Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
4. oldal 1966. április 11. vasárnap Miért mentek el? Kecskeméten, negyei vezetőtől hallottuk először. — A faluról való elvándorlás ú.i vonásával találkoztunk. Fel- söszentivánról, az Üj Élet Tsz- ből több mint tíz szövetkezeti tag ment el valahova a Dunántúlra. A megye egyik legerősebb közös gazdaságából! Eljutottunk oda. hogy a falusi jómód sem minden már. Az iparvidék központifűteses, összkomfortos kényelemmel várta őket... Meglepett bennünket a hír. Az Üj Élet Tsz-ből váltak volna ki, melyet olyan örömmel mutogattunk a múlt ősszel ittjárt francia pártmunkás küldöttségnek?- Ahol 60 forintos a munkaegység, s az egyik sertéshizlaló havi keresete — akivel éppen összetalálkoztunk a majorban — tetőzte bármelyik vezetőember fizetését. Felhívtuk a felsőszentiváni községi tanácsot. A vb-elnök kapásból sorolta a neveket, még az utcákat, házszámokat is, ahová földijei kirepültek. Tóth Sándor, Zaj Sándor, Deli László, Dongó István, Krékity Sámuel és mások. Nyergesújfalun telepedtek le családostul. Deliék pár helységgel innen, Eszter- gomtáborban . .. Javakorabeliek, negyven éven alig túl. — öt-hatszáz munkaegységes, szorgalmas emberek voltak. 35 —40 ezer forint évi jövedelemmel , meg még többel — jellemezte őket röviden a tanácselnök elvtárs. Tehát igaz. De csak a komfortosabb életért hagyták ev a szövetkezetét? Tíz-tizenöt esztendő után. Emögött több lehet Bizonyára tanulságos is, amelyen épp a jövő érdekében jó elgondolkodni. Legjobb, ha közvetlenül hozzájuk fordulunk kérdésünkkel, akik elmentek Felsőszentivánról. Pár szót a vidékről, ahova elköltöztek. Nyergesújfalu csak egy szem azon a csillogó láncon, melyet a Dorog—Esztergomtól a szőnyi olajfinomítóig húzódó iparvidék képez. Szén-, kő- és márványbányák, cementgyár, pala-, műanyag-, papír- és timföldgyár kéményei, kürtői pöfékelnek végesvégig a Duna ezüst szalagja és a szelíd. szőlős-gyümölcsös, erdős hegyvonulat között. TSyergesújfalu a nagyobb szívóhatású községek közé tartozik. József Attila utca 18. számú csinos, ápolt kertes ház a lan- kás parton fekszik. A Dunától mindössze a vasúti sín válaszja el. A kapun hiába zörgetek, csak egy kutya ugat szorgalmasan. Tanácstalanul bámulok a zöldeskéken csillogó Dunára, mikor lentről — mintha a folyóból szállt volna fel — egy fekete füles-szőrmasapkás, zömök, középkorú férfi sattyog elő. Városias otthoni öltöny rajta, a nadrágszár gumicsizmába bujtatva. Biztos valami halászszövetkezeti ember. Jön kíváncsian, s 5 mondja barátságosan. — Tóthék műszakon vannak. Fél háromkor lesznek itthon. Ha ugyan nem vernek rá. . — Ha már ismerős errefelé, nem tudja, Zaj Sándor melyik házban lakik? — Én vagyok, itt lakok a szomszédban. Éjszakás vagyok, a feleségem most van a gyárban ... Szeretek halásziTi — mozdul a feje a folyó felé. Két perc múlva már a Duna-parti sziklák, bokrok közt beszélgetünk. Melegen süt a nap, széles a folyó, vidítóak a túlsó part halványzöld füzesei. Figyeljük a kövek közé támasztott horgászbotokat, a feszülő fonalat. Bársonyosan siklanak a hullámok, siet a Duna. Mikor ér még le innen, az ország másik végéről arra Baja tájára?! Ahonnan ő is elköltözött Miért? — Csak úgy van értelme, ha őszintén beszél az ember — szögezi le Zaj Sándor. — Nem a jövedelem miatt. Tizenöt év alatt egy igazolatlan napot sem mulasztottam. Jól kerestem... Gondolhatja. Házat tudtunk venni magunknak meg a nevelt gyerekünknek. 1964. gyengébb esztendő volt, akkor is kijött a havi 1700—1800 forint — Itt mennyi? — Az Eternit gyárban dolgozom, az asszony is. 1650—1350- ig van az átlagom, de kerestem már kétezret is ... Amivel itt többet keresünk, odahaza megvolt a háztáji jószágokból. Nem panaszkodhattunk a tsz-re.. • — Mégis eljöttek. — Mint mondani szokták, önérzete is van az embernek... — tagolja lassan. Gondolkozik egy kicsit hol is kezdje? Aztán csak úgy megered a szava, mint akinek jólesik kiönteni ré" gi sérelmeket. Beszél az 1950. óta megtett útról, az egykori Dózsa Tsz-ről, az Előréről, s más tsz-ekről. melyekkel egyesültek. Utoljára mint VöKis Csillag — az Üj Élet Tsz-szel, ez utóbbinak a nevén. — De rosszul esett, mikor az egyesülés utáni időkben mindjobban éreztük, hogy mellőznek bennünket. Olyanokat, akik 1956-ban, mikor a nagy többség kilépett vitte, amit tudott — azt mondtuk: Mi pedig maradunk! Tóth Sándor, Dudás Rudolf, ifj. Bundity János, Bundity József, a Piukovits- család, Tokodi Joachim, ifj. Deli László. Dongó István, Pólyák Mátyás, Pető József, Marcsin- kó Mihály ... Alapító tagok, jobbára régi nincstelenek, újon" nan földhözjuttatot tak ... — Miből érezték, hogy hátrább szorultak az egyesülés után? — Tóth Sándor, aki annak- i idején a zsámbéki iskola után a Vörös Csillag elnöke volt, főállattenyésztő lett. De mindig hibát találtak a munkájában. Ka valaki megmondta a véleményét, az új vezetőség ... — Például? — Mit mondjak?' Egyszer párttaggyűlésen határozatot hoztunk, hogy a fiataloknak veszünk egy tv-t, és a szociális alapból egy mosógépet, hogy megkönnyítsük azoknak az asz- szonyoknak a munkáját, akik rendszeresen dolgoznak a tsz- ben. — Mi lett belőle? Megvettük, de kivitték a Rémi úti egységbe, hogy a tehenészetben is moshassák vele a tejesruhákat. Felszólaltam, hogy nem ezért vettük. Azokon akarunk segíteni, akik nem olyan tehetősek. hogy otthon mosógépük legyen. Ki hordja majd a szeny- nyest két kilométerre? Meg hogy jön az össze: szennyes meg tejesruha egy mosógépben? — Legközelebb már nem szerepeltem a vezetőségválasztási listán. .. Most is párttag vagyok azért. Pár pillanatra elhallgat. — Meg, tetszik tudni, az se mindegy, hogy bánnak az emberrel. jártam én is iskolára, tanfolyamra, kitűnően végeztem. Megtanultam, hogy a legalsóbb vezetőnek is tudnia kell már reggel, hogy milyen munkát végeznek aznap, és ismertetni kell az emberekkel, miért mi jár. Ha csak az a válasz. „Majd meglátják ...”. elkedvetleníti a tagokat. Kivált, ha kevesebb munkaegységet írnak be, mint amit kilátásba helyeztek . . . Hat évig voltam brigádvezető. Nem volt olyan sok iskolánk, de mindennap beírtuk, megtudtuk állapítani a normát. Ott hordta mindenki a könyvét a szatyrában. — Ma már aligha vannak ilyen problémák. Jártunk ott. Gyönyörű rend a majorságban, járdák, bikahízlaló istálló, tejház ... Ö folytatja. — Meg fürdő, öltöző az állatgondozóknak, 60 forintos munkaegység . .. Most már ... csak előbbre vannak ... Hallottuk, olvastuk az újságban is. Mi 1964. decemberében jöttünk el... A bánásmóddal se volt minden rendben. Mikor a feleségem megázott, beteg lett. A munkát meg csak szorították, felhányták, ha nem ment. — Akkor meg én is megfel- hőztem, mikor Sörös bácsi leesett a vontatóról. Kendert szállítottak, felfordultak, csigolyája kiment a helyéből. így járt aztán a szerencsétlen — mutatja Zaj Sándor. — Mennyi ideig szaladgáltak, kilincseltek, hogy egy kis segítséget kapjanak. Elgondoltam. Túl vagyok a negyvenen, mi lesz, ha én is úgy járok? Ilyenkor már kísértik az embert az öregedés félelmei. Nekünk nem jár nyugdíj, mi nem dolgoztunk meg érte? Hiszen java időnket adtuk a szövetkezetért.. . — Azóta van nyugdíj, beteg- ellátás. anyasági segély, gyógyfürdőkezelés, továbbfejlesztették a családi pótlékot. .. — Olvastuk, igen... De az a nyugdíj csak jóval alacsonyabb az ipari munkásénál... Szóval, bizonytalanságban volt az ember. Amiatt is, ahogy bántak vele, meg az öregség... Itt megnyugodtam ... Deli Lacival egy üzemben dolgozunk. Letelik a 8 óra, magam ura vagyok. Lassan dél lesz. Búcsúzás előtt még megkérdezem. — Azt hallottuk odahaza, hogy központi fűtéses lakást kaptak. Azért is jöttek el. — 1953-ban kiváló tsz-tag kitüntetést kaptam, sose hiányoztam igazolatlanul, árvízvédelemért is kitüntettek, mindig a sok munkaegységesek közt szerepeltem, bár ha mezei munkán van az ember, hátrányba kerül, akármilyen magas a munkaegység értéke. Kiesik 52 vasárnap, a leg-téli hónapok. Mindegy, szép jövedelmem volt» a tsz-re egy panaszszavam nincs. Gondolhatja, hogy mint parasztember semmi féle összkomfortért nem adtam volna oda az otthoni 560 négyszögöles portámat. Láthatta, itt egy kis szűk udvarunk van csak ... (Folytatjuk) TÓTH ISTVÁN Tragédia az országúton A közlekedési bíróság tárgyalásait hallgatva, az emberek sokszor olyan érzése támad, mintha a sajtó, a rádió, a televízió cikkei, műsorai, a különböző előadások, figyelmeztetések falra hányt borsóként hullanának le egyes emberekről. Az ilyenek — akik maguk is gépjárművezetők és rendszeresen részt vesznek a közúti közlekedésben — nem hajlandók elhinni, hogy a legkisebb figyelmetlenség, gondatlanság jóvátehetetlen tragédiákat okozhat. Számtalanszor elhangzott már az az intelem, hogy a KRESZ-ben nincsenek kevésbé fontos szabályok. Mert valamennyi, a legfontosabb, és a legjelentéktelenebbnek látszó előírások betartása is rendkívüli fontosságú az országutakon. Rohanás a halálba Egy könnyelműségnek esett áldozatul Márki Ferenc. Balló- szög, II. kerület, tanya 24. szám alatti lakos is. Félreértés ne essék: a 29 éves fiatalember szabályosan közlekedett motorkerékpárjával. A bűnös nem ő, hanem Fáncsi István. Kecskemét. Vacsi utca 20. szám alatti lakos, a Kecskeméti AGROKER Vállalat vontatóvezetője, többszörösen büntetett előéletű ember. Legutóbbi büntetését — hét hónap szabadságvesztést —1962- ben kapta, ugyancsak a közlekedési szabályok be nem tartása miatt, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésért. Mostani magatartásával egy alapvető szabályt sértett meg: nem adta meg az előírt elsőbbséget . Márki Ferencnek. . De ne vágjunk az események elé. Fáncsi az eset napján, 1965. április 26-án a vontatóvá! növényvédőszert fuvarozott. Munkaidő után azonban egy ..fekete fuvart” is le akart bonyolítani B. Tóth Jánosnak. A két pótkocsit szőlővenyigével rakták meg. s elindultak Kadafal- váról Kecskemétre. Ballószög után azonban anélkül akart balra kanyarodni, hogy meggyőződött volna ennek lehetőségéről. Vele szemben ugyanis, az út jobb oldalán jött Márki Ferenc motorkerékpárral. Ezt nyilvánvalóan látnia kellett Fáncsinak. hiszen mindössze 20 méter lehetett közöttük. Észre vette a vontatót a motoros is, tudva, hogy neki van elsőbbsége, nem számított az esetleges összeütközésre. De ebben a pillanatban a Vontató balra kanyarodott és Márkinak már nem volt ideje arra. hogy megálljon. Erősen fékezett ugyan, amit a tizenöt méter hosszú féknyom is bizonyít. Ennek ellenére ” beleszaladt a második pótkocsiba. A szerencsétlenül járt embert súlyos belső sérülésekkel szállították kórhá]zba. ahol azonnal műtétet hajtattak végre rajta. Hat héttel a baleset megtörténte után azonban meghalt. Súlyosbító körülmény A szabálytalankodó vonatató- vezetőt a baleset után letartóztatták. A nyomozás során azt próbálta elhitetni, hogy a motorosnak alkalma lett volna elkerülni az összeütközést. Ez az állítása azonban megdőlt. .A szakértő bizonyította, hogy Fáncsi István járműve teljes egészében elfoglalta az utat, azon jóformán keresztben állt. Tisztában kellett lennie azzal is — mivel látta a közeledő motorost — hogy befordulását nem tudja végrehajtani míg az odaér, hiszen a venyigével megrakott vontató közel tizenöt méter hosszú volt. j A közlekedési bíróság megállapította Fáncsi bűnösségét, és halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt két év háromhónapi szabadságvesztésre ítélte. Súlyosbító körülményként vette figyelembe, bjogv Fáncsi István — amint említettük is — hasonlóért már büntetve volt és így visszaeső (lek kell tekinteni. Ezen túl az is súlyosbította a büntetést, hogy szándékos kötelességszegésből, nagyfokú durvaságról van szó. Szigorúbb ítéletek Az év elején a megyei főügyészség közlekedési ügyészének tollából cikket közöltünk arról, hogy az elmúlt esztendőben hogyan alakult a baleseti statisztika. Szerencsére némi csökkenésről számolhattunk be. Nos, ehhez kétségtelenül köze van annak is, hogjy a közlekedési bíróság szigorította ítélkezési gyakorlatát és joéldás büntetésekkel igyekszik óvatosságra, nagy fokú gondosságra bírni a gép- járművezetőket. G. S. Fél évszázad fehér köpenyben A lelkiismeretes, .emberséges orvost mindenütt szeretik. Sokan kalapot emelnek neki az utcán, köztiszteletben áll a város ban, falvakon egyaránt. Az ' szájából elhangzó bizta^ szó. - beteggel szemben tanúsított tü reime, jóindulata — azt szokták mondani — egymagában ic fél gyógyulás. Ilyen ember, ilyen orvos dr Steiner Ignác is. aki több. mini fél évszázada él Kiskunhalason Sokan ismerik és mint, belgyó gyászt azok is felkeresik, aki! nem az ő körzetébe tartoznak A doktor úrnak mindig vannak páciensei. Most is, amiko’ benyitok a kapun, négyen, öté»' álldogálnak a parányi udvaron, a rendelő előtti napsüté- ben. bár az előszobában leülhe nének. de kihasználják a lan gyos tavaszi időt. Odabenn pe dig a fehér hajú, fehér köpenye- orvos kérdezgeti, vizsgálgatja a soron levő beteget. Mikor az utolsó is elmegy, van egy óránk a beszélgetésre. 4 szorgalom eredménye Vannak emberek, akik még az élet kezdetén, az iskolapadokban elhatározzák, milyen pályára mennek és ettől a szándéktól semmi nem téríti el őket. Kemény akarattal rendkívüli szorgalommal dolgoznak. Nos. Steiner doktor úr Is az ilyen szerencsés emberek közé tartozik. A szerencsét. persze nem szabad a hétköznapi értelemben felfogott véletlennel azonosítani. hiszen ő is kora fiatalságában, még valahol Nyitra megyében a ! gimnáziumi padok egyikében elhatározta, hogy orvos lesz. Néhány évvel később, 1910-ben az ékkor Pázmány Pé- er Tudományegyetem (a mai ÜLTE) rektori tanácsa ünnepélyesen átnyújtotta neki a diplomát. A diákéletről nem beszéltünk, hiszen az mindenkinél egyforma: tpnulás éc tanulás. Az övé azonban mégis különbözött társaidétól valamiben. — Kezdettől fogva a belgyógyászat iránt érdeklődtem. Amikor utolsóéves orvostanhallgató voltam, ap egyetem pályáza- ot hirdetett tudományos szak- iolgozatok írására. Ez 1909-ben ■olt. A belgyógyászatban én létem az első —• mondja vissza- ■mlékezve a több mint fél évszázaddal ezelőtti versengésre — — és ezzel él is dőlt a sorsom. Belgyógyász | lettem. Amikor elvégeztem az egyetemet, a klinika tüdőosztályán kaptam beosztást. Akkor 1 ugyanis még minden össze Volt zsúfolva, nem volt külön | tüdőkórház. Innen azonban hamarosan elkerültem a Szolnok íjnelletti Tószegre, s onnan költöztem 1914-ben Kiskunhalasra.
