Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
1966. május 8, vasárnap 3. oldal Erősödtünk — gyarapodtunk A tag- és tagjelöltfelvételi munka négy éve a kecskeméti pártalapszervezetekben A közelmúltban szerepelt a kecskeméti városi párt vb napirendjén a párttagság összetételének, valamint a tág- és tagjelöltfelvételi munkának az értékelése, Az elemzés csaknem négy évet ölelt fel, s a fő figyelmet a pártértekezlet és a kongresszus határozatai végrehajtásának vizsgálatára, az újabb feladatok megoldását szolgáló javaslatok kidolgozására fordította. A legfőbb tanulság: A VIII. kongresszus óta egészségesen fejlődtek pártalapszervezeteink. A második ötéves terv eredményei is igazolják, hogy alkalmasak a politikai, gazdasági és kulturális élet irányítására. Alapszervezeteink munkájában, a pártélet alakításában mindinkább gyakorlattá válnak a lenini elvek, színvonalasabb a vezetés. nő az alapszervezetek befolyása. Huszonöt új alapszervezet Előrelépés tapasztalható az alapszervezetek szervezeti erősítésében is. A legfontosabb helyeken — a termelésben — mindenütt ott vannak a pártszervezetek, a kommunisták. Az elmúlt négy évben huszonöt új alapszervezet kezdte meg tevékenységét. A letelepített üzemek megalakulásával együtt jöttek létre a Parketta-. Reszelő-, Szerszám és Gépelem-, valamint a Rádiótechnikai Gyár pártalapszervezetei, amelyek nagy segítséget adtak a letelepítésben, az ütemes termelés megindításában. A városban levő pártalapszervezetek 54,9 százaléka, a párttagság 58 százaléka a termelő üzemekben dolgozik. Az ipari üzemekhez hasonlóan erősödtek a termelőszövetkezeti pártalapszervezetek is. Igazolja ezt. hogy egy kivételével minden közös gazdaságban van, működik pártszervezet, s a taglétszám a kongresszus óta huszonöt százalékkal emelkedett. Általános érvényű tapasztalat, hogy a kis létszámú alapszervezetek sokkal nehezebben birkóznak meg feladataikkal, éppen ezért elsősorban ezek szervezeti megerősítésére törekedtünk. Az eredmény: a négy év előttinél egyharmaddal kevesebb a kis létszámú alapszervezetek száma. Természetesen a számbeli erősödéssel együtt — de azt megelőzve is — arra törekedtünk, hogy egészségesen alakuljon a párttagság összetétele. Ezért főleg munkások, szocialista brigádtagok, szövetkezetekben dolgozó parasztok, műszaki értelmiségiek, pedagógusok felvételét tűztük ki célul, s javítaná kívántuk a párttagság körében a fiatalok és nők arányát. Törekvéseink eredményeseknek bizonyultak. 1960. óta a város alapszervezeteiben a tagjelöltfelvételi munka tartalmában. szervezettségében sokat javult. Az eredmények összefüggnek azzal, hogy az elmúlt években a városi és alápszervezeti választott testületek rendszeresen foglalkoztak e kérdéssel és több alkalommal tanácskoztunk az alapszervezeti titkár elvtársakkal a tag- és tagjelölt felvétel színvonalasabbá tételének lehetőségeiről. Páriesoportok a nevelés élvonalában Helyes törekvés az is, hogy alapszervezeteink a legjobb dolgozókat veszik számításba a felvételeknél, olyanokat, akik a munkában, közösségi és magánéletükben egyaránt példamutatónk. Ebből a szempontból nagy feladat és felelősség hárul a- pártcsoportokra, amelyek közvetlenül ismerik, egyes emberek munkáját, magatartását, rendszerünkhöz való hűségét. A pártcsoportoknak arra is lehetőségük van, hogy a tagjelöltségre alkalmasakat fokozottabban vonják be a társadalmi | munkába, s a pártmegbízatá- j sok teljesítése alapján lemér- I hetik, hogy milyen áldozatra és | munkára hajlandó valaki a közösségért. A pártépítő munka lényeges mozzanata a tagjelöltek fejlődésének elősegítése a tagjelölt- ségi idő alatt, s ebben a tapasztalatok szerint lényeges szerepe van az ajánlók állandó segítségnyújtásának, az egész párttagság gondoskodásának. A nevelés igen sokoldalú; módszerei közül említésre érdemes a városi pártbizottság szervezésében működő tagjelölt tanfolyam, amely — megítélésünk szerint — a hat előadásból álló sorozattal sok segítséget nyújt a legalapvetőbb ismeretek megszerzéséhez. Ma már elmondhatjuk, hogy a céltudatos munka nyomán az utóbbi évek tagjelöltfelvételi a párttagság foglalkozás szerinti összetételében is javulást hoztak. A felvett tagjelöltek 52,6 százaléka munkás és paraszt, örvendetes előrehaladás, hogy ] a munkások között sok a szo- ; cialista brigádtag. Legutóbb például a Kecskeméti Konzervgyár II-s telepéről egy, a szocialista címet többszörösen elnyert brigád tagjai együtt kérték tagjelöltfelvételüket Minőségi eredmény hogy az utóbbi években felvett tagjelöltek általános műveltsége is magasabb a korábbinál (33.8 százalékuk középiskolai, vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik), örvendetes jelenségnek tartjuk azt is, hogy a tagjelöltek jelentős része felvételét megelőzően tömegszervezetekben — főként a KISZ-ben és a szakszervezetben — dolgozott. A felvettek 53,4 százaléka harminc éven aluli, s közel 30 százaléka nő —, tehát a célkitűzéseknek megfelelően növekedett a fiatalok és a nők aránya. Színvonalas, vonzó pártéletet Az általános fejlődés mellett néhány vonatkozásban fogyatékosságok is tapasztalhatók a tagjelöltfelvételi munkában. Ez arra ösztönöz, hogy munkánk középpontjába a korábbi, de a mostani helyzetben is időszerű határozatok végrehajtását állítsuk. Továbbra is nagy gondot kívánunk fordítani a párttagság összetételének javítására, a munkások, termelőszövetkezeti parasztok és értelmiségiek felvételére, s nagyobb figyelmet akarunk szentelni a minőségi követelmények érvényesítésének. Ez azért fontos, hogy valóban a legkiválóbb emberek legyenek a párt tagjai, akiknek a munkája példamutató, életük követésre méltó és élvezik dolgozótársaik, környezetük bizalmát. E törekvés érvényrejutá- sát segíti, ha a KlSZ-alapszer- vezetek és szakszervezeti bizottságok a tömegszervezetekben már kipróbált, becsületes embereket a párt felé irányítják. A jövőben fokozzak a párt- csoportok felelősségét a tagjelöltek kiválasztásában és nevelésében s a szervezés mellett legfőbb feladatunknak a tagjelöltek nevelését tekintjük. Szükséges az is, hogy valamennyi alapszervezetünkben színvonalas, vonzó pártélet alakuljon ki. A pártépítés az egész párttagság ügyévé váljék, s olyan emberek kerüljenek a pártba, akik egész életükön át önzetlenül dolgoznak céljaink megvalósításáért. DR. GREINER JÓZSEF, a kecskeméti városi pártbizottság titkára Werbanics Ilona, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyáregységének ipari tanulója a „Szakma ifjú mestere” címért folyó országos versenyben hetedik lett, amelyről vörös oklevelet kapott. Másik jutalma;. hogy három hónappal előbb szabadul, vagyis kapja meg a szakmunkás bizonyítványt. Jó eredményeinek elérésében segítette őt — és Fejes István szerszámkészítő tanulót is, aki tizenegyedik lett a versenyen — a szerszámkészítő műhely „Ifjúsági” brigádja. Képünkön Werbanics Ilona kivágó vszerszámhoz vágólapot gyalul. Elöljáróban hadd emlékeztessük az illetékeseket arra, hogy milyen ujjongva fogadtuk mindannyian a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum születését két évvel ezelőtt. .Végre megoldódik a megyei ipar egyik legnagyobb gondja, a technikum ontja majd a jól képzett üzemmérnököket. . .” „Nem kell messze földre zarándokolni a műszaki tudásra szomjazó fiataloknak. . .” „Rangos oktatási ihtéz* ménnyel gazdagodott Kecskemét" — ilyenformán lelkesedtünk akkoriban és erre minden okunk megvolt. E sorok Írója részt vett azon a gott 4a puskatussaí, majd a csizma sarkával széttaposta a primitív játékszert... Azután bevagonírozták a transzportot. Irány: a kecskeméti téglagyár. Itt egy nyitott téglaszárító fészerben volt utolsó hazai szállásuk. Éppen két héttel a Félegyházáról való elindulás után, június 29-én éjjel fékezett le a marhavagonok hosszú sorából álló szerelvény az „Auschwitz” táblát viselő állomásépület előtt. Himmlertől — Daniéig A tábor kapuján hangzatos jelszó hivalkodott: „Arbeit macht frei” (A munka — szabaddá tesz). Ki tudja, tán a sátáni Himmler ötlötte ki. Pedig sokkal inkább a dantei sor illett volna oda: „Ki Itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Az ezzel megbízott, csíkos ruhás „háítllngek” nyomban átvették „megőrzésre” az értéktárgyakat. Az Appelplatzo-n kezdetét vette a kegyetlen válogatás: külön az öregek, betegek, gyerekek — másik csoportba a fiatalabbak, egészségesek. munkabírók. Aki nem az előbbi haláltranszportba jutott, az átesett a nyíráson, fertőtlenítésen, majd a fürdőben hagyott ruhái helyébe rongyokat kapott, s már terelték is a csoportot a barakkok felé. — Az 5/a barakkban, ahová én is jutottam, még priccsek sem voltak. A földön feküdtünk. A rozoga tetőn beömlő esővíz a cementpadlón csakhamar félméteres tócsába gyűlt. Éjszakánként ordítva hajszoltak számbavételezésre a kápók, akik, bár napjában százak kerültek a krematóriumba, csodálatosképp mindig pontosan tudták, hány élőnek kell lennie. A mellettünk levő kórházbarakk, a „revier” előtt estéről estére teherautók jelentek meg, s mint a fahasábokat rakták fel rájuk a holtakat, sőt a félholtakat is. A kemencék szünet nélkül dolgoztak. Hogy a hit, az összefogás és a szolidaritás ereje mekkora volt, azt a közelünkben dolgozó francia nők — egytől- egyig az ellenállási mozgalom tagjai — példája mutatta. Csaknem derűsen, a „maquls”, a francia forradalom dalait, indulóit énekelve végezték munkájukat. Vissza a halálból Negyvennégy novemberében — szűk, keskeny folyosón át — a csoportunkat is behajtották a gázkamrába. Ott álltunk, meztelenül, a zuhanyrózsák alatt, amelyekről mindegyikünk tudta már, hogy nem üdítő víz hull belőlük, hanem a ciklonkristály mérgező párája. Számláltuk az életből még hátralevő másodperceket. Aztán, mintha mi sem történt volna, visszatereltek bennünket, miután megkaptuk a rongyainkat, a barakkba. Jóval később tudtuk csak meg, hogy felsőbb parancsra beszüntették az elgázosításokat. Már közeledett a front. A hamvasztásnál közreműködni kényszerített lengyelek csoportja fellázadt. Felgyújtották az egyik épületet. Valamennyit kivégezték. Még, nap nap után harsogtak az indulók és a slágerek a hangszórókból, hogy elnyomják a jajkiáltásokat, de a pribékek közül egyre többen szöktek már meg gonosztetteik színhelyéről. Fischhofné társai val előbb egy repülőgépalkatrészeket gyártó üzembe, majd egy szövőgyárba került, Ahogyan közeledett a tavasz, úgy éledt a remény: talán megérik a felszabadulást. Május. A gyári szállás emeleti ablakából két furcsa egyenruhás katonát látnak közeledni az asszonyok. Szovjetek; a megmenekülést hozták, az első baráti szót és hosszú hónapok óta az első tisztességes falat kenyeret. Hányán voltak a deportáltak közül, akik épp csakhogy megérhették ezt a feledhetetlen pillanatot, s egy-két nap múltán már a tetemüknek kellett sírt ásni a felszabadult földben! Fischhofné életben maradt. Szeptembert írtak, mire viszontlátta Félegyházát. — Több volt ez a másfél esztendő számunkra, mint ezer lázálom, s mint száz gyötrelmes élet. Mögöttünk a megtizedelt rokonság, az elpusztult barátok. * Az iskolaépület frissen meszelve fürdik a tavasz halvány fényében. A 983 emberből, akik több mint két évtizede halálra- szántan indultak el innét, kevés jött haza, még kevesebb, aki ma is él... S vajon az ablakok mögött szolmizáló, betűvel, számvetéssel ismerkedő apróságok tudják-e, hogy csaknem négyszáz társuk útja Vezetett innét a megsemmisülésbe? S előttük a szürke betonon, ahol ma Volgák és Opel Rekord' k suhannak, valaha fehérkeres? s harckocsikon jött a rémület s egy félegyházi kislány s?" - | port rongybabája hevert... Jóba Tibor í Több füst, mini meleg — technikumban rendezett — tanácskozáson, amelyen az üzemek vezetői a legmesszebbmenő támogatásukról biztosították a tanári kart. A támogatás alatt nyilvánvalóan azt értették mindenekelőtt, hogy megfelelő propagandával hallgatókat toboroznak — vállalatuk érdekében is. De hasonlóan nyilatkoztak a megyei művelődéspolitika irányítói, nem különben a középiskolák igazgatói, tanárai is. / Sajnos, a fellángolásaiak több füstje volt, mint melege. Ezt bizonyítják a technikum idei „beiskolázási” adatai. A nappali tagozatra eddig L60 hallgató jelentkezett és ennek alig 25 százaléka megyei. Ügy látszik Székesfehérváron, Győrben, Sopronban, Budapesten, vagy Pécsett többre becsülik a kecskeméti iskolát, mint a közvetlen környéken. Mert, ott sincs nagyobb szükség műszakiakra, mint Bács megyében. Nem mutat jobb képet — megyei szemmel nézve — a levelező oktatásra jelentkezettek lakóhely szerinti összetétele sem. Az elmúlt napokig 150-en kérték felvételüket és ezek közül mindössze hárman jöttek a kecskeméti üzemekből. Ugyanakkor Szentesről 36-an, Békéscsabáról pedig 40-en kérték a felvételüket. Az arány valamicskét még javulhat, hiszen a jelentkezés csak május 15-én zárul. Erre azonban semmiféle biztosíték nincs. Tájékozatlansággal nem magyarázhatjuk az érdektelenséget, hiszen a technikum minden tőle telhetőt megtett az intézet népszerűsítése érdekében. Talán a tanulmányi szabadságot sajnálják a hallgatóktól egyes gazdasági vezetők? Eisetleg a pozícióféltés is közrejátszik az — indokolt — kérések visz- szautasításában? Olyat is hallottunk, hogy egyesek túl magasnak találják a követelményeket és — visszájára fordítva a dolgot — hibaként említik azt, ami tulajdonképpen érdeme a technikumnak. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznunk kell, hogy az intézetnek nincs létszámprobléniája, A jelentkezések nagy száma arra enged következtetni, hogy idén az eddiginél is nagyobb lehetőség kínálkozik a legrátermettebb hallgatók kiválasztására. Ha mégis szót emelünk a megyében tapasztalható érdektelenség ellen, azért tesszük, mert tudjuk, hogy az üzemek szakemberellátottsága messze elmarad a kívánalmaktól. Ss ezt figyelmen kívül hagyni most, amikor a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésén fáradozunk, olyan mulasztás, amit mielőbb pótolná kell. Békés Dezső A szakma ifjú mestere
