Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

1S66. Idains 19, vasárnap

1 «Mal

Hazai hírek.

Futtában a tanyák között

A KORÁNYI Sándor Társaság szombaton a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ünnepi ülésen emlékezett meg névadója, a nagy magyar orvos születésének 100. évfordulójáról. Az ünnepségen részt vett Korányi Sándor leánya, Korányi Erzsébet is.

Gegesi Kiss Pál akadémikus elnöki megnyitójában bejelentette, hogy a Társaság közgyűlési határozattal Korányi Sán- dar-emilókérmet alapított a nagy tudós születésének 100. évfordulója alkalmából. Az éremmel minden harmadik év júniusában, Korányi Sándor születésének hónapjában, a magyar orvostudomány egyik kiemelkedő művelőjét tüntetik ki ünnepi tudományos ülésen.

Rusznyák István ákadémikus Korányi Sándor emlékének szentelt ünnepi tudományos előadását követően Gegesi Kiss Pál elnök átnyújtotta Rusznyák Istvánnak az első Korányi Sándor-emlékérmet *

a fővárosban felavattak az első budapesti házgyárat Az ünnepségen Bondor József építésügyi miniszterhelyettes, elmondta, hogy az üzem elérte teljes kapacitását amely szerint évi 1800 komfortos, modem lakást gyárt Budapesten a második házgyár munkálatai is megkezdődtek. Űj házgyár épül még Miskolcon és Győrött. A harmadik ötéves tervben a fővárosban sor kerülhet a harmadik házgyár építésére is. így 1970- bew 15 000—16 000 lakás épül majd az országban korszerű módszerekkel.

•

A SZOVJETUNIÓ Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Tóth Má- lyásnak, az MSZMP KB. osztályvezető helyettesének vezetésével szombaton pártmunkás küldöttség utazott a Szovjetunióba a pártmunka egyes kérdéseinek tanulmányozására.

*

A BIZONYÍTVÁNY Mosdással beiejeződött a diákok takarékoskodást idénye is. Az elmúlt tanévben 1 351 000 iskolás mintegy 115 millió forintot tett takarókba, amit most kamatostól kap vissza. A budapesti általános és középiskolások 18 millió forintért, a vidékiek 97 millió forintért vásároltak év közben takarékbélyeget.

•

AZ ORSZÁGOS Béketanács szombaton békedíjjal tüntette ki a szolnoM fűtőház Európa- szerte sikert aratott Tisza tánc- együttest.

— Mit tudom én. miért hívtalak ki benneteket? ValaMnek el kellett mondani és kész.

— Szóval ezért vitték ki innen is a rohamszakaszt? — jutott eszembe hirtelen.

— Mi másért vitték volna. A várost is körbe fogták. Élő ember se M, se be. Vagy csak befelé? Nem tudom. De aM bent van, annak borzasztó lehet — komorult el mégjobban Feri.

— Vajon miért csinálják?

— Volna rá okuk?

— Azt mondják, hogy a partizánok sem kímélik a mieinket.

— Sok mindent mondanak, de ki tudja, mi az igazság.

— Indülni kell. Mindjárt sorakozó. No. futás. De csak egyenként. Nehogy még valami összeesküvés gyanújába keveredjünk — vágott szavunkba Feri és már lendült is ruganyosán. a kisportolt emberek köny- nyedségével és leugrott a szalmakupacról. Óvatosan ereszkedtünk utána.

— Ma este az egészségügyiekhez megyek, hátha azok is tudnak valamit — mondta határozottan.

— De hiszen nincs semmi bajod! — néztem rá csodálkozva. — Másképp pedig nem engednek oda.

— Bízd csak rám! — nézett

Lenn az Alföld tengersík vidékin Ott vagyak harm, ott az én világom;

Börtönéből szabadult sas lelkem Ha a rónák végtelenjét látom.

(Petőfi: Az Alföld)

Tíz tucat esztendeje, amikor a költőt megihlette, nagyjából egészében ilyen volt, ilyen lehetett már akkor is ez a tájék. Tágas horizont, kitárulkozva a szabad tekintetnek, kevés fa,

Jár a Népszabadság, meg a Szabad Föld.

messziről integető tanyák. Ügy szemre, külsőleg talán csak any- nyit venni észre a változásokból, hogy nem kolompol Kiskunságnak száz kövér gulyája, nem hallik a méneseknek nyargaló jutása és eltűnt a puszta mélyéről a dőlt kéményű csárda.

Ám eltűnt, letöröltetett innen egy egész világ is. A táj arca hasonló. De más szándékokat és célokat, más életformát takar. Más emberek lakják.

Petőfi a szabadság jelképét látta a rónában. De ugyanaz — más korban mást jelenthet. Miféle szabadság az, ahonnan kiszabadulni is nehéz?! Kiskunfélegyháza — Kecskemét — Al- pár — Kiskunfélegyháza: sok tízezerholdas irdatlan nagy puszta. Ezen a hatalmas háromszögalakú földdarabon ősztől tavaszig jóformán járni se lehet. Űtja csak egy van, Féiegyházá- ról Nyárlőrincre, de az is harmadában földút. Ahol a maka- dám megszakad, igazában ott a világ vége.

— Nem írástudó embernek való! — mondta itt, a világ végén Tarjányi Antal, a félegyházi Vörös Csillag magtárosa. Értette ezt a gép híján még mindig elég gyakran kézi szerszále rám barátom atyáskodva és egy kis zacskófélét húzott elő a zsebéből. Kibontotta. Fehéres por volt benne.

— Ebből beveszék egy kanállal és olyan szép Ms lázam lesz tőle, hogy csuda. Negyvenre is felmegy.

— Hol szerezted?

— A lőelméletnél loptam. Táblakréta. Csak meg kellett reszelni egy Mcsit, hogy vízzel lecsússzon.

Nem állhattam meg nevetés nélkül, pedig az előbb még rettenetes hangulatban voltam.

Csabai Feri utánozhatatlan életrevalósága, amellyel mindén helyzetben feltalálta magát, egy Ms bizakodással töltött el ebben a sanyarú helyzetünkben.

— Nem szabad elhagynunk magunkat, Lacikám! — veregetett hátba atyaian és én csak bólogattam. Megint az előbbi elbeszélése járt a fejemben. A hosszú embersort láttam magam előtt, amint haladnak a Duna jege felé, s fülemben csengett a géppuskasorozat hangja is.

Pedig közben már beérkeztünk a laktanyaudvarra. Éppen csak annyi időnk volt, hogy megkeressük a mieinket a sorakozó szakaszok között.

(Folytatjuk.)

mokkái végzett paraszti munkára, a tanyai életformára, a sárra, petróleumvilágításra, a földhöz ragadt nadrágszíjparcel- Lás gondolkodásmódra egyaránt.

Ugyanazt a tanyát lakják az itteniek, ugyanolyan ruhát is hordanak legalább hétköznapokon, munkában, de a fejükben mások a gondolatok. Az utóbbi kettő, és az átszervezés utáni fél évtized nem telt el hiába.

.. .A Vörös Csillag 2. számú üzemegységében azt mondta Tarjányi Antal:

— Csak körül kell nézni!

Csakugyan. Az ajtón függöAy,

belépünk. A vertfalú hosszú ház belül egyetlen terem, s végében színpad, azon tv-készülék. Kultúrotthon. Modern minták a faion, neonvilágítás, hordozható cserépkályhák a sarokban. Mozielőadás sajnos, csak havonta, olyankor könyvkölcsönzés is.

— 40 forint volt a munkaegység, plusz 6—10 forint prémium. 31 erőgépünk, 5 autónk van. .. 1960-ban még egy se volt. Akkor, a Tanácsköztársaság ünnepén kaptuk az elsőt.

Pontos adatok, szabatos mondatok. De nem egészen erre volnék kíváncsi.

— Az én koromban már az ember jól megvan otthon. Ha be akarok menni a két fiamhoz Félegyházára, hetenkint háromszor idáig jár a busz. Iskolaidőben meg naponta kétszer. — Könyv? Régen többet olvastam. Jár a Népszabadság, meg a Szabad Föld... Igen, ide pontosan hozzák, mindennap ...

— Nyáron hosszú a nap, hajnaltól vakulásig ma is. Az elEz a két tanyai ház már fürdőszobával épült,

nökünk meg a főagronómus is itt van akárhányszor már virradat előtt. A mezőgazdasági munka már ilyen... De hogy igazán jó legyen, hogy többet is tudjunk termelni, több gép, műtrágya, vegyszer kell. Ezek nélkül nem nagyüzem, hiába a téesz ... Akkor majd elfogy hamarabb a tanya is. Már így is jövöget be az eleje. Az első két ház már megépült a leendő faluból, ott az út mellett...

... — Kiskomám, nem lakik itt az iskolában senM?

— Nem. A tanító a másik iskolából jár ide mindennap.

Kürti Karcsi most megy a VI- ba. Benn, Félegyházán, mert itt csak alsó tagozat működik. Odabenn szakosított oktatás, nyelv- tanítás, — nem maradnak le a városiak mögött a tanyai gyerekek. Habár ennek Karcsi nem nagyon örül, mert éppen az orosz miatt kellett kétszer járnia az ötödiket.

— Mit csinálsz a nyáron?

— Segítek édesapámnak.

— Mi leszel?

— Még nem tudom. Itthon nem maradok. Sokat kell dolgozni, kevés a kereset... Csak aMnek jó munkája van, tehenésznek, traktorosnak, a többi gyenge...

— A városban még nem, voltam moziban, csak itt a téesz- ben ... Nemigen olvasok. Egy könyvem van, a Pál utcai fiúk, a könyvhéten vettem. Még nem olvastam ki

... Az iskola dombháton, pöttöm erdő közepén áll, olajbokrok illata lengi körül.

A tanítóék éppen értekezleten vannak a városban, a télen vett új Trabanton. A férfi a szomszéd iskolában tanít, a felesége pedig itt.

Kedves, élénk szemű, talpraesett Mslány fogad. Tízévesforma. A tanítóék nagyobbik lánya.

Most éppen Móra Ferenc életét olvasom.

— Suba Éva vagyok... Az ősszel már felsős leszek, bejárok majd a városba, mert itt csak alsó tagozat van. Ó, igen, nagyon szeretek olvasni, sok könyvem van. Édesapám nekem adta mindet. Itt az iskola ifjúsági könyvtára is. Most éppen Móra Ferenc életét olvasom.

— No csak, ilyen komolyat?

— Igen. Szeretem a komoly könyveket. Aztán a Népszabadságot, Pajtást, Rádióújságot... A tél óta van az iskolának televíziója is, agregátorról kapja az áramot. Idejárnak a környékről tévét nézni...

. . .Az árokparton kifogott szekér. Az út mellett a nagy tábla: háztáji föld. Itt osztották ki, együtt, a Vörös Csillag jó néhány tagjának.

Meglep, hogy Lajos József, akit elsőnek megszólítok, egy híján 70 esztendős. Nem gondoltam volna annyinak.

— Nekem is még 16 évesre szól a recept — szól közbe egy élénk szemű öregember. 77 éves! De egyenes a tartása, szemmel láthatóan csakugyan jól bírja magát. Molnár Kálmán a neve.

Mesél. Szeret mesélni, élvezettel mondja. Ki is szorítja a pályáról hamarosan Lajos Józsefet, s az csak hallgatja aszóáradatot.

— Azelőtt is, míg* macekul volt (értsd: maszekok, vagyis egyéniek voltunk) megéltünk — mondja az öreg. Nem, a sorára

Azelőtt Is megéltünk.

nem panaszkodik. Inkább olyasféle sérelmei vannak, hogy a fiatalok nem hallgatnak rá. Valamikor bérlő volt, jól ment neki. S jellemző, hogy ma a bajokért az olyan, mint ő sem a téeszt okolja, hanem az önzést* lustaságot!

— Amíg ilyen emberek vannak, addig mindig lesz baj. Ügy kéne tenni: Van neked barátom fizetésed, oszt add abból szépen vissza!...

Akárha közgyűlési beszámolót hallanék. Csak éppen ízesebb, ahogy az öreg mondja...

... Pecsenyére sült fiatalember hajladozik a gödörparton. Izmai minit egy birkózóé. Barátságos óriás.

Vályogot vet. Azt mondja, amikor nincs munka a veteményeskertben, vagy az állatoknál.

Szabó József a Dózsa Tsz-ben dolgozik. Két és fél kilométernyire a várostól, egy szép nagy tanyában él a feleségével, vasgyúró kisfiával. Nyilvánvalóan nagyon törekvő ember. Nem kíméli magát, nem sajnálja a fáradságot. Meg akarja alapozni a jövőjét. Hogy ez pontosan mit jelent, nehéz volna röviden megfogalmazni. Anyagiakat is. De még inkább talán valami olyanféle miniatűr mintagazdaságot, amilyen senki másnak sincs a környéken.

Mutatja a fajbirkáit. A Tiszántúlról vette. Akkora fekete disznók a tágas udvaron, mint egy-egy borjú. Egy sereg sündörgő malac körülöttük. Szabó József úgy nézi őket, hogy hirtelen megsejtem a közmonEzer vályog is elkészül egy nap.

dás igazságát: Gazda szeme hizlalja a jószágot.

— Tenyészállatokra szerződni, abban van fantázia!... Ránézésre meg tudom mondani, hogy mi volt az apja, anyja a sertésnek. ..

Kétéves mezőgazdasági szakiskolája van. De lehet, hogy többet összetanult, mint egy technikus.

— A téeszben nem volna helye? — kérdezem.

— A jelenlegi állatállományra van elég ember. S mindig több lesz, akinek megvan a papírja. ..

Szabó József még fiatalember, alig harmincéves. Mégis, talán tíz évvel korábban született a kelleténél. Állatorvos, vagy kutató, vagy valami hasonló lehetett volna legalább. De nem tudott továbbtanulni.

Ám azért nem elveszett ember. Csakhogy mindig ott marad talán benne a tüske: többre is vihettem volna.

... Ahol a csonka út a városba torkollik, tábla:

Nagykőrös 38 km. földút 20.

Ki ér#? Ki megy itt Nagykőrösre, amikor majdnem egyenes betonút vezet oda Kecskeméten át?

Az útjelzőtáblán jobban megülepedett a múlt, mint az emberekben.

iMester László