Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
Műhely az udvaron Hirtelen fém-vijjogás az udvaron, vas-szisszenés; a hajnal fölreped. Halk rezzenéssel megpendül ablakom, közvetít, tolmácsol: ébredhetek, gyerünk, talpra ugrani, későre jár! És újabb biztatás: kipp! kopp! zuhog, üt, forog, kalapál a pöttömnyi gyár, gyerünk kopp-kopp, föl, mért nem mozdulok?! Elkezdődött! Megint enyém, egy nap, a legfontosabb, a teljes, a mai; mérhetők már biztos dobbanásai. Megint enyém — sietni! — a tegnap elkésett alkalom, a talán hőstett... Bár ők, kopp! kopp! — tíz perccel megelőztek. Ténagy Sándor Su^XÜGJO^üü^ í±Bm0é^WMM Örömmel üdvözöljük a ..Szocialista iskola — korszerű iskola” kérdéseivel kapcsolatos vita megindulását. A szocialista pedagógia tantestületünknek is szívügye, bízunk abban, hogy a vita megyénk iskoláinak nevelési munkáját előbbre viszi. Iskoláink azért küzdenek, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően szocialista iskolává legyenek. Olyan célkitűzés ez, amelyért érdemes nap mint nap dolgozni, harcolni, amely — az esetenkénti sikertelenségek mellett is — állandó biztatást, új erőt ad. Ahhoz azonban, hogy egy iskola önmagáról elmondhassa: megközelítette, vagy elérte a szocialista iskola szintjét, a következő főbb követelményeknek kell megvalósulni: Az iskola pedagógusai szoSzocialista iskola — korszerű iskola A tantestület egysége Amikor Hádészhez elmegyek, percre megállnak fent a fellegek és sírnak. Sírásuk halk, tétova-permeteg, s nem túl impozáns tömegben — emberek, kik diszkréten nyüzsögnek, kik állnak, s variálnak — egy témára.1 Én — fekszem a halottak szokvány-szelíd pózában, forgács-párnán, két gyertya közt deszka-pólyában. S köröttem elvetélt álmaim térdelnek koporsóm papír-virágain. S nem lesz szónok, habos-márványmű, élövirág-özön, — mór túl leszek minden nyájas éi'dek-áramkörön... S míg a jelenválókat ügyük s gyomruk — sürgetik szétmenni, néhány szívben — végső summaként — leszűrődik ennyi: Csillag lett volna. Szép tüzű. Szép tüzű, mély-meleg, zsarnok köd ülte meg s nem hagyta fényiem. Hegedi;, Újságolvasás közben Nem sötét pincékben s nem az emberért szőnek ma összeesküvéseket, hímem fényűző üvegpalotákban s az ember ellen! Hogy e szétesett testű világ bordái, mint a zajló jég a folyón, vakon torlódva törjék egymást szilánkká, s az új csonthegyek csúcsaira trónolva fel a törpék, óriásoknak hihessek s hitessék magukat, ércnek plazma-testüket s eleven lángnak azt, mi szellemükben csak viliódzó jánosbogártüzek, s hogy a nyelvükön megbeestelenült fogalmak — haza, emberség, szabadság nevében elvegyék mások hazáját, emberi jogait, és befalazzák az eget is fejük fölött. De minket, kik feljöttünk a napvilágra, semmi erő nem űzhet újra föld alá, az ormokról kiáltjuk nekik: — Nem!.., Mi, törvényeket döntők és alkotók, sziklához többé nem láncolható Prométheuszok, kik már mindörökre kitekertük a májunkat faló sasok nyakát — a tűz után, íme, lehozzuk akár az egész eget, mielőtt befalazzák a palackban dzsinnként lapuló gomba-fellegek, s mielőtt háborúkba háborúit agyúak, ordas törpék, tébolyultak a jövő tetemén lánctalpaikkal taposnának sima utat a múltnak! Barátaim a Csendes-óceántói az Elbáig, új, szabad nemzedékek, bennetek hitem: szegjétek el útját a világrontó összeesküvésnek! Ne kelljen többé holtakról regélni a fáradt tollú krónikás barátnak, — ó, hadd ragasztom békességben kormos körmömre az utolsó gyertyaszálat... Hollós Korvin Lajos c/théUe kel fője Johannes R. Becher születésének 75. évfordulójára „SZOCIALIZMUS, Németország és a költészet — olyan egység volt számára, amelyet szeretett, s amelyért élt. Egész életművét az egységes, szocialista Németország iránti vágy halja át. Költeményeiben egész Németország jelen van, múltjával és jövőjével, embereivel és tájaival. A háború elleni gyűlöletet énekelte meg, Németország megosztottsága feletti fájdalmát és <t boldogságot afelett, hogy német földön, a mi köztársaságunkban megkezdődött a szocializmus ’elépítése. Életműve ezeket a gondolatokat hagyta ránk örökül.” Nem kisebb személyiség, mint Anna Seghers irta ezeket a szavakat 1958. október 11-én, amikor a költösziv megszűnt dobogni. Becher útja nehéz és ellentmondásos volt, mégis következetes. 1891. május 22-én született Münchenben, dr. Heinrich Becher bíró — később a legfőbb bíróság elnöke — fiaként. Az ifjú már korán vonzódott az egyszerű emberekhez. Apjának nem tetszett ez a magatartás és ezért fiát „megjavulni” az öttingeni nevelőintézetbe küldte. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után Berlinben, Münchenben és Jénában orvostudományt és bölcsészetet tanult. Ebben az időben kezdődtek költői próbálkozásai is. 1914-ben megjelent „Ősz- szeomlás és diadal” című verskötete megjővéni- dölte az imperialista háborút. És amikor a háború valóban bekövetkezett, Becher elhatározása, hogy nem jelentkezik önként katonai szolgálatra, szakításra vezetett a szülői házzal. ÉLETÉBEN a döntő változást az októberi Jor- faialom hozta, Tgflfe. jfig « " cialista típusú nevelők, akik hatékony közösségben élnek és dolgoznak. Az iskolai munka minden területén megvalósul a nevelés- központúság, melynek súlypontja ez idő szerint a közösségi nevelésbe ágyazott világnézeti, politikai és erkölcsi nevelés. Az iskola ifjúsági szervezete jól működik, képes a közösségi nevelés szilárd bázisává válni. Az iskolai nevelés nemcsak a pedagógusoknak, hanem az egész társadalomnak központi kérdése legyen, azaz a nevelés váljon valóban társadalmi ügy- gyé. Szülők és társadalmi szervek a legmeszebbmenőkig támogassák az iskolát! A társadalom minden területén hatékonyabb szocialista nevelés folyjon, hogy az iskolából kikerülő fiatalok további fejlődése biztosítva legyen. Meg kell teremteni az igazi iskolaközösséget, amelyben a tanulók, nevelők, szülők egységes, egymást segítő és azonos célokért összeforrott közösséget alkotnak. Szocialista pedagógiához méltó és megfelelő anyagi-tárgyi feltételek megvalósítása. (Kellő számú tanterem, szertár, megfelelő nagyságú iskolaudvar, sportpálya, zárt folyosó, anyagi bázis, lehetőség termelő munka végzésére stb.) A felsorolt követelményekből most csak az elsővel kívánunk részletesebben foglalkozni. ÜJ Ha széttekintünk a szocializmust építő társadalmunkban, azt kell tapasztalnunk, hogy azokon a területeken születnek a legnagyobb eredmények, amelyeken összeforrt közösségek dolgoznak. Gondolunk itt az üzemek szocialista műhelyeire, brigádjaira, a tsz-ek munkacsapataira. Bár a pedagógia nem termelő munka, a pedagógusközösség egységes tevékenysége a nevelésnek mégis a leghatékonyabb tényezője. Egy pillanatig sem vitás, hogy ahol a pedagógusok saját, külön elképzeléseik alapján haladnak — lehetnek egyénileg bármilyen felkészültek. rátermettek — sokkal kisebb az eredmény, mintha közösségbe forrva, közösségként lépnek fel, s együttesen dolgoznak. Ezt egyébként már Makarenko is megmondta: „Én nem hiszem, hogy a pedagógiának az egyes elszigeteli nevelővel kell számolnia ... Jobb, ha öt gyenge nevelőnk van, aki közösségben egyesül, lelkesen, egységes elvek, elgondolások szerint, egységes stílusban és együttesen dolgozik, mim 10 jó pedagógusunk, aki külön- külön dolgozik, miiidegyik úgy, ahogy neki tetszik.” Makarenko egykori megállapítását a mai nevelési gyakorlatunk is napról napra igazolja. Pl. ha egy iskola kidolgozza ügyeleti rendszerét (nevelőkből és tanulókból álló ügyeletesek), amelyben hetente váltják egymást a nevelők és tanulók, akkor az órák közötti fegyelem terén igen jó eredmény érhető el. De csak akkor, ha minden ügyeletes csoport hasonló követelményeket támaszt és egymáshoz hasonlóan lelkiismeretesen jár el. Az eredmény lerontásához viszont elegendő az is, hogy ha havonta egyetlen csoport (főként ügyeletes nevelője) hanyagol, lazaságokat tűr meg, vagy ellentétes utasításokat ad. Az ilyen egyhetes „kilazulás” az előző három hét munkáját is képes szinte teljesen tönkretenni. És ne feledjük: könnyebb valamit elkezdeni, mint az el- rontottat újra kezdeni. Nem csődé, ha ilyen körülmények között a munkájukat jól végző nevelők és ügyeletes tanulók hamar elfáradnak, majd elfósulnak. Ezért nem tűrhető az iskolában az olykor-olykor megnyilatkozó liberalizmus, állhumanizmus („megértés”), hanem az iskola vezetőjének a tantestülettel szemben fennálló erkölcsi kötelessége megkövetelni, hogy mindenki lelkiismeretesen lássa el feladatát. A hanyag munka többszöri elnézése végső soron a jó nevelők elvesztését, vagy letörését eredményezi: 2. ségnek és a Német Kommunista Pártnak. Ettől kezdve politikai és költői tevékenysége eggye- fonódott. Irodalmi témái: a háború szörnyűségei, a háborús gyújtogatok leleplezése, a békemozgalom népszerűsítése. A „Hulla a trónon’’ 1925-ben megjelent verskötetéért és az 1926-ban megjelent „Levisite, avagy az egyedüli igazságos háború” című regénykísérletéért letartóztatták és hazaárulás címén vádat emeltek ellene. A kényelmetlenül vádló és humanista Bechert a fasiszták a haza elhagyására kényézerítették és megfosztották német állampolgárságától. Ausztria, Svájc, Csehszlovákia és Franciaország voltak emigrációjának állomásai, míg végül is 1935-től 1945-ig a Szovjetunióban talált ideiglenes hazát. 1945-ben, a Hitler-fasizmus szétzúzása után, Becher az elsők között tért vissza Németországba. Tevékenyen résztvett a demokratikus és szocialista kultúra felépítésében, 1954-től művelődésügyi miniszter. Az. 1949-ben írt ..Az NDK nemzeti himnusza", az 1952-ben megjelent „Német szemettek" és a további, új. igaz, emberi, hősi pátosszal teli költmértyei a német nép reprezentatív szocialista költőjévé emelték. Minden müvét felsorolni, alkotó munkájának minden árnyalatát feltárni és elemezni lehetetlen. Költeményei, mint az „Ének a tanulásról”. „Békés népek”, bizonyítják, hogy amiért Johannes R. Becher és honfitársainak legjobbjai harcoltak, egy új, jobb Németország megszületése, a is útjára lépett. íohannes R. Becher; HOLNAP Visszapillantva A megtett útra. Még látunk romokat, Sírok végtelen sorát — Két világháború Tanúit. Pillantást vetve a múltra, Fölmérjük a mát És latolgatjuk Az új borzalomra Készülő erőket, Meg azokat, amelyek A békét akarják — Az igazit, Egyszer s mindenkorra. Visszatekintve És mérlegelve a jelent, Szemünk A holnapra Nyílik, S meglátjuk A szabad embert, Nemes egyszerűségében, Derűs szépségében. Megtestesítve Évszázadok álmát. Boldog Balázs fordítása Van egy másik példa, amely a tartalmi munkában követendő egységes eljárás és magatartás fontosságát illusztrálja: Egy-egy felsőtagozati osztályban általában 6—8 nevelő tanít. Ha mindegyikük világnézetileg egységes magatartást tanúsít, s ezzel példát mutat, továbbá a tantárgyaikból adódó világnézeti végkövetkeztetést rendszeresen, őszintén és bátran mindegyik levonja, akkor az eredmény a gyermekek — és a a szülők! — gyors világnézeti fejlődése lesz. De hiába jár el így az adott osztályban tanító nevelők egy része (esetleg többsége is), ha akadnak olyanok, akik egy-egy cinikus gesztussá), legyintéssel, bizonytalankodással, álobjektivitással, egyszerű agyonhallgatással, vagy az iskolán kívüli ellentmondó példával a tanulók és a szülők előtt a materialista nevelők munkáját aláaknázzák, s máról holnapra lerombolják. A negatív irányba ható kevesebb nevelő magatartása is mind a szülők, mind a tanulók szemében a materialista nevelők hitelét jelenleg még képes alapjaiban megingatni. 3. Ez a két példa is világosan igazolja, mennyire fontos a nevelőtestületek egységes szellemének és eljárásának kimunkálása. Az egységes eljárás és nevelői magatartás azonban csak szocialista pedagógus-közösségben alakulhat ki. Ebből következik, hogy a szocialista iskols felé vezető út első lépése a világnézeti, politikai, pedagógia: egységen alapuló és tudatosar tevékenykedő pedagógusközösség megteremtése. Az ehhez vezető út egyes ál lomásainak és módszereinek vázolása azonban — már terjedelménél fogva is — túlnő egy vitacikk keretén Szabados József, a Jánoshalmi I. sz. Általános Iskola és Gimnázium igazgatóis
