Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-18 / 143. szám
1966. június 18, szombat S. oldal Kevesebbet, de jobban! Ahogyan a főmérnök látja Beszélgetés a mechanizmusról Helyes-e, ha egy ember egyszerre jő néhány társadalmi bizottságnak is tagja? Eleinte naponta jönnek a meghívók: megbeszélés megbeszélést követ, az előjegyzési naptárt megtöltik az értekezleteket emlékezetbe idéző bejegyzések. Később lanyhul a buzgalom, egynémely bizottság már csak hébe-hóba ad él etjeit magáról, másokban töretlen lendülettel folyna a munka, de a rengeteg tisztséggel megáldott ember elfoglaltságára hivatkozva — egyre gyakrabban menti ki magát. Mindez nem csupán elvont elmélkedés, feltételezés: köztudott, hogy nem is egy olyan ember van nálunk, akit nyolc vagy tíz társadalmi bizottság is tagjai közé sorol. Ez nem csupán egyes emberek túlzott társadalmi megterhelésére vet fényt — erről már nemegyszer esett 5#tó —, hanem valami másra is. A mennyiségi szemlélet uralkodása egy ideig nem kevés gondot okoz gazdasági életünkben: ám nemegyszer ugyanez érvényesült a mozgalmi tevékenység társadalmi jellegén«* erősítésében is. Volt, ahol nyakra-főre szervezték a társadalmi bizottságokat, gondosan ügyelve, hogy minden munka- területre jusson belőlük, mégpedig lehetőleg minél több. Így különféle „átfedések”, párhuzamosságok keletkeztek, hiszen — például — a népművelési tanácsok létrejöttéig minden társadalmi szervezetnek és mozgalomnak volt legalább egy — vagy olykor több — kulturális, művelődési bizottsága. Érthető, hogy lassanként a munka összehangolása már több időt. s nagyobb erőfeszítéseket követelt, mint maga az érdemi tevékenység. A társadalmi bizottságokba meghívott, a bennük végzett munkára felkért kommunisták és pártonkivüliek általában nagy lendülettel, tenniakarás- sal láttak munkához. Erőfeszítéseik — éppen az említettek miatt — sokszor mégsem jártak olyan eredménnyel, mint szerették volna. Ezek a tapasztalatok érlelték meg egyre több helyen a gondolatot, hogy le kell nyesegetni a társadalmasítás vadhajtásait. Maradjanak Ion nálunk a 372-es létszámú üzemben, mint egy kétezres munkaerős gyárban. — Milyen bizottságoikra gondol az elvtárs? — Van nyolc-tíz, nem is tudnám felsorolni valamennyit. Minek kell albizottság, mikor van felelőse, s a szakszervezeti aktivistáknak egyformán jár az Aktivisták tájékoztatója, amiben minden tudnivaló benne van? Meg a másik, a TT, mi is az, hirtelen nem tudnám megmondani. A táppénzzel foglalkozik. Meg a többi. Ilyen meg olyan címen, hol ez, hol amaz tart megbeszélést. Nálunk 80%-os a betanított munkások aránya, bővülnek gyártmányféleségeink, volna sok konkrét tennivalója a szakszervezetnek. a bírálatról. Párttitkárnő: — Féléves, éves beszámolók alkalmával személy szerint értékeljük egyes elvtársak munkáját. Persze, igaz, nem kell ezzel addig várni. Lehet havonta is. Akivel probléma van, úgy is elbeszélgetünk. A pártirodában mindenki szívesen elmondja gondjait. __ A taggyűlés színe előtti értékelésnek, dicséretnek, bírálatnak azért nagyobb a nevelő ereje. Nyíltan, őszintén kik beszéljenek, ha nem elsősorban a párttagok? — vetjük közbe. Ig en, ele arra is gondolni meg azok a bizottságok, amelyek valóságos társadalmi szükségletet elégítenek ki, amelyek léte és működése ténylegesen előbbre viszi az érintett társadalmi szervezet munkáját. Amelyek viszont olyan feladatokat vállaltak magukra, amelyeket más úton-módon célszerűbb elvégezni, vagy pedig nem találtak megfelelő módot a hasznos ténykedésre és ezért létük formálissá vált. azokat célszerűbb megszüntetni. Több helyen már hoztak is ilyen döntést, másutt most mérlegelik, melyik bizottság felesleges és melyikre van szükség a továbbiakban. Mert jó néhányra továbbra is szükség lesz, tagjaira továbbra is számítanak. Hiszen a párt- és tanácsi szervezetek, a társadalmi mozgalmak és tömegszervezeteik vezető testületéi ezután sem nélkülözhetik a hozzáértő társadalmi aktivisták közreműködését. A társadalmi bizottságok többségének példája igazolja, hogy a gazdasági, kulturális, szervezési feladatok valóra váltásában milyen nagy támogatást jelenthetnek a vezető testületek számára az adott terület jó ismerőiből szervezett kollektívák. Nem az elvet vetjük tehát el: a mozgalmi munka társadalmasítása fontos részét képezi mind a közéleti demokratizmus elmélyítésének, mind pedig a vezetés színvonala emelésének. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy e vonatkozásban is következetesen érvényesítsük a sokszor idézett, s olykor-olykor mégis szem elől tévesztett lenini gondolatot: inkább kevesebbet, de jobban. Gy. U A Mongol Forradalmi Ifjúsági Szövetség meghívására július első hetében 29 tagú KlSZ-épí- tőbrigád indul a Mongol Nép- köztársaságba, hogy részt vegyen a magyar segítséggel, magyar szakemberek közreműködésével készülő Ulánbátort ruhagyár építésében. Mindannyian a Szakkell, hogy ne járassuk le az elvtársakat a kollektíva előtt. Aki már ott kerül szóba, azzal fegyelmi ... — DE HA rendszeres a névre szóló mérlegelés, pártmunka, magatartás dolgában, jóval kevesebb fegyelmi „érik”. Nem? Éppen azzal neveljük az elvtársakat bátor kiállásra, az okos bírálatra, önkritikára, ha közvetlenül tapasztalják, hogy a pártvezetőségi tag, az igazgató épp úgy a közösség előtt kerül mérlegre, mint az egyszerű párttag. Ha ez gyakorlat egy alapszervezetben, nem jelentkezik ilyen kérdésfeltevés? Lehet-e egy mérnök pártmunkásnak méltó partnere egy lakatos, aki szintén pártmunkás? A politikai munka szintén teljesítmény, lehet jól, felében-harmadában eh végezni, vagy éppen el is maradhat. Ha csak úgy általában mondjuk el, így vagy úgy dolgozott az alapszervezet, veszik is, meg nem is magukra, akiket illet az elismerő szó vagy a kritika. S ha az alapszervezetben ez így van, a kisugárzás, a szélesebb közösségre hasonló. Őszinteség, bizalommal teli légkör enélkül kevésbé. — Ami az őszinteséget illeti, nálunk ebben nincs hiány. Kecskeméten ez a szóbeszéd: „A bar- neváiiak nem tesznek lakatot a szájukra...” — Természetesen más az a fajta őszinteség, amikor a kommunisták fórumán, reálisan, névre szólóan, építő Benke Antal, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi II. sz. gyáregységének főmérnöke különböző bakelitből készült tárgyakat rakott az asztalra. — Csak néhány darab az új gyártmányaink közül — magyarázta. — Ez a Ganz Kapcsoló- és Készülékgyár megrendelésére készül — mutatott egy bakelitkapcsolóházra. — Bonyolult, elektromos berendezéshez használják majd. Ezt az érdekes rugós lámpafoglalatot pedig az exportra gyártott vasúti személykocsikra szerelik fél. Néhány percig gyönyörködtem a szépen kimunkált modem formájú munkadarabokban. A főmérnök észrevette és mosolyogva folytatta: — Valamennyi gyártmányunkra jellemző, hogy tervezőik az esztétikai igényeket is igyekeznek kielégíteni, hiszen sok közülük —, mint pl. a telefon — lakásokba, irodákba, szállodákba kerül, s egyéb termékeink sem maradhatnak el formájukban a nemzetközi színvonal mögött. A következő lépés — A gyáregység tevékenysége szorosan kapcsolódik az anya- vállalatéhoz. Hogyan ítélik meg helyzetüket az új gazdaságirányítási mechanizmusban? — kérdeztem, hozzátéve, hogy elsősorban műszaki szempontokra gondolok. — A vidéki ipartelepítés első lépcsője az üzem létrehozása — válaszolt Benke elvtárs. — A ma kiváló tanulója verseny győztesei. A budapesti, székesfehérvári. kecskeméti, békéscsabai, tatabányai fiatal kőművesek, vasbetonszerelők, villany- szerelők, épületasztalosak, ácsok több mint két hónapot töltenek Mongóliában. módon nyilvánítunk véleményt. Ebben mi is javíthatunk. Az üzemvezető: — Nem vagyok pártvezetőségi tag az alap- szervezetben. Nem tartanám helyesnek. Jobban szeretek a sorban ülni. Van nálunk bírálat. Arra kényes vagyok, hogy ha valakinek a kritikája rám is vonatkozik, annak még úgy se görbüljön hajaszála, mert engem illetett. Volt rá eset, hogy odáig ment egy heves elvtárs: tartja ő magát olyan kommunistának, mint én vagyok. Ez volt a véleménye. Mit csináljunk? Megtörtént viszont olyasmi is — ezt ne írja meg —, hogy amikor egyik elvtársnak a taggyűlésen vetettük fel, miben javítson a munkáján, a könyvét adta volna vissza. — Ezért se jó hosszú kihagyás a konkrét pártmunkaérté- kelés, magatartás serpenyőre állítása dolgában. ... A TERMELÉSI tanácskozások előkészítésében — „felülről” mind a két üzem alapos, körültekintő munkát végez. Egy kicsit ott kell keresni az újat, hogy a nagy kollektíva ne csak magán a termelési értekezleten „jöjjön elő” véleményével, észrevételével, „ha akar”. Keressük meg a közösséget már előtte is, hogy a napirend kidolgozásába, tehát a vezetésbe (röviden szólva) így is bevonjuk a nagy családot. Tóth István következő lépés, amikor a gyáregység már nemcsak részt vesz egyes munkadarabok elkészítésében, hanem teljesen átveszi a gyártmányok, gyártmánycsoportok termelését. Tulajdonképpen ilyenkor vizsgázik az üzem vezető és munkáskollektívája, hogy képes-e szakmailag, gazdaságilag, önálló feladatok végrehajtására. Nálunk most van folyamatban harmincegy fajta gyártmány csoport teljes termelésének átvétele az anyavállalattól. Ez igen nagy felelősséget ró gyáregységünkre. Az ország különböző részein levő KGM-irá- nyítás alá tartozó gépipari és híradástechnikai üzemeknek — mint a Hajdúsági Ipar Művek, Csepeli Híradástechnikai Gépgyár, Ganz-Villamossági Művek Bajai Készülékek Gyára, Székesfehérvári Villamossági Rádió- és Televízió Gyár stb. — szállítunk műanyag alkatrészeket. Tíz iparigazgatóság több mint ötven gyárával működünk együtt a termelésben. Ilyen széles körű kooperációs kapcsolatok lebonyolításához jól a talpán kell állniuk a gazdasági vezetőknek. a műszaki és munkáskollektívának, máskülönben sok üzem termelésében okozhatunk zavarokat. 100-tól a 100 ezerig ‘— Nem túlzás, hogy ilyen sok fajta gyártmány termelésével bízták meg az üzemet? — Negyedévenként 400—450 féle gyártmányt készítünk bakelitből és fröccsöntéssel 100- tól 100 ezer darabig terjedő szériában a megrendelők igényeinek megfelelően. A mi iparágunkban a különböző gyártmányok számát azonban nem lehet csökkenteni. Erre egyébként nincs is szükség, mert a bakelitprésgépeken és fröccsöntő automatákon kicseréljük a szerszámokat, s a technológiai utasításoknak megfelelően máris folyik tovább a termelés. — Természetesen ez nem jelenti azt. hogv most már teljesen problémamentes itt minden. Műszaki gárdánk 20 tagja például két hónapon át foglalkozott — társadalmi munkában — a gyártmányok technológiai dokumentációinak rendezésével és felülvizsgálásával, s ebben vállalatunk központjának szakemberei is segítettek. Erre azért volt szükség, hogy a gyártást műszakilag idejében előkészítsük. Sűrűn előfordul ugyanis, hogy gyártmányfejlesztés folytán újfajta anyagot vagy más szerszámot kell használni egy-egy új termék előállításához. A műhelyekben dolgozó munkásoknak, munkásnőknek nagy része van abban, hogy elnyertük az élüzem címet. Nekik köszönhető, hogy 15,9 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést osztottunk. Az elmúlt másfél év alatt — mióta minisztériumi vállalat lettünk — 31 millió forintos épület- és gépi beruházással bővítették gyáregységünket. Üzemünk kollektívája tehát olyan, fejlődéssel találta szembe magát, melynek műszaki nehézségeivel nem volt könnyű megbirkózni. A dolgozók azonban a számukra teljesen új gépek kezelését, a gyártási eljárások alkalmazását fáradhatatlan szorgalommal sajátították el. Másfél év alatt 300-zal növekedett a munkáslétszám, de elmondhatom, hogy a háztartásokból, tsz-ekbol idekerült dolgozók üzemi fegyelemhez szokott jó ipari munkásokká váltak. Alig mérhető kötbér — Miben látja az új gazdaságirányítási mechanizmus szellemében az üzemen belüli feladatokat? — A gazdasági vezetés a műszakiak és a munkások együttműködése, a különböző tanácskozásokon uralkodó, őszinte kritikus légkör eddig is gyümölcsöző volt. Érmek köszönhető, hogy a sok gyárral való kooperációs kapcsolatunkban különösebb zökkenők nem voltak. A szállítási határidőket — hacsak rajtunk kívül álló importanyag, vagy szerszámhiány nem akadályozta, tartani tudjuk. 17 millió forint értékű bakelitalkatrész után mindössze 11 ezer forint kötbért fizettünk tavaly, ami százalékban nem is mérhető. Am mindezzel nem lehetünk elégedettek, ha arra gondolunk, hogy a jövőben még gyorsabban kell reagálni az igények változására, s tetszetősebb, jobbj olcsóbb árukat kell a magunk eszére, erejére támaszkodva előállítani. — folytatta az üzemi kollektíva feladatainak elemzését a főmérnök. — Idei termelési tervünk 18 millió forinttal nagyobb, mint a tavalyi. A Ganz Kapcsoló és Készülékgyár az elektromos kapcsolók gyártásához 36 gépet ad át. Ezek fogadására 1700 négyzetméter alapterületű műhelycsarnok építését kezdjük meg rövidesen 1968—1972 között nagyarányú mintegy 99 milliós beruházással bővítik az özemet, s az ezzel összefügg« jelentősen bővülő termelésre is gondosan fel kell készülni. Zsebbevdgő dolog Belső átszervezésre is készülünk, amely a termelési, áruforgalmi, munkaügyi és technológiai osztályt érinti majd. Ezenkívül még jó néhány üzemmérnökre, technikusra lesz szükségünk. Jelenleg 6 ösztöndíjasunk tanul a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumban. Ügy vélem, az új gazdasági mechanizmusban az üzemvezetőknek, gyárrészlegvezetőknek, művezetőknek is önállóbban kell tudni irányítani. Többet várunk tőlük mert az új mechanizmus emberekre épül, akiknek meg kell tanulni az új körülmények között dolgozni. A vezető — nemcsak gazdasági vagy műszaki, hanem politikai irányító is kell, hogy legyen, hiszen emberekkel is foglalkozik. És nem utolsósorban számítunk a pártszervezet és a szakszervezet mellett a dolgozók, a szocialista brigádok javaslataira, együttműködésére. A se- lejt, a rezsiköltségek csökkentése, az anyagtakarékosság, most is vállalásaink közé tartozik. Vegyük azonban az utóbbit. Egy kiló anyag 10—70 forintba kerül. Ha naponta fél kg anyagot minden dolgozó elszór —, s nem kell túlvigyázatlannak lenni ahhoz, hogy ez megtörténjen — az naponta 300—400 kilóra rúg. ez pedig már sok ezer forinté1: jelent. Nagymértékben múlik tehát a dolgozókon a gazc’as '- gos termelés az önköltség ke '- vező alakulása, ami az ír mechanizmusban jobban zst bevágó dolog lesz. Én azonban úgy gond s'orr hogy mindenki jobban me áé nak érzi majd az üzemet, r annak minden gondját — mond ta Benke elvtárs. közben te kintete simogatóan tapadt a: új gyártmányok mintapélda- nyalna. Ifjúsági építőbrigád utazik Mongóliába Síagy Ottó
