Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-16 / 141. szám
Négy járás, egy megye és egy ország határolja a szűkebb pátriánk déli részén elterülő kiskunhalasi járást. Útjait járva, változatos tájaival ismerkedve az a benyomása az embernek, hogy e közigazgatási egység kicsinyített mása Bács-Kiskun megyének. Valóban: ha arányaikban némi eltolódással is, de mindazok a terepalakulatok, talajféleségek, növényi kultúrák és települési formák megtalálhatók itt, amelyek az egész megyére jellemzőek. A mozaikszerű kép bár mozdulatlanságában rögzíti a járás arculatát, ennek a legutóbbi években végbement és szépülést, tehát fejlődést jelző változásaira azonban élénken utalnak a nagyüzemi táblák, a hatalmas új telepítésű szőlők, gyümölcsösök, s a helységek új építészeti létesítményei. A járás különösen a második ötéves terv időszakában fejlődött sokat. Négy éve, 1962-ben, közigazgatási átszervezés folytán — a megszüntetett bácsalmási járás egy részének odacsatolásá- val — nőtt jelenlegi nagyságúra a területe, s a kereső lakosság 72 százalékát foglalkoztató, a termelés jellegét meghatározó mezőgazdaság szocialista átszervezése ugyancsak abban az évben fejeződött be. A már „plafonhoz” ért kisparaszti gazdaságok tömörülésével létrejött termelőszövetkezetek jó ütemű haladását bizonyítja, hogy az első esztendőben produkált 286 millió forintos bruttó termelési értéküket, s az egy kh közös területre vonatkozó 1555 forint tiszta vagyonukat az elmúlt év végére csaknem megkétszerezték, gazdáik egy munkaegységre jutó részesedését pedig 28 százalékkal növelték. Az arányok valamivel alatta maradnak ugyan a megyei átlagnak, de ha figyelembe vesszük, hogy a járás tsz-einek kevesebb idejük volt a nagyüzemi gazdálkodás „kifuttatására”, akkor fejlődésük üteme nagyjából azonos szintűnek mondható, mint a megyében általában. A szövetkezeti gazdálkodás izmosodása annak köszönhető, hogy a kenyér- és takarmánygabona, a szőlők, gyümölcsösök, valamint az állattenyésztés hozamai mind mennyiségben, mind minőségben jelentősen javultak. Búzából például amíg annak idején holdankénti átlagban 8—9 mázsát termesztettek a kisparaszti gazdaságok, addig a tsz-ek tavaly kevés híján elérték a 14 mázsát. Ilyen termésátlagról nem is oly régen álmodni sem mertek errefelé. A szőlő- és gyümölcstermesztés hozama a tizedével nőtt —, jóllehet nem jelentéktelen területen kivágták az elöregedett tőkéket, illetve fákat. A közösben tartott állatok közül a szarvasmarhák száma 39 (a teheneké 73,3), a sertéseké 52,7, s ami a lehetőségekhez mérten kevésbé mondható kielégítőnek, a juhállomány 25 százalékkal növekedett. A termelés eredményesebb voltával a bsz-ektől felvásárolt áru mennyiségének a 19.5 százalékos növekedése párosult. Különösen a gyümölcs- és zö'd- ségfélék felvásárlásának a javulása figyelemre méltó: a mennyiség tavaly már több mint megháromszorozódva 1295 vagonra emelkedett. A minőség- javulás jelzője, s főként Jánoshalmán, a gyümölcs — elsősorban a szilva, cseresznye, meggy — exportálásának „felfutása”. Ez egyúttal csattanos vaiasz az egykori kételkedőknek, akik a termelőszövetkezetek megalakulásától a külföldre azelőtt is jelentős mennyiségű gyümölcsöt szállító község „exportáló képességét” féltették. Nemcsak a számadatokkal kimutatható jobb termelési eredmények jelzik a szövetkezeti gazdálkodás fölényét. ' Mutatói ennek azok a — s csakis a nagyüzemi gazdálkodás keretei közt megteremthető — lehetőségek is, amelyek elsősorban a szövetkezeti parasztság fokozódó igényeinek kielégítését, másrészt a termelés folyamatos növelését szolgálj ált. A járás jó néhány megszilárdult, példásan gazdálkodó tsz- ében az asszonyokat a konyha rabságától megszabadító üzemi étkezdét, s valamennyi szövetkezeti gazda higiéniai és kulturális szükségletét kielégítő zuhanyozót, illetve klubot rendeztek be. A termelés növelését, s a termelőmunka könnyítését a gépesítés teszi lehetővé, aminek az összes tsz-re vonatkozó mértékére jellemző, hogy a második ötéves terv záróesztendejére a talajmunkákat úgyszólván teljesen mechani- zálták, s a komplex gépesítést a kalászosok vetésénél-betakarításánál 90 százalékban, a lucerna termesztését és betakarítását illetően pedig hiánytalanul elvégezték. A lehetőségeket a kisparaszti gazdálkodás koloncától, s a jó tsz-ekben annak még az illúzió-maradványaitól is megszabadult, boldogulása egyetlen zálogát a közös gazdálkodásban felismert parasztság derekas munkája teremtette meg. E helytállást misem bizonyítja jobban, mint az, hogy amíg 1962-ben 23,5 ezer, addig az elmúlt évben már 37,3 ezer forint értéket termelt egy-egy dolgozó tsz-tag. Természetesen a jó {minőségű földekkel rendelkező tsz-ek felülmúlják, a járás területének csaknem a felét kitevő horgokon gazdálkodók jó néhánya viszont még nem érte el az összképet vázoló átlageredményeket. Annyi azonban bizonyos, hogy az utóbbiakban is többet termel és jobban él a parasztság mint az egyéni gazdálkodás korában. Hiszen annak idején egyik-másik 70 holdas gazda is szegényembernek számított a homokvilágban. A gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítása mind a gazdáik szorgalmas munkájának, mind a járás vezető szervei szakszerű iránymutatásának együtthatásaként évek óta mindinkább biztatóbb eredményekkel kecsegtet. Ennek biztosítékát a természeti, s termelési adottságokkal számoló szakosítás, az ennek'yjegyében elvégzett nagyüzemi telepítések, s az egyre korszerűbb agrotechnikai eljárások alkalmazása képezi. Mindezek persze nemcsak a gyenge tsz-ekre, hanem a járás szövetkezeti gazdálkodásának az egészére vonatkoznak. Áldásos voltukat azonban az előbbiek jobban érzik. A szövetkezeti és a községi tanácsi vezetőkkel karöltve a járás vezető szervei mér 1963-ban elkészítették nemcsak a második ötéves terv időszakára, hanem hosszabb távlatra Is a szakosítási programot. Megvalósítása ..első lépcsőjében” tájkörzetenként speciallzál- t ták az állattenyésztést. A homoki területekről például „kivonták” a nagyüzemi sertéshizlalást, s ezzel zöméb.n • < t'-eteroldű, jó takarmánytermő területekkel rendelkező mélykúti, jánoshalmi, tompái és kisszállás! termelőszövetkezetek foglalkoznak. Jánoshalmán tsz-közi sertéskombinát is létesült, ahol évente 5000—5500 sertést nevelnek, hizlalnak, sőt — az állatvágáshoz is rendelkeznek megfelelő berendezéssel. (A vágás engedélyezésével egyébként teljesen komplettírozni lehetne a sertéshús „előállítását”.) A kombinát létrehozása egyszersmind megkövetelte a takarmánytermesztés specializálását is. A szakosítási program megvalósításának első évétől a homokos területeken gazdálkodó harkakötönyi, balota- szállási, zsanai és kéleshalmi tsz-eknek már nem is írtak elő tervet sertés értékesítésére. Helyette a kevesebb abraktakarmányt fogyasztó baromfit és juhot tenyésztetik velük. Ott, ahol a baromfitenyésztés szakosítása korszerű nevelési módszerek alkalmazásával párosult, kimagasló eredményt értek eh A kunfehértói Előre Tsz-ben például a csirkenevelésben már a világszínvonalat ostromolják: Évi 60 ezer darabos állománynál egy kiló súlygyarapodást mindössze 2,8 kiló takarmány felhasználásával érnek el. E mennyiség csaknem két kilóval kevesebb a hagyományos takarmányozás járási átlagánál. A példa követendő „modell”-ként szolgálhat a kevés takarmánnyal rendelkező tsz-ek számára. A tehén- és juhtenyésztő körzetek kialakításához is hozzáfogtak. És az ered- mény? A sertéstenyésztésről is híres mélykúti tsz-ekben nem az állomány növelésével, hanem jól tejelő tehenek tartásával elérték, hogy tavaly már csaknem 16 ezer hektoliter tejet — az öt évvel korábbinál valamivel több mint kétszerannyit — értékesítettek. Ami a járás juhtenyésztését illeti, a homoki tsz-ekkel ellentétben, a fekete- földűekben már nem növelik az állományt A szakosítást megkezdték a növény- termesztésben is. A zöldségfélék négyötödét három körzetben — Jánoshalmán, Mélykúton, valamint Kisszálláson és Tompán — termesztik. Ugyancsak három nagy körzetet alakítottak ki a szőlő és gyümölcsös telepítésére. A jánoshalmi tsz-ek közös vállalkozással Ké- leshalom Illanos nevű határrészén 1200 holdon telepítettek szőlőt; a balotaszál- lási szövetkezeti gazdaságok is együttes erővel létesítettek új ültetvényt (tör- pekörtésüknek a csodájára járnak); s Bácsszőlős, valamint Borota határában kitűnő munkával ezer holdon telepített szőlőt — ebből többszázon csemegét — a mélykúti Alkotmány Tsz. Az egész járásban csaknem négyezer, illetve 2500 holdon valósították meg a szőlő- és gyümölcsös telepítésének programját — olyan homokos területeken, ahol azelőtt holdanként legfeljebb csak 3—4 mázsa rozsot tudtak termeszteni. E nagyszabású, a szűzföldek meghódításához hasonló munka új fejezetet nyitott a járás mezőgazdaságának történetében, s a nagyüzemi ültetvényekkel rendelkező tsz-ek gazdáinak az életében is. Emellett az azelőtt sivár, elszomorító látványt nyújtó táj arculatai megszépítette, ..modernizálta”. Az új szőlők és gyümölcsösök három-négy év múlva termőre fordulnak! s előzetes becslések szerint a jelenlegi összhozam- nak a háromszorosát adják. Hogy a várható terméseredmények mennyire alapvetően megváltoztatják; majd az itt élő szövetkezeti gazdák életkörülményeit, ehhez nem szükséges jóslásokba bocsátkozni. A telepítés nagy munkája, de a korszerű ültetvények látványa önmagában is, tudatformáló hatással volt, van és lesz a környék lakóira. Tudják, hogy szocializmust építő rendszerünk nélkül sehogy sem hozhatták volna létre a nagyszabású ültetvényeket; észben tartják, hogy amíg a hatalmas területeken azelőtt legfeljebb egy-két jómódú gazda boldogult, most a parasztság tömegei előtj nyíltak fel a boldogulás útjának sorompói. Kéles- halom illanesi határrészén j már nem az egekig kavargó, majd elillanó homokot látja a föld fia, ha a házából kitekint, hanem a végtelenbe nyúfó szőlősorokat; látja önmaga sorsának is a távlatait. Balotaszálláson a telepítés befejeztével, az ültetvényre mutatva nem ok és a jövőjébe vetett hit .nélkül vélekedett így az egyik szövetkezeti gazda: „Tudom, látom már, j hogy mi a szocializmus.” Igen: a szocializmus, A hozzá vezető úton az említetteken kívül korszerű eljárások alkalmazásával is gyorsította lépteit a járás nem egy szövetkezeti gazdasága. Jánoshalmán például a gyümölcsösök kártevői ellen tavaly óta repülőgépről permeteznek. A. Haladás Tsz a gabona karbamádos levéltrágyázását az elmúlt évben, s az idénj is aeroplán- nal végeztette. Ebben az évben már a Jókai Tsz, s Mélykút mind a három szövetkezeti gazdasága is így óvta, növelte a kenyérnekvaló termését. Az utóbbiak 2100 hold lucernásuk hatheted részének a termését ventíllétoros berendezéssel szárítják, hatezer hold kukoricaföldjüknek a felén pedig vegyszerrel irtották ki a gyomot. Kunbaján és Tompán homokos területei) — az utóbbi községben részben szikes földön is — állami támogatással mintalegelőt létesítettek, s igen eredményes legelőgazdálkodást folytatnak. A különböző adottságokkal rendelkező tsz-ek egymástól is tanulhatnak tehát, s nyilván meg is teszik, mint ahogy összességüket tekintve a szorgalmas és leleményes diákhoz hasonlóan oldották meg feladatukat haladásuk eddigi szakaszán. A Kunfehértói Állami Gazdaság szőlőfeldolgozójának bejárata, v
