Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
Az idén Magyarországon rendezik meg az eszperantó világkongresszust. Ez elismerése azoknak a szép eredményeknek, amelyeket a magyar esz- perantisták — különösen az utóbbi években — felmutattak. Hazánkban ugyanis igen nagy múltja van a világnyelv mozgalmának. Egyszer már rendeztek nálunk világkongresszust, 1929-ben. Akkor 1200 külföldi vendég látogatott Magyarországra, most pedig a július 30- tól augusztus 6-ig megtarandó nagyszabású eseménysorozatra, az 51. Eszperantó Világkongresszusra mintegy ötezer résztvevőt várnak. Az eszperantó ma már világszerte ismert nyelv, több tíz- milliónyian beszélik, tanulják. De még mindig nem ültek el a szerepéről és jövőjéről folytatott viták. Dr. Zamenhof lengyel szemorvos 80 évvel ezelőtt — 188V- ben adta ki első könyvét — alkotta meg azt a nemzetközi nyelvet, amely az összes hasonló kísérlet közül a legsikeresebb pályát futotta be. Az eszperantó dallamos, mint az olasz, nyelvtana egyszerűbb az angolnál, szókincse jórészt az élő nyelvekre épül, tartalmazza a legismertebb nemzetközi szavakat, alkalmas arra, hogy befogadja a tudományos életben elterjedt új kifejezéseket és fogalmakat. Legfőképpen pedig talán az teszi népszerűvé, és könnyűvé, hogy nem ismeri a kivételeket. ______ Ér dekes módon mégis aránylag lassú a térhódítása. Ennek számos oka van. Nem csekély akadály az eszperantó előtt az, hogy a nyelvészet és a közoktatás legnagyobb tekintélyei ellene foglaltak állást hosszúidon át. Csak az utóbbi időben Változik mind többük magatartása, s itt érdemes megjegyezni, hogy főképp a szocialista országokban. Ha még nem is vezették be általánosan az iskolákban az eszperantó kötelező oktatását, számos kísérlet folyik már a Szovjetunióban, némely nyugati országban és legújabban hazánkban is. Sok helyen külön tárgyként vagy szakkörben tanulják az eszperantót az iskolákban. Hasonlóképpen mind több a tanuló felnőtt is. Lesz-e világnyelv az eszperantó vagy sem, aligha lehetne most eldönteni. Az egyes ember szempontjából nem is ez a döntő kérdés. Annyi azonban bizonyos. hogy mindenkinek érdekes rá időt és fáradságot fordítani. Aki több idegen nyelvet is beszél, annak sem haszontalan, hiszen eszperantistával ma már a világ minden táján találkozni lehet, S ez nagy előnye a mesterséges nyelvnek, hiszen különben ahhoz, hogy az ember az egész földgolyón megért- tethesse magát, beszélni kell legalább az angolt, az oroszt, a németet, a spanyolt, és még sorolhatnánk. .. Olyan kis nép fiainak azonban, mint mi vagyunk, személyes érdeke egy olyan nyelv megismerése és terjesztése, mint aZ eszperantó. Hiszen aki csak a magyart beszéli, néhány óra járásnyira élő emberekkel sem tudja megérttetni magát. Amint kilépünk kis országunk területéről, a magyarral többé nem boldogulunk. Arra viszont kevés embernek van lehetősége — s az átlagos embernek képességeit, lehetőségeit is meghaladja —, hogy tucatnyi idegen nyelvet megtanuljon. Érdemes itt Tolsztojt idéznünk, aki azt mondta: Azért kell megtanulnia minden embernek az eszperantót, mert aránylag oly kis fáradsággal akkora kincs birtokába jut, hogy egyenesen bűn volna elszalasztania. De nemcsak a külföldi utazások miatt érdemes foglalkozni az eszperantóval. Hiszen mindenki mégsem utazik külföldre. Nagy lehetőségeket kínál azonban ez a nyelv a világ szellemi kincseinek megismerésére. Részben azzal, hogy ma már nagy példányszámú eszperantó újságok jelennek meg minden országban, s ezekből egyetlen nyelv megtanulása árán megismerhetjük a föld valamennyi országát. Lefordították már eszperantóra a világirodalom nagy alkotásait is. A szakemberek, tudósok számára pedig feltétlenül óriási könnyebbséget jelentene egyetlen egyszerű és pontos nyelven figyelemmel kísérni munkaterületük fejlődését, iránt számos idegen nyelvű folyóiratot követni, többnyire kisebb-nagyobb nyelvi nehézségekkel küszködve. Az említett pontossággal kapcsolatban érdekes kísérletet folytattak le jó néhány évvel ezelőtt, A szereplők által nem ismert irodalmi művet kellett lefordítani több nyelvre, köztük eszperantóra is. Azután másokra bízták azt a feladatot, hogy végezzék el a fordítást vissza, az eredeti nyelvre. S ekkor megmutatkozott milyen lehetőségek rejlenek az eszperantóban. Valamennyi fordítás közül ugyanis az eszperantó hasonlított legjobban az eredetire. Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy az irodalmi mű szépségei legmaradandóbban az eszperanIlazáig Megyek. A völgyben homály he- verész; valahol zirreg egy szorgos fűrész — másutt tölgy szólít kopár-melegen. Osztozol társam hús vénségemen? : Agak rezzennek havas szél alatt; köd futorászik, megcsap gyantaszag, s úgy viszem magammal az ózon ég ízét, hogy bennem ragyog a rebbenő vidék. Bennem ragyog a rözse fagyüveg — csillámain a huhhanó hideg; valahol messze szán-csllingelö — szavával szól az elsüllyedt idő. Xörkölyszagú és tehénillatú háromkirályok: hol van a falut Csak arra, arra, arra egyenest, amerre látsz egy csillagot, tüzest! Vasvári István tó közvetítésével őrizhetők meg i Másrészt pedig leginkább az eszperantóval lehet eleget ten- | ni a tudományos és szakmai j szövegekben a pontosság és fél- I reérthetetlenség követelményei- j nek. Annyi tehát az eddig elmon- ! dottak alapján is bizonyos, hogy a kevés idővel rendelkező embernek, s annak, aki híjával van az átlagon felöli nyelvte- hetségnek, mindenképpen az eszperantót tanulni a leggazdaságosabb. Emellett szól az is. hogy mind nagyobb az eszperantó nemzetközi elismerése. 1925-ben kötötték azt a nemzetközi megegyezést, amelynek értelmében a posta bárhol felvesz eszperantó nyelvű táviratot. Még többet mond nekünk az, hogy az UNESCO 1954-ben Montevideóban tartott világkongresszusán elismerte az eszperantót, mint nemzetközileg használható nyelvet. Az idén Magyarországon született az újabb nagy jelentőségű kezdeményezés. A magyar olimpiai bajnokok és sportszakemberek nyílt levelet intéztek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz, s kérték, hogy a nemzetközi találkozón ismerjék el hivatalos nyelvnek az eszperantót. A címben azt mondtuk: az eszperantó a béke nyelve. Valóban az, még akkor is, ha a diplomáciában még nem honosodott meg. Ezrek és tízezrek beszélnek ezen a nyelven a nemzetközi találkozókon, tízezrek és százezrek leveleznek egymással a világ távoli sarkaiból, százezrek és milliók szereznek új ismereteket, kerülnek közelebb távoli országokhoz és lakóihoz az eszperantó révén. Az eszperantó a kölcsönös megismeréssel, a kapcsolatok szorosabbra fűzésével, a jobb megértéssel és a nagy tömegek érintkezésének új lehetőségeivel valóban a béke ügyét szolgálja. fiCSüamM&clé» üíJMímMs3'&&+ MÁR TÖBB A tűz és a vas Amit te adsz nekem, már több, mint szerelem. Italom vagy és kenyerem! Minden tetted, energiád csendesen itat engem át, mint csecsemőt az anyamell teje, rozs ás í tsz, s emelsz a mindig közelibb csillagok felé. . . Szeress, itass én asszonyom! Ebéded, reggelid és vacsorád, gondod, kezed, terített asztalod szebb, hajnalibb tájakra nyit napot s mint rántás, só ételhez és a vershez tiszta szó, úgy épül általad nekem, s nekünk mindaz, íni szép, s hazánk: mindaz, mit szeretünk. Takáts Gyula Tengerparton A hold a tenger fövenyén olvadozik. Mint Magdolna, ki épp azért nem lett enyém, mert könnyen lehetett volna. A hold ledobja felhőköpenyét s szembe velem a tükrös vízbe lép mezítelen. Ami ölembe hull, hogy kezem se kell érte nyújtanom; mit ér? Hát ne is élje túl megérdemelt sorsát az alkalom. A tenger végtelen ezüstje, mint ezernyi másr ha már elerhetem, volt-nincs a fényes látomás. A ritmus gyöngye hűs fövenyre pereg. Szép bánatom avítt flótája panaszol perelve; miért nem vagy itt? Pakol ifcz István A tág csarnokban motor zúgott, áramoktól rezgett a hő, a gépek előtt éberen állt egy-egy kékruhás szerek). Félig süketen hallgattuk a kongó vasak durva zaját, — káprázó szemünk, úgy éreztük, a teremtés titkába lát. Néztük a tüzes kemencében a vörösen izzó vasat, ahogy szikrázott sisteregve s rózsasziromként széthasadt. Egy új istenség müvét láttuk, ki rombol, alkot s összefűz, s már szét se tudtuk választani, melyik a vas, melyik a tűz. Csak néztük, ahogy ölelkezett előttünk a két őselem — a tűz és a vas násza volt az, új kort vajúdó szerelem. Tóth endre Ablaknál — este Fordult, elment, jelenéi« mára véget ért, összecsapta maga mögött kék körfüggönyét. habgombolyag felhő mögül hold bukkan elő, tér felöl jön, s halkan fütyül egy járókelő. Villany villan, redőny kattan szemközt az utcán, műszakról pezsgő zsivajjal jön brlgádnyi lány. A zsivajuk felszívódik, teljes lesz a csend, könnyű testű vatta-felhők terelődnek fent. Tollászkodik, lefekvéshez készül a világ, • meg-megleng az ablakiéhoz hajló vékony ág. Százszor áldott, szent békesség! Tudom, nálad is. . . j Hibátlan a csend összhangja csak ritmusa hamis. ! Hegedűs Erzsébet j K. Akinysín: < Megtanítottam P ontosan ötvenöt percet várakoztam, míg be- hívtak. — Milyen ügyben? — kérdezte az igazgató. Helyet foglaltam a kényelmes fotelben és magyarázni kezdtem: — Egy esztergályos dolgozik a részlegemnél. Pankras- kin. Nem tudom, mit csináljak vele. Küldjem el, vagy hagyjuk itt és neveljük meg? Esetleg prémiumot adhatnék neki? Ez ügyben jöttem tanácsot kérni... Ahelyett, hogy a kérdést lényegében megoldotta volna, csodálkozott: — Ki az a Pank- raskin? Nem ismerek semmi féle Pankraskint! Nélküle is épp elég a dolgom ... Döntsék el maguk! Ingerültem hagytam el a szobát, és tiltakozásom jeléül becsaptam magam mögött az ajtót. Másnap 1 óra és 56 percet vártam. — No, mi baj? — húzta ősszé szemöldökét a direktor. — Űjabb probléma merült fel. Egy feliratos tábla lóg az üzemben. Csaknem öt éve. Teljesen beporosodott, el se lehet olvasni a szöveget.,, Fogalmam sincs, mit csi- náljunk vele. Távolítsuk el? Vagy lemoshatjuk? Avagy tán új feliratot akasszunk a helyére? A z igazgató hallgatott. Bizonyára, a megfelelő megoldáson törte a fejét. De semmi okos nem juthatott az eszébe, mert ekképpen válaszolt: — Téves címhez fordult! Menjen inkább az archeológusokhoz. Ha a táblájuk történelmi érték, akkor ők majd restaurálják és múzeumba szállítják. Maga pedig társadalmi munkában idegenvezetést vállalhat Ott . . 3 N yilván azt várta, hogy behízelgően vihogni fogok a szellemeskedésén. Látva azonban fagyos tekintetem. kimutatta igazi bürokrata arcát: — Menjen vissza a munkahelyére és ne lopja a drága időmet! Kijöttem és a csikket tüntetőén a hamutartó mellé dobtam. De sajnos, hamarosan ismét betértem hozzá. Meg kellett beszélni, mivel rögzítsük az ajtókilincseket: szögekkel, csavarokkal vagy ragasztóval? Most már 3 óra és 17 percet vártam. Természetesen idegeskedtem és aggódtam a tetmelés menetéért. Azjí tanácsolták, ne menjek be az igazgatóhoz, mert az egyébként is semmirekellőnek tart engem. Nem hittefn nekik és bátran benyitottam. A mikor megpillantott, felpattant a helyéről és az arca piros pipaccsá változott. Meglepetésemben elfelejtettem, milyen ügyben is érkeztem. Gépiesen böktem ki: — Mi a véleménye, dolgozhatok részlegvezetőként? vagy nyújtsam be az elbocsátási kérelmemet? Avagy maradhatok a nyugdíjig? — 1 Adja be a felmondólevelét, de minél gyorsabban! Kábultan hagyí : -,i el a szobát. Az igazgató eddig kis semmiségekben sem tudott dönteni, közös magyarázatokkal ütötte el a dolgokat, most meg milyen határozott! Mégse jártam hiába hozzá: megtanítottam a problémák gyors megoldására. A Krokodilból fordította: Szénási Mária A BÉKE MYELVÉN
