Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
VBőg proletárja?, sgfesüljeteH MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM. 80. szám 'Ára 80 fillér 1966. ÁPRILIS 4. HÉTFŐ Huszonegyedik tavasz !'!/; fcV\ (W. D.) Történelmünk új időszámítása 1945. áprilisában kezdődött. A nemzet újjászületésének, megújhodásának kezdete volt ez; amit nemcsak utólag állapítunk meg, ezt vallottuk már azokban a napokban is. Azokban a napokban, amikor az ország nagy része romokban hevert, és az emberek elcsigázódtak a háborús évek gyötrelmeitől. Nagy hit kellett ahhoz, hogy egy nép legnagyobb nehézségei közepette makacsul bízzon és manapság kibontakozott jövőjét előre lássa. De a nép hite csalhatatlan, mert önmaga erejére és akaratára épít. Ez az önbízás — amelyet a kommunisták biztató szava még határozottabbá ötvözött —, teremtette meg az éhezve is alkotó munkás, az először az ország birtokába jutott hazafi milliónyi típusát. Tavaszon már hányszor próbálkozott a történelem, hogy igazságot osszon legfőbb támaszának és formálójának, a népnek. 1848. március 15-ét 1919. március 21. követte, majd mindkettőt a még hatványozottabb elnyomás. De a bízók, a törhetetlen hitűek a bukás után következett legsötétebb időszakban is a társadalom fejlődésének törvényeiből „megjósolták” a felszabadulást. És igazuk lett! Mint ahogyan valóságos minden olyan jövőbelátás, amely a népek ügyének diadaláról beszél. A huszonegy évvel előbbi felszabadulás, a szovjet és a magyar nép történelmi kézfogása örökké fennmaradó szimbóluma a két nép testvéri barátságának, a kölcsönös segítésnek és megbecsülésnek. Űj társadalmi rendünk építése a haladó világ első sorába emelte népünket, eredményeink kivívták valamennyi földrész elismerését. Visszaemlékszem: milyen nagy élmény volt 1945! Utolsót dörrentek az ágyúk hazai földön és mindenki reménykedett, hogy már csak hetek vannak hátra a háborúból. Értelmetlenül hadat viselt apák, testvérek, fiúk érkeztek otthonukba. Az emberek boldogan sütkéreztek ebben az új tavaszi ragyogásban. Csak a virágok nyíltak szomorúságra, mert a belőlük font koszorúkkal a szovjet hősök emlékművénél róttuk le kegyeletünket. És újra visszaemlékszem, de most már áttekintve a több mint két évtizedet. A mérték- egységet keresem, amivel kifejezésre lehetne juttatni mindazt, ami 'épült és történt. Akik az elmúlt időszak tanúi voltunk — különösen ilyenkor, ünnep táján — nem szabadulhatunk az emlékezéstől és attól: honnan indultunk. Mai életünk magaslatáról tekintünk történelmünk népet sorvasztó múltjába, öröméből sokat kesergett szenvedéseibe, gazdagodásunkból letűnt szegénységére és jogaink sáncaiból gondolunk jogtalanságunkra. Valaha a múló évek csak szinte ismételték önmagukat és a társadalom ügye ott csenevészedett a volt uralkodó osztályok önzésének és érdektelenségének szemétdombján. De most ugyancsak siettünk. Az elmúlt huszonegy esztendőnek minden 365 napja évtizedek lemaradásának behozatalára vállalkozott, és sikerrel. Ha csak az utóbbi öt esztendőt veszem, jól kiolvasható belőle a türelmetlen alkotás szenvedélye. A megyében is csaknem megduplázni az ipari termelést, új üzemeket építeni és ezzel újabb ezreknek munkát adni, az országos átlagnál nagyobb mértékben növelni a mezőgazdaság produkcióját, városokat és községeket fejleszteni, tanulni és tanítani — mindez mély nyomokat hagyott szűkebb pátriánk minden zugában. Az alkotó százezrek viszont meggyőződtek arról, hogy van értelme a küzdelemnek, a célratörő és a nehézségekkel is számoló munkának. Igazolást nyert a pártpolitika minden tétele, amelynek egy mederbe összefolyó végeredménye: épül és erősödik szocialista hazánk. És ez akkor is visszavonhatatlan igazság, ha gondjaink vannak. Ám ezek többsége nem mulasztásból, figyelmetlenségből fakad, hanem nyughatatlan törekvéseinkből. Gondjainkat magunk szüljük, hogy azután neki gyű rkőzve megoldjuk valamennyit. Ha vívmányainkat idézzük, a féltés is mellénk szegődik. Óvni amink van, hiszen azok népünk szorgalmának gyümölcsei. Ez táplálja bókeszeretetünket, az elnyomott vagy háborúban álló népekkel való együttérzésünket és segítségünket, de ez táplálja hazaszeretetünket is. Mert minél gazdagabb és szebb hazánk, annál inkább a magunkénak érezzük, szeretjük és féltjük is egyszerre. Hazánk becsülése, népünk alkotásainak szeretete adja alapját az igazi nemzetköziségnek is. A huszonegyedik szabad esztendő beszegése- kor jelentős változásoknak vagyunk tanúi, nemcsak a világban — amelynek légkörét níost az SZKP XXIII. kongresszusa határozza meg —, hanem országunk életében is. Az új ötéves terv küszöbén módosul a gazdasági élet vezetése, s a párt év végi kongresszusa majd meghatározza, hogy az eddig járt úton miként juthatunk tovább. Minden, aminek birtokában vagyunk, egy józan politika életrevalóságát bizonyítja. Ez lesz a továbbfolytatás is, de mindig jobb feltételek között és megújuló célokkal. A huszonegyedik tavasz így vetíti előre fényét. Akkor így mondtuk: a szabadság útját járjuk. Most így szólunk: a szocializmus útján közelítünk céljainkhoz. Díszbe öltözött vasárnap délelőtt a kecskeméti Szabadság tér. Szitált az eső, de már felszakadoztak a felhők, amikor feltűntek a felvonuló fiatalok. Jöttek a város általános és középiskoláiból. a szakmunkástanuló-intézetekből, hogy részt vegyenek a felszabadulásunk 21. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. Vasárnap délelőtt a díszbe öltözött kecskeméti Szabadság térre fiatalok sokasága vonult fel a felszabadulásunk 21. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. A vörös drapériás emelvényen Erdélyi Ignác, a városi párt- bizottság első titkára, Borsos György, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, Reile Géza, a városi tanács- végrehajtó bizottságának elnöke, Mészáros Sándor, a városi KISZ-bizottság titkára, s az ünnepség elnökségének más tagjai üdvözölték az ifjú sereget. Pontosan 10 órakor felhangzott a kürtjei, magasba lendült a KISZ-zászló, amikor Néphadseregünk katonáinak díszszakasza a térre vonult, majd a Himnusz elhangzása után Reile Géza mondott beszédet. A jelenlevő fiatalok között külön is köszöntötte a legfiatalabb KISZ- tagokat, akiknek szülei, nevelői, barátai is ott voltak a hallgatóság soraiban. A városi tanács vb elnöke jó munkára, szorgalmas tanulásra, a szocialista építés iránti lelkes odaadásra buzdította a fiatalokat. Ismét harsant a kürt, jelezve: Elérkezett az ünnepség fény- pontja. Csaknem félezer közép» iskolás tanuló és szakmunkás tanuló ajkáról hangzott el a fogadalom: „... Én... a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, ünnepélyesen fogadom* hogy a párt és a KISZ zászlajához. a proletár, internacionalizmus eszméjéhez mindenkor hű leszek.. A felszabadulásunk óta eltelt 21 esztendő sikereit, az eddig elvégzett munka eredményeit méltatta ezután Mészáros Sándor, és felhívta a figyelmet azokra a lelkesítő feladatokra, amelyek végrehajtásához az idősebbek tapasztalata, nagyobb tudása mellett nagy szükség van az ifjúság lendületére, energiájára is. A szorgalmas tanulással megszerzett nagyobb tudás, a jobb munka jelenti ma elsősorban a forradalmi gondolkodást és eszmeiséget, az ifjúság jövőjét —r, hangsúlyozta Mészáros Sándor. A város úttörői köszöntötték ezt követően az új KlSZ-tago- kat, majd a Bányai Júlia és a Katona József Gimnázium közel kétszáz tagú énekkarának műsora következett. Végül, a város úttörőcsapatainak küldöttei virágcsokorral és KISZ- jelvényekkel ajándékozták meg a fogadalmat tett ifjú kommunistákat. Az ünnepség a katonai díszszakasz tisztelgésével és az In- ternacionálé hangjaival ért véget. B. Gy. Keksze} Leonov kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Alekszej Leonov űrhajós alezredesnek, a Szovjetunió Hősének az emberi haladást szolgáló űrrepülésével és a világűrbe történt kilépésével szerzett elévülhetetlen érdemei, bátorsága és hősi magatartása elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített 1. fokozatát adományozta. A kitüntetést vasárnap a Parlament Munkácsy termében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Dobi István a kitüntetés átadásakor rövid beszédet mondott, majd miután Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács határozatát a kitüntetésről, Dobi István a hős űrrepülő mellére tűzte a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített 1. fokozatát. Ezután Alekszej Leonov köszönetét mondott a megtiszteltetésért. c4z étet iijazi értelme (1. oldal) Lángok őrilője Ünnepi riport (6. oldal) Szereik a ZIM új gépsorát 1/1. oldal) Szülők helyett <4. oldal» Mohov főhadnagy {«■ oldal) V zászlóhoz Új KISZ-tagok fogadalomtétele Kecskeméten
