Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
1966. május 22. vasárnap S. oMal r r Modern iparművészeti kiállt fás nyílt Kecskeméten I A KIDOBOTT AMNDEK Tegnap délben, 12 órakor nyitották meg a Kecskeméti Katona József Múzeumban a modern iparművészeti kiállítást. A megnyitó beszédet dr. Pogány Frigyes egyetemi tanár, az Iparművészeti Főiskola igazgatója mondta. A három hétig tartó kiállításon mintegy 200 iparművészeti alkotás szerepel, amely a Műcsarnokban bemutatott V. Magyar Iparművészeti Kiállítás anyagának egy része. Veszedelmes méreg az „enyém” fogalma. Képes beleenni magát még a „miénk”-be is. A közérdekkel ezért kerül annyiszor szembe nemcsak az egyéni érdek, hanem a csoport- érdek is. Értelmes és jó szándékú emberek ítélőképességére is mekkora görcsöket bogozhat ez a szemléletmód. Fennakadnák rajta és aztán se té, se tova... Hiába magyarázol nekik, hiába győzködsz, nem értik már a Napnál világosabbat se, mert egyre csak azon jár az eszük, bogy jaj, valahogyan be ne csapódjanak! Kelepcét szimatolnak a legártatlanabb szóban és nem hajlanak; csökönyösen ismételgetik egyre a magukét. Tán még mulatságos is lehetne olykor-olykor ez az oktalan makacsság — ha nem volna annyira bosszantó és káros. Többnyire magának a na- kacskodónak is, környezetének is. Éppen ez a helyzet abban a faluban is, ahol az alább következő vita lezajlott. Mintha vetélytárs volna — Értsék meg elvtársak! A mozit be kell zárat Életveszélyes. Mozi nélkül marad a község, ha nem adnak neki helyet a kultúrházban! Mint versben a refrént, ezt ismételjük már ki tudja hányadszor. — Én sírni tudnék, ha erről hallok — fakad ki a vb-titkár- asszony. — A mi kultúrmun- kánk összeomlik, ha a MOKÉP oda beül! Lám ez a véleményeltérések nyitja. Mindig: „a MOKÉF, nem pedig: „a mozink’\ Mintha vetélytárs volna, s nem a helybeliek szolgálatára rendelt kulturális intézmény. Éppen olyan, mint a művelődési ház. Hogyan értethetnénk meg magunkat?- — nézünk össze. Itt van a megyei moziüzemi vállalat igazgatója és műszaki vezetője, a megyei tanács népművelési csoportvezetője, s a járási pártbizottság osztályvezetője. S másik táborként: a községi tanács elnöke, a titkárasz- szony és a községi párttitkár. — Mibe kerül egy télen a kultúrház fűtése? — kérdezi a moziüzemi vállalat igazgatója. — Hát bizony elég sokba. — Csak azért kérdeztem, mert a fűtés, a világítás, a takarítás felét természetesen a MOKÉP fizetné. Ha pedig tataroztatni kell majd, annak is álljuk a felét. Tehát nemcsak szélesvásznú mozijuk lesz, hanem ráadásul olcsóbban üzemeltethetik a művelődési házat is. — Ennyit még elbírunk. De legalább nem zavarja semmi a kultúrház munkáját. — Belátható időn belül így nem lesz mozijuk. Nincs rá pénz, hogy ilyen kis faluban külön mozi épüljön. Olyan gazdagok vagyunk? Ügyszólván minden községben van már kultúrház. Némelyik valóságos kultúrpalota. Ám többnyire — főleg a kisebb községekben — kihasználatlanok. S ugyanakkor új iskolát, napközit, könyvtárat, mozit követel a község Hogy minden kívánságnak megfelelejen, olyan lehetne a falu, mint valami kacsalábon forgó vár. Olyan gazdagok még nem vagyunk. De ha volnánk, akkor is megfontolandó, kell-e külön mozit építeni — ahol hetenként kétszer van előadás — és a kultúrházat —, ami délelőtt teljesen üres, s a nagyteremben csak nagyritkán van bál, színház, vagy egyéb műsor. Ésszerűbb, illetve az egyedül járható út: Használjuk ki jobban azt, ami van! Megértik ezt a legtöbb helyen, a megyei tanács határozatot is hozott rá, s ma már csaknem 50 ilyen kultúrházmozi működik a megyében. Az együttműködés legjobb példáit a bajai járás szolgáltatta. Egyik helyen a mozi költözik a kultúrházba- másutt a mozi ad helyet a kulturális rendezvényeknek. A bál fontosabb — Jó —mondják erre a házigazdáink. — Arról esetleg lehet szó, hogy a mozi hétfőn és kedden játsszon. Vagy szerdán és pénteken. Ez persze nem megoldás. A MOKÉP sem lehet a saját bevételi tervének ellensége. Ha két napon játszik a mozi, az egyik a hét végére essen. Természetesen a szerződésbe hajandók belevenni, hogy ünnepség, színházi, vagy bál esetén elmarad a mozielőadás. Csak időben jelezze a kultúrház igazgatója. — Jó. akkor szombaton ne legyen mozi. Legyen vasárnap. — Akkor se! A lakodalom itt péntek estétől hétfőn reggelig tart. A bálát meg vasárnap rendezik. Még az iskolások is, ha azt akarják, hogy sikerüljön. Ez a szokás, mit tegyünk? • Es még sok kifogás — Vasárnap — kezdik megint — mindig van más program is. Nézzük csak a kultúrház eseménynaplóját. Lapozgatjuk. Kétszer volt ORI-műsor az idén. Más vasárnap esti esemény nincs bejegyezve. — De odavittük a nagyterembe a tévét, mert másutt nincs már hely. — Háromszáz ember csak nem nézi ott a tévét? Annyian egyszerre nem is látnak belőle semmit — Meg tornateremnek is használja az iskola. — Vasárnap? —- Vasárnap ott vannak a pingpongasztalok a klubfoglalkozásokon. Szemesnek áll a világ ? Aztán váratlanul mégiscsak színt vall a tanácselnök: — Ha mi oda beengedjük a mozit — mondja —, akkor többet egy lépést se tesz a MOKÉP hogy ide új épüljön. Ha viszont most nem engedjük, igaz, hogy mozi nélkül maradunk, de lehet érte harcolni addig, hogy adnak majd rá pénzt. Igen. Ezzel el is érkeztünk kiinduló tételünkhöz. A „mi”, 3 „mienk” kettős értelméhez. Dunaegyházán — mert most már eláruljuk, ott zajlott le ez a vita — egyelőre úgjp tűnik, nincs rá mód, hogy másfél-kétmilliót áldozzon az állam egy új mozi építésére. Amikor még a kultúrházban is ráfizetéssel dolgozna, hiszen kicsi a falu. De vaion nem a közérdek nevében hadakoznak, ravaszkod- nak-e Dunaegyháza vezetői is? Egy fillér hasznuk se fűződik hozzá, hogy legyen, vagy ne legyen új mozija a községnek. S el kell ismernünk: joggal hivatkoznak érdemekre, amikor a követelésüket indokolják. A kul- túrházat maguk építették Kö- FÁ-ból és rengeteg társadalmi munkával. Amellett ez ma az egész járás legjobban dolgozó művelődési háza. Jelenleg a falu, s azon belül is főként a fiatalság, amit otthon is kéne tartani — érdeke is amellett szól, hogy igenis legyen mozielőadás a községben. S a legésszerűbb megoldás, hogy ennek a mművelődési ház adjon helyet Ám ez mit sem változtat azon, amit eddig mondtunk. Holtponton Gépek és emberek — Nagyobb Önállóságra buzdító gép — bátortalan igazgatóknak. .. _ Remekül bevált az oktatógép, csak még egy hibája van: ne m akar vidékre menni. — Miért hozták ezt a rendeletét? — Mert sok helyen nemcsak a termelést, hanem a prémium' osztást is gépesítették. lék a nyugdíjalapnak csak jóval kisebbik részét fedezi, a termelő korúak már ma is a jóval nagyobb részt adják hozzá az öregek eltartásához. Ez persze emberi kötelességük. De az már nincs egészen rendben, hogy az említett fiatalasszony, aki gondosan ügyel arra, hogy semmit ne áldozzon a jövő nemzedék felnevelésére, minthogy az áldozatot az anyák magánügyének tekinti, hozzászokik mai étrendjéhez. és harminc év múlva a mások gond- jával-bajával fölnevelt korosztályoktól fogja követelni, hogy nyugdíjas éveire is biztosítsák a mindennapi betevő — banánt. (Mellesleg szólva, évekkel ezelőtt, amikor először írtam az anyák nehéz helyzetéről, és a — valóságban negatív előjelű — népszaporulatról, egy ieen indulatos levelet kaptam, máig is őrzöm. Szememre veti a levélíró, hogy ezek a gondok csak egy nacionalistának fájhatnak, hiszen a túlnépesedéstől rettegő emberiség mit- sem veszíthet a mi veszteségeinkkel. Szó szerint idézem: ..Hol az az emberisé?, mely a magvarokon számon kéri, miért vannak és miért szü'etnek ilyen k"V~s"n? Hol az a Nehru, vagy Nasszer, vagv Johnson. vagy Castro, vagy kínai paraszt, vagy dél-amerikai, indián, vaev aneol gyáros, aki számon kéri . ..?” — Hosszú levél volt. de arra nem ta’ábam uralást b-noe, hney elveihez híven Kínának, Indiának avagy Kubának nyújtja-e majd be annak idején nyugdíjaztatás iránti kérelmét a levélíró. És — milyen jogon?) Nem folytatom a kitérőt, messzire vezetne. Fölsejlik talán az eddiekből is, hol követtem el a címben jelzett illetlenséget — finomabban szólva — a formabontást. Tovább feszegetem az év egyetlen napjára fenntartott, ünnepi témát — ráadásul ilyen köznapi módon. Pedig belénk rögződött már pendelyes korunkban: így van ez rendjén: egv napot adunk az anyáknak az esztendőből — a többi há- romszázhatvannégyet ők adják nekünk. — Nos, szándékosan térek el a megszokottól, ezzel is jelezvén, hogy könnyíteni az anyák — kiváltképp a több gyerekes anyák — helyzetén: elsőrendű és mindennapos társadalmi gondunk. A köteles erkölcsi és anyagi megbecsülést megadni az anyáknak — azoknak tudniillik, akik nemcsak megszülik, de gonddal, áldozattal, szeretettel föl is nevelik a gyerekeiket, éspedig a társadalom hasznára nevelik föl. Nem akarom én Itt az anyukat i'lető szép szavakat szaporítani. Meg^r^ml'k persze a szép szavakat de meg is kapják eevszer egv évben legal-bb. Csupán eev káros és nagyon veszedelmes szemlélet iriogatásával próbálkozom; ha sértenék valakit vele. előre megfontolt szándékkal tettem. Ez a'szemlélet a bűnös abban, hogy például az említett hatgyerekes 1 anyának nyolc tagú családjával elérhetetlen álom maradt a kétszobás házfelügyelői lakás. Abban is, hogy mindmáig drága garszonokat építünk azon a pénzen, amelyen kétannyi személyt befogadó, nagyobb lakásokat építhetnénk. Hogy annyi gyerek után vágyó fiatal házaspár szorul elb'r- letbe, s abban is, természetesen, hogy kigúnyolt anyák szégyellik a büszkeségüket — és sorolhatnám tovább. Éleset foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és tudom, menynyi ágaboga van. Ha könyvet írnék róla, akkor sem térhetnék ki mirtden rész'e- téne, és befejezésül csak annyit: a női egyenjogúság is itt kezdődnek va’ahol Azt az anyát, akinek a leveléből elöljáróban idéztem, az osztályvezetője eltávolította az osztályról a gyakori szülések miatt. Ha számba vesszük, hogy nő volt ez az osztályvezető, azonnal világossá válik: valami nincs rendjén a női egyenjogúságnak ebben a képletében. Nem hihetek az olyan törekvés őszinteségének, amely nem az anyákon kezdi az egyenjogúsítást. S egvetlen szavát sem hiszem el azoknak, akik úgy beszélnek, szavalnak. szónokolnak a szocializmusból hogy kifelejtik — talán szándékosan is kihagyják — belőle a legfontosabb elemet' a jövőjét. S kihagyják azokat, akik ezt a jövőt a vérükkel táplálják életre. Fekete Gyűl* Amikor eljöttünk, még megnéztük a kultúrházat. Igen, pompásan meg lehetne csinálni. Szélesvásznú mozija lenne Duna- egyházának, nem is kerülne sokba. Nekik egy fillérbe sem, mert ez a moziüzemi vállalat költségvetésére tartozik. Csakhogy nem engedi majd a járási építésügyi csoport — szólt valaki. — Idevalósi a csoportvezető. Rosszmájú közbeszólás volt De bevált jóslatnak bizonyuk Csakugyan nem engeedélyzték e gépház beépítését. Pedig fontos érv nem szól ellene. A moziüzemi vállalat ner- fellebbez. Elege volt a herce hurcából, vitából. Szinte aján dékot kínált, s nem fogadta el. Sajnos, megesik az ilyen. M a legjobb ügy is elbukhat megértés hiányán. Több kellr- legyen az emberben a kitartá vagy kevesebb a felesleges é érthetetlen makacsság és buktató?.,. Mester László \
