Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
4. oldal 1966. április 10, vasárnap Tavaszi nagytakarítást, Ellenőrző körúton a magánkereskedőknél Horváth Györggyel, a Megyei Minőségvizsgáló Intézet igazgatójával közösen, meglátogattunk néhány magántulajdonban levő boltot Kecskeméten. Mielőtt beszámolnánk utunk tapasztalatairól, előre kell bocsátanunk a következőket: A megyeszékhelyen jelenleg tizenöt vegyes- és fűszer-, négy gyümölcs- és zöldség-, harminc dohánybolt, illetve három cu- korkáspavilon működik magánkezelésben — a piaci árusokat nem számítva. A magánszektor tehát még mindig jelentős szerepet játszik a lakosság ellátásában. — A többnyire elavult üzletek működését az indokolja, hogy a város számos kerületében, különösen a peremrészeken még nem épült ki teljesen az állami és szövetkezeti boltok hálózata. Az igazsághoz hozzátartozik továbbá az is, hogy néhány magán-kiskereskedőnek a szociális körülményeit és az egészségi állapotát figyelembe véve adtak iparengedélyt. Nem jól okoskodik tehát az, aki feleslegesnek tartja az apró üzleteket és mi sem valamiféle „maszekellenes’* kampányt akarunk elindítani cikkünkkel. Az egér és a csokoládé Kelemen Vincéné, Bajcsy-Zsi- linszky úton levő parányi üzletében kritikán aluli állapotokat talált a néhány héttel korábban végrehajtott vizsgálat. Úgy látszik használt a szigorú intelem, mert a polcokon most már rend van. Mégsem távozhatunk elégedetten. A törött üvegű szekrénykéből ugyanis egérrágta csokoládék kerülnek elő. Ezeket bizony el kell kobozni, ráadásul némi pénzbüntetést is kilátásba helyez Horváth György. A tulajdonos védekezésül nehéz körülményeire, rokkant férjére hivatkozik. De hiszen az a tény, hogy egyáltalán árusíthat ebben a boltnak nem igen nevezhető kis lyukban, már azt mutatja, hogy az illetékesek messzemenően méltányolták szociális körülményeit. A vevők egészségét azonban semmiféle indokkal sem szabad veszélyeztetni. Harminc nap haladék A Kecskeméti Sütőipari Vállalat kenyérszállító kocsijával egy időben érkezünk Tóth József, Fűzfa utcai fűszer- és vegyeskereskedése elé. A Minőségvizsgáló Intézet igazgatója elégedetten állapítja meg, hogy most — az előíráshoz híven — fehér vászonkesztyűben szedi a kenyeret a kocsiról Takács Mihály lóhajtó, nem úgy, mint nemrégiben egy másik bolt előtt. A tulajdonos és egyik családBüntetett előélet háttérrel gyök ugyan rászorulva, de megszoktam. Miklós György üzletében a — szerinte rokontól vásárolt — szalonnából vesz mintát a Minőségvizsgáló Intézet igazgatója. A bolt tulajdonosa ugyanis nem tudta megmondani, hogy az állatorvos megvizsgálta-e a sertést a vágás előtt. Annyi biztos, hogy ő maga az ilyen úton szerzett húsárut sem szokta ellenőriztetni — pedig ez előírás. Magán-cukorkakészítőtől származik a boltban található édességek jó része is. Ezek — Horváth György szerint — általában jóval gyengébb minőségű- j ek, mint az állami édesipar termékei, a csomagolásról nem is beszélve. Utunk tapasztalatait röviden így összegezhetjük: a magán- tulajdonban levő boltok csaknem minden tekintetben elmaradnak az állami és a szövetkezeti üzletektől. Részben érthető ez. De az alapvető higiéniai és árukezelési követelményektől nem lehet eltekinteni. A tavasz a nagytakarítás ideje. Reméljük, hogy a szóban- forgó üzletek tulajdonosai — nemkülönben a többi magán- kereskedő — kevesebb kifogásra adnak okot a legközelebbi ellenőrzésekor. Néhány kiló mész és egyéb tisztítószer megvásárlása ugyanis még a kis forgalmú üzletek esetében sem viszi el a hasznot. Békés Dezső Kedden indul a békevonat a Szovjetunióba Együtt kerültek a bíróság elé Országh József és lánya, Margit, Kecskemét, Törökfái 137. szám alatti lakosok, akiket sorozatos lopás miatt ítélt el a kecskeméti járásbíróság egyik büntetőtanácsa. Igaz, hogy nem közösen követték el cselekményeiket, hanem külön-külön lopkodtak össze mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Alkoholista apa A 45 éves Országh József legutóbb az építőipari vállalatnál dolgozott, mint segédmunkás. Bűncselekményeit azonban nemcsak itt követte el. A múlt év nyarán például egyik ismerősénél lakott ideiglenesen, s míg azok távol voltak otthonuktól, rá bízták a lakás megőrzését — kecskére á káposztát —, s nem is sejtették, hogy mire hazamennék, egy-két dolog eltűnik. A bizalommal visz- szaélve, az alkalmat kihasználva Országh megdézsmálta az éléskamrát, a baromfiállományt és szinte mindenből lopott, amit él lehetett mozdítani. Elvitt tíz galambot, csirkéket, szalonnát, szappant, zsírt, paprikát, befőttét stb., összesen több mint ötszáz forint értékben. A nyomozás során ebből mindössze hatvan forintnyi kár térült meg. Ezt megelőzően gépolajat, műanyagkannát lopott az Állami Mezőgazdasági Gépjavító Állomás kecskeméti telepének tulajdonából. Bűnlajstromán azonban nemcsak a fentiek szerepelnek. Még 1964-ben munkahelyéről, az építőipari vállalattól, annak leninvárosi építkezéséről sorozatosan hordta haza a különböző anyagokat: seprőt, pvc-fóliát, zsákot, gumicsövet, műanyag padlódarabokat, szigetelőlemezt stb. A rendőrség ezeket a tárgyakat a nyomozás során a lakásán megtalálta. Országh egyébként keresetének döntő részét italozásra költötte, idült alkoholista, de kényszerelvonó kezelésre nem kötelezhető egyéb betegsége miatt. Mit tanult a lány? Országh József különél a feleségétől, aki magával vitte 17 éves fiát is. A lány, Országh Margit — aki mindössze 19 éves — az apjánál maradt és az volt a feladata a tanulás mellett, hogy vezesse a háztartást, főzzön az apjának, bevásároljon. De mert az apa ehhez soha nem adott elegendő tagja azonban utcai ruhában vesz részt a rakodásban. Elég egyetlen pillantás ahhoz, hogy az ember megállapítsa: a düledező kis vályogépületben levő boltra ugyancsak ráférne egy alapos nagytakarítás. Rendet kellene teremteni a polcokon is, csak úgy mint a raktár ban. Az üveges pultról egy jókora dobozt emel le fejcsóválva Horváth György. Tarka össze-visz- szaságban hevernek benne a szakadt zacsikójú levesporok — így, nem is szabadna forgalomba hozni a szárítmányt — és a használt villanykörték. Régi, lejárt szavatosságú árut nem talál az ellenőrzés. Érthető ez, hiszen a bolt forgalma elég nagy. A búcsúzásnál a tulajdonos megfogadja, hogy záros határidőn belül rendet teremt az üzletében. Ellenkező esetben szigorú büntetésre számíthat. Vizsgázik a túró özv. Kúti Jánosné, Dózsa György úton levő tej- és zöldségboltja rendezett, tiszta benyomást kelt. És itt még mák is kapható. Sajnos, az egyik hordó fenekén penészes, romlott, savanyúkáposzta illatozik. — Már éppen el akartuk vinni — mentegetőzik a tulajdonosnő. A pulton talált, túlzottan szalíciles, tehát az egészség- ügyi előírásoknak nem megfelelő, házi készítésű lekvárra pedig azt mondja, hogy nem akarta forgalomba hozni. Nincs jogunk kétségbe vonni állítását, de az vitathatatlan, hogy a rossz káposztának és a magán célra szánt lekvárnak semmi helye az áru között. Horváth György itt is mintát vesz néhány áruféleségből, j A tüzetes laboratóriumi vizsgálat majd megmutatja, hogy a szemre kétségtelenül tetszetős : túró és sajt tartalma összhangban van-e a külsejével. Hitelre is ... Kőrútunk utolsó állomása j Miklós György fűszerüzlete, a Rendőrfalunák nevezett városrészen. A helyiség a kora délelőtti órákban tömve van vásárlókkal. Feltűnik, hogy a legtöbben nem készpénzzel fizetnek, hanem a magukkal hozott kis füzetbe íratják be a vásárlás értékét. Itt tehát hitel is van, egy letűnt világ gyakor- atba átmentett emlékeként. — Jobb így? — kérdem néhány vásárlótól. Van aki csak a vállát vonogatja válaszul, egy fiatalasszony azonban nevetve bevallja: — Nem vaAm a megírásra kínált élmény ezután következett. — í4s esti gyorssal jöttünk haza, Kecskemétre. A feleségem szundikált, én pedig a tegnapi és mai 21 évesekről ol- vastám a Népszabadságból. De a figyelmemet eközben elvonta a mellettünk ülő házaspár beszélgetése. Egyszerű, olyan magunkfajta emberek voltak, és ahogyan a szavaikból kivettem. Vácott, az egyik technikumban tanul a fiúk, annál jártak. A férfi a térdére könyökölve hajolt közel a szemközt ülő asszonyához és mint egy vallomást, úgy mondta: „Hát fiam, ahogy én a mi tizennyolc évünkre vissza gondolok, nagyon elégedettek lehetünk! Mondd, mi nem sikerült nekünk? Igaz, meg kellett dolgozni érte, de hát... És a gyerek is... Hát nem azt tanulhatja, ami a vágya volt?!... És sokszor mégis, milyen izgága az ember!” Erre az asszony így szólt: „No, megállj csak, majd emlékeztetek én. ha legközelebb megint igazságtalan leszel!” Hát ez az. látja, amiért iöttem. Mert nekem ezt a beszélgetést hallgatni olyan, de olyan nagyon jól esett! 4 ntúsilt vallomást, egy levél hozta el Soltvadkertről. Régi, kedves barátunk, az Hu u hétköznapok rohanásában egyért, másért, apróbb-nagyobb bosszúságokért, visszásságokért méltatlankodik is az ember, a pihenés óráiban, s még inkább a jeles ünnepeken letisztul az érzelmek, a mindennapi gondok kavargása. Kikristályosodva törnek felszínre az őszinte, szép érzések. íme néhány apró élmény: Amint halk kopogtatás után a már deresedé hajú munkásember a szerkesztőségi irodába lépett, panaszosnak véltem, aki tanácsért, segítségért fordul hozzánk. Tévedtem, mert ezzel kezdte: — Gondoltam, nem haragszik meg, ha egy pár percre zavarom. Szeretném, ha valamiképpen megírná... — S már sorolta is. Április 3-án és 4-én a pesterzsébeti rokonaiknál voltak látogatóban. A sógora öreg vasas, régi szervezett munkás. Ritkán jönnek össze, de ilyenkor aztán kiadósán kibeszélgetik magukat. Most is így volt. Politizáltak, visszapörgették a múltat. És a végeredményt így foglalta össze: — Hát kérem, ha egyet-mást kritizáld tunk is a mai életünkből, a végén mégis oda lyukadtunk ki, hogy nincs az a tv- összeállítás, amelyik úgy vissza tudná idézni a negyvenöt előtti időt, s az azóta elért fejlődést, mint amilyen az valójában volt! immár 80. életévét taposó 1919-es kommunista veterán, Csáki Mihály bácsi küldte: „Sok minden eszembe jutott ezen d napon. De mivel nemrégiben egy kis baj volt az egészségemmel, kórházban is ápoltak, azzal kapcsolatos gondolataimat hadd mondjam el. Amikor olvassuk, vagy a rádióban hallgatjuk a híreket, hogy államunk itt és itt kórházakat bővít, utakat épít, egészségházakat, körzeti rendelőket, gyógyszertárakat hoz létre, milyen természetesnek vesszük. És ez így is van jól. De nekem eszembe jutott az is. hogy mi volt a mi községünkben régen. Soltvad- kertnek, Tázlárnak és Bócsának együttesen egy orvosa volt. Egy régi parasztház vége ki volt vágva, ajtó rajta, az volt, a patika. Ma a községünkben három körzeti orvos és a gyönyörű egészségházunkban ugyancsak állandó orvos áll a rendelkezésünkre. És a nagy gyógyszertár, ahol minden bajra gyógyszer kapható. S így van ez az említett két szomszéd községben is . . .” Őszinte szívből fakadó ünnepi vallomások, amelyekről nem szabad megfeledkeznünk a munkás, szürke hétköznapokon sem. Tulajdon eredményeink jobb megbecsülésében vehetjük hasznát. rferny Irén pénzt és mert a lányban is megvolt erre a hajlam, különböző apróbb lopásokkal „segített” magán. Ezek természetesen kiderültek és már 1964-ben, amikor még csak 17 éves, vagyis fiatalkorú volt, a kecskeméti járásbíróság folytatólagosan elkövetett lopás miatt háromhónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A figyelmeztetés azonban nem használt, mert érthetetlen módon ezután még nagyobb „akciókba” 'kezdett. Nem volna helyes, ha mindezért csupán a környezetet tennénk felelőssé. A lány ekkor már betöltötte a 18. életévét, nagykorúnak számított a törvény előtt is. Közben — a gyors- és gépíró szakiskolát elvégezve — munkahelyet is talált. Alkalma és lehetősége lett volna tehát a megjavulásra, és ha környezete nyomasztók g, rossz irányban hatott rá, elköltözhetett volna az apjától. Ö azonban nem ezt tette, hanem ahol csak megfordult és némi rést, vagy lazaságot talált az ellenőrzésben, kihasználta azt és lopott, sikkasztott. A rábízott pénzt ruhára, cipőre költötte, meglopta lakótársait. Apjához hasonlóan ő sem válogatott az Eszközökben, módszerekben. Megtette például, amikor egy évvel ezelőtt, 1965. áprilisában a Kecskeméti Ruhaipari Vállalatitól, ahol adminisztrátorként dolgozott, elküldték a postára, hogy 600 forintért bélyegeket vásároljon, a pénznek több mint felét másra költötte. Meglopta alkalmi ismerősét is, akitől négyszáz forintot tulajdohított el. Egy munkaadójától, ajíi takarítani hívta, ötszáz forintot emelt el. Más alkalommal, amikor a velük egy Épületben lakó M. Lászlóék nerri voltak otthon, bemászott lakásuk ablakán és a szobából női iehémeműket, máskor meg ugyancsak a fenti lakásból, különböző ruhákat tulajdonított ej, több mint ezer forint értékben. A lopott holmit a nyomofcás során a rendőrség megtalálta és visszaadta jogos tulajdonosának. De összeszedte az udvarra kiteregetett ruhát is, és Budapesten, ahol albérlőként lakott, meglopta szobatársát. Jogos feltételezés Senki sem vitathatja, s jogosan feltételezhetjük azt: Országh Margitból aligha lett volna kétszeresen büntetett előéletű tolvaj, ha az anyja nem hagyja ennyire magára, illetve, ha — ismerve az apát, akitől az asszony valószínűleg iszákossá- ga, miatt költözött el — nem bízza teljes mértékben Országi! József „gondjaira”. Különösen alkalma lett volna közbeavatkozni még az első büntetés után, amikor sokkal könnyebben lehetett volna a lányt megállítani a lejtőn, a rendes kerékvágásba. a becsületes emberek életmódja felé terelni. Ezért tehát őt is felelősség terheli. Mert, ha el is válnak a szülők, egyikőjük- nek sem szűnik meg az a kötelessége, hogy a gyerekekből rendes, becsületes, a munkájukból élő embereket neveljenek. Bűncselekeményeiért a járás- bíróság Országh Józsefet jogerősen hathónapi szabadságvesztésre ítélte, Országh Margit pedig. akiknek jóval nagyobb a búnlajstroma, két év három hónapi börtönbünteiést kap tt és két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Elrendelte a bíróság a felfüggesztett három hónap végrehajtását is. Az ítélet. Országh Margitra vonatkozó része még nem jogerős. G s. Mint már korábban hírül adtuk, megyénkből bákevonat indul április 12-én a Szovjetunióba. A Magyar Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Népfront szervezésében rendezett kiránduláson a megye termelőszövetkezeteiből, üzemeiből, a tanácsok dolgozói közül, az AKÖV- I tői. valamint 51z ügyvédi ka- marától háromszázki lencven személy vesz részt. Indulás kedden a hajnali órákban lesz a kecskeméti vas- | útállomásról. A résztvevők a j nyolc napos Szovjetunióbeli tartózkodásuk során ellátogatnak j Kijevbe és Moszkvába. Programjukban szerepel többek között a Lenin-mauzóleum megtekintése és megkoszorúzása, színházi előadás, Moszkva nevezetessé- j geivel való ismerkedés. Ezenkívül a Szovjet—Magyar Baráti Társaság rend zésében különböző baráti találkozókon vesznek részt. Ünnepi vallomások
