyunkat. Elengedhetetlenül fontos a gazdaság és ideológia, gazdaság és politika bonyolult viszonyának további tanulmányozása és bemutatása. Túl kell azonban lépni a különböző alkalmakon hangoztatott terméketlen fórumokon és rámutatni, hogy a gazdaságirányítás reformja új megvilágításba helyezi az egész társadalmi mechanizmust, benne az ideológia és gazdaság kapcsolatát is. Ezért tartjuk a közeljövő legfontosabb feladatának — a harmadik ötéves terv célkitűzései megértetésével együtt — az egész társadalom gazdasági szemléletének átalakítását a reform szellemében. Pártszervezeteinktől belső életünkben azt várjuk, hogy fejlesszék a párttagság eszmeipolitikai felkészültségét úgy, hogy csökkenjen a különbség a politikailag legfelkészültebb és a kevésbé felkészült rétegek között. Ehhez a.marxizmus—leni- nizmus színvonalas, hatékony propagandájára van szükség, hogy a kommunisták olyan ismeretek birtokába jussanak, amelyek segítségével meg tudják különböztetni a régit az újtól, egyik történelmi helyzetet a másiktól és megfelelően tudják értelmezni .a párt politikájában az állandó és változó elemek dialektikus kapcsolatát. Pártszervezeteinkben el kell mélyíteni, ahol elfelejtették, feleleveníteni azt az ismeretet, hogy a lenini típusú párt lényegéhez tartozik az intenzív elméleti, ideológiai munka. Elméleti ismereteink gyarapodása szolgáljon a gyakorlat javára. Ezért a marxizmus értelmes, okos elsajátítására van szükség. Nem az agyat kiszikkasztó, a gondolatot megölő dogmák kellenek, hanem olyan eszmék, melyekkel a valóságot megváltoztathatjuk a szocializmus, az ember javára. A marxizmus a világ megváltoztatásának tudománya. 1? zek az ideológiai irányel■*“* vek tanulmányozásából adódó legfőbb tanulságaink és következtetéseink. Pozsgay Imre {ESüomM&tMéa fóv^aoOűnjí& ttZMivé»*** TÁJ, SZÉLBEN Nyúlánk lobogás, tüzek szelleme, széli Száz fiatal lány combján ég a szoknya, a szél arcuk a fénnyel egybemossa, hajuk kibontja, szemeik kékje távol tengerekhez ér. Tovaviszi a délutánt a szél a déli féltekén. Nyúlánk lobogás, tüzek szelleme, szél! Tető-vitorlák feszülnek az égre, az alkony kihajózik szilaj messzeségbe, és sűrű kékké old fehéret, feketét a szeleik nemzetközisége. Kassai Ferenc Valami megmarad Zuzmaracsípke volt körül minden. Te is. Kabátodon s kendődön megpihent a téli este kedves, ajándéka. Valóban; eddig tán nem is tudtam, hogy ilyen szép a tél! Te tetted azzá! Amíg a cserépkályha tegnapról megmaradt kis melegei simogattad (vagy az simogatott téged a hosszú nap után!) megértettem, hogy mit üzent a tél: hogy minden percben van valami, ami megőrizhető, mi megmarad, mert kell, hogy megmaradjon! Talán csak az a mozdulat, amellyel a kályhát megsimogattad, vagy amellyel a zúzmarát leverted, kabátodról, karodról, a szó, mosoly, mellyel ajtót nyitottál, a táskádból kileső friss kenyér, talán ennyi e napról.. „ Valami megmarad mégis, ez estéből Is, amikor a világ köröskörül, minden * csupa zuzmaracsipke volt, % te is ... Antalfy István ¥ ] j lakásba költözünk. A kiutalás már a zsebemben van. A végrehajtó bizottság egyik előadója adta át. „Gratulálok!” — mondta és fáradtan végignézett a hosszú soron, majd szólította a következőt. Kellemesebb lenne természetesen, ha mindez ünnepélyes kereteik között történik: ha a papírt nem a kisablakon keresztül adják, hanem a nagy tanácsteremben ... De minek ez a hűhó. Nincs mo6t idő az ünnepélyes ceremóniákra ... Holnap átköltözünk. A mai nap csomagolással telik él. Ösz- sze kell szedni a dolgokat. Vovka, a fiam alig auldt valamit korán kelt, hogy kartondobozába gyűjtse az építőkockákat, gumilabdákat, a „nagyon értékes és nélkülözhetetlen” asztali fut- ball-csapatot, a játékgépkocsikat. Holnap kiürül a lakásunk. Az utolsó lakók is elhagyják ezt az öreg családi házat... Szentigaz, már régen eljárt felette az idő. Maga a körzet építészmérnöke igen óvatos, meggondolt ember, százszor inkább javíttatja az épületeket, s csak a legvégső esetben ad bontási engedélyt, ebben az esetben határozottan kijelentette: „A ház megérett a lebontásra”. Meg azt is hozzátette, miközben letört egy korhadt darabot a gerendából: „Itt nincs értelme a kézi bontásnak. A szerta használhatatlan. A gépé a szó, így a leggazdaságosabb.” Felzúg majd a szorgos exkavátor motorja, s forog a gémnyakú daru. A kőművesek keze alá szállítja majd a téglát, nagy fémtartályokban a habarcsot, a fenyőillatot árasztó ablaktokokat. Erős, vidám legények, a lányokkal huncut, éles nyelven évődve húzzák majd egyre magasabbra a falakat, a világos, tágas emeleteket. Azután a környéket teleültetik vékony, zsenge kis nyírfákkal, smaragdzöld pázsitot növesztenek, — és senki sem fog emlékezni a kis jelentéktelen faházikóra, amelyik ezen a helyen állt. ¥¥e mindez a jövő. Ma még ** itt ülök az íróasztalnál. Egy kis papírt nézek. Megsárgította az idő, a hajtások mentén megkopott az írás. A szöveg azonban olvasható. ... Köteles, — olvasom ismételten — a behívasd központban az alábbi helyiségben megjelenni... Az én apám behívója. A kamrában egy papírhalmazba találtam rá. Ott, ahol a már senkinek sem kellő ócska székek, gyerekkocsi, meg egyéb lom hever: ahol a polcokon porosodnak az üres parfőmös üvegek. Ott, ahol hányódnak az rá papírmal
