Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-17 / 142. szám
A limes ^ riEößutin£D3ii Gondokon enyhítő javaslatok Mislrt csak ígéret? Bács-Kiskun megye egyik legjelentősebb egészségügyi intézményének jelene, jövője volt a napirend a Kecskemét Városi-Tanács V; B. legutóbbi ülésén. A tanácskozás referátuma és az élénk vita elsősorban azért érdemel figyelmet, mert ismét ráirányítja az oszágos és a megyei egészségügyi szervek figyelmét több olyan lehetőségre, ami elősegíti a Kecskeméti Megyei Kórház égető gondjainak átmeneti enyhítését, a lakosság korszerűbb, színvonalasabb kórházi betegellátását, addig is míg felépül az új megyei kórház. Mindössze 182 ágyas volt a kecskeméti kórház a felszabadulás idején, s azóta összehasonlíthatatlanul jobban felszerelt, 678 ágyas intézménnyé bővült. Hogy valóban elérje a kívánt eredményeket az itt folyó gyógyítás, betegellátás (amit a megye többi kórházának munkáját is segítő tudományos, kutató, módszertani, szervezési és pedagógiai munka tesz teljessé), meg kellett teremteni ennek feltételeit. Szocialista egészségügyünk számos vívmánya járult ölhez hozzá. Például a város körzeti orvosi hálózatának megszervezése, kialakítása, a megyei szakorvosi rendelőintézetek, a Honvéd-kórház felépítése, az új betegbeutalásd rendszer bevezetése stb. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a mindinkább növekvő feladatok elvégzése a megyei kórházban, aminek legfőbb oka, hogy a fejlesztés, a bővítés nem tudott lépést tartani a fokozódó igényekkel. A kórház körzetéhez ugyanis mintegy 150 ezer ember tartozik, akiknek fele Kecskeméten és a város határában lakik. Esetenként Nagykőrösről és a du- navecsei járásból is szállítanak ide betegeket. A másik oldal Egy régi per újabb tanulságai MÜLT vasárnapi számunkban arról írtunk, hogy Csemus László és Szkenderovics Károly Kecskemét, Lugossy István utca 2. szám alatti lakosok között már évek óta bonyolódik egy lakásper. Eddig negyvenkét tárgyalás volt az ügyben, ami a mai napig sincs jogerősen befejezve. A Nyolcéves per című említett cikkünkben arra törekedtünk,; hogy vázlatosan összefoglaljuk az ügy lényegét és rávilágítsunk azokra a körülményekre, amelyek miatt ilyen hosszú ideje vitában állnak a felek egymással. A múlt vasárnap megjelent cikk azonban az ügynek csak az egyik oldalát tárta fel. Kötelességünknek tartjuk, hogy most a másik oldallal is megismertessük olvasóinkat.. ELŐZŐ írásunkat azzal fejeztük be, hogy a két igazságügyi írásszakértő véleményével szemben a bíróság Szkenderovics Károlynak és a mellette tanüskodóknak adott igazat, ami azt jelenti, hogy a kérdéses megállapodáson szereplő aláírás valóban Csemus László kezétől származik, az nem hamisítvány. Szkenderovics tehát nem albérlőként és nem egy helyiségbe költözött be, hanem költségmegtérítéssel több helyiséget elfoglalt Csernus beleegyezése szerint. Csernus egyébként abban az időben nem is lakott az épületben. s oda csak fél évvei Szkenderovics Károly beköltözése után tért vissza, s a megállapodást is akkor, utólag készítették. A megyei bíróság 1961. október 5-én kelt ítéletében többek között ezt olvashatjuk: „. . adatok alapján a felperes azon állítása, hogy közte és az alperes Szkenderovics között I albérleti viszony létesült volna. | megállapítható nem volt.’’ Fel- , merült a bíróság előtt a gon- j dozás kérdése is. Szkenderovics j tagadta, hogy az a lakás átvételekor szóba került és Csemus László nem kísérelte meg, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsa. Holott arra nyilvánvalóan módja lett volna, ha valóban ebbesn állapodnak meg, de erről az említett és 1956. november 29-én kelt írásbeli „Megállapodásban” sincs szó. Márpedig ez az írás nem Csernus tudta és beleegyezése nélkül készült: „A tanúk vallomása egyező volt abban, hogy a megállapodást a felperes maga diktálta és a felek mindegyike aláírta. A felperes ugyan tagadta, hogy az azon levő aláírás tőle származna, a megyei bíróság azonban a felperes aláírásának az iratoknál levő egyéb aláírásával való összehasonlítást útján megállapította az aláírás valódiságát ' — hangzik az 1965. május 20-án kelt megyei bírósági ítélet indoklása. A HOSSZADALMAS perből nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, nem akarunk választ keresni arra a kérdésre sem, hogy Csemus László miért ragaszkodik olyan makacsul elgondolásaihoz, amelyeket bizonyítani nem tud. Az ügyben még nincs jogerős ítélet. A megyei bíróság bizonyára hamarosan eldönti a kérdést és véget vet a pereskedésnek. A felek magatartása nem a jó szomszédokra jellemző, és nemcsak a maguk, de a ház többi lakóinak nyugalmát is felforgatják vele. Ez leginkább Csemus- ra vonatkozik, hiszen a negyvenkét tárgyalás közül szinte valamennyiben ő volt a kezdeményező, a felperes. G. S. PETŐFI NÉPI A Magyar Szocla'teta Munkáspárt Báos-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-1«. Szerkesztő bizottság 10-3* Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér I/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfiz-thető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés! díj 1 hónapra 13 forltv < Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskémé" — Telefon; U-85 index; 25 06« A kórház bővítése és a zsúfoltság csökkentése céljából a harmadik ötéves terv végéig 270-nel növelik az ágyszámot. A közelmúltban létrehozott koraszülött osztály után az idén befejeződik a tbc-osztály átalakítása, ahol a légzőszervi megbetegedéseket gyógyítják majd. Ezentúl a szemészeti osztály szervezése, a két belgyógyászati, a baleseti, az idegosztály bővítése képezi a fejleszítési tervek legfontosabb részét. Említettük, hogy a túlzsúfolt osztályok gondjainak enyhítésére több figyelemreméltó javaslat is elhangzott a vb-ülés napirendi vitáján. Felmerült, hogy például a múlt évben több mint ezer olyan beteget, sérültet szállítottak a mentők a kórházba, akiknek ellátásáról, vagy szakrendelőbe utalásáról mentőorvos is gondoskodhatott volna. S miért nem történt így? Mert a mentőállomáson nincs orvos ehhez a munkához, annak ellenére, hogy a megyei kórház felajánlotta ez irányú segítségét. A másik fontos javaslat a J középfokú képesítésű kórházi dolgozók munkáját segítené. Az ágyszám szerint szükséges kö- zépkáder-státusoknak csak 86 százaléka van betöltve a kórházban, akik természetesen a pótágyas betegeket is ellátják. Számarányuk novelise mellett azonban szükséges lenne, hogy a kórház alkalmazhasson elegendő számú segédápolót, akik elvégeznék a betegek körül a szakképesítést nem igénylő munkát, s így tehermentesítenék az egészségügyi középkádereket. Az említett javaslatok valóra váltása nagyiészt az Egészség- ügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik, ahol — reméljük — meghallgatásra, támogatásra találnak, akárcsak az illetékes megyei fórumokon. B. Gy. A Szegedi úti KIK-házakban lakó nyolc család nevében négy évvel ezelőtt kéréssel fordultunk az Ingatlankezelő Vállalathoz, hogy vezessék be a vizet az udvarokba. Válaszul any- nyit kaptunk, hogy ha társadalmi munkában kiássuk a vízvezetékhez szükséges árkot, kérésünket teljesítik. Mi ezt vállaltuk is és türelmesen vártunk. Majd jó fél év múlva közölték, hogy temessük csak be nyugodtan az árkokat, mivel már abban az évben nem tudják elvégezni a munkát csak a Következő évben. Ennek már több mint bárom és fél éve. Ez ét' márciusában ismét, felcsillantották előttünk a lehetőséget — mondván — amennyiben családonként befizetünk 200—200 forintot és kiássuk az árkot, lesz víz az udvarban. Mi vállaltuk a feltételeket és aláírtuk a szerződést. Sajnos, az ígéret csak két napig tartott, mivel harmadik nap közölték, hogy mégsem lesz bevezetve a víz. Miért? Molnár Sándor Kecskemét. Szegedi út 45. Fokozottabb ellenőrzést A minap szemtanúja voltam a következő esetnek: Az egyik földművesszövebkezeti boltba a Kiskunhalasi Sütőipart Vállalat lovasfogata kenyeret szállított. Ponyvával letakart rácsos vasszerkezetben hozták a kenyeret; s a lerakásban a fogat hajtója is segédkezett az átadónak. De miért olyan piszkos ruhában hordták a kenyeret? Az átadó és a fogatps nem használták a kenyér lerakásához előírt kesztyűt. Az egyik kenyérre, várakozó háziasszony Ömlik a víz Kristálytiszta hidegvíz zuhog a csőből, s valóságos kis medencét mosott ki a földön, ahol pillanatig kavarog, majd szét- íolyik a napfényben úszó, mezei virágokkal tarka réten. Nem kár ezért a vízért? No egyelőre csak próbálják a kutat, amelyet az Országos Vízkutató Vállalat munkásai fúrtak Kecskemét határában a Csongrád felé vezető út mellett. A 190 méteres mélységből percenként 400 liter víz buzog fel, de csak szivattyú segítségével. Ha a kísérlet ered- , ményes lesz, öntözésre fogják j hasznosítani a vizet. Képünkön | Tóth Imre jászszentlász'.ói lakos, a vállalat munkása ellenőrzi a készüléket. (Pásztor Zoltán felvétele) szóvá tette, hogy nem elég az, ha csak az üzletben szolgálnak ki fehér köpenyben. Megjegyzését válaszra sem méltatták. Nem lenne arra lehetőség, hogy a dolgozókat tiszta köpennyel és kesztyűvel látná el a vállalat? Szerintünk a higiénikus kenyérszállítás megkövetelné a vállalat fokozottabb ellenőrzését. Babenyecz Károly Kiskunhalas Jó példa Á Kláber telepi állomáson mindig tisztaságot talál az utazóközönség. A váróteremben, a szolgálati helyiségben és az előtérben mindig rend van. Példának szeretnénk állítani — • többi állomásfőnök elé — Ger- háth Józsefet. Itt mindenki azt látja, hogy a váróterem és az állomás környéke az utazóközönség kultúrált várakozásátsegíti elő. Ha mindenütt így lenne, nem érkezne annyi panasz a MÁV-pályaudvarok ..tisztaságára”. Szőlösi Antal Kecskemét Magyar tárgyú képek egy 1502-ből származó kódexben Rendkívüli művészettörténeti értékű hírt hozott az újvilágból a posta. Szabó György, az Egyesült Államokban élő magyar kutató az egyik ottani gyűjteményben megtalálta II. Ulászló király felesége udvamokának, Pierre Choquenak. Bretagne heroldjának 1502-ben írt magyarországi naplóját. A napló szövege egy XVIi. századi átiratból eddig is ismeretes volt: a Mohács előtti Magyarországnak egyik legjobb leírása. A párizsi Bibliotheque Nationale-ben őrzött újkori naplómásolat azonban üresen hagyta azt a mintegy félszáz rajzot, amelyről maga a szöveg említést tesz. Szabó György most felfedezte magát az eredeti kéziratot, s benne ezeket a magyarországi vonatkozású ábrázolásokat is. Pierre Choque — vagy az őt kísérő festő — ezeken a képeken megörökítette az 1502. é\r székesfehérvári királyi menyegzőnek, a királyné koronázásának jeleneteit, ábrázolta a magyar seregek katonáit, az udvari ünnepségeken résztvevők díszruháit, címereit. Egyik képe a budai királyi palota egykor híres Pallas Athéné szo- boralakjával ékes díszkútját ábrázolja. (A kutat 1541 után Konstantinápolyija hurcolták a törökök.) A magyar kutatók érdeklődéssel várják Szabó György eredményeinek közzétételét. Hiszen ezek az 1502-ben festett képek — leszámítva az úgynevezett Schedel-krónika Budáról készült fametszetét. — a törökvilág előtti Budának legrégibb ábrázolásai. t 14 4 i azxyfitfjA&ß bfjüte
