Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
FÉNYT OSZTVA ÉLNI Jlátfiíjat/is DCibfaLudi Stroh! '2. i igjn on du ál A műteremben. Mint- a munka... Barátaim még; kártyáznak. A hó teher fénnyel világít be szobánkba. Lapok csapódnak. Szívből fakadó öröm-, dühkitörés egy menet ára. Kopott vaságyak, csikó« takarók, és függönytelen ablak. De a kályha kellemes meleget ont. Kicsi pók bújik egy sarokban, tavaszra várva. A tavaszt várom én Is. De a tél olyan nekem, mint a munka, mely a harcával, fáradságával is él, s utána jobb ízű a vacsora. Antaify István Szakad az eső, csontig hatol a nyirkos hideg. Köd telepedett a mezőre, az iskola pedig az úttalan utak kilométerein is túl rejtőzik. Az apró gyerek- lábak csak gyúrják, dagasztják, a sarat... Hányszor megfestették íróink a kis hősöket, akik hóban, fagyban gyalogolnak naponta az iskolába a tudományért. Csávolyon ez a kép már a múlté. Á bajai járásban elsőnek itt nyitottak a tanyai gyerekek számára általános iskolai hétközi otthont. Anyagilag támogatta a vállalkozást a megyei, a városi és a községi tanács is. Nem volt szükség hosz- szadalmas érvelésre. Az avatóünnepélyek még csak egyéves évfordulójához közeledünk, ám az otthon valójában már második éve működik. (Kezdetben hiányoztak az úgynevezett kiegészítő létesítmények.) A kollégiumban 40 környékbeli gyermek kap szállást, ellátást hétfőtől szombatig. Ezzel egyrészt megszabadultak a mindennapos hosszú gyalogolástól. Másrészt a tanyai életforma a gyerekek munkaerejét is igénybe veszi, s emiatt a tanulásra nem sok idő jut. Az otthonban viszont annak a kötelességének él a gyerek, ami ebben a korban rá hárul: a tanulásnak. A tanulás lehetőségében ugyanazt kapják a hétközi otthonban lakó tanyai gyerekek, mint a községbeli társaik. Sőt a többi gyerek gyakran irigyli is őket. A társas élet. a szórakozás. a sport, mosdó és fürdő, no meg a tanári segítség... Hány falusi gyerek él ma még ilyen kényelemben?... öt körzetesített iskola felső- tagozatos növendékei laknak a hétközi otthonban. A hét végi pi henőre a tsz és az állami gazdaság kocsival viteti őket haza. Némelyik szülő elkíséri még most is hétfőn reggel a gyerekét, mert nagyon „anyás” a lurkó. (Az igazság kedvéért — a mama mindig élőbb sír.) Az „öreg” diákok között is akad aki néha elpityeredik. De nem ez a tipikus. Nehéz volna megszokni a jobbat? A többsé’g nem siet haza még szombaton sem. A szülőik nyugodtan dolgoznak a tsz-ben, tudják, hogy gyermekük jó helyen van. Jól emlékszem, amikor még a szervezésnél tartottunk nem egy szülő attól félt. hogy túlságosán sokba kerül majd a gyerek kollégiumi elhelyezése. Az összeg aszerint változik, hogy milyen a szülők anyagi helyzete. jelenleg általában egy gye- jrek után havi 100 forint térí- j test kell fizetni. Ezt senki sem I sokallja. Hogyan is sokallhatná, Mi lehet az? szívtam, magamba alap- műveltségemet. Szókincsem fejlesztésére kevés alkalom nyílott, hiszen a táncosnő szakmában nem a beszéd volt a fontos, hanem, hogy mit tudott felmutatni az ember. S zó, ami szó, munkahelyeinkre sok előkelőség eljárt. Űk aztán igazán művelt módon társalogtak velünk. Neveztek minket cicababának, madám- nak, dámának satöbbinek. Nekem az metszett legjobban, mikor a n- gyalnak szólítottak. Ezt értésükre is adtam. Aztán rá is szoktak, és másnak nem is neveztek. Amikor a kis Kabos a tv-ben olyan teli szájjal nyilvánította ki szeretetét az angyal- bögyörő iránt, elszorult a torkom. Eszembe jutott elszállt ifjúságom. De az is. hogy bár angyalnak ték férfi ismerőseim, bögyörőt velem kapcsolatban sosem említettek. Mi lehet e mögött? Mi az az angyalbögyörő, teszem fel megint a kérdést?! Kedves■ Rovatvezető Kartárs, ne hagyjon kétségek közt hányódnom. Hogy munkáját megkönnyitsem, utalok arra, hogy a szó első felét — angyal — megértem, csak a másik fele hangzik számomra kínaiul. Segítsenek! Férfi ideálom is „Angyal” — Saimon Templar. Írni akarok neki, s levelemben megemlítem. hogy én is szeretem, amit a kis Ka- bas. Svuta Liza oki. jósnő A :ovátvezető vá- ** 'szol: Az an- gyalbögyörö nem a mi profilunk, de azért tessék nyugodtan megírni Templárnak. Biztosan örülni fog. hogy szereti. Tóth István amikor az államnak havonta mintegy 1000 forintba kerül egy- egy gyerek ellátása a hétközi otthonban. lndohol(-e ez a nagy áldozat? Tavaly ősszel az isko- : íareform parlamenti vitaja al- j kalmával az 1961. évi III. tör- j vényben megfogalmazott célki- ! tűzésre hivatkoztam: Eszerint úgy kell fejleszteni az iskolahálózatot, hogy a kis települések felső tagozatú tanulói számára még több központi, úgynevezett I körzeti iskolát hozzunk létre. Ez a feladat az általános iskola | általánossá tételének egyik leg- ! lényegesebb tényezője. Valamennyi általános iskolai tanuló számára viszonylag azonos feltételeket kell teremteni. Ez pedig az olyan vidéken, mint Bács- Kiskun megye, ahol a lakosság több mint egyharmada tanyákon él, csak kollégiumi elhelyezéssel lehetséges. P éld a ra a mi diákotthonunk is. A kollégium negyven lakója közül (17 fiú és 23 lány) tsz-tag gyermeke 12. állami gazdasági dolgozóié 19. Ezek a gyerekek behozhatatlan hátrányt szenvedtek volna a kollégium nélkül. így viszont például az idén végzők valamennyien jelentkezhettek továbbtanulni. Ketten gimnáziumba, egy vízügyi szakiskolába hárman mezőgazdasági gépszereló ipari tanulónak, egy pedig baromfitenyésztő szakmunkásképző tanfolyamra. A diákotthon tehát a tanulás, az érvényesülés kapuját nyitotta meg a tanyai gyerekek előtt. Ez azonban csak az egyik előny. A másik: a művelődésnek a tanyainál sokkal nagyobb lehetőségei. A napirenden a tanulás és a pihenés mellett az olvasás és a szórakozás is szerepel. Az iskolai oktatásban pedig különös figyelmet szentel tantestületünk a tanyai gyerekeknek. A nevelőtestület, illetőleg az iskolatanács ülésein többször is napirendre tűzi ezt a témát. A lemaradó, vagy gyenge alapokkal rendelkező tanyai tanulókkal fokozottabban törődnek a nevelők. Nem liberalizmussal. hanem így értük el, hogy a múlt év végén egydiák- otthonos tanuló sem bukott meg. Célunk tehát az. hogy a tanyai gyerekek is. ha tehetségesek, rátermettek, tanuljanak tovább középiskolában, szakiskolában. S a mi feladatunk, erre alkalmassá tenni őket. Az előnyös változásokat a gyerekeken lehet a legjobban lemérni. Fejlettebbek, okosabbak, szélesebb az érdeklődési körük. Látják ezt a szülők is. Mert bár mind többen költöznek be a faluba, építenek bent házat, s így a jelenlegi diákotthonosok közül is jövőre már néhá- nyan helyben lakók lesznek, a megüresedett helyekre így is annyi a pályázó, hogy nem tudjuk teljesíteni a felvételi kérelmeket. Az öt körzetesített iskolából az ősszel ötvenketten jönnének, holott csak negyven helyünk van. A kollégium népszerűségére jellemző, hogy némelyik szülő még „felárat” is kínálna a felvételért. Gondos mérlegeléssel a legrászorultab- baknak tudunk csak helyet adni továbbra is. Mindent el kell tehát követnünk a kollégium további fejlesztése érdekében. S természetesen nemcsak a meglevő kollégiumok bővítéséért., hanem a hétközioHbon-hálózat fejlesztéséért is. Nem könnyű feladat ez és anyagilag is nagy áldozatokat kíván mind a helyi, mind az illetékes felsőbb szervektől. Megéri azonban, mert nagy szolgálatokat teszünk vele a mostohább körülmények között élő tanyai gyermekeknek. S csak is így tudunk a városi gyerekek lehetőségeivel egyenlő feltételeket teremteni számukra a továbbtanuláshoz. Mándics Mihály \ Egyenlő feltételeket ve, hogy az ilyen anyagokból készült alkotások kiállják az idő próbáját. A nyolcvankét éves mester ma is fiatalos energiával dolgozik, alkot, s fényt osztva éli napjait. Szombathelyen nemrég avatták fel Lenin szobrát. A közelmúltban készítette el Kodály Zoltán és felesége portréját. Jelenlegi munkája iránt érdeklődünk. — Éppen tegnap fejeztem be önéletrajzomat — mondja. — A terjedelme mintegy másfélszáz oldal. Jó néhány reprodukcióval akarom majd kiegészíteni. Ez a munkám nem kizárólag életrajzi adatokat tartalmaz, hanem feltárja esztétikai nézeteimet, a különböző művészeti irányzatokról, problémákról vallott felfogásomat is. ALKOTÁSAIT gyakran ko- szorúzták magas díjakkal, kitüntetésekkel. A Kossuth-díj és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének kétszeres birtokosa. H. I. Bejárta a fel vuagoi. riu-tu- lcm került Bécsbe, a barokk pompán nebelkedett. Aztán Olaszország, Franciaország, Amerika, Anglia volt életének egy-egy nagy állomása. „Rodin népszerűsége sem volt nagyobb annak idején Londonban” — írta Bemard Shaw, a nagy író, Kisfaludi Stróbl Zsigmond londoni kiállításának katalógusába. Shaw és Kisfaludi Strobl Zsigmond évtizedeken át leveleztek, baráti szálak fűzték őket egymáshoz. A művész 26 levelét őrzi a nagy írónak. ÉS HOGY Bemard Shaw mennyire szerelte a magyar szobrászművész által készíteti portréját, következő sorai jól mutatják. „Portrém nemcsak azt mutatja, hogy én milyen vagyok, hanem azt is, hogy milyennek kellene lennem, és milyen szeretnék lenni.” Egyik legszebb alkotása, az „Íjász” Budapesten és még három külföldi városban hirdeti az örök emberi szépséget: a harmonikus test, a feszülő izmok költészetét. — Mindig az volt a hitvallásom, hogy a művészetnek szépséget, fényt kell árasztania az ember életébe. Az agy, a szív, a temperamentum, a tudás és az erő, ez együtt adja a művészt, j Rendkívül fontosnak tartom, hogy a művésznek mindig legyen ereje ahhoz, hogy hű maradjon önmagához, soha ne kövessen másokat, ne hagyja magát elcsábítani a divatos stílus- irányzatoktól. Kisfaludi Strobl Zsigmond sok évtizedes művészi pályáján következetesen hű maradt ehhez a hitvalláshoz. — Hogyan látja a mai modern szobrászati stílusokat, törekvéseket? — Csodálatos fejlődés ta-! pasztaiható az élet minden vonatkozásában, természetesen a szobrászatban is. Tanítványaim sokfelé élnek a világban, közülük nem egy az utcán szedi össze az elhullatott drótdarabokat, bádoglemezeket, leendő alkotásaik anyagát. Harminchét esztendős professzorkodásom idején én nem erre tanítottam, S ma sem vagyok meggyözqdvegekben a helyesírási hiba. Valóban, az a bizonyos három hiba kevés volt, elvégre megfizeti az ember a jegy árát. No, de a Petőfi Népe rovatvezetőjét ezúttal saját dilemmám megoldására kérem fel. Bizonyára emlékeznek rá a kedves újságíró kartársak, hogy a Vidám Színpad legutóbbi tv-műsorában a kis Kabos többször lelkendezett azon, menynyire szereti az a n- gyalbögyörőt. Nos, azóta is azon töprengek, mi lehet az angyalbögyörő? Megvallom, szerény körülmények közt nevelkedtem. Anyám lokáltáncosnő volt, s apámat nemcsak én nem ismertem; ő sem. Én is bimbózó lányka koromtól kezdve a bárokban If éremszépen. Nagy örömömre szolgál, hogy az Esti Hírlap népszerű — Itt a budapestiek beszélnek — rovata példájára a Petőfi Népe is megnyitotta az — Itt a kecskemétiek beszélnek hasábot. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de ezért a rovatért vásárolom naponta mind az Esti Hírlapot, mind a Petőfi Népét. A múlt-, kor is nagy izgalommal vártam, ugyan milyen fordulat következik arra a panaszos levélre, amely konkrétan rámutatott, hogy a Nyomoz a vőlegény című filmben (filmvígjáték) három szöveghiba és három helyesírási hiba van. Megelégedéssel tapasztalom, hogy ha nem is sokkal, de azóta több a fümszöA FŐVÁROS még ájultan hevert a romokban, s a budai hegyek felöl még hallatszott az ágyúdörgés, amikor Vo- rosilov marsall tűnődve állt meg egy szobor előtt a Városligetben. Annyira megkapta a mű varázsa, hogy elhatározta, ha él a szobor alkotója, felkeresi műtermében, s megkéri majd: a le- ningrádi Ermitázs számára is készítsen ilyen szobrot. — Ebből a találkozásból született a gellérthegyi Szabadságszobor gondolata is. Vorosilov mar- sallal meleg baráti kapcsolatba kerültem, a múlt nyáron is az ő vendége voltam — mondja Kisfaludi Strobl Zsigmond, miközben körbejárjuk hatalmas műtermét. Hatalmas korszakot ível át művészi és emberi pályája. Kaliforniától Indonéziáig nagy városok közterein 52 szobra áll. Egyedül Anglia múzeumaiban több, mint hetzten alkotását őrzik. Ő alkotta az Országház előtti Kossuth szobor főalakját, a milleniumi emlékmű Kossuth ját és Rákócziját.
