Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-16 / 141. szám

Tanyasi gyerekek a kisszállás! hétközi otthonban

Nem volna teljes a járás mezőgazdaságának fejlődéséről vázolt kép, ha el- haügatnók a két — a kunbajai és a kunfehértói — állami gazdaság tevékenységét. Az összterület tizenötöd- részén gazdálkodnak. Erősségükre és fejlődésükre jellemző, hogy valamivel több mint az ötödrészét termelik annak, amit a tsz-ek, s az egy dolgozójukra jutó termelési érték a második ötéves terv időszakában 35 százalékkal növekedett. A Kunbajai Állami Gazdaság több éven át elnyerte az élüzem címet, s a kunfehértói is közel áll ehhez a kitüntetéshez. A járásban betöltött szerepük azonban nemcsak az említettekből áll. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor a járási párt- és tanácsi vezetés, valamint az agitátorok az ő termelési, s üzemszervezési eredményeik ismertetésével is bizonyították a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A telepítéseknél nemkülönben a két gazdaság tapasztalatait használták fel, — s ennek lehetőségével az ültetvények gondozását, valamint az egyéb termelési eljárások alkalmazását illetően most is élnek. S ami különösen örvendetes: nem egy termelőszövetkezet már szorosan felzárkózott mögéjük.

Nem hallgatható el az sem, hogy a tsz-ek eredményeinek elérését, a szövetkezeti mozgalom kibontakozását nehezítette a néhány évvel ezelőtti eléggé nagymértékű elvándorlás. Nagyjából számolva a megyéből öt év alatt elván- doroltaknak csaknem a negyede Kiskunhalas járásából való, holott az itteni összlakosság Bács-Kiskunnak nem egészen az egytizedét teszi ki. Különösen 1962-ben és tavalyelőtt volt nagy e sajnálatos „felfutás” (de inkább: elfutás), amikor a járás minden tízezer lakosából 206-an, illetve 251-en, s elsősorban a fiatalok, az ország más részedben vállaltak munkát. Tőként a tanyás települések, Balotaszállás és Zsa- na vezetnek a kedvezőtlen statisztikában; a két községből az elmúlt öt esztendőben eltávozottak aránya kétszer akkora volt, mint a zárt településű Jánoshalmán és Mélykúton.

Tavaly azonban járásszerte jelentősen lefékeződött már az elvándorlás folyamata, sőt, megkezdődött a visszaáramlásé. Az utóbbit többféle ok magyarázza. Másutt sem sokkal jobb a kereset, s ha netán jobb is, értékét a dolgozni eljárók számára nagyban lecsökkenti az albérletre kifizetett összeg és a „két konyháról élés”. (Éppen vizsgálódásunk idején Zsana határában találkoztunk egy otthon járt fiatalemberrel, aki a fővárosban mint hivatalsegéd 1300 forintot keres, de ebből 350-et lakbérre fizet. Bizony, mondotta, nemegyszer jól sem lakik, s erős már benne a szándék, hogy visszatér a szülőfalujába.) Valahol a tudat mélyén bizonyos önvád is sarkallja a visszatérőket, akik látva az erőfeszítések eredményeit ,(az új ültetvényeket például), röstellkedve vallják be önmaguknak, hogy önként kimaradtak a szülőföldjük arculatát megszépítő, s az egyre jobb megélhetés lehetőségét nyújtó közös munkából. Legfőképpen azonban oda térnek vissza az elvándoróltak, ahol rendszeres jövedelemben részesülnek. Ennek köszönheti a mélykúti Alkotmány és a tompái Kossuth Tsz, hogy a fiatalok tömegével léptek vissza gazdáik sorába. Jelentős Szerepet játszik a visszatérés okaj közt az is, hogy a falvak arculata, belső berendezése előnyösen megváltozott; a nagyobbaké mindinkább városias jelleget ölt, s a lakosság anyagi és kulturális szükségletének a kielégítése is nagymértékben javult. A helyhez kötésnek országos mércével mérve is kimagasló példájával szolgál a Kunfehértói Állami Gazdaság. Amellett, hogy jó jövedelmet biztosít dolgozóinak, s korábban tíz szolgálati lakást építtetett számukra, ez ,év tavaszán az OTP és a TÜZÉP segítségével, valamint szakemberekkel, s fuvarral 25 két szoba összkomfortos ház hosszúlejáratú hitelre történő építésében támogatott ugyanannyi családot.

A járásba való tömeges visszaván- dorlásnak, ugyanakkor a termelés több- rétűsége megteremtésének legfőbb biztosítéka — miként a megyei pártbizottság is rámutatott határozatában — a helyi ipar nagyobb mértékű fejlesztése, amit az is indokol, hogy a járás kereső lakosságának mindössze a 4 százaléka ipari munkás.

A falvakban, természetesen a szükségletnek megfelelően, a sokoldalú termelést folytató vegyesipari ktsz-ek létrehozása látszik célszerűnek. Erre is akad a járásban követendő példa: Mélykúton a főként építőipari tevékenységet folytató vegyes ktsz 65 tagjával, amíg öt évvel , ezelőtt három és negyedmillió tavaly nem egészen kétszer akkora tagságával már 11 és fél millió forint értékű munkát végzett. Emellett üdvös lenne kiskunhalasi ipari vállalatok egyes részlegeit „kivállalni” ott, ahol megvannak ennek a lehetőségei. Egyébként ez történik a lassanként másodvárosi rangra emelkedő Jánoshalmán. A nagyközség négy szeszfőzdével, egy villanyhajtású malommal, s 300 munkást foglalkoztató Vegyes Építő Ktsz-szel rendelkezik, és itt van a Bács-Kiskun megyei Faipari Vállalat 180 embernek munkát adó telepe is. Ezt második munkacsarnok megépítésé- sével máris bővítik, kétmillió forint költséggel pedig létrehozzák a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat új részlegét. Ily módon a jövő év elejéig további 320—370 munkás keresheti meg helyben a kenyerét. Szó van arról is, hogy a községben (az Országos Tervhivatal illetékese is itt tartja a legalkalmasabbnak) szőlőmagfel- dolgozót is építenek, amelyben 100—150 munkás alkalmazásával a törkölyből nyert magból olajat sajtolnak, a hulladékból pedig brikettet készítenek.

A termelés csupán körvonalazott fejlődése, s ennek Iránya rávilágít, hogy milyen roppant feladatok megoldására került és kerül a jövőben sor. A járás fejlődésének vázolásához azonban ismertetnünk kell még a községek arculatán végbement főbb változásokat is. A második ötéves terv időszakában csaknem 51 millió forint volt a községfej lesztósd alapok összege. Felhasználásával —, hogy csak a legnagyobb létesítményeket említsük — hat községben törpevízművet, több — Jánoshalmán például 25, Tompán 5 — kilométeres vízvezetékhálózatot, járásszerte 26 iskolai tantermet, 4 művelődési házat, Jánoshalmán központi orvosi rendelőt, Mélykúton több mint 5 millió forintért tisztasági fürdőt építettek. A járdák területét százezerről 113 ezer, a parkokét 53 ezerről 86 ezer négyzetméterre bővítették. Hogy mindmaszt. Ezek a termelés fokozását, s a lakosság életkörülményeinek a javítását egyaránt magukban foglalják. Hogy bármelyiket illetően mi a teendő, ez körültekintéssel, széles körű vélemény- nyilvánítás segítségével, távlatokban való gondolkodással elkészített olyan terveket igényel, amelyek mentesek a légvárakat építő illúzióktól. A fejlődés fő irányának évekre előre való látásához és megmutatásához egyébként az eddig elért eredmények megfelelő „magaslatot” képeznek. És csakis a távlatok, a cél ismerete ösztönzik a fejlődés követelte még jobb helytállásra a járás dolgozóit.

A termelőszövetkezetek részéről adottságaik tüzetesebb figyelembe vétele, s azok még alaposabb kihasználása elengedhetetlen feladat. A gyenge homoki szövetkezeti gazdaságoknak különösképpen kell keresniük a termelés problémái megoldásának módját, mert az új ültetvények létrehozása — területük arányával fogva — annak csak egy részét képezi. A szántóföldi gazdálkodás, takarmánytermesztés fellendítése, erdősítés stb, mind megoldásra váró feladat a homokon.

örvendetes tapasztalni, hogy a járás vezető szervei és a tsz-ek többsége a követelményeknek megfelelően, a szocializmus építésének új szakaszát megTisztasági fürdő Mélykúton. *

ez mit jelent, az tudja csak, aki falun él. S ami a legörvendetesebb: az új létesítmények megépítésében az említett összeg felhasználása mellett a lakosság jelentős mértékű társadalmi munkával is részt vett. Ennek értéke fél évtized alatt megközelítette a 9 millió forintot. A társadalmi munka növekedésére jellemző, hogy értéke az öt év előtti félmillióról tavaly már csaknem 4 millió forintra ugrott. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a falvak lakói számára nem közömbös a lakhelyük; széppé, vonzóvá akarják varázsolni, — ami viszont amellett tanúskodik, hogy anyagi fejlődésük mellett nőtt az esztétikai, kulturális igényük is.

Mint látható, a járásban sikeiült lerakni a még rohamosabb fejlődés alapjait. A babérokon megpihenni azonban jóvá nem tehető könnyelműség lenne, mert az idő halad, s mind a járás egyszerű dolgozóival, mind a bármely poszton szolgáló vezetőivel szemben egyre nagyobb követelményeket táoZvPvII IvjluUUvA t* jdlMraUAllUl hjA’AUÍíI Svl vQtl/lvV jidíVU* •

határozó harmadik ötéves tervhez méltóan fogtak hozzá rendkívül bonyolult tennivalóikhoz. A tsz-vezetők a gazdatársaikkal együtt „szült” elgondolásaikkal, terveikkel például még soha nem keresték fel annyiszor a járási pártbizottságot és tanácsot, mint mostanában. S bizonyítja a már megkezdett harmadik ötéves terv teljesítésére való felkészülést az is, hogy a járás vezető szervei idejében rögzítették, s realizálásuk végett a megye szerveivel is megvitatták a főbb feladatokat.

A mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozóan a szakosítás üzemen belüli fokozása, a gazdálkodás színvonalának és a tagság jövedelmének a növelése végett — a vetésszerkezet bizonyos mértékű megváltoztatásával is — a gyenge tsz-ek megszilárdítása, erdősítés, a járás tőzeg- és lápföldkészletének a felhasználásával, s nagyobb arányú műtrágyázással a gyenge homoki talajok javítása, belvízrendezés, a gépesítés fokozása stb, szerepel a járás terveiben. A kulturális, egészségügyi, kommunális ágazat fejlesztésével kapcsolatban egyebek közt azt tartalmazzák a tervek, hogy a, szakrendszerű oktatás érdekében bővítik a hétközi otthonokat, másrészt lehetővé teszik hogy a tanyasi körzeti iskolákba a felnövő nemzedék nevelésére elegendő szaktanár járjon ki a- falvakból. Bővítik a körzeti orvosi, s általában az egészségügyi szakrendszerű ellátást. A bölcsődék számának növelését is tervezik A járásban különösen égető lakásgond megszüntetése, s a lebontásra kerülő elöregedett tanyák pótlása céljából főként a nagyobb településeken segítik az önerős építkezéseket, mégpedig kölcsön igénybevétele és a helyben található vagy ^készíthető építőanyag maximális felhasználása lehetőségének a biztosításával.

E tervek az elért eredményekre, tehát reális alapokra épülnek, amelyek egyszersmind erőt adnak a járás dolgozóinak ahhoz, hogy azokat sikerrel oldják meg. Ebben a nem kis erőfeszítést igénylő munkában iránv- és oélda- mutatással Ismét ott van a járás csaknem ezernyolcszáz kommunistája, mint ahogy ott volt a szűkebb pátriája fejlődésének gazdag szakaszát jelentő második ötéves terv időszakában is.

Tarján István