Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

Megnyílt um SZÉP SEXÜL kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.) testvériek Bulgáriával, Magyarországgal, a VDK-val, az NDK-val, a KNDK-val, Mongóliával, Kubával, Lengyelországgal, Romániával, Csehszlovákiával és Jugoszláviával.

A szocialista közösség alapvető törvényszerűségei közösek minden ország számára, ezeket a törvényszerűségeket jól ismerik és a gyakorlatban próbálták ki. Ugyanakkor a szocialista rendszer országai fejlődésükben állandóan találkoznak olyan új problémákkal, amelyeket a reális élet a maga bonyolultságában és sokrétűségében teremt. Természetesen nincsenek és nem is lehetnek kész megoldások mindezekre a feladatokra. Ezért a szocialista világrendszer fejlődése megköveteli, hogy alkotó módon közelítsük meg a keletkező kérdéseket a mars izmus—leninizmus kipróbált

alapján, megköveteli a tapasztalatok és a vélemények kicserélését.

Rendszerré vált a szocialista országok testvérpártjai vezetőinek gyakorlati kapcsolata, politikai tanácskozása. Az ilyen találkozások lehetővé teszik, hogy idejekorán minél teljesebben általánosítsuk és felhasználjuk mindazt, ami jó minden szocialista ország és az egész szocialista rendszer gyakorlatában.

A beszámoló kiemelte a szocialista országok mind kétoldalú, mind sokoldalú gazdasági kapcsolatai fejlesztésének fontosságát. Egyre inkább növekszik a KGST szerepe a benne részt vevő országok gazdaságának fejlődésében. A közgazdasági »gondolkodás ma a termelés további szakosításának és kooperálásának problémáira, a népgazdasági tervek racionálisabb egybehangolására irányul.

Az együttműködés és a szolidaritás fejlődése és elmélyítése minden egyes-ország, és -az egész szocialista világrendszer alapvető érdekeit szolgálja, előmozdítja soraink megszilárdulását az imperializmus elleni

harcban. „Amikor a szocialista világrendszer megszilárdítá- ról beszélünk, egyben arra is rá kell mutatnunk, elvtársak, hogy kapcsolataink két szocialista ország pártjával — a Kínai Kommunista Párttal és az Albán Munkapárttal —sajnos, továbbra sem kielégítőéit — mutatott rá Brezsnyev. Pártunk és a szovjet nép őszintén óhajtja a barátságot a népi Kínával és kommunista pártjával. Készek vagyunk arra, hogy tőlünk telhetőén mindent megtegyünk a kapcsolatok javításáért a népi Albániával és az Albán Munkapárttal.”

Leonyid Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy 1964. novemberében Moszkvában találkozóra került sor a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttségével és röviddel ezután Pekingben is megbeszélések folytak a Kínai Kommunista Párt vezetőségével. „Az SZKP Központi Bizottsága javasolta a kínai. elv- társaknak, hogy Moszkvában vagy Pekingben tartsunk találkozót a legmagasabb szinten. Most is úgy vélekedünk, hogy egy ilyen találkozó hasznos lenne és készek vagyunk arra, hogy bármelyik pillanatban újra megvizsgáljuk a Kínai Kommunista Párt vezetőségével együtt a mutatkozó nézeteltéréseket, hogy a marxizmus—leninizmus elvei alapján megtaláljuk leküzdésük módját.

M eggyőződésünk, hogy végül is pártjaink, népeink minden nehézséggel megbirkóznak és egy sorban haladnak tovább a nagy közös forradalmi ügyért vívott harcukban.”

„Az SZKP Központi Bizottsága a jövőben is a párt és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő irányát abban látja, hogy fejleszti és erősíti az eszmei-politikai kapcsolatokat valamennyi szocialista ország kommunista pártjaival a marxizmus—leninizmus elvei alapján, fejleszti és erősíti a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat a Szovjetunió és más szocialista államok között.”

A kommunista világmozgaiom

egysége

Leonyid Brezsnyev ezután a1 kommunista mozgalom egysége | erősítésének konkrét útjait taglalta. A testvérpártok 1957-es és I 1960-as tanácskozásain kidolgo- i zott fő irányvonal iránti hűség a forradalmi mozgalom egységé- [ nek és újabb sikereinek komoly biztosítéka. Az egység csak úgy erősödhet, ha megtartjuk a pártok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott szabályait: a teljes egyenjogúságot és önállóságot, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozást, a kölcsönös támogatást és az internacionalista szolidaritást. Az SZKP ellenez minden hegemonizmust a kommunista mozgalomban, sürgeti az internacionalista egyenjogúságot a pártközi kapcsolatokban — jelentette ki Brezsnyev.

A beszámoló megemlíti, hogy a kommunista pártok túlnyomó

többsége határozottan védelmezi a nemzetközi munkásosztály forradalmi élcsapatának internacionalista összeforrottságát.

Az SZKP Központi Bizottsága tökéletesen egyetért más kommunista pártoknak azzal a véleményével, hogy a kommunisták internacionalista egységének, az élet által felvetett úi problémák kollektív vizsgálásának fontos és bevált formája a kommunista pártok nemzetközi tanácskozása. Mi — jelentette ki Leonyid Brezsnyev — újabb tanácskozás mellett vagyunk, amikor erre megérnek a feltételek. Továbbra is kérlelhetetlenül harcolunk a revizionizmus. a dogmatizmus ellen, a nacionalista megnyilvánulások ejlen, sífcraszállunk a marxista—leninista tanítás alkotó fejlesztéséért

A szovjet á’lam békepolitikája változatlan

A kapitalista világ válsága

Leonyid Brezsnyev ezután a kapitalista világ helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy a kapitalista rendszer egészében általános válságot él át, elmélyülnek belső ellentétei. Rámutatott, hogy az imperialista tömbök résztvevőinek ellentétei kiéleződnek és ez megingatja ezeket a tömböket: az amerikai monopóliumoknak most már megerősödött versenytársakkal kell szembenézniük. akik egyre gyakrabban válaszolnak a dollár támadásaira. Az Egyesült Államok már nem tudja a korábbihoz hasonlóan irányítani az említett tömbökhöz tartozó államok politikáját. Már régen szertefoszlott „a szovjet agresz- szió veszélyének” mitosza, amelyre hivatkozva annak idején ezeket a tömböket összetákolták. Fokozódik a kapitalista országok gazdasági életének mi- litarizálódása, erősödik a fegyverkezési verseny. A NATO fennállása óta több mint ezer milliárd dollárt költöttek e tömb hadigépezetének létrehozására és korszerűsítésére.

Az Egyesült Államok agresz- szív politikát folytat, és „azt szeretné, ha uralma alá hajthatna sok független államot, szeretné, ha gátat emelhetne az emberiség társadalmi haladásának útjába”.

,.A kapitalizmus világában változatlanul , teljes erővel érvényesül a kapitalista társadalom alapvető ellentmondása — a tőke és a munka -közötti ellentét” — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. A dolgozók egyre fokozódó kizsákmányolása kiélezi az osztályharcot. A kapitalisták azonban soha nem mondanak le önként az uralomról. A munkásosztály és a dolgozó tömegek csak elkeseredett osztályharcban vívhatják ki a győzelmet. Szerte a világban nyolcvannyolc kommunista párt csaknem ötven millió harcost tömörít — közölte a szónok.

Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az utóbbi időben bizonyos sikereket értek el a munkásosztály egységéért vívott harcban, jóllehet e tekintetben még nagy nehézségek mutatkoznak. „Ezért mindenekelőtt a jobboldali szociáldemokrata vezetőket terheli a felelősség. De nem ezek a vezetők fejezik ki a munkásmozgalom igazi érdekeit.” A szónok hangoztatta, meggyőződése, hogy a munkásosztály végül Is helyreállítja sorainak egységét. A szónok elítélte azt a kommunista- I ellenes terrort, amely több or- | szágban uralkodik. Követeljük, vessenek véget az indonéz nemzeti függetlenségért, a dolgozók érdekeiért hősies harcot vívó ] indonéz kommunisták bűnös lemészárlásának — jelentette ki J Brezsnyev.

A szónok ezután azzal foglalkozott, hogy a kommunistáknak a legkülönbözőbb feltételek között kell harcolniok. Majd így folytatta: „A forradalmi mozgalomnak az utóbbi évek- j ben szerzett tapasztalatai, újra | bebizonyították: azok a pártok ] érnek el siliert, amelyeket a J gyakorlatban kipróbált és ellen- I őrzött lenini stratégiai és takti- j kai elvek vezérelnek, azok a pártok, amelyek számolnak a reális helyzettel. Az élet arra tanít bennünket, hogy a marxista—leninista irányvonaltól való eltérés akár jobbra, akár j pedig „balra” történjék, különö- 1 sen veszélyessé válik, ha pároAz elmúlt években a nemzeti felszabadítás, a gyarmati elnyomás elleni népi harc ügye jelentősen előrehaladt — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Azoknak a népeknek, amelyek még harcban állnak a külföldi hódítókkal, szabadságukért és függetlenségükért küzdenek, az SZKP és a szovjet nép a jövőben is aktív támogatást és reális segítséget nyújt.

A beszámolóban Brezsnyev megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és a független ázsiai és afrikai országok döntő többsége közötti kapcsolatok sikeres fejlődése ..felett. „Az .utóbbi', évek fontos eseménye volt, hogy egy sor. fiatal felszabadult-ország a haladó társadalmi fejlődés útjára lépett.” Gyakorlatilag megerősítette ez az 1960-as moszkvai tanácskozásnak azt a megállapítását, amely szerint megvan a lehetősége annak, hogy a felszabadult népek a fejlődés nem kapitalista útján haladjanak.

„Komoly társadalmi átalakulásokat valósítottak meg az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Mali, Guinea, Brazzaville-! Kongó, Burma.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára korunk lényeges tényezőjének nevezte az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek összefogásának erősödését.

Leonyid Brezsnyev, miután ismét megerősítette, hogy a szovjet állam békepolitikája változatlan, kijelentette: az imperialisták. mindenekelőtt pedig az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak agresszív cselekményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul, hogy határozottan visszavágjon az agresz- szív erőknek, ellene szegüljön a nemzetközi helyzet további kiélezésének, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen.

A szónok a továbbiakban az

amerikai imperializmus vietnami agressziójával foglalkozott. „Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még jobban kiterjeszti a hadműveleteket” — mondotta Brezsnyev.

„A Szovjetunió a világ békeszerető népeivel együtt erélyesen követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió megszüntetését. Határozottan kijelentjük: az agresszorok, amikor megvalósítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszkalációját”, szembetalálják magukat azzal az egyre növekvő támo- ! gatással. amelyet a Szovjetunió I és Vietnam más szocialista ba- I rátái és testvérei a vietnami

népnek nyújtanak. Vietnam népe úr lesz saját hazájában és soha senki nem olthatja ki a szocializmus fáklyáját, amelyet, magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság.”

A Szovjetunió síkraszáll a vietnami probléma rendezéséért azoknak az elveknek alapján, amelyeket a VDK kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Félsza- badítási Front fejtett ki.

Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biztonság garantálásához. Kijelentette, hogy „napjainkban a békére nézve egyik legveszélyesebb tényező az a sajátságos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesült Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul”. Ez a két partner „igyekszik fokozni a nemzetközi feszültséget Európában”.

A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem békéi meg azzal, hogy a nyugatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. „Ha ez mégis bekövetkezik, megtesszük a szükséges intézkedéseket.”

Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját. rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállásai Európában szilárdak. „Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kommunista mozgalomnak az a következtetése, hogy meg lehet fékezni az ag- resszort, el lehet hárítani az új világháborút” De csak valamennyi békeszerető erő aktivitása válthatja valóra ezt a lehetőséget. A béke védelmében külön szerepet kell betölteni a szocialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gondoskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövetség erősítéséről.

Leleplezve az imperializmus agresszív politikáját — jelentette ki Brezsnyev —, ugyanakkor következetesen és változatlanul követjük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének irányvonalát. Természetesen nem lehet békés együttélés a tőkés vagy gyarmattartó országban, amennyiben az osztályharc és a nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó. A békés együttélés elveit az elnyomó és az elnyomott viszonyában, a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata viszonyában nem alkalmazzuk.

Brezsnyev miután foglalkozott a Szovjetunió és más kapitalista | országok közötti kapcsolatokkal, j kitért a még megoldatlan fon- ' tosabb nemzetközi kérdésekre.

Kijelentette, meg kell szüntetni a külföldi haditámaszpontokat idegen területeken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányában. Említést tett más szovjet béke ja vallatok időszerűségéről.

‘

A hétéves terv eredményei

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a hétéves terv (1059—1965) eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ezekben az években a Szovjetunióbán 58 százalékkal emelkedett a társadalmi össztermelés és 1 84 százalékkal az ipari termelés. A népgazoasag termelési áljoalapjai 92 százalékkal növekedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások létszáma hét esztendő alatt 14 ! millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 millióval növekedett.

A Szovjetünió részaránya a világ ipari termelésében állandóan emelkedik (1965-ben csaknem 20 százalék volt, - a második világháború küszöbén pedig még 10 százaléknál is kevesebb). „Következetesen megoldást nyer a párt által kitűzött feladat: az ágy lakóra jutó termelésben felülmúlni a legfejlettebb kapitalista országokat” — jelentette ki Brezsnyev.

„Az élet megmutatta, hogy a pártszervek és vezető kádereik cserélésének és felváltásának jelenlegi noifmái nem váltak be, a pártalapszervezetek titkár ai nagyon gyorsan váltogatták egymást, helyeidként pedig a káderek hozzáértés és politikai erények szerint^ történő kiválogatásának elvét formális megfontolásokkal kezdték helyettesíteni. A módosító javaslatok azt indítványozzák, hogy hagyják érvényben a rendszeres megújítás és a folyamiatosság elveit, amelyek régóta érvényesek a pártban, azokat a normákat pedig, amelyek ezt a folyamatot szabályozzák, hagyják ki a szervezeti szabályzatból. A módosító indítványok javasolják továbbá, hogy állítsák vissza a gyakorlatban a két kongresszus közötti időszakokban az országos pártértekezletekét, nyilvánítsák célszerűtlennek az SZKP oroszországi irodájának fenntartását, mivel ez a szerv az SZKP Központi Bizottságával párhuzamos tevékenységet fejt ki.

A párt eszmei-nevelő munkáját elemezve Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a szocializmus minden nagy győzelmét a marxizmus— leninizmus talaján vívták ki. „Ellenségeink hiába reménykednek abban, hogy a kommunista párt és a szovjet nép elfajul. Véssék jól eszükbe, hogy ez sohasem következik be.” Leonyid Brezsnyev beszámolója végén hangsúlyozta: „A burzsoá ideológia ellerii harcnak minden körülmények között engesztelhetetlennek, kell lennie, mivel osztály harcról, az emberért, az emberi méltóságért és szabadságért folyó harcról, olyan küzdelemről van szó, amelynek célja a szocializmus és a kommunizmus hadállásainak megszilárdítása, olyan küzdelemről, amely a nemzetközi munkásosztály érdekeinek védelmiben folyik.”

Az ifjúság körében végzett eszmei nevelőmunkának megvannak a fogyatékosságai, — | jegyzi meg beszámolójában Brezsnyev. — „Egyes párt- és Komszomolszervezetek időnként nem számolnak azzal, hogy az ifjak és lányok mai nemzedéke 1 nem járta meg a forradalmi harc és edzés a?on kemény iskoláját, amely osztályrészül jutott az idősebb nerinzedéknek. Egyes fiatalemberek kívül akarnak maradni a jejlenleei életen, é’ő^d* beállítottságúak” — mondotta, majd kijejlentette: „Az egész pártnak becsületbeli ügye, hogy

A kommunistáknak feltétlenül le kell vonniuk ebből a meg- I felelő következtetéseket.”

sül a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus, a hegemén törekvések megnyilvánulásával.