Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

4. oldal

1966. május 8, vasárnap

Mindig az emberek közt...

Sejtettem, hogy nem lesz könnyű találkozni vele. Az első telefonhívás nem találta Har- tán. És másnap? A kibetegedett gépkocsivezető helyett ült volán mellé, mert ha nincs, aki Duna- vecsére, a bankba vigye a főkönyvelőt — egy napot késik a szövetkezet tagjainak fizetése. Ez pedig nem fordulhat elő a hartai Leninben. Azután pártbizottsági ülés, majd pesti út hiúsította meg a hetek óta tervezett beszélgetést. Igaz, hogy miközben kerestem, vártam, munkatársaitól, ismerőseitől, választóitól többet hallottam róla, mint amennyit magáról bármikor is hajlandó volt elbeszélni: Pontosságra, teljességre törekvése nemcsak a tsz vezetésével összefüggő feladatok elvégzésében jellemzik, hanem a kénviselői megbízatással járó ' b- letmunkában is. Megvála a óta gondosan készült valamtny- nyi képviselői beszámolójára. S bár hivatalos fogadónapot ritkán tartott — ajtaja mindig nyitva állt a hozzáfordulók előtt, Igaz, sokszor megtörtént, hogy már nem érték el az irodában — de bátran kopogtathattak otthonában is. A vidékiek pedig előre megírják, mikor jönnek.

— Milyen ügyekben keresnek? — ismétli a kérdést, amikor végre összetalálkoztunk. De magyarázatot nem vár mintha csak egy korábban félbehagyott beszélgetést folytatnánk. — Hát

Érdekesebben

Azzal kezdjük, hogy csal; dicséret illeti az ÉM. Fémmunkás V. Vasszerkezeti Gyárát azért a színes vascsövekből összeszerelt, komoly üzemi híradóért. melyet Kecskeméten, a Rákóczi úti sétányon felállított.

A hármas osztású, üvegezett tok alján fémbe vésve látható azoknak a neve, akiknek a híradó elkészítése körül érdemei voltak. Készítette: Pápai János sztahanovista lakatos. Kezdeményező: Deák János ÜB-cl- nök. Tervezte: Tirlnger Lajos technikus.

Népköztársasági eímre, a szakma jelvényei díszítik az üveges szekrény felső részét. „Gyárunk életéből* — hirdeti a felírás az utcai faliújság rendeltetését... Más üzem is követhetné a lakatosipariak példáját.

De hogy erre másoknak is több kedvük, gondolatuk támadjon, helyes lenne, ha kicsit több gondossággal, fantáziával szerkesztenék a híradót. Mert most mit lát rajta, aki megáll előtte? Nyolc — levelezőlapéi fotót. Aláírás nincs, fgy csak annyit állapíthat meg az érdeklődő, hogy valamennyi kép valami összejövetelen — egyen vagy többön, nem tudni — készült.

Persze, tudjuk, ezernyi fontosabb gondja van az üzemnek, mint ez a híradó. De ha megvan és ilyen mutatós, ne sajnáljon annyi fáradságot, hogy ha törődik vele, ne unalmas, hanem színes, érdekes, friss legyen a híradó.

„Gyárunk életéből.” Nem hisszük, hogy csak értekezletekben, összejövetelekben merül ki a Fémmunkás élete. Hiszen ismerjük az ott folyó eleven munkát, pezsgést. Látjuk, szerte a megyében az üzenj* gyártmányait, tudjuk, mennyi szép törekvés, verseny, kezdeményezés árán születtek azok.

Bztosak vagyunk benne, hogy a Fémmunkás Szakszervezeti Bizottsága talál két olyan ügyes, ötletes fiatalt, aki életet visz ebbe a szép híradóba... Amiért — ismételjük — csak elismerés jár az üzemeknek.

Természetesen a fentiekből még inkább értsenek azok az üzemek, melyeknek még ilyen híradójuk sincs.

Tóth István

az első években legtöbben régi, le nem zárt' gondokkal jöttek. Adóztatással, földjáradékkal, háztájival kapcsolatos panaszok —, de ma már egyre gyakoribbak a családi természetű ügyek.

Ha csak hartai volna köztük, az ember azt hinné, hogy a bizalom. a segítségkérés nem any- nyira a képviselőnek, mint a tsz-elnöknek szól. Ám az első példa, amit idéz, éppen nem hartai:

— A szomszédos nagyközségben egyszer megállít egy idősebb asszony: Pali bácsi, nagyon kérem, jöjjön el hozzánk. Az uram miatt, aki koros fejjel adta ivásnak a fejét. De any- nyira, hogy ha pénzt nem talál a házban, hát a ruhát, az ágyneműt viszi el italra. Szóltam én már a tanácselnök elvtársnak is. aki azt mondta; ebbe nem avatkozhatnak bele. Nagyon kérem, jöjjön, mert ha olyan valaki szól neki, akit nálam is jobban tisztel — még biztosan lehet változtatni rajta.

Elment hozzájuk? Hát persze. Még ma is szinte szóról- szóra idézi a férjjel folytatott beszélgetést, ami így kezdődött: „Higgye el, nem szívesen vagyok itt, de ..

És Oláh Pál képviselő azt sem feledte, hogy egy idő után nem árt a családlátogatáskor elhangzott Ígéret megtartásáról meggyőződni. így tudta meg, hogy a rábeszélés nem volt hiábavaló.

— S volt-e olyan képviselői

megbízatása, amiben kevesebb sikerrel járt? — bújik ki belőlem a kényes kérdés, de Pali bácsi nem töpreng, nem kertel, egyből kijelenti:

— Volt? Van is. A hagymatároló ügye. Harta mezőgazda- sági község — a távlati tervek szerint sem lesz itt olyan ipari létesítmény, ami az asszonyok téli foglalkoztatását megoldaná. Ezért a községlakók nagy reményeket fűztek a mintegy 6 millió forintból megvalósítható 100 vagonos hagymatároló felépítéséhez, ami íoo—150 olyan asz- szonynak adott volna a téli hónapokban is munka- és kereseti lehetőséget, akiknek egyedül kell gondoskodni családjukról. A támogatósra méltó ügy — két éve kezdődött — gyorsan megnyerte a megyei tanács jóváhagyását. de csak a tervezési előkészületeket jelentő terület- bejárásig jutott el. Akkor a MÁV közbelépésére meghiúsult az egész terv.

_ ?

— Az elavult Solt—Dunapataj

közötti vágányokon nem vállalhatják a szállítást — felújítás viszont nincs tervezve.

Mindezt harag nélkül mondja. de hogy mennyire szívügyévé vált a hagymatároló, azt legfőképpen abból érzem, amit újra és újra felhoz lét jogosult- | sága bizonyítására: A hartai tsz-ek évente 300 vagoninyi hagymát termelnek, s tavaly is 80 százaléka export minőségű | volt. Szállítani így is kell — s nemcsak a hagymát, rajta kívül még 1500 vagonnyi cukorrépát és kenyérgabonát — csakhogy most Dunavecséig, ahol átrakják, ami idő, költség, s az áru minőségét is rontja.

— Nem gondolt arra. hogy ebben az ügyben az országgyűlésen interpelláljon?

Abból is, amit mond és abból is, hogy látszólag gondolkodás nélkül, rögtön válaszol, rájövök: magának is feltette már a kérdést, sokat töprengett. meghányta-vetette a lehetőségeket:

— Az országgyűlésen nemcsak Harta képviselője vagyok, hanem társaimmal együtt az egész megyéé. Együtt, összhangban — mindig a legfontosabb megyepolitikai gondok megoldásán kell fáradoznunk, azokban kell segítséget adnunk. így látnom kellett, hogy a miénknél nagyobb gazdasági jelentőségű

ügy vált halaszthatatlanul időszerűvé, illetve érett meg az interpellációra: az új szőlő-gyümölcsültetvények járulékos beruházásai. És ebben nem volt eredménytelen a csoport egyöntetű kérése alapján előterjesztett interpelláció.

— Mégis, mi valósult meg személyes közbenjárása, képviselői munkássága nyomán?

Emlékezetből szedi sorra:

— Apostagnak út kellett. 800 méteres szakaszon, a főutcában. Ez a dolog már egyenesbe jutott. Sokat leveleztem, tárgyaltam a MÁV-val a dunaegy- háziak érdekében is, akik a solti vasúti elágazáshoz egy kis váróhelyiséget kértek. De talán legnagyobb örömöm a járáspusztai lakótelep — aminek az építése korábban kútba esett. Mégsem nyugodhattunk A Har- tához 16. Solthoz 14 kilométerre levő .településen — ahol a szőlőgyümölcs kultúra és az állattenyésztés a megélhetés alapja — még a régi cselédházakban élnek az emberek. Nagyon' jól esik, hogy számukra az idén már felépülhet az első tizenhárom, két szoba-konyhás, kamrás, emberibb életre lehetőséget adó családi ház.

Merre járt az érdekükben? Járásnál, megyénél, OTP-nél, Pesten a tervezőknél. Ma már minden szükséges irat, jóváhagyás. kölcsön megvan, a kivitelező pedig a Lenin Tsz építőbrigádja.

Nem számolja: mi, mennyi fáradságába került. Azt sem, hogy mint képviselőt, hány pártnapra, ünnepi gyűlésre hívták meg előadóként, hányszor nyúltak a késő estébe azok a beszélgetések, amelyék az országgyűlési beszámolókkal kezdődtek — de mindig helyi, falusi politizálgatással fejeződtek be.

Mindenütt ott volt. ahol szükség volt rá. ahová hívták. Nemcsak mint képviselő, elsősorban mint tsz-elnök törekedett erre. Mert egy percig sem érezné jól magát mint képviselő — ha a szövetkezetük rosz- szul gazdálkodna.

Ezért kelt ma hajnalban is ötkor, s mire találkoztunk, már végigjárta az összes majorokat, istállókat.

Eszik Éva

Á visszaeső garázda

Nem lehet megrögzött bű nő-1 zőnek mondani Szabó György.! Kecskemét, Jókai utca 40. szám ! alatti lakost, még akkor sem.! ha tudjuk róla. hogy eddig ki- j lene esetben ítélte el a bíróság. I Bűncselekményeit ittas állapotban követte el. Legtöbbször lármázott, fenyegetőzött, szakkifejezéssel élve: garázdálkodott. Természetesen ittassága egyáltalán nem írható javára, de minden esetre külriöbözik azoktól, akik ital nélkül, szándékosan követik el a bűncselekmények sorozatát.

Részegen a háztetőn

Mindenki tudja, hogy az elvonókúra akkor lesz eredményes, ha az illető is komolyan és véglegesen le akar szokni az italról. Szabónál ez sainos nem volt meg, pedig egy alkalommal már volt elvonókezelésen. Utána még jobban ivott. Felesége már nem bírta tovább az italozó ember zaklatásait és elvált tőle. Ezzel azonban nem záródott le semmi, sőt inkábból-’ ' megpróbáltatások következtek. Szabó György, amikor berúgott — márpedig ez gyakran megtörtént vele — elbotorkált volf felesége, gyerekei lakására és ott jeleneteket rendezett. Nemegyszer bicskával fenyegette a magatartását kifogásoló lakókat, akiknek ilyen módon kellemetlen perceket, félórákat szerzett. Végül ahhoz a megoldáshoz folyamodtak. hogv amikor közeledni látták, bezárták a kaput. Szabó a kirekesztésre azzal válaszolt, hogy az utcáról felmászott a háztetőre és onnan cserepekkel, téglád arabokkal' dobálta az udvaron levő lakókat, akik kénytelenek" ‘voltak fedél alá húzódni és értesíteni a rendőrséget.

„Szereti a gyerekeket“

Az utóbbi négy évben nem volt állandó munkahelye Szabónak. Alkalmi munkából élt, fuvarosok mellett segített rakodni stb. így tehát volt felesége nem tudta a gyerektartási díjat behajtani rajta, de nem is fordult bírósághoz, mert neki az a véleménye. hogy ...... volt férjem

na

gyon szereti a gyermekeit, csak eltartani nem szereti őket..Nem tréfaként, hanem

teljes komolysággal adta ezt elő az asszony. Arra nem gondol, hogy így mit sem ér az apa szeretete? Igaz. időnként kaptak tőle 20—30 forintot, nagy ritkán vett a gyerekeknek egy-egy ruhadarabot. Ebből állt az ő nagy „szeretete”. Hozzájárult még a gyerekek nehéz sorsához, hogy maga az anya is rászokott az italra, ő is volt elvonókúrán, de az vajmi • keveset használt, így aztán a három gyerek közül kettőt elvittek Kaposvárra a nevelőintézetbe.

Megszúrta a feleségét

Szabó züllött életmódjából, garázda magatartásából — azt lehet mondani — szinte egyenesen következeit az a súlyos bűn- cselekmény, amit 1965. szeptember 15-én éjszaka elkövetett. Aznap két déci pálinkát, négy liter bort és körülbelül hat korsó sört ivott meg. Józannak tehát egyáltalán nem lehetett mondani. Tíz óra jóval elmúlt már, amikor eszébe jutott, hogy ..meglátogatja’’ volt feleségét, aki a MÁV-állomáson mint takarító dolgozóit. Engedélyt kért a vasúti őröktől, hogy bemehessen. Minden bizonnyal látszott rájta, hogy ittas, mégis beengedték. Erre a könnyelmű, „jószívű” engedékenységükre az asszony kis h^jén életével fizetett. Szabó ugyanis azzal a szándékkal ment oda, hogy megöli volt feleségét. Amikor meglátta a követ mosó nőt, feléje sietett és bicskával mellbe szúrta. A szerencsétlen asszony segítségért kiabált, Szabó el akart szalad- íú, de megfogják. Szabó ,G^tfirgy- nét pedig a mentők a kórházba szállították.

A megyei bíróság egyik büntetőtanácsa a napokban hirdetett ítéletet Szabó György ügyében. Két rendbeli, visszaeső- Ifént elkövetett garázdaság és emberölés bűntettének a kísérlete miatt halmazati büntetésül hat év és nyolchónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság, négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától ■ és kényszerelvonó kezelésre kötelezte. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, Szabó és védője fellebbeztek.

Gál Sándor

1Z2.

t~tt

Apró örömök és nagy szomorúságok árnyékában születtem. Életünk egyhangú volt. akár a táj, amelyet szülőföldünknek mondtunk. Síkság, ahol az aprócska vakondtúrás vagy szél- hordta halom is égre szökő hegynek látszik és elnyelő szakadéknak a sekély kis gödör. Halmok és gödrök. Apró örömök és nagy bánatok: titeket idézlek most, hogy megmutassam az egyszerű emberek egyszerű életét. Ritka ünnepek és sanyarú hétköznapok: jöjjetek elém hosszú-hosz- szú sorban és tegyetek tanúságot a dolgozók igazáról.

•

Nyáron szombat volt az ünnepünk. Bátyáim már napszállta előtt hazajöttek a tanyák közül, aratásból, cséplésből. Ilyenkor együtt az egész család. Ó mennyivel más volt ez az együttlét, rfiint a farkaskergető

téli napok munkátlan. kényszerű összezártsága, mikor anyámat és testvéreimet szinte óránként csúnya veszekedésekkel ugrasztottá egymásnak a ke- nyértelen szűkösség. Most munkából: jöttek és naptól barna bőrükbe ivódva hozták a kenyeret ígérő kalászok fülledt szagát.

Reggel már korán fölkeltünk. Anyám kivitt néhány tojást a piacra, hogy vásárolni tudjon a vacsorához. Ha kevés volt az összegyűjtött tojás, egész délelőtt az ól ajtaját lestem, hogy mikor bújik elő hangos kotko- dácsolással valamelyik tyúk. A kipottyantott tojással azon melegen szaladtam a boltba, hogy néhány deka sót vagy cukrot hozzak, mert mindig hiányzott valami. Anyám már kora délután nekilátott a vacsorakészítésnek. Lepényt vs»v rétest sütött, hogy ünnepi 'l"k. várja a munkából hazatérőket;

Napszállta felé megállt házunk előtt a munkásokat hozó kocsi. Énekelve jöttek, vidáman és kalapjukat lengették, akár a berúgott . lakodalmas vendégek. Talán az egynapos szabadság örömétől részegedtek meg. Az egész házkor kitódult az ajtók elé. mert minden házban vártak valakit. Szegény munkásemberek laktak arrafelé mind,

— Enni szeretnénk —, mondták a bátyáim, hogy lerakták a szerszámokat, | meg a kenyereszsákokat. Az étel már asztalra téve, párologva várta őket, de ezt mindig elmondották: enni szeretnénk. Ez volt a köszönésük.

Kezükről arcukról lemosták a rátapadt rengeteg port és az asztalhoz ültek. Én már előbb jóllaktam, hát csak a földre kuporodva néztem őket. hogy inas. barna kezükben hogyan súlyö- sodik a zsírosán csillogó tészta.

Az udvaron, a sárból rakott katlanon már hatalmas üstben melegedett a víz mosakodáshoz. Azt mindig vacsora után szokták. Közben megjött Veréb Jancsi is a szomszédból és falábával végigkopcfgott a téglás pitvaron. így szombaton este mindig át szokott jönni, kicsit elbeszélgetni a bátyáimat. Anyám megkínálta a sütöttek úgyis rifr-