Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-31 / 76. szám
tSWto'. március 31. csütörtök S. oldal Triticale a mezőgazdasági nagyüzemekben ^r““"r az ármegállapítás körül az ille! Új úton a Lajosmizsei Vasipari Ktsz Kiss Árpádnak a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettesének nevét ma már világszerte sokan ismerik. Érthető, hiszen két olyan növény nemesítésével foglalkozik, amelyekkel a Földgolyón igen kevesen. Az egyik a Triticale, vagyis a búza és a rozs keresztezéséből származó új növény, amely mindkét gabonafajta jó tulajdonságait tükrözi. 70—80 százalékkal több fehérjetartalommal. mint amazok. — Az idén a Triticale bekerül a nagyüzemi termesztésbe. Az ősszel a Helvéciái Állami Gazdaságban 100, a kecskeméti Óriás „vaskígyó" Kiskunfélegyházán, a Vegyi- ipari Gépgyár hatalmas szerelőcsarnokában készül ez az 54 méter hosszúságú szállítószalag. A tekintélyes méretű „óriás vaskígyó” a ZIM rekonstrukció alá kerülő kecskeméti gyáregységébe kerül. Képünkön: Simon Tibor és Szabó János fiatal szakmunkások a szállítószalag fémtestét hegesz- tik. II. Lássuk: az urak hasznát szolgáló kisszállása földbirtok miként zsigerelte ki, béklyózta meg a cselédeit. (A jobbágyság idején kizsákmányolta a szomszédközség lakóit is, amire a „Kenyérváró” dűlő neve ma is emlékeztet. Annak idején ugyanis itt várták a robotra rendelt jan- kováciak. hogy munkára osszák őket.) Elszomorító olvasmány Elszomorító olvasni néhány megmaradt, cselédkönyvben a személyi adatokat. Még fiatal emberek majd mindegyikének például a „fogai: hiányosak”. Egy még szintén javakorabeii cselédnek a „szemöldöke, bajsza, haja: őszes”. Mitől őszült meg? A kilencszázas évek elején Debrecenben nyomtatott — tehát másutt is érvényben levő — „Szegődségi levél”, amely a cselédnek kiadott, s elvesztése esetén megtérítendő munkaeszközök (járom, vas lapát, ekekulcs, ásó, kapa, kötőfék stb.) leltárán kívül az úgynevezett „Házi tör- vények”-et is tartalmazta, feleleteit ad a kérdésbe. Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben szintén 1(M), az Aranykalászban 50. a lajosmizsei Sallai termelőszövetkezetben pedig 20 holdat vetettek belőle — újságolja a neves kutató — a kecskeméti Aranykalász és a lajosmizsei Sallai Termelőszövetkezetben egyébként már tavaly is termeltek az új növényből. Két mázsával többet adott holdanként mint a rozs. Érdemes megemlíteni, hogy a Triticaleval csak a világ néhány országában foglalkoznak. Jelentős eredményeket értek el a Szovjetunióban. Az Egyesült Államokban, Kanadában. és Mexikóban folyó kísérleteket a Rockefeller és a Ford-alapít- vány finanszírozza. A kutató másik szenvedélye: a mag nélküli dinnye. Az ezzel kapcsolatos fáradozásokat mint már többször hírül adtuk, siker koronázta. Ennek nemesítésében egyetlen versenytárs a világon Japán. A magyar kutató által előállított dinnye azonban olcsóbban termeszthető mint a távöl-keleti kollégáké. A dinnyéből már tavaly utazott próbaszálhtmánv Angliába és Nyugat-Németországba. mintegy 40 mázsa. — És az idén? — Némi differenciák vannak Egy hírhedt törvény A húsz cikkelyből álló törvények a következőket írják ©lő: „Cselédnek a majorból távozni — semmi időben, sem ünnepnap, sem vasárnap — engedelem nélkül nem szabad, ellenkező esetben 10 koronát fizet büntetésül mindennap. A cseléd kifogás nélkül a tisztnek, vagy helyettesének engedelmeskedni tartozik: tettetett betegség által a gazdaságban elmulasztott dologidőt megtéríteni köteles; dolgozni a szükséghez képest köteles minden időben, tekintet, s észrevétel nélkül. Aki a reá bízott munkát elhanyagolja, vagy rosszul csinálja, az a kárt, s időmulasztást fizeti. Tilos nagy állat tartása. A cselédek ka- nászt, s kukoricacsőszt a rendelkező tiszt jóváhagyásával fogadni kötelesek: a gazdászat bármely majorjába dolgozni menni tartoznak, s ha lakhelyükön kívül folytonosan hat hétnél tovább maradni rendeltetnek, heti pótlékot nyerendnek. (Ezt a gazdatisztek egyébként úgy játszották ki. hogy hat hét letelte előtt megszakíttatták a folytonosságot) A cselédasszonyok tartoznak az előforduló gazdasági munkában heti 4 napot dolgozni, a gazdasági zsákoké ponyvákat varmi, foltozni, tőkésekkel. Reméljük, sikerül dűlőre jutni. Mi 500 holdon tudjuk vállalni a termesztését. Ekkora területen ellenőrizni tudjuk, hogy a megfelelő agrotechnikai feltételek mellett történjék minden munkafolyamat. Garantáljuk a megfelelő cukor- tartalmat. Biztosak vagyunk abban. hogy nem éri csalódás sem a belföldi, sem a külföldi fogyasztót. Ezzel kapcsolatban közbevető- leg .érdemes megjegyezni, hogy el kellene gondolkozniuk az illetékeseknek azon: Miképp lehetne a közvetlen exportot megoldani. Ez esetben az intézet maga küldené az árut külföldre. A minőséget természetesen garantálná. Olyan új növény ez, 0 amelynek nagyobb arányú termesztéséhez sok évi tapasztalat szükséges. Az említett 500 holdnál nagyobb területen a szakszerű termesztést a kutatók egyelőre még nem tudják garantálni. Kiss Árpádot éppen egy német szakfolyóiratnak szánt cikk írása közben zavartam meg. A téma ez alkalommal is a Triticale volt. Az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények iránt egyre nagyobb az érdeklődés világszerte. K. S. s a gazdasági épületeket mind bemeszelni.” A húszból mindössze 9 törvénycikket ismertettünk, de talán ennyi elég annak érzékeltetésére, hogy kiknek a vérén, verejtékén, a cselédség milyen rabszolgasorsban tartásával gazdálkodott az uradalom kitűnően. A két utolsó — a 19. és a 20. — törvénycikk még ide kívánkozik: „Lázitás, részegség, káromkodás és egymásközti czivó- dás 10 korona büntetés terhe alatt tiltatik. Ha valaki lopáson — vagy más által tett lopás eltitkolásán — utoléretnék, vagy ha ezen alapszabályok valamelyik pontja ellen vétkeznék, vagy ellenszegülnék, azonnali elbocsájtás által büntettetik, minden nékie a gazdászatból járuló fizetés elveszvén, a többi kivettet pedig visszafizetni tartozik.’’ Csoda, ha a cselédnek fiatal korában megőszült még a bajusza is? Állam az államban Hogy az uradalom mekkora hatalommal rendelkezett nemcsak a cselédei felett, hanem még az államhatalom egyik képviselőjével és az egyébként különleges jogokkal bíró katolikus egyházzal szemben is, hogy mennyire állam volt az államban, jól mutatja a következő eset. Megértéséhez hozzátartozik, hogy az uradalom a múlt század közepétől alkalmazott egy tanítót a gyerekek nevelésére. NÉHÁNY hónap megfeszített munkájával elindultak felfelé az úton a Lajosmizsei Vasipari Ktsz dolgozói. Nem kevés tanulsággal szolgáljak az itteni tapasztalatok, hiszen az „abszolút” bizalom, a „csalha- tallanság” ezúttal is megbosz- szulta magát. A problémák feltárásában egy korábbi cikkel lapunk is részt vett, amit akkor az illetékesek egy része is kétkedéssel fogadott. A tények azonban ezúttal is makacsok voltak. A hibákat és a bűnös felelőtlenséget most megkísérelik a volt elnökre hárítani. Holott számosán „közreműködtek" abban, hogy a tervet csak közel kétmillió forint híjával teljesítette a ktsz, a béralapot nem kevesebbel, mint tíz százalékkal túllépte és mintegy 750 ezer forint ráfizetéssel zárta az elmúlt év^t. ( Teljesen hiányzott a kollektív vezetés és egyetlen választott testület sem töltötte be hivatását. A tagok és a vezetők között állandósultak a torzsalkodások. s minden ment a maga útján. Már a munkaidő egy részét is italozással töltötték néhányan. Van mit rendbehozni a tagok teljes egyetértésével megválasztott vezetőségnek és bizottságoknak. Ma már helyre állították a szövetkezet életében sem nélkülözhető kollektív vezetést és az utóbbi négy hó- ! napban három közgyűlést, hét i vezetőségi ülést tartottak VALAMENNYI fontos kérdésben az illetékes fórumok döntenek és a megrendelők — korábban megrendült — bizalma is kezd helyreállni. Ez évre a ktsz kapacitását kitöltik már a szerződések. Közülük a legértékesebb a vízkutatóknak I gyártott lakókocsik. Ezenkívül I foglalkoznak pótkocsik javítá- ! savai és a nemzetközi előírá- i soknak megfelelően szerelik, fel a teherautókat. Sajnos, amire nagy szükség lenne a községben, azt nem fejlesztik. Ez a lakossági szolgáltatás, amely alatta marad a múlt évi színvonalnak is. Pedig az igények itt is növekednek. I Ami a legfőbb nehézséget okozza a több mint 150 emIskolát azonban csak több mint két évtized múlva építtetett. Addig a lakóházakban felváltva folyt a tanítás. Elképzelhető, milyen körülmények közt, amikor — a régi osztálykönyvek tanúsága szerint — egyszerre 80, 53. 94, 58 gyerek is hallgatta tanítóját. Két tanító alkalmazására 1875-ben került sor, akik 250 gyereket tanítottak. S így ment ez a mostani század 30-as éveiig, amkor is „uradalmi rk.” jellegű volt a központi iskola, azaz az állami és az egyházi tanfelügyelőség hatáskörébe tartozott. Mivel ebbe az iskolába egy tanítóhoz 80—100 gyerek járt (a hét közül még két majorban folyt oktatás), mindkét tanfelügyelőség sürgette a bérlő részvénytársaságtól második tanerő alkalmazását is. A válasz az egyházi tanfelügyelőségnek: Ha nem tetszik a jelenlegi állapot, megfosztják az iskolát rk. (vagyis római katolikus) jellegétől. Az állami tanfelügyelőségnek ez a válasz adresszálódott: Ha kevés az egy tanító, elbocsátják a sok gyermekes cselédeket, s az iskolában mindjárt nem lesz sok a tanuló. Végül, sok huzavona után 1933-tól alkalmaztak a központban két tanítót. Hogyan is írta e kor, s a magyar proletáriátus legnagyobb költője, József Attila? „Fel kéne szabadulni mari” (Folytatjuk.) Tarján István bért foglalkoztató szövetkezetnek, az abban foglalható ösz- sze, hogy korszerűtlen berendezésekkel, a szükséges gépek nélkül, beszorulva egy udvarba, kénytelenek dolgozni. Problémáik megoldásához az illetékesektől alig kaptak segítséget, pedig saját erejük nem lesz elegendő, ha azt a végsőkig megfeszítik is. Jelenleg a dolgozók többsége a szabad ég alatt dolgozik és teljesen hiányoznak a minimális szükségletet kielégítő szociális létesítmények. Pedig a tervek szerint egy dolgozóra átlagosan 110 ezer forintértékű termelési feladat hárul, ami több mint húsz százalékkal haladja meg az elmúlt évi eredményt. JÓL ALAKUL az újonnan megbízott • műszaki vezetés munkája, amelyet szemléltet az, hogy minden brigádra lebontották a terveket, ami eddig Ismeretlen fogalom volt. Az ellenőrző bizottság tagjai is kezdik betölteni hivatásukat. Megnézték a pénztárt, a raktárt, leltárt, magánfuvarozók elszámolását. Most a vezetőségen a sor, hogy szigorú határozatokat hozzon a szabálytalanságok megszüntetésére. Új szelek fúj- dogálnak mostanában a Vasipari Ktsz portáján és továbbra is erre van szükség. Ez vezet az úton felfelé. Horváth Ignác Víztorony — víz nélkül A hidroglóbus hivalkodóan, fémesen csillog az állattenyésztő telep fölött. A felületes szemlélő azt gondolhatja, amikor meglátja: ir - ír a íajszi Kék Duna Tsz-bc is megoldódott az állattartás központi vízellátása. Sajnos, nem egészen így van. Mert igaz, hogy a takaros fémgömb — a Pest megyei Építőipari Vállalat jóvoltából — már tavaly október végén a helyére került, vizet azonban máig gém ad. A vállalat ugyanis elmulasztotta a kúttól a víztoronyig húzódó mintegy 70 méteres szakaszon a kábel lefektetését, amely a működéshez feltétlenül szükséges. Nyilvánvaló, hogy a műszaki átadás sem történt meg a vállalat alkalmazottai egyik napról a másikra felszedelöz- ködtek, s a létesítményt csupán „szocialista megőrzésre” adták át a közös gazdaságnak. És azzal az ígérettel, hogy majd rövidesen visszatérnek, A visszatérés azonban elmaradt. A gazdaság úgy próbált segíteni a bajon, hogy a korábban is használatos hidrofort az itatás idejére árkapcsolta a toronyra. Ez azonban nem lehet végleges megoldás, mivel napközben akármelyik csap eredményes megnyitásának előfeltétele: a motor elindítása. A Kék Duna Tsz vezetői nem hagyták annyiban, s eddig már négy levélben kérték fel a vállalatot a munka befejezésére. A kérelem, mint mondani szokás, „süket fülekre talált”, a vállalat még válaszra sem méltatta a gazdaságot. Így jártak a legutóbbi telefonhívással is. ami azért nem volt sikeres, mert az illetékes éppen nem tartózkodott bent. Az ügy folytatása, úgy véljük, nem lehet kétséges: a feltételek jócskán megérettek a kötbérezésre. Ezt az igényét egyébként a március elején feladott negyedik levelében lg jelezte már a gazdaság. Ügy látszik, a vállalat számára ez sem bizonyult eléggé elgondolkoz- tatónak. Jogvita esetén a felelősség megállapítása a bíróságra háruló feladat. De ki jogosult az építő vállalat vezetői magatartásának az elbírálására? (Pásztor Zoltán felv.) Egy község múltja és jelene
