Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
t9M. május 1, vasárnap S. oldal osztályának elvégzése után szakmunkás tanuló lett és mint fiatal npi szabó tartotta meg eljegyzését, majd esküvőjét — születési évfordulóján, a világ dolgozóinak nagy ünnepén. Új bútorokkal, ízlésesen berendezett lakásuk arról vall, hogy a mai húszéveseknek nincsenek megélhetési gondjaik. Jövőjüket is boldogan tervezgetik férjével, aki a MÁV alkalmazottja. Gondtalan öröm sugárzik róluk akkor is, amikor a legifjabb családtag érkezéséről beszélgetnek... FARKAS László, a kiskunhalasi Szabadság Termelőszövetkezet tagja — a másik, ma huszadik születésnapját ünneplő fiatal, szintén elégedetten várta a kettős ünnepet. A munkát- lanságot, nélkülözést ő sem ismeri .., * Húsz év alatt, míg felnőttek — a rend és béke kiteljesedett. Mit kívánjunk nekik, akik már nem hallották a bombák robbanását, a gépfegyverek ropogását —, de akiket kicsiny korukban még éhező és nélkülöző szülők tápláltak? Elsősorban azt, hogy békében érjenek meg több húsz évre terjedő boldog esztendőt. S legyenek hűek születésnapjuk szelleméhez, legyenek bátor harcosai a munkás- osztálynak, amely az ő boldogulásukért is harcolt, dolgozott, áldozott. együtt voltak az egész dunave- csei kerület munkásai.’' A kiskunfélegyházi eseményekkel foglalkozó hír pedig Így hangzik: „A félegyházi munkások május 1-én körmenettcl és ünnepi beszéddel egybekötött sikerült májusi ünnepélyt rendeztek...” EGY EV MÜLVA, 1904-ben Kecskemét is ünnepel. Ebben az évben általánosságban észlelhető a munkásrendezvények számának és látogatottságának a növekedése. Éppen ezért az eseményről, hely hiányában a Népszava csak igen röviden tud megemlékezni. Mindössze annyit ír, hogy „Hatalmas népgyúlés volt. Az előadó szép beszédben méltatta május elsejének jelentőségét ...” 1905- ben „A kiskunfélegyházi szervezett munkások május elsejét nagy lelkesedéssel ülték meg. Délután tüntető körmenetet tartottak, amely után két elvtárs lelkesítő beszédet intézett az egybegyült munkásokhoz.” 1906- ban Bajáról érkezik hír. „Itteni elvtársaink — írja a Népszava — is szépen ülték meg május elsejét. Délelőtt 8 órakor elöértekezletet tartottak, délután 1 órakor a Fő utcai Bayer-ház előtti téren gyülekeztek, s innen vonult el a tüntető felvonulás. A felvonulást vörös zászlók és jelző táblák alatt tartották meg, melynek élén a tűzoltók zenekara haladt. így ért a menet négyes, zárt sorokban a régi ta- nítóképezde kertjébe, ahol a szónok fejtegette a nap jelentősépét. előzőleg azonban a munkásdalárda elénekelte a májusi dalt. Az ünnepély lelkes hangulatban ért véget.” 1910. május 3-án a Népszava arról ír, hogy a kormányszervek féktelen terrorja miatt a május 1-i ünnepségek látogatottságában visszaesés állt be. Ugyanakkor a kiskunfélegyházi és a kecskeméti ünnepségekről is hírt ad. Ez külön is jelentős, mert ebben az évben más, vidéken rendezett május elsejei ünnepségről nem érkezett tudósítás. „Kiskunfélegyházán a szociáldemokrata munkások május elsejére nyilvános ülést hívtak egybe, amelyen az ottani pártok marakodásai miatt a. mi pártunk állásfoglalását vitték a város népe elé. A gyűlést a ‘Piac-téren tartották vasárnap délelőtt. Már régóta nem volt a városban olyan hatalmas gyűlés, amilyen ez volt. Több mint ötezren jelentek meg ...” A KECSKEMÉTI eseményekről küldött tudósítás pedig így hangzik. „Kecskeméten a májusi ünnepély vasárnap délután hatalmas nyilvános gyűléssel kezdődött, amelyen az összes szakmák zászlóval és jelzőtáblákkal résztvettek... A beszéd befejeztével a gyűlésen résztvevők négyes sorokba állottak és zászlók, s jelzőtáblák alatt hatalmas tüntető felvonulássá változott át a gyűlés. A menet, amelyben zajosan éltették az elvtársak a választójogot, s tüntettek az ellenségei ellen, végig vonult a Piac-téren, s a Nagykőrösi utcán, óriási tömegét vonva maga után az érdeklő- döknek.* ■„Beszéljen nekünk Zslltö Mátéról” A Kismotor- és Gépgyár Bajai Gyáregységében eddig | 10 brigád — 116 dolgozóval — csatlakozott a párt IX. j kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyhez. Az elsők között tett felajánlást a présüzem Zalka Máté szocialis- i ta brigádja. nap időt szakít arra is. hogy árgus szemmel átvizsgálja a gyáregység központjában összegyűlt hulladékot és kiválogassa azokat az anyagokat, amelyekből véleménye szerint még lehet fabrikálni valamit. Azzal Bartók Zoltán, a brigád műszaki patrónusa, addig sem hagy unatkozni, amíg a munkacsapatban dolgozók érkezését várom: — Nézegesse a brigád naplóját, hátha talál benne valami érdekeset. Akit ószeresnek becéznek. Ennyi idő alatt teljesen reménytelen vállalkozás lenne átolvasni a vaskos füzetet, inkább csak úgy találomra ütök fel néhány oldalt a tavalyi bejegyzések közül. Átfutom a har- kányfürdői közös kirándulás emlékeit idéző vidám sorokat, aztán egy egészen más hangnemben írt beszámolóra fordítok. A krónikás azt meséli el itt, hogyan segítette a munkacsapat az árvízvédelmi munkát. A műszak letelte utón — sokszor újabb nyolc órán át — megfeszített munkát végeztek a Duna gátján. Két kisebb újításról is hírt ad a napló, majd arról beszél, hogy újabb brigádtagok szerezték meg a szakmunkásbizanyítA következő évben ismét Kiskunfélegyházáról érkezik tudósítás. Itt a „... munkásság tüntető körmenetet és népgyűlést tartott. Délután 2 órakor gyülekeztek ... A felvonulásban félezren vettek részt, köztük sok nő. A menet az egész utcát lefoglalta és amerre elhaladt, az üzleteket, vendéglőket bezárták. A városi parkban népgyűlést és ünnepélyt tartottak...” Az Osztrák—Magyar Monarchia idején a megye munkásai 1917-ben ünnepelték meg utoljára május elsejét. A korabeli tudósítás erről így számol be: „Kiskunhalas munkássága nem várt tömegben ünnepelte május elsejét, az ünnepély á Munkáskor udvarában folyt ts ... A szónok az ünnepély negyedszázados múltjáról, annak jelentőségéről, valamint a fegyverkezés őrületéről mondott hatásos beszédet. Beszélt az orosz forradalomról és fölhívta a jelenlevők figyelmed arra, hogy necsak a májusi ünnepélyek szónoklatainak a meghallgatására jöjjenek el, hanem vegyenek részt abban a táborban, amelyben mindenkinek részt kell vennie, ha a békét akarja.. A BÁCS-KISKUN megyed május elsejék néhány epizódját elevenítettük fel. amelyek emlékezetes tettei a megye munkásságának. Ezek a régi, gyakran véres, harcos május elsejék avatták a magyar munkásosztály szent ünnepévé a mai május elsejét és adnak különös jelentőséget a mostani szabad, boldog, építő május elsejei ünnepeinknek. Buday György ványt. Az idei év első hónapjainak az eseményei közül kiemelkedik a vietnami műszakban végzett munka: Minden brigádtag hat órát dolgozott és bérét felajánlotta a segélyezési alapra. Bár kétségtelenül szép dolog ez, érdeklődésemet mégis inkább azok a sűrűn ismétlődő beszámolók keltik fel elsősorban, amelyekben — keresetlen szavakkal — a brigádtagok véleményét összegezi a munkacsapat „íródeákja”. — Valóban ilyen sokszor került szóba a brigádtagok körében a vietnami nép harca? — ezzel a kérdéssel fogadom Pfeil József brigádvezetőt. — Még többször is, mint ahányszor a naplóban megemlítettük. — Különben van ám a brigádnak egy házi ideológusa is — fűzi hozzá később mosolyogva. — Fehér Péter, ö párttag és munkásőr is. Sokat segít nekünk abban, hogy megértsük, mi történik a világpolitikában. Mielőtt elhatároztuk, hogy versenyvállalást teszünk a párt- kongresszus tiszteletére, arról beszélgetett a brigádtagokkal, milyen nagy esemény lesz ez népünk életében. De nehogy valami szemináriumra gondoljon, meg „szóljunk hozzá elvtársak”— Derék ember volt a névadó. ra. Többnyire a munka megkezdése előtt az öltözőben, vagy a műszak után hazafelé menet kerültek szóba ezek a kérdések. — Arra is megkérjük majd, a md politikusunkat, hogy beszéljen nekünk Zalka Mátéról, a névadónkról. Én is csak any- nyit tudok róla, hogy egész életében a szabadságért, a szocializmusért ' harcolt — kapcsolódik a beszélgetésbe Kratzer Sán- domé, a brigád egyik alapító tagja. A kongresszusi vállalást így kommentálja a brigádvezető: — Tudjuk, hogy nem világ- megváltó dolgok ezek. Csak annyit vállaltunk, amennyit az erőnk enged. De az biztos, hogy maradéktalanul teljesíteni fogjuk. Erre ugyanis nagyon kényesek vagyunk. Vajon tényleg olyan szerény ez a vállalás, mintahogy Pfeil József állítja? A versenypontok szövegezése nem igen tér el a szokásostól: — „Anyagtakarékosság ..., balesetmegelőzés ..., társadalmi munka ..., gépek karbantartásé .. .s selejtcsökkentés’’ — olvasom a brigádnaplóban. A szürkén fogalmazott címszavak azonban sok színű, gazdag tartalmat rejtenek. Például az anyaggal nemcsak úgy akar takarékoskodni a brigád, hogy saját munkaterületén nem hagy kárba veszni egyetlen darab acélt sem. Pfeil József néhány társával együtt minden. sem törődik, hogy egyesek — tréfásan — „ószeresnek” becézik ezért. Nem kevésbé érdekes az sem, ahogy a Jalka Máté-brigád a selejt csökkentését értelmezi. A présüzemben már hosszú hónapok óta kifogástalan a termékek minősége, nyugodtan pihenhetnének tehát a babérjaikon. De nem ezt teszik. Tavaly — főképpen az elavult szerszámok miatt — tetemes mennyiségű selejtalkatrész keletkezett néhány nap alatt az egyik műhelyben. A technológiát rövidesen helyreigazították ugyan, de a felhasználhatatlan alkatrészek a vállalat nyakán maradtak. Azaz, hogy csak maradtak volna... — Gondoltunk egyet és néhány délután társadalmi munkában helyrepofoztuk az ösz- szes szűrőbetétet — mondja a brigádvezető olyan természetes hangon, mintha ez nem is történhetett volna másképpen. Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy a példán felbuzdulva, a többi műhelyből is adtak segítséget a selejtes gyártmányok kijavításához. Milyen jó lenne, ha mindenütt úgy foglalkoznának a balesetmegelőzéssel, ahogy a Zalka Máté-brigád teszi — merül fel bennem a jámbor óhaj. amikor megmutatják azokat az ügyes kis fogókat, amelyekkel veszély nélkül emelhetik ki az anyagot a présgépek alól. Mindegyiket maguk fabrikálták mégpedig olyan kézhezállóra, hogy ne lassítsa a munka ütemét sem. Amikor arról hallok, hogy a gépek karbantartását is jórészt maguk végzik, hogy megköny- nyítsék az egyébként is túlterhelt TMK dolgát, önkéntelenül kiszalad a számon a kérdés: — nem sajnálják a szabad időt? — Mi így szoktuk meg,.. — Így szoktuk meg — válaszol mosolyogva Kratzer Sán- dorné. — Nálunk sohasem kellett agitálni, ha a társadalmi feladatról volt szó. Csak összenézünk és már tudjuk, hogy ott lesz a másik is. De akkor sem kell szólni, ha az ember — nő létére — egy nehezebb munkadarabot kénytelen kiemelni a gépből. Biztos lehet benne, hogy mire megfogja az anyagot a másik végén is ott áll valaki. És így együtt, semmi sem lehet nagyon nehéz. Békés Dezső' E napokban jegyezték be — 1946. május l'-i születési dátummal — az állami anyakönyvbe Barányi Máriát és Farkas Lászlót — írja Czakó Ferenc tudósítónk. Majd beszámol arról, hogy rövid keresés után hogyan s hol talált a két fiatalra: HŰSZÉYKSEK Kiskunhalasi tudósítónk a napokban olygn fiatalok után kutatott, akik május elsején kettős ünnepet ülnek. A munkás- osztály ünnepével együtt születésnapjuk is megvirrad. Mégpedig a huszadik! Érkezésük húsz évvel ezelőtt nemcsak öröm — gond és újabb aggodalom is volt a családnak. Hiszen azok a napok, amelyben várták őket, amikor születtek, már a béke és a szabadság napjai voltak ugyan —, de a háború következtében még nem mentesek a nélkülözéstől. Vadász Ferenc a Kecskeméti Lapok 1946. április 28-i számában így kezdi Munkások beszélnek című cikkét: „Éhesen dolgoznak az ‘ üzemekben és olykor szédület vesz erőt rajtuk. A munkásfegyelem és az öntudat az, ami odaköti őket a munkapadokhoz.” De kevés volt az élelem, a tej a csecsemőknek is. És ahhoz, hogy a kórházban helyreállhasson a zavartalan gyógyító munka — gyűjtést indítottak a felszerelésre. Az árak szinte óráról órára emelkedtek, s a május 1-i ünnepségekről beszámoló május 5-i lapszám egyik híre, különös, kényszer és szükség szülte divatról tudósít: „A nagymérvű harisnyahiányra való tekintettel... a nők példáját követve, egymás után látunk férfiakat is mezítlábas cipőben...” — BARANYI Máriát Kiskunhalason, a Fazekas Gábor utca 67. számú, szép kis családi házban fiatalasszonyként, mint Nyerges Jánosnét üdvözölhettem. Mennyivel más az ő húsz esztendejének története, mint a felszabadulás előtt született fiataloké! Az általános iskola nyolc
