Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-03 / 79. szám
m *** £> • 'W M 9 ÁTKELÉS Á DUNÁN A túlsó parton. Megkezdődött a hídfőállás kiszélesítése. csapatok átszállítása. Újabb piros rakéta emelkedett a levegőbe. A fiatal katonák a kiszabott idő előft kiválóan fejezték be az átkelést, a műszaki biztosítást. Gémes Gábor egy kisfiú A napokban Kecskeméten a távolsági autóbusz állomáson lemaradt egy kisfiú a kerekegyházi buszról. Iskolai kiránduláson voltak a megyeszékhelyen i ás hazafelé igyekezve valahogy elszakadt a többitől. Mire feleszmélt, a többiek már elmentek. A kilencéves gyerek kétségbeesve zokogott. Az állomás dolgozói nem hagyták magára és rögtön megindították az akciót: valahogy haza kellene vjnni, vagy vitetni, Telefonáltak a rendőrségnek, hátha kiszaladna egy autó vele. De ott nem tudtak segíteni. Ekkor mentő ötlete támadt Tuska József gépkocsivezetőnek és Herczeg Ferenc jegykezelőnek. Az ő járatuk rövidesen indul és a kerekegyházi elágazásnál halad el. Fölvették tehri s gyereket, hogy legalább addig elviszik. Az elágazásnál a jegykezelő leszállt a még mindig szipogó kis „potyautassal” és bevitte egy közeli tanyába, ahol ismerősök közé került. Innen kerékpárral továbbították a szülői házhoz, ahol már izgatottan várták, meét nem tudták elképzelni, mi történhetett vele. Amikor az egy-két órás késéssel befutott kis kiránduló elmesélte — immár teljesen megnyugodva — ritka kalandját, már csak egy kis atyai fejmosás következett, A kisfiú nevét nem sikerült megtudnunk. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy Tuska József és Herczeg Ferenc segítettek rajta., s emberségükkel megkímélték a szülőket az aggodalomtól, a kisfiút pedig az eltévedés veszélyétől. Nem nagy „hőstettről” van szó, hiszen ilyen és ehhez hasonló esetek talán paponként, vagy hetenként megtörténnek megyénkben. Annak bizonyítására azonban mégis jó, hogy az emberi segítő szándék, a jóakarat valóban nélkülözhetetlen velejárója életünknek. — (fái — PETŐFI NÉPE A Magyar Szocla'ista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dii 1 hónapra 13 forint Előfizethető: a helyi postahivataloknál és ____________kézbesítőknél._________ Bá cs-Kiskun megyei Nyomda V, Kecskemét — Telefon: 11-83 Index: 25 065 Munkában Zámbó Imre honvéd hídrakó gépkocsija. A 12 tonnás híd negyven pe.-c alatt készült el. {Pásztor Zoltán felvételei.) Mint megbízható forrásokból értesülünk, valószínűleg áprilisban manekeneket soroznak Budapesten. Az ügy azért vált halaszthatatlanná, mert néhány hónap alatt sok maneken férjhez ment, és túl sok hely maradt üresen ahhoz, hogy jövő tavaszig elvárhatott volna hazánk nőtá.rsadalma. Mivel a manekenoló- giai ismérvek még nem mélyültek el eléggé a köztudatban, szükségesnek tartjuk vázolni a főbb elveket. Először is: nem szabad azonosnak venni a maneken- sorozást a katonai sorozással. Abban ugyan megegyeznek, hogy ott is, itt is a lányok, illetve a legények elejét válogatják. Továbbá, amint egy lúdtal- pazatú újoncot se válogatnak be díszőrségbe, ugyanúgy a mane- kennél sem tűri el a szabályzat, hogy lúdtalppal plaityogjon végig a divatrevün. Ez a legszebb estélyi ruha Manekensoiozás hatását is tönkretenné. Olyan vonatkozásban is van némi megegyezés maneken- és katonasorozás között, hogy bizonyos méretszintet mindkét esetben megkövetelnek. Mert például hiába van meg mindene a „világ" nálunk is ismert „legkisebb emberének’’, a nagy bajuszú Pista bácsinak, hatvanegyné- hány centis magasságával nem vették be regrutának. Nos, ugyanígy hasztalan jelentkezne a legvonzóbb felszerelésekkel egy hatvanegynéhány centi sudár hajadon mane- kennek kihullana a rostán. Akár hosszában, akár keresztben is számítjuk. Tudni illik tehát, hogy 172 centiméteren aluli hölgyek ne is kíséreljék meg a sorozáson való részvételt, de még felüliek se. mert ők nem ideálisak ma- nekannek. Üjoncsoro- záson, mint tudjuk, ilyen szőrszálhasogató feltétel nincs. Éppoly karakán katona lehet egy 165 centiméterre nőtt fiú, mint mondjuk egy 216 centis. A döntő eszmei különbség maneken- és újoncsorozás között már az úgynevezett vetkőzés alkalmával is megnyilvánul. Egészen mást kívánnak egy manekentől a zsűri tagjai, amikor így szólnak hozzá: „Most pedig szíveskedjék megfordulni!” — és megint más következik e felszólítás után a katonai sorozóbizottság előtt. Manekennél létkérdés, tud-e mutatóson, kecsesen megfordulni, míg egy újoncnál elsősorban azt várják el. hogy fürdött légyen előtte való nap. Üjoncnál sem közömbös, elég kajakos-e a legény, ám egy manekennél kikötik pontosan a 90 centiméteres mellbőséget, nem beszélve a 96 centis csípő- és 66 centiméterét derékbőségről. Se ugyanúgy nemzetközi szabvány, mint a test- magasság. Van azután egy egészen lényegbevágó differencia maneken és újonc között. Világviszonylatban így van még, hogy eddig kiderítetlen okokból, ma- nekenpályára sokszor annyian jelentkeznek, mint ahányat foglalkoztatni tudnának, mig katonából sosem elegendő a készlet. Békeharcosok előzetes számításokat végeztek, s ennek alapján megállapították: akkor lesz rend a Földön, ha őszidőben minden országban a Maneken Parancsnokságok fehívá- sai jelennek meg a lapokban és hirdetőosz- lopokön, melyek mane- kensorozásra szólítják a belevaló lányokat. A nóta pedig úgy szól majd. hogy: Zsindelyezik a szalonok tetejét Mustrálják a maneke- nek elejét... Tóth István Lemaradt gördült. A levegőben parancsszavak hangzottak: — Támszerkezetet beállítani! A hídmezőt letenni! S az alig négy hónapja bevonult Recska Zoltán és Sági Miklós honvéd a támszerkezet öltözött katonák mégis a homlokukat törölgették: rövidesen ők kerülnek sorra, meg kell tisztítani a partot az „ellenségtől”, az aknáktól. A gyakorlat izgalma hevítette őket... Közeledett a part, megremegett az úszó gépkocsi, mert most már nemcsak a hajócsa-, varokat, de a lánctalpakat is pörgették a motorok. Néhány | pillanat' múlva lánctalpas jármű behemót teknősbékaként kiemelte orrát a vízből, felszaladt a partra. A katonák lenA felhőtlen égen fekete csíkot húzva maga után magasba röppent a vörös, a támadást jelző rakéta. Az eddig kihaltnak látszó Duna-parton hirtelen megelevenedtek a dombok, s amíg a túlsó parton dübörögtek a feltételezett tüzérségi tűz „gránátjai”, a lánctalpas úszó- gépkocsik villámgyorsan vízre gördültek, majd tajtékot hintve megindultak a Dunán. Megkezdődött a fiatal, alig négy hónapja bevonult katonák átkelési gyakorlata. Az úszógépkocsiban lapuló katonák fergeteges géppisztoly- tűzzel árasztották el a túlsó parton megbúvó „ellenséget”. A sorozatok élesen csattantak a víz felett, amikor a sebes ár megbillentette az egyik úszó járművet. Mód Lajos honvédnek, az úszó gépkocsi vezetőjének nem újdonság az átkelés, a harci jármű vezetése, hiszen több mint egy év alatt szinte összeforrt vele. Egyetlen aprócska mozdulat, s a nehéz, alaposan megterhelt jármű híven engedelmeskedett. A harci gyakorlat, az átkelés mindig nagy erőpróbát jelent. Nem mindegy, hogyan készül fel az ember és a gép. Mód Lajos honvéd nyugodt volt, bízott rajparancsnokában Sós Antal őrvezetőben, akivel bevonulásuktól kezdve együtt szolgált. Nemcsak a tanulás, a gépjavítás, a karbantartás, de a szórakozás is közös ügyük. A gyakorlat előtt még a szabad időben is aprólékosan ellenőrizték a motort, a hajtóművek működését. Valamennyi gépkocsivezető előtt egyetlen cél lebegett; zökkenőmentes legyen az átkelés. s ennek alapvető feltétele a harci technika magas színvonala, a gépek hibátlan állapota. A fegyverropogás erősödött, de Sós Antal őrvezető nagy gondossággal kíséx-te figyelemmel a hozzá beosztott lánctalpas úszógépkocsik manőverezéséi. Nem túlságosan tetszett neki a második jármű vízreál- lása, s félhangosan meg is jegyezte: — Berényi lemaradt! ... — bekapcsolta a rádiót, s ezzel egyidőben a másik lánctalpas gépkocsiban Berényi őrvezető fülhallgatójában megszólalt a hangja: — Nagyobb sebességet!... Féljobbra az ár ellen!... Lemaradtok. A másik úszó gépkocsi orra hirtelen felemelkedett, kicsit küszködött az árral, de a parancs szerint felzárkózott... Hűvös szél fújt a Duna hullámai felett. Az úszómellénybe dületesen ugráltak ki a járműből, megkezdődött a hídfőért a harc. Az innenső partról csak szú percegéseként hatott a távoli lövöldözés, ám itt sem tétlenkedtek a műszakiak. Horváth József főtörzsőrmesten hídrakó rajának gépkocsijai megkezdték a munkát. Zámbó Imre honvéd hidráké gépkocsija a már letelepített két hídtagra vaspillérén függve a csapokat a kívánt mélységre helyezték... A híd egyre hosszabb lett, nyúlt élőre, biztonságos utat képezve a nehézjárművek, lö- vegek alatt. A támadást, az. átkelést jelző rakéta felröppenése óta alig negyven perc telt el. A túlsó parton még javában folyt a harc, amikor a 12 tonnás híd elkészült, s megkezdődött a
