Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
/ Az értelmiség és a F iataloknak szólt a televízió műsona: a huszonegyéveseknek, akik egyidősek a leiszabadulással. Érdekességük ez, es hozzájuk kötődik mig érnek. Még sokáig személyes emlékeztetőjük valamennyien történelmünk legkiemelkedőbb dátumának. A műsor végén a riporter valahogy így búcsúzott: Kedves hus'zonegyévesek, ismét köszöntelek benneteket és kívánok még sok-sok boldog születésnapot. Ti már tiszta lappal indultatok ... stb. A befejező megjegyzést nem tartottam a legtalálóbbnak, és bizonyára ezért indult el bennem az emlékezés visszagördülő lavinája. Az én fiam is akkor született. Így hát nem felejtek egy, talán humorosnak is mondható, de azért a tiszta lappal kezdéshez jellemző epizódot, ami annyi idő múltán is érzékletessé teszi a ma már felnőttek csecsemőként indulásának körülményeit. * A huszonegy évvel előbbi késő tavaszi Jánoshalmát idézem. A fák a természet menetrend szerinti járatával kapták meg virágjukat és a szőlők is sokat Ígérőén fakadtak. Nem volt tavaszi fagy, ami nagy reményeket keltett, hiszen a hordókat ugyancsak csapra kellett ütni ruháért, cipőért, réz- gálicért. Bor volt a valuta, de nem kevésbé a zsír vagy a szalonna, ám volt üzletkötés vajárfolyamon is. Persze azokkal fordult elő ilyesmi, akiknek volt venni vagy eladni valója. A pénznek — kék vagy vörös százasnak — ugyan volt még némi értéke, de csak az fogadta el vevőjétől, aki nagyon szabadulni akart másként keletien portékájától. Ló alig volt a községben, mert nagy részét bevonultatták. De akinek volt bora, 50—60 hektóért kaphatott egy párat Grünhuttól, vagy még néhány ezzel foglalkozóiéi, akik. amint lehetett, nyakukba vették az ország nyugati fertályát és, hogy mint csinálták nem tudni, de néhány vagon ló nélkül sohasem érkeztek vissza. Ezt követte ezután a tülekedő licitálás. Így hát nem lett kevés az üzletben bátrak jövedelme sem. z a melengető tavasz hoz- ta meg az első szabad május elsejét is (a piacteret, ahol tartottuk, ma is :g> hívják). Valamennyi párt mondta a magáét, de azért úgy éreztük, a méltatás a mi szánkból jött a leghitelesebben. Egész napos ünnepség volt. Este tánc a párthelyiségben. És ha már a borról szóltam, nem maradhat említés nélkül, hogy az udvaron többszáz-magukkal egy tele transzporthordót (több mint ^ hektó) vallattunk, mig az utolsó csöppig ki nem lehelte lelkét. Ettől a naptól már május 9-e sem volt messze. Mikor kora délután meghallottuk a hírt, ami egyébként futótűzként terjedt el a járási székhelyen, a pártban döntés született: azonnal nagygyűlést kell összehívni. Akkor még nem ácsoltunk emelvényt, mert a jó kezű asztalos gyalu- latlan deszkából készített egy vörösre festett szónoki dobogót, aminek az elején fehér körvonalakkal emelkedett ki egy nagy ötágú csillag. Két markos, vagy három közepes erejű legény könnyen elvihette néhány száz métei're. Az egyik ilyen magam voltam és ezzel a mai parknak a tanácsházához közelebb eső felén percek alatt készen állt a teljes dekoráció., A községbeliek minden szervezés nélkül több százan gyűltek egybe, hogy meghallgassák Mácsai Sándor, az akkori párttitkár rögtönzését. A beszéd nem volt hibátlan remekmű, mivel szabó lévén, az ollóval, fércelő tűvel, meg a vasalóval tanakodott legtöbbet, de szívből szólt és a helyeslő köz- bekiálltásoknak sem volt híján, hiszen évek háborúskodása után a megvalósult békét jelentette be. Mö bbe a természetesen fel-*-i lendült politikai zajlás- ba vetettük bele magunkat mi fiatalok, gyakran megfeledkezve arról, hogy valamiből élni is kellene. Gyűlések a pártban, pezsgő élet a MADISZ-ban. Az ifjúság birtokába vette a Krausz-házait, és ha volt is azelőtt KÁLÓT, meg Legényegylet, együttjártak a fiatalok. A Huszti-házban MADISZ-mozi rendezkedett be, igaz, hogy kes- kenyfilmes, de Varró Gyuszi- nak saját tulajdonában csak ilyen volt, és akkor ez is megfelelt Dolgozott a MADISZ termelőszövetkezet is. Néhány am: Verdon János, Klucsik Gyula, Varga Mihály, öcsém és jómagam hajnali ötkor nyakunkba vettük a dzsidái utat és dolgoztuk a parlagszőlőket (Dénes és Bánkúti szőlők), vagy 45 hold erejéig. Sok ellenzőnk volt, többek között a községi bíró is. Röpcédulát sokszorosítottunk ellene és öcsém a magam hajtotta kerékpár vázán egyensúlyozva, a faluban körbe-körbe száguld- va százával szórta azokat, követelve a bíró távozását. (Nem gondoltuk, hogy az nem megy olyan könnyen, hiszen Agócs Ferenc a Kisgazdapárt egyik eminens vezetője volt.) Az időszak gazdasági jellemzőjéül még annyit, hogy tejet sem lehetett kapni, amiben én néhány hónapos fiam miatt nagyon érdekelt voltam. Kevés volt a tehén, s a tejet túró, tejföl, vagy vaj képében értékesítették. így én bizony nap mint nap hoppon maradtam. Virágúé egyebek között néhány vajling liszttel kisegített ugyan, de mit öntsek a cumisüvegbe. Gyakorlatias tanácsadóim, hogy segítsenek, javaslattal hozakodtak elő: vegyek egy kecskét. Igaz, hogy a községben megszólják azt, aki kétágú tőgyből feji a tejet és meg is mosolyogják, amint vezeti az úton, vagy legelteti az árok zöldjében, de mégis kivezet gondjaimból. Az előítéletek mérlegelésén túl még az is felmerült: mit szól ehhez Szuha- nekné, a házigazdám? Aki kommunista mivoltom miatt egyébként is gyanakvóan szemlélt, és a szomszéd Nagy suszternak elpanaszolta, hogy én valamiféle istentelen ember vagyok. Aggodalmait nyilván az hatványozta, hogy koporsóüzlete volt és én ehhez, különösen a kecskével együtt nem lehettem a legkegyesebb háttér. De volt emoer- ség az öregasszonyban és mindössze egy huncut szemvillanással, szó nélkül vette tudomásul, hqgy a kétezer pengős kecskét bevezettem az ólba. A gond ama fele, hogy van honnan tejet nyerni, megoldódott. De újabb is született. Mert egyetlen napig, amíg előbbi gazdájánál szerzett jóllakottságából leadta az első kisfazék tejet, nem volt baj. De hát táplálni kellett az istenadtát és ez a vétel előtt nem szerepelt a megfontolások között. Az éhséget jelző mekegést azzal enyhítéttem, hogy kivontattam szegénykémet egy közeli gyepre, hadd egyen kedvére. A kivontatást azért mondom, mert bizony nagyon csökönyös teremtés volt az én kecském, önszántából szerette volna az életét irányítani és nemegyszer két kézre kellett fogjam a láncot, hogy a magam szabta úton kövessen. A legelő azonban nem volt ínyére kecskémnek, amire abból is következtettem, hogy a tejhozam, ami már akkor sem volt lebecsülendő tényező, egyre csökkent. De a megoldás újra mellém szegődött. A kkortájt divat volt a köz- ségben lucernát fogni. Ez úgy értendő, hogy a gazda házkörüli portáján vetett, amennyit tudott és pénzért kiadta kaszálásra. Én is fogtam húsz négyszögölet és két-három naponként megjelentem a faluszéli lucernásban, hogy néhány szögölet levágva aztán a friss takarmányon a kötelet átvetve, egy jó adagot hazatragacsoljak. Nem mondom, ha volt is fáradságom vele, kecském hálásab- ban nézett rám és a tejhaszon is jobb, meg több is lett. Ügy tűnt, nyugvópontra jutott a tejgond, hiszen kétszeri fejéssel annyira növekedett a termelés, hogy már túrót is készítettünk. De, ha egy bolt rosszul indul, rossz az mindvégig — szokták mondani. Mert egyik este szomorú hírre érkeztem. A kecskét le kellett vágni, a herébe szabadult és pukkadtra zabálta magát. A bőréért megnyúzt’ák és feltrancsirozták. Akkor ültem először és utoljára kecsketort. És mert minden rosszban van valami jó is, hosszú hónapok óta akkor laktam először jól kecskepörköltből és sültből. Hathónapos fiam viszont folytatta, ahol a keeskevásár előtt abbahagyta: ordított a tejért... * Ti már tiszta lappal indultatok — újra visszacseng a mondat. Értsük belőle pontosan azt, hogy a mia huszonegyévesek a szabad életbe indultak akkor, de a háború és a letűnt rend temérdek nyűgével, szegénységével. Eltakarítani a romokat, szemetet és közben valami újat építeni, küzdelem volt ez a javából — s ez várt a már felnőtt generációkra és ebben a küzdelemben nőttek férfiakká fiaink. WELTHER DÁNIEL FELSZABADULÁS utáni történelmünk egyik legnagyszerűbb tettében, a kulturális forradalomban, elévülhetetlen érdemeket szerzett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A korszerű műveltséggel rendelkező, képességeit sokoldalúan kibontakoztató szocialista típusú emberért folytatott harcban nélkülözhetetlen a Társulat tevékenysége. A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva megfelelően értékelte, megbecsülte a TIT munkáját és fontos helyet jelölt ki számára művelődéspolitikánk megvalósításában. a népművelés rendszerében. A TIT a hivatástudat magas fokán álló. lelkes értelmiségiek ezreit tömöríti szervezeteiben, akik vállalták és vállalják a részvételt az elmaradottság, sötétség, közöny, tudatlanság, rossz ízlés és rossz közérzet elleni nagyszerű pedagógiai hadjáratban, akik vállalják a felvilágosító munkát egy jó érzésű, tudományos világnézetű, széles látókörű szocialista típusú, korunk színvonalán álló ember kialakításáért. Az említett feladatok megoldása szerepel megyei Ismeretterjesztő Társulatunk programjában is. E célok megvalósítása — jól ismert tény ez — sajátosan nehéz körülmények között folyik. Múltunk keserves viszonyai nemcsak az anyagi ellátottság, hanem a műveltség, iskolázottság tekintetében is az elmaradott területek közé sorolták megyénket, ezért talán az országosnál is nagyobb jelentősége van nálunk a jól szervezett hatékony ismeretterjesztésnek. AZ EMLÍTETT gondokból adódnak megyénkben a TIT sajátos feladatai is. Gazdasági tevékenységünkben nagy léptekkel távolodunk a nyomorúságtól. az elmaradottságtól, de az emberek gondolkodása még korántsem zárkózott fel ezekhez az eredményekhez, és ez végső soron az előrehaladásunkat is akadályozhatja. Ez a tudatformálás fő problémája, ennek megoldásán kell fáradoznia a TIT-nek is. A sikeres ismeretterjesztésnek jó feltételei alakultak ki megyénkben is éppen az előbb említett gazdasági előrehaladás nyomán. A legjobb feltételt természetesen a megváltozott társadalmi viszonyok jelentik. Az egyre inkább iparosodó városainkban, a szocialista mező- gazdasági nagyüzemekben nagyobb hangsúlyt kapott a kulturális munka, az ismeretterjesztés is. Emellett a TIT sajátos tevékenységében támaszkodhat rohamosan fejlődő közoktatásunk és a népművelés egyéb, semmivel sem jelentéktelenebb ágainak eredményeire is. MINDEZEKNEK a céloknak és lehetőségeknek tükrében vizsgáltuk megyénk értelmiségi dolgozóinak részvételét a TIT munkájában és megállapítottuk, hogy megnyugtató számszerű és minőségi fejlődésnek vagyunk tanúi az utóbbi években. Ezt az ítéletünket néhány jellemző adat is igazolhatja. Míg 1959- ben megyei szervezetünknek mindössze 289 tagja volt, jelenleg 1082 a taglétszám és ennek többsége egyetemet, főiskolát végzett. A fejlődés kifejeződik az előadások rendezvények számának növekedésében és színvonaluk emelkedésében is. Természetesen ezt a folyamatot kíséri a hallgatók műveltségének és ezzel együtt igényességének állandó növekedése is, ami azt jelenti, hogy a TIT- nek napról napra ki kell küzdenie a társadalmi megbecsülést további jó es egyre jobb munkával. Ügy véljük, ennek a követelménynek meg tud felelni a Társulat, de az előbbre lépéshez az örvendetes fejlődés mellett is még néhány gondot meg kell oldani. Ehhez a TIT-nek szüksége van a párt- és társadalmi szervek fokozottabb támogatására. Egyik probléma, hogy a megnövekedett taglétszám is csupán egytizede a megye értelmiségének. Ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos túlszervezettség és az egymást keresztező közügyködés bősége jellemző társadalmunkra. akkor sem mondhatunk le a taglétszám növeléséről. különösen néhány értelmiségi rétegben. Kevés a középiskolai tanár a TIT-ben. Például Kecskemét, 130 középiskolai tanárából mindössze 18. Nem megnyugtató jelenség a műszaki értelmiség távolmaradása a Társulat munkájától. Ebben a megyében mintegy 2000 műszaki értelmiségi él és a TIT-ben csak 28-an dolgoznak. A kalocsai és kiskunhalasi járásban kevés az orvosok számai a TIT- ben, Baján hasonló a helyzet a jogászokkal. SZERETNÉNK, ha valamenynyi értelmiségi rétegünkben olyan érdeklődés mutatkozna az ismeretterjesztés iránt, mint a pedagógusok és az agrárérteimi- ségiek körében. Az elöbbrelé- péshez a fiatal értelmiségiek további bekapcsolódására volna szükség, és bár 43 önálló községi TIT-csoportunk van. meg fal- vainkban sem merültek ki a lehetőségeink. A TIT-től azt várjuk, hogy a jövőben továbbfejleszti kapcsolatait a Társulaton kívüli értelmiséggel. Ehhez jól bevált eszközök állnak rendelkezésre. Növelni lehetne a sikeresen működő értelmiségi klubok számát, ahol színvonalas ankétokat. alkotó vitákat szervezhetnének korunk egy-egy fontos tudományos vívmányáról, a társadalmi fejlődés problémáiról stb. Jó lenne, ha minél többen látnák, a TXT nemcsak arra alkalmas, hogy bevonja az értelmiséget az ismeretterjesztő munkába. hanem emellett egyedülálló lehetőséget tud teremteni ahhoz, hogy egy-egy szakterület legkiválóbb tekintélyeivel találkozhasson és eszmecserét folytathasson értelmiségünk. Párt-, állami és társadalmi szerveinktől azt kérjük, hogy rendkívüli fontosságára tekintettel támogassák a Társulat munkáját. Használják fel mindazt a lehetőséget, ami a TIT és a Hazafias Népfront új típusú kapcsolatában rejlik, és ami eddig is már komoly sikereket hozott. A TÁRSULAT országos értekezletének egyik gondolatát ajánlom mindenki figyelmébe: „Fontos, hogy a TIT tagsága érezze: társadalmi tevékenységét ismerik, számon tartják és a Társulat hozzájárul általános és szakmai képzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelően a legfrissebb gazdasági, tudományos, művészeti eredményekről, tapasztalatokról, vitákról való tájékoztatásukhoz.” ' A TIT-től a jövőben azt várjuk, hogy reagáljon gyorsan és határozottan a világ és hazánk életében végbemenő változásokra. Fejlessze tevékenységét a fizikai dolgozók különböző rétegeiben és vállaljon részt a tömegek megnyeréséért folytatott eszmei-politikai nevelőmunkában, az ideológiai harcban. Az ismeretek széles körű terjesztésével segítse a szocialista építés közvetlen céljainak a megvalósítását. Napjamkban különösen fontos a közgazdasági ismeretek minél hatékonyabb fejlesztése. Azt kívánjuk a Társulattól, hogy segítse a konkrét, gazdasági. politikai és művelődési feladatok helyi megoldását, a társadalomtudományi, művészeti és irodalmi ismeretterjesztésben pedig határozottabban érvényesítse a marxista szemléletet. — ÜGY VÉLJÜK, hogy ha a fenti célok megvalósításán munkálkodik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, és ehhez megkapja pártbizottságaink, társadalmi és állami szerveink szükséges támogatását, akkor komoly nyereségre teszünk szert a szocialista emberért folytatott eszmei harcban. POZSGAY IMRE
