Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
A termés beérett Jövő tavasszal lesz nyolcvan esztendős Kiskunfélegyháza nagy öregje, a Kossuth-díjjal ktüntetett kiváló festő, Holló László, S mintha csak ajándékot akart volna, e jeles évfordulót megelőzve, szülővárosának átnyújtani: a Kiskun Múzeum termeiben gyűjteményes kiállításon mutatja be a gazdag életpálya termékeny évtizedeit tükröző festményeit, rajzait, alkotó fantáziája kincses virágait. ötvenkét olajfestmény és 34 grafikai mű sorakozik a kiállításra nem a legalkalmasabb, két. kis múzeumi szobában és azok összekötő folyosóján. Kicsit zsúfoltan — szűkében vannak még mindig a helynek — s nem is a legjobb megvilágításban tárulkoznak a gyakori látogatók elé a képek, mégis nem lehet szabadulni a varázsuk alól. Holló László képei festői lendületükkel, az élénk, robbanó színek viharzásfival, fiatalos erejükkel fogják meg a szemlélőt. Az alföldi festészet jellegzetes útjait követi, s ma már nyilvánvaló, hogy annak kiemelkedő alakja Holló László. Az alföldi festő, habár bejárta külföldet — megfordult Münchenben, Párizsban, olasz- és spanyolhonban — mégis sajátos látásmóddal rendelkezik. Mintha jobban hatnának rá a fény- és színjelenségek, s az itteni paraszti élet drámai pillanatai. Művészete abból a talajból szívta az éltető nedveit, melyekből Munkácsy, Rudnay, Koszta, Tornyai festészete is táplálkozott. Sok éves küzdelem árán alakult ki a maga egyéni festői kifejezésmódja, amely révén a mértéktartó színek és formák után, az impresszionista szemléletet is hamarosan maga mögött hagyva jut el a drámai és fájdalmasan lírai koncepció felé. Ahhoz a látásmódhoz, amelyből legszebb képei születtek, s melyek oly híven és meg- rendítően mutatják be a két háború közötti szegényparaszti élet nyomorúságát, küzdelmeit, s megenyhülő emberi pillanatait. Szinte tudatosan leszűkíti, körülhatárolja festői világát, hogy annál jobban elmélyedhessen témáiban, s új meg új oldaláról, egyre teljesebben mutassa be a küzdő embert, a tájat, a színek és formák tömör nyelvén fogalmazva. Sok képének ihletője volt a Kiskunság és annak népe. Meg- indítóan szép a Kiskunfélegyházi kiscseléd című portréja, a Kiskundorozsmai lány, vagy a Kiskunfélegyházi parasztlány című képe. Csak sejtjük, hogy az öregcigány, a Juhász Erzsi bögrével, a Kis Zámbó, Tisza néni, vagy a Tarlógereblyézők is erről <1 vidékről származtak. Témaválasztását, érdeklődését jól mutatja: Tengerihordás, Tarlógereblyézők, Aratás. Vihar előtt, Hazatérő parasztasszonyok, Kapálok, Szénagyűjtők, Kaszafenő paraszt, Vesszőhántók —. hogy csak néhányat említsünk jellegzetes képei közül., Mr&dJoüJ''$ül& Holló László egyik önarcképe. rajzolja önmagát. Legalább száz önarcképét tartanak számon, melyekben a valóságot, az érzelmek gazdaságát kutatja saját arcvonásain keresztül. — Többnyire nem volt pénzem modellre —. vallotta egyszer valahol. Nem szerette az „elromlott”, vagyis ünneplőbe felöltözött, kicicomázott modelleket. Csak a természet, a természetest. Inkább rajzolta, festette hát önmagát. Néhányat itt is láthatunk érdekes, sötét tónusú önportréi közül. Képeire egyébként nem a sötét árnyalatok a jellemzőek. Szereti a kéket, számtalan árUtolsó találkozás A laktanya kapuját bezárták előttem. Rácsot markoló öklöm megfehéredett és csak nézhettelek amint álltái ott benn az udvaron. A vad szigor, a gyilkos hatalom már egy ölelést sem engedélyezett. O, hogy féltettek tőlem a gazok! Tudták, ha még egyszer karomban tartlak onnan kitépni már hiába akarnak asszony-erőm örökre visszatarthat a szörnyű úttól merre vak szenvedélyük kergetett. De rácsot emeltek közém és közéd. Csak néznem volt szabad hogy szép hajad szél borzolta fel — s mert simogató kezem távol esett Tóled — nem simítottad el, tudtad, a halálnak így is jo leszel. Ez volt az utolsó találkozásunk. akkor még nem tudtam, hogy örökre vallunk. Egyedül mentem üres szobánkba haza s mire elszáll az éjszaka már nem voltak sehol a németek. Csak sokára tudtam meg, azon a reggel Téged a szomszéd kerlész temetett el. Ö mesélte, hogy nem volt Nálad fegyver s úgy feküdtél az úton mint a gyerek aki megriadtan hazafelé futva egy kőben megbotlott, s arcára esett. Virág Marta Egy falat nélkül...! Eljöttem hozzád: láss vendégül. Fájós lábakkal járt be utakat, gyújts be mindent, ami kell ilyenkor, dolgozz napestig, ne kíméld magad, megtört váltadra még többet emelj, ne pihenjen meg reszkető kezed, égesd mag ujjad, vágd meg magadat, csak mert egyik fiad megérkezett! ... Így hiszed, Anyám ... ünnep ez neked, ha eljutok hozzád. Ezt értem én. Nekem is az! De nem úgy, hogy ilyenkor még többet botorkálsz lépcsők kövén, még többet dolgozol, hajnalban indulsz tejért, sütsz, főzöl és fáradsz. Nem így! Jobban esnének — ha pihennél közben — egy falat nélkül, kedves szavaid ...! Antalíy István EMLÉKEZŐ A kőpad, asztal lenn áll még a kertben s este kap mohón a szilvafákhoz. Babits élt itt, de engesztelhetetlen somsamban most más név kiáltoz. S míg a villa Esztergommal beszélget 6 álmára csapnak füveik a nyárral' moccan a csend és életembe téved Attila arca a halállal. Katona Judit T eljes részletességgel ismerem egy kedves, harminc éves. mosolygós arcú, szőke fiatalasszony és egy morgásra mindig kész, kedvesnek nem mondható harmincnyolc éves busahajú férj legbelsőbb problémáit. Ismereteimet közvetlenül az említett fiatalasszonytól, Körmöcziné Farkas Zsókától szereztem, éppen ezért hitelesnek nyilváníthatom. Ha még elmondom, hogy a derék Körmöczi házaspár egy négyéves kislányt és egy másfél esztendős kisfiút vallhat magáénak, a kis család lényegesebb ismérveit máris az olvasó tudtára adtam. — Az én férjem mentes minden szenvedélytől — magyarázta élénk taglejtéssel Körmöcziné. — Nem iszik, mert sokba kerül; nem kártyázik, mert a kártyán lehet veszíteni; nem kug- lizik, mert ha kevés fát talál, a partnereknek fizetendő sörmennyiség alaposan igénybe veszi a pénztárcáját. Annyit már tehát tudtam az eddigiekből is, hogy Körmöczi olyan takarékos és szenvedélymentes férj, amilyenről egy jóravaló feleség legfeljebb csak álmodhat. — És nőkre sem költ — informált büszke dicsekvéssel az asszony, amikor férjének kiváló tulajdonságait ecsetelte. — E kiváló férfitulajdonságok arra engednek következtetni — jegyeztem meg —. hogy Körmöczi rendkívül derék ember, amit éppen a feleségnek kell a legjobban megbecsülnie. K örmöcziné Farkas Zsóka közbevágott: ne legyek türelmetlen. eddig csupán férje pozitív vonásait sorolta fel, mert szeretné elkerülni, hogy elfogultnak lássam férjével szemben. Egyébként: a fiatalasszony előadó egy kereskedelmi vállalatnál, tehát dolgozó nő, a férje pedig főosztályvezető egy másik nagyvállalatnál, tehát dolgozó férfi. — A férjem időnként kijelenti — informált a továbbiakban Körmöcziné —. hogy ő komoly agymunkát végez és szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ennélfogva a két gyerek ellátása, a napközibe, illetve a bölcsődébe való elvitele és hazahozatala kiíárólag az én hatáskörömbe tartozik. A férjem a tökéletes kikapcsolódás érdekében a nyári vikendjeit, szombat déltől vasárnap estig, a Balatonon tölti, ősszel pedig — igaz, csak minden második héten — felrándul a Mátrába, hogy hétfőn reggel frissen és pihenten kezdje meg hivatali munkáját. — Illenék pedig megosztani a gyermeknevelés és háztartás gondjait — szóltam közbe. — Még csak a hét végéről beszéltem eddig — folytatta a fiatalasszony. férjem a hét többi napján is főosztályvezetői pozíciójához méltatlannak tartja, hogy a család bármiféle gondjával törődjék, és esténként is gyakran élvezi a kikapcsolódás örömeit; későn jár haza, s nem törődik azzal, hogy friss vacsorával várom és azt vele együtt szeretné a család elfogyasztani. Miután minderről ér- A tesültem, Körmöcziné az asszonyok előttem mindmáig érthetetlen belenyugvásával közölte, hogy életének a férje által diktált rendjén már nem tudja magát izgatni, viszont anyagi körülményei kibírhatatlanok. F érje ugyanis megföveteli, hogy minden fillérről. amit elkölt, szabályos könyvelést vezessen, a saját előadói fizetésével és a nagyon szűkre szabott háztartási pénzzel, amit a férjétől kap, az utolsó fillérig számoljon el és ha netán megmarad néhány forint, a következő hónapban annyival kevesebbet ad haza a férje. Körmöczi minden tételt ellenőriz és rendszerint kifogásokkal él. Megszabja, hány forintot költhet a gyerekek csokoládéjára, sőt még felesége Bambi-fogyasztását is korlátozza. „Minek kell neked két hetenként fodrászhoz járni” — kérdezte a legutóbbi kontrolinál, amitől Körmöcziné, mint már annyiszor, most is dührohamot kapott. A férj persze nem köteles anyagi ügyeiről számot adni és így helyreáll az egyensúly a férj-feleség elszámolásviszonyában. Az ember azt hinné, hogy ilyen puritán gazdálkodás ereményeként Körmöczi nagy összegű takarékbetéttel rendelkezik. Erről azonban szó sincs! Amit megtakarít a családon, azt az utolsó fillérig magára költi. — Hétszáz forintos importszövétből szabal magának ruhát, drága cigarettákat szív, a feketét. napjában többször is, csak konyakkal issza, de meg kell hagyni, nem mulat, nein kártyázik, nem kuglizik és semmiféle szenvedélye nincs Amikor Körmöcziné megint hozzákezdett férje pozitív vonásainak a felsorolásához ismét közbeszóltam: — Csak éppen förtelmesen smucig a családjához, de túlságosan gavallér önmagához — mondtam a fiatalasz- szonynak és megkérdeztem tőle . hogy tulajdonképpen miért keresett fel. A kedves, mosolygós arcú, szőkehajú fiatal- asszony így válaszolt: — Tudja, jól esik néha egy asszonynak, ha kiöntheti a szívét. Még akkor is jól esik, hogyha olyan igazán ritka, szenvedélymentes férje van, mint amilyen az enyém és akiért a barátnőim irigyelnek... K edvesen és barátságosan búcsúztam a kedves és barátságos fiatal asszonykától és arra gondoltam, hogy mi lenne vele, ha szeretett férjének még valamiféle szenvedélye is volna. Földes György Hoüó László ueD- recenben él. ahova ok évtizede tanárnak hív- ák. A város szélén van egy ;is kúriája, utolsó ház az utcáján, amit Tocós-kertnek. tilal- nasnak is hívnak a környéken, debreceni lett, — s ott ni gyón negbecsülik. szeretik, tisztel k. > néha mégis Félegyházára gon- lol. Kiállított festményei közül luszonhat a Félegyházi Kiskun tfúzeum tulajdona, neki ajándé- :ozta őket. Talán földijei közül is csak nevesen tudják ma még. milyen :incsek rejlenek ezekben a cso- lálatosan szép vásznakban. F. Tóth Pál nyalatát vonultatja fel széles ecsetvonásokkal a lilának, barnának — szívesen ejt egy-egy sárga foltot arcon, házon, virágon. Néhol szinte harsányan rakja fel a színeket. A Vessző- hántók című nagy méretű képe, rajta a két lányalak, csupa élénk szín, látszólag összedobálva. s ezek az .,osz- szedobált” /színek mégis valami megfoghatatlan harmóniát adnak. A munkát ritkán ábrázolja örömtelinek, legfeljebb a hazatérés pihentető hangulatáig jut el. De alakjai itt is görnyedtek, szinte vonszolják magukat. (Hazatérők, Hazatérő kertészek.) Aratás című képéről is hiányzik a termést, az életet betakarító emberek öröme. Kényszerű robot ez. ezt sugal- ják a színek, a barna ég, a sötétvörö- ses arc, a hátul görnyedő asszony alakja. s a kis roskadó tanya. Aki így látta a paraszti életet, az nagyon közelállt világukhoz, szinte azonosulni tudott velük. Szeretettel figyeli a pipázó öregek arcát., a kis falusi utcákat, udvarokat — látszik, hogy övéi-ők. Ha akad is csendélete, magányos tájképe, inkább az embert festi — a tájban, s a táj előterében. Az embert mutatja be legszívesebben mindenféle változatban, de leginkább munka közben, vagy munkából hazatérőben. S ha nincs a közelben más modell, akkor megfesti, le-
