Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

t oldal 1966. május 8, vasárnap Tito elutazott az EAK-ból KAIRÖ (MTI) Szombaton délelőtt Tito mar­sall elutazott Alexandriából. A kikötőben Nasszer elnök búcsúz­tatta. Anglia sorozatos engedményei Smith önbizalma LONDON Vasárnap érkezik Londonba a dél-rhodesiai Smith-rezsim há­romtagú küldöttsége, amely a jövő héten bizalmas megbeszé­léseket folytat a brit kormány képviselőivel a magasabb szin­tű hivatalos tárgyalások felújí­tásának lehetőségéről. A meg­beszéléseket — Ian Smith kí­vánságának megfelelően — „semleges helyen” tartják, vagy­is nem brit kormányépületben. Ügy tudják, hogy a tárgyalá­sokra egy szállodában, vagy egy harmadik ország követségén fog sor kerülni. A Smith-rezsim független státusának e közve­tett elismerése mellett a brit kormány további engedménye: a rhodesiai kormánytisztviselők rejtjeles táviratokban tájékoz­tathatják Salisburyt a tárgyalá­sok haladásáról. Ezt a jogot ál­talában csak független országok diplomáciai képviselőinek adják meg. ' Angol sajtójelentések szerint a Smith-rezsim nagy önbizalom­mal tekint a londoni párbeszéd elé. Az önbizalom újabb jele: a Joanna tankhajó pénteken el­mulasztotta az utolsó lehetősé­get, hogy a tavaszi dagállyal el­hagyja Beira kikötőt (portugál Mocambiquer, amelyet csőveze­ték köt össze Rhodesiával. Leg­közelebb csak szeptemberben lesz eléggé magas a vízállás ahhoz, hogy a Joanna 18 000 tonna kőolajrakományával ter­helten elhagyhassa a kikötőt. Az angol fővárosban bizonyosra veszik, hogy a tankhajó a lon­doni tárgyalások kimenetelére vár. s rövidesen kirakja Beirá- ban a Smith-rezsimnek szánt olajszállítmányt. Vietnam a monszun küszöbén Az elnök oroszul tanul Egy párbeszéd alakul MACBETHNEK azt jósolták: addig tart ha­talma, amíg meg nem indul a bimami erdő. S a dél-vietnami tragédia a héten valósággal Shakespare-i színeket kapott. Az amerikai csa­patok megkezdték Georgia fedőnevű hadműve­EGY HÉT Á KÜLPOLITIKÁBAN re semmi sem jelzi, hogy 1367. április elsején ne kellene csomagolnia a Párizs melletti atlanti vezérkarnak. A héten megerősödtek azok a hí­rek, hogy Brüsszel lemondása után London lesz a költözés célja. A francia külpolitikának köz­ben olyan újabb pozitív lépéséi vannaK, ame­lyek kedvezően befolyásolják az európai fejlő­dést. Couve de Murville külügyminiszter ered­ményes látogatást tett Romániában és Bulgá­riában, s még ebben az évben felkeres más szocialista országokat, vendégül látjuk majd Budapesten is. De Gaulle pedig — a magazi­nok kiszivárgott értesülése szerint — oroszul tanul, legalábbis felfrissíti tudását, hogy jú­niusi szovjetunióbeli látogatása során haszno­síthassa azt. NYUGAT-NEM ETORSZAGOT egy jelentős belső vita is foglalkoztatja, amelynek azonban máris nagy a nemzetközi jelentősége. A Német Szocialista Egységpárt kezdeményezéséről van szó, amely párbeszédet javasolt a nyugatnémet szociáldemokratákkal. A NSZEP, nemzeti fe­lelősségtudattól és építő szándéktól áthatott javaslata olyan visszhangra talált, hogy ezúttal először, a szociáldemokrata pártvezetőség sem utasíthatta vissza. A. párbeszéd természetesen nem alakul könnyen, hiszen a szociáldemokra­ták részéről taktikázás, provokációs szándékok festették alá a választ. A nyugatnémet kor­mány pedig egyelőre adminisztratív rendsza­bályokkal is lehetetlenné kívánja tenni a gyű­lésekre javasolt kölcsönös szónokcserét: letartóz­tatással fenyegeti az NDK-ból érkező vezető­ket. Egyelőre nehéz lenne tehát pontos választ adni rá, hogy mikor és milyen körülmények között realizálódik ez a szónokcsere. Az előké­szítő tárgyalások megindulása mégis fontos ese­mény: s hosszú idő utón bizonyos mozgást je­lent a német kérdésben. Ismét bizonyíthatta az NDK politikai tekintélyének növekedését, a Német Szocialista Egységpárt kezdeményezésé­nek helyességét, a nyugatnémet politikában végbemenő' belső erjedést. A Győzelem Napja Egy nap a történelemből. Gépkocsikaraván hajt végig a porrá zúzott Reich fővárosán, Berlinen. A gépkocsikban ülő marsai lók és tábornokok a vezérükké és bálványukká lett őrvezető szavait olvashat­ják a romokra tűzött táblá­kon: „Adjatok nekem tíz esz­tendőt és nem fogtok ráis­merni Németországra. Adolf Hitler.” A táblákat a győztes szovjet csapatok tűzték a ro­mokra; az ö főhadiszállásuk­ra tart a menet, hogy aláír­ják a Harmadik Birodalom feltétel nélküli megadásáról szóló okmányt. Egy nap a tör­ténelemből, de: micsoda nap! A Győzelem Napja a szen­vedés óceánjai, a vér tenge­rei fölé emelkedett: meggyö­tört. sebektől borított embe­rekre. halottakra, összeomlott épületekre, tönkretett földek­re hullottak első sugarai. Ré­gen várt napkelte volt ez. s eljöttéért iszonyú árat fizetett az emberiség: huszonegy év alatt e nap múlttá vált a tör­ténelemkönyvek lapjain, de élő, sajgó sebekre figyelmez­tető valóság ma is szívünk­ben, idegeinkben. Agyúk dísz- tüze, harangzúgás köszöntöt­te. s egy „soha többé háborút” kiáltó emberiség: a dísztűz, a harangzúgás emlék lett, de a -soha többé háborút” a legjob­bakat ma is egyesítő, minden becsületes emberben meglevő akarat. Es kell ez az akarat, mindennél jobban kell, mert a glóbus sok pontján ott ólál­kodik a revans. a népirtás, a gyilkot ragadás szelleme. Kell ez az akarat és kell az emlékezés! Román—vietnami tárgyalások BUKAREST (TASZSZ) Az Agerpres jelentése 6zérint pénteken Hanoiban megkezdőd­tek a tárgyalások a Román Szo­cialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. valamint a Vietnami Dolgozók Pártja és a VDK kormánya küldöttsége között. „Nem érdekel, hogy választott kormányról van szó" Ky és új légitámaszpontja SAIGON (MTI) Porter amerikai helyettes nagykövet Saigontól 130 kilomé­terre dél-nyugatra átadta az Egyesült Álla­mok kormányának legújabb ajándékát a vietnami nép­nek: egy vadonatúj, kgor- szerú légitámaszpontot. Az ünnepélyes ceremónián je­len volt Ky tábornok is, a dél­vietnami miniszterelnök, aki mint a légierők főparancsnoka, kettős minőségben is örülhetett az amerikaiak által épített és vietnamivá vált támaszpontnak. Nyilatkozatainak fényében most már világosan látható az a folyamat, amelynek révén a dél-vietnami kormányzat és az amerikaiak polgári kormánnyal fogják felváltani a katonai re­zsimet. A jelenleg ülésező 32 tagú bizottság kidolgozza a vá­lasztási törvény tervezetét a nemzetgyűlés megválasztására. A 32 tagú bizottság jelentését egy száztagú bizottság elé ter­jesztik, ha az elfogadja és sem­mi sem jön közbe, szeptember­ben megtartják a választásokat a nemzetgyűlés tagjainak kije­lölésére. Ez a testület kidolgoz­za az alkotmányt, amelynek alap­ján jövő év közepén sor kerül majd a törvényhozó gyűlési vá­lasztásokra. Ha azonban e négyfelvonásos színjáték végén végül mégis olyan törvényhozó gyűlés jönne létre. amelynek egyes tagjai esetleg vonakodnak az ameri­kaiak háborújának folytatására, Ky tábornok kész ismét félre söpörni az alkotmányos forma­ságokat. A miniszterelnök a repülőtéri sajtóértekezleten szó szerint a következőket jelen­tette ki: „Ha a választott nemzet­gyűlés kommunista elemek­ből, vagy a semlegesítés híveiből áll majd, minden eszközzel harcolni fogok e választott nemzetgyűlés el­len. Ha egy ilyen irányzatú kormány jön létre, én és barátaim felke­lünk és harcolunk ellene. Nem érdekel, hogy választott kor­mányról van sző.” Az AP hírügynökség a repü­lőtéri ceremóniáról és Ky sajtó­értekezletéről szóló tudósításá­ban rámutat, hogy a miniszterelnök bejelenté­se előreláthatólag éles reak­ciót vált ki a buddhistáik részéről. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy Ky a buddhisták nyomá­sára egyezett bele a választások megtartásába, azonban minded­dig egyszer sem határozták meg a polgári kormányzat létrehozá­sára vezető folyamat időtarta­mát. HANOI Amerikai repülőgépek szom­baton behatoltak Hanoi légiteré­be — jelenti a TASZSZ tudósí­tója. — A városban hallani le­hetett a lökhajtásos gépek roba­ját, működésbe léptek a légel­hárító ütegek. Az egyik ame­rikai gép Hanoi nyugati külvá­rosa fölött repült el. A küldöttségek véleménycse­rét folytattak a két pártot és a két kormányt érintő kérdések­ről. Meggyilkolták Rewangot Az Antara indonéz hírügynök­ség jelentése szerint május 3-án Jáva középső részén meggyil­kolták Rewangot, az IKP Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának volt tagját, a jelen­tés szerint Aidit, Lukman és Njoto után Rewang a negyedik volt PB-tag, akit meggyilkol­tak. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a csehszlovák vezetőkhöz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanács elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradal­mi munkás—paraszt kormány elnöke táviratot intézlek Anio­nin Novotny elvtárshoz, a Csehszlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárához, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökéhez, és Jozef Lenárt elvtárshoz, a Csehszlovák Köztársaság kormánya elnökéhez, melyben a csehszlovák nép nagy nemzeti ünnepe, Csehszlovákia felszabadulásának 21. év­fordulója alkalmából elvtársi üdvözletüket, őszinte jókívánsá­gaikat küldik a csehszlovák államférfiaknak. Vass Istvánná, az Országgyűlés elnöke Bohuslav Lastovickához, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése elnöké­hez, Péter János külügyminiszter Vaclav David külügyminisz­terhez intézett üdvözlő táviratot. A SZOT, a Hazafias Nép­front, a Béketanács, a KISZ, a Magyar Nők, Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte a csehszlovák testvérszervezete- kei. (MTI) Rongybaba az országúton Oly korban éltem én e földön, miikor ki szót emelt, az bújhatott, az ország megvadult, s egy rémes végzeten vigyorgott vértöl és mocsoktól részegen. (Radnóti Miklós) Bágyadt fényben, bújócská­zó — olykor-olykor még ha­rapós — szélrohamoktói pas- kolva ballagok Kiskunfélegy­házán, a vasútállomásihoz vi­vő Kossuth utcán. Alacsony, hosszan nyújtózó épülethez érek. Bentről békés zongora­szó és — bizonyára évszáza­dok óta változatlan „hangsze- relésű” — gyerekzsibongás szű­rődik ki. „Állami Általános Iskola” — hirdeti a zománc­tábla a bejárat mellett. A hangegyveleg tehát énekóráról és az egyszeregy memorizálá­sáról árulkodik... A kapu jobb oldalán márványtáblát pillantok meg: „Ebből a házból hurcolták a halálba fasiszta hóhérok 1944. június 15-én a város zsidó la­kosságát: 269 férfit, 341 nőt és 373 gyermeket...” . . . Egyszerre mintha sötét függönyt rántanának az incsel­kedő tavasz elé. S már ott al­létokét, hogy átfésüljenek egy oserdei szakaszt, de a dzsungel sűrűjébe érve megindult az er­dő. Megelevenedtek a bokrok és a fák, tüzel­tek a betolakodókra, a „büntető expedícióra”. Ez a dramatikus hadi jelentés természetesen csak cseppje a tengernek, de tükrözi az óceánt. Az amerikai hadvezetés, jóllehet csapatainak száma állandóan emelkedik, s a vietnami há­ború feneketlen zsákként nyeli el a milliárdo- kat, képtelen a katonai megoldásra. Most külö­nösen nehéz szakasz kezdődik az Egyesült Ál­lamok számára, a nyári esős évszak, a mon­szun ideje. Természetesen a DNFF erőinek te­vékenysége nem függvénye az időjárásnak, száraz időben éppúgy csapásokat mérnek az amerikaiakra, mint a nagy esőzések idején. A monszun azonban alacsony, sűrű felhőrétegé- /el, gyakori zivataraival, a felázott utakkal ne- lezíti az amerikai légi tevékenységet, s a tech­nika alkalmazását — tehát még jobb feltéte- eket biztosít a partizánok hadviseléséhez. VÁLTOZATLANUL baljós a politikai hely­iét is a saigoni rezsim felségterületén. Ky mi- íiszterelnök a választások ígéretével csendesí­tette le a tüntetőket. De közben már halogat: i júliusra tervezett választásokat — pedig az csupán választási komédia lehet — októberre sívánja halasztani. A belpolitikai válság bár­melyik percben újra kirobbanhat tehát. Ez az ngatag helyzet ugyanakkor veszélyeket is rejt nagában. Az amerikai háborúspárti körök a .csodagyógyszert” a válság további kiterjesz- ésében látják. Jobban, mint valaha figyelnie cell tehát a világ közvéleményének a délkelet- ízsiai helyzetre. AZ AMERIKAI gondok Délkelet-Ázsia mel- ett tovább sokasodtak Európában is. Egy tu- lósító találó megfogalmazása szerint a NATO- >an folytatódik a „csendes fojtogatás”. Egyelő­lok abban a huszonkét évvel ezelőtti másikban, amelyet március 19-én az országot el­özönlők csizmáinak csattogása, Tigrisek csikorgása, s a szür­ke eget még jobban elsötétítő stukák fülsiketítő dübörgése vezetett be, s amely már né­hány hét múltán a deportálá­sok irtózatos színjátékával folytatódott, szörnyű memen- tóként jelezve: mi várhat ezek után a történelem apró sakk- figuráira ... Tizenhét híján — ezer em­ber. Ennyi indult el a félegy­házi gettóból azon a júniusi hajnalon a pár száz méterre levő iskolába. Nem csupán ennyi szenvedett azonban már- tíromságot a város zsidóságá­ból. Az életerős férfiakat ak­korra már a munkaszázadok halálmalma őrölte, s az értel­miségiek egy részét is előzőleg zárt rabkocsin vitték Topolyá­ra, ahonnét óriási kerülőkkel és megpróbáltatások árán tért vissza később, aki visszatérhe­tett. Aki túlélte... — A csaknem ezerből sókat mondok, ha harmincán haza­tértünk — indul a fájdalma­san hajk szavú emlékezés Fischhof Albertné ajkán, ö a szüleit és három testvérét vesz­tette el. Nővérét Mengele dok­tor „szelektálta” pusztulásra, dudorászva, s az élet vagy ha­lál felett döntő, jobbra vagy balra mutató, unott ujjmozdu­lattal. — Azon az éjszakán, amely­re az emléktábla jelezte nap virradt, semmit sem aludtunk. Kevéske holminkat csomagol­tuk. Szürkületkor előálltak a teherautók, rajtuk SS-legények. — Wirf das weg, wirst es ja gar nicht nützen! — rúgott be­le röhögve egyikőjük szegény anyám batyujába. Vagyishogy nyugodtan eldobhatja, úgysem lesz már rá szüksége. Az iskolában került sor a személyi motozásra, majd dél­után a menet elindult az állo­másra. Szemtanú mesélte, hogy leghátul egy öreganyó ballagott a kisunokájával. A kislány elejtette féltve őrzött rongybabáját,} s lehajolt érte. Az egyik őr odaugrott, rává-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents