Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

2. oldal 1966. március 21, vasárnap SZKP Központi Bizottságának plénuma Moszkvában az alábbi tájé­koztató közleményt adták ki: Az SZKP Központi Bizottsá­ga 1966. március 6-án ülést tar­tott. Megvitatták azt a beszá­molót, amelyet az SZKP Köz­ponti Bizottsága terjeszt a párt 23. kongresszusa elé. A beszá­molóról a plénumnak Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára tett jelentést. A plénum egyhangúlag jóvá­hagyta a Központi Bizottság ré­széről a 23. pártkongresszus elé terjesztendő beszámolót. Mind több küldött Moszkvában Pirityi Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Máris 20 fölé emelkedett a Moszkvába érkezett külföldi pártküldöttségek száma. Külö­nösen sok latin-amerikai kül­döttség tartózkodik már a szov­jet fővárosban. Továbbra is igen magasszintűek az érkező delegációk. A kommunista és munkás­pártok küldöttségein kívül to­vább érkeznek Moszkvába a külföldi forradalmi demokrati­kus pártok küldöttségei, ame­lyeket szintén az SZKP Köz­ponti Bizottsága hívott meg a pártkongresszusra. Pénteken ér­kezett a szovjet fővárosba a Dél-Vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front három tagú kül­döttsége, valamint Maliból a Szudáni Unió Párt és Nigériá­ból a szocialista munkás—pa­raszt párt küldöttsége. Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára az Humanité szombati számában megjelent nyilatkozatában hang­súlyozza, hogy az SZKP 23. kongresszusán hozandó határo­zatok igen nagy jelentőségűek lesznek. — A kongresszuson kifeje­zésre fogjuk juttatni a francia kommunisták teljes szolidaritá­sát szovjet testvérpártunkkal és az egész szovjet néppel. Na­gyon fontosnak tartjuk e szoli­daritást, ugyanúgy mint a nemzetközi kommunista és j munkásmozgalom egységét kö­zös céljainkért, a demokráciá­ért, a békért és a szocializmu­sért folyó harcban — jelentette kj Waldeck Rochet. A BVT korszerűsíti a szervezetet Mélyül a NATO válsága A finn és az angol választások Egy asszony öngyilkos lett Az USA 120 városában T”E~* t iqtl.-]|*t ni« nem szól TSiicai&iiziisiK mm „ DM t-röt SAIGON. (MTI) Saigontól 105 kilométernyire délre pénteken összecsaptak a dél-vietnami kormánycsapatok és a szabadságharcosok. A dél­vietnami kormány szóvivője szerint 97 partizánt megöltek. A kormánycsapatok veszteségét a szóvivő nem közölte. Huéban szombaton folytatód­tak a tüntetések Ky tábornok kormánya ellen. A felvonuló diákok Ameri- ka-ellenes jelszavakat emel­tek a magasba és elutasítot­ták Ky tábornok pénteken este bejelentett tervét a dél­vietnami választások meg­szervezésére. Ky tábornok szombaton egy rádióbeszédben hivatalosan meg­ismételte azt a szándékát, hogy alkotmányozó gyűlést hív ösz- sze, s a kidolgozandó okmányt „népszavazáson” hagyják majd jóvá. Ezután kerül sor a vá­lasztásokra, hogy „reprezenta­tív” kormányt alakítsanak. A DNFF státusáról a miniszter­elnök-tábornok ezúttal sem be­szélt. WASHINGTON. Csaknem harminc tüntetőt tartóztattak le a különböző amerikai városokban a rendőrök a vietnami háború elleni nagy­szabású tiltakozó kampány első napján. Az Egyesült Államokban már pénteken megkezdődött a tiltakozó megmozdulások sorozata. Elmarad az accrai \ ilágif júsági Találkozó Nem rendezik meg Accrában a 9. Világifjúsági Találkozót — így döntött a seregszemle nem­zetközi előkészítő bizottságának munkacsoportja, amely Buda­pesten ülésezett. Megvizsgálta a ghanai katonai államcsíny után kialakult helyzetet és arra a következtetésre jutott: a lezaj­lott események lehetetlenné te­szik, hogy az előre meghatáro­zott időben a ghanai főváros­ban találkozzék a világ ifjú­sága. Szombaton és vasárnap a ter­vek szerint 120 városban kerül sor gyűlésre, felvonulásra. A kaliforniai Berkeley egye­temen pénteken délben mint­egy háromezer fiatal vett részt azon a gyűlésen, amely a viet­nami háború folytatása éllen tiltakozott. New Yorkban háborús vete­ránok egy csoportja tartotta as első gyűlést. BONN. A nyugat-németországi An­dernach városában a vietnami háború elleni tiltakozásként szerdán öngyilkos lett egy 65 éves ápolónő, Susanne Massin asszony — közölte a rendőrség. Massin asszony több helyi lapnak megírta, hogy az USA vietnami háború­ja végső kétségbeeséssé! tölti el. A HÉT nemzetközi po­litikai eseményeinek só­iéban az első hely min­denképpen egy budapesti tanácskozást illet meg: a Béke-vilagtanacs el­nökségének és a nemzeti békemozgalmak veze­tőinek megbeszélését A budapesti konferencia vitáinak előterében természetesen a világbékét legsúlyosabban veszélyeztető probléma, az ame­rikaiak vietnami agressziója állt Az elfogadott határozatok közül több is síkra szállt a nemzeti függetlenségéért, szabadságáért és a békéért küz­dő vietnami nép ügyéért; a békemozgalom vi­lágvezérkara felhívta a népeket, csatlakozzanak a hamrosan sorra kerülő washingtoni béketün­tetéshez is, és a genfi értekezlet évfordulóján a svájci városban rendezendő nemzetközi demonst­rációval mutassák meg, hogy a világ népei a genfi megállapodások betartását, tehát a vietna­mi békét, az idegen csapatok, az amerikai ag- resszorok távozását követelik. Fontos döntés született a béke-világkongresszusokra vonatko­zólag is: ezután nem rendeznek rendszeresen ilyen találkozókat, s a most sorra kerülő béke- harcos-kongresszusok jellege is megváltozik: fő j mondanivalójuk a békeerők egységének de-, monstrálása lesz. A Béke-világ tanács legközeleb­bi, Helsinkibe összehívott ülése ez év júniusában párhuzamosan ezzel az elhatározással más vál­toztatásokat is megvitat majd a nemzetközi bé­kemozgalom tevékenységében: korszerűsítik a szervezetet, még mozgékonyabbá, nagyobb át- ütőereiűvé teszik munkastílusát. EGYRE SZÉLESEBB körben bontakozik ki a válság, amelyet de Gaulle elnöknek, a NATO szervezete és mai rendje elleni fellépése váltott ki. Ma már ott tartunk, hogy a nyugati főváro­sokban a részletekre kíváncsiak: mikor, milyen körülmények között és milyen sürgősségi határ­idővel követeli majd a tábornok-elnök az atlanti vezérkari hivatalok, a NATO-parancsnokságok, a raktárak és mindenekelőtt a támaszpontok elköl- töztetését francia földről. A NATO-válság mély­ségét és komolyságát aligha bizonyítja jobban más, mint Johnson elnök szerdai beszédének né­hány megállapítása. Az amerikai elnök nyíltan „széthúzásról”, „elszigetelődésről”, a „biztonság veszélyeztetettségéről” beszélt. Johnson egyéb­EGY HÉT Á KÜLPOLITIKÁBAN ként kifejtette, hogy az Egyesült Államok — együtt azokkal a szövet­ségeseivel, akik egyelőre nem követik de Gaullet — tovább folytatja an­nak a NATO-nak megerősítését, amelyről a tá­bornok-elnök nemcsak azt állapította meg, hogy elavult szervezetű, ellentmond a nemzeti szuve­renitásról vallott klasszikus elképzeléseknek, ha­nem azt is, hogy „a cél, amelyért életre hívták, már nem időszerű”. Az idei moszkvai látogatá­sára készülő francia államfő ezzel világosan ki­mondotta: reálisan gondolkodó politikus nem hi­het a „szovjet veszélyről” kiagyalt hidegháborús mesékben. VILÁGSZERTE nagy feltűnést keltettek a finn választások eredményei. A kétszáz képviselőből álló finn törvényhozásban alaposan megváltoztak az erőviszonyok azzal, hogy a szociáldemokrata párt 18 mandátumot nyert a múlthoz képest, így a munkáspártokhoz tartozó képviselőknek 105 szavazata van, Finn Népi Demokratikus Unió és a Szocialista Egységpárt közös választási blokkja ugyanis 49 képviselői hellyel rendelke­zik a szociáldemokraták 06 mandátuma mellett. Korai lenne a választási eredményekről szólni, de az bizonyos, hogy a baloldali erők ilyen tér­nyerése ebben is szükségszerűen mutatkozik majd. Anglia ugyancsak választásra készülődik és a legutóbbi közvélemény kutatások szerint Wilsonnak, illetve a munkáspártnak ezúttal va­lószínűleg sikerült tizenöt-húsz mandátumos előnyt szereznie a konzervatívokkal szemben. Túl azon az angol kortesharcokban szokatlan durvaságokon, amely bűzbombahaj igái ások ban és a miniszterelnök szemének megsebzésében nyi­latkozott meg, a legérdekesebb új vonás a két nagy párt Közös Piac-politikájának hangválto­zása, Heath, a tory-vezér lelkes és feltétel nél­küli csatlakozási vágyáról szólva Wilson gúnyo­san úgy nyilatkozott, hogy a konzervatívok „tér­den csúszva” is igyekeznek az EGK felé. Fontos és figyelemreméltó, hogy k munkáspárti minisz­terelnök most újra megerősítette azt a legutóbbi Moszkvában is hangoztatott véleményét: nem engedhető meg, hogy német ujj kerüljön az atomfegyver ravaszára. Átlátssó a bonni diplomácia A francia kormány egyelőre nem foglalt állást Erhard hét­pontos „békefelhívásához”, ame­lyet az' NSZK párizsi nagykö­vete pénteken nyújtott át a Quai d’Orsay-n. A francia la­pok azonban kiemelik, a bonni jegyzék csak megerősíti, hogy Nyugat-Németország nem isme­ri el az Odera-Neisse határt, és ez eleve kizárja, hogy a szocialista országok fővárosai­ban kedvező fogadtatásra ta­láljon. A Figaro rámutat, a kancel­lár javaslatában egyszerűen hallgat a multilaterális atom­erő tervéről, nem mond le Nyu­gat-Németország részvételéről egy Integrált atlanti atomerő­ben. A Combat megállapítja, a javaslat semmi újat nem tartal­maz. Bonn a tíz év óta han­goztatott álláspontot ismétel­geti. Liu Sao-Csi Pakisztánban Liu SaoiCsi, a Kínai Népköz- társaság felnöke és kísérete szombaton egyhetes baráti láto­gatásra Rawalpindibe érkezett. A kínai vendégeket a repülő­téren Ajub Khan pakisztáni el­nök fogadta. Liu Sao-Csi az el­ső kínai államfő, aki Pakisztán­ba, illetve a Brit Nemzetközös­ség valamelyik országába láto­gat. DJAKARTA (MTI) Az Űj- Kína hírügynökség pénteken nyilatkozatban tiltako­zott az indonéz kormány ama bejelentése ellen, hogy ideigle­nesen bezáratja a kínai távirati iroda djakartai szerkesztőségét Az indonéz külügyminisztérium tudomására hozta az Űj Kína djakartai szerkesztőségének, hogy visszavonja a kínai tudó­sítók sa.i tóigazolványát, betiltja a hírtovábbítás valamennyi for­máját és nem engedélyezi a hír- ügynökség sajtókiadványának terjesztését. Az Űj Kína nyilatkozatában megállapítja, hogy az indonéz kormánynak ez a lépése a két ország kapcsolatainak megbon­tására irányul. A Reuter iroda djakartai keltezésű jelentéséből kiderül, hogy az indonéz hadsereg foly­tatja a kormány volt miniszte­reinek üldözését. A jelentés sze­rint a hadsereg felszólította a lakosságot, hogy nyújtson segít­séget két menekülésben levő volt miniszter kézrekerítésében. Mint a Reuter megállapítja, a hajsza különösképpen a jelen­leg védőőrizetben tartott Su- bandrio volt külügyminiszter A művezető lívei ellen irányul. A hírügy­nökség felhívja a figyelmet arra, rogy a közelmúltban Subandrio támogatására felhívó röplapokat terjesztettek a fővárosban. A katonai hatóságok ellenőr­zése alatt álló sajtó — a Reuter tudósítása szerint — szombaton azt jelentette, hogy hamarosan megalakul az új indonéz kor­mány. A kabinet 24 miniszterből fog állni — ezek közül 9 kato­natiszt, 9 polgári és 6 a külön­böző foglalkozási ágak képvi­selője. Jelenleg a Suharto tábor­nok által március 18-án megala­kított ideiglenes kormány van hivatalban. Az új kabinetben — ugyancsak a hadsereg sajtószol­gálata szerint — Suharto a had­ügyminisztert és a hadseregügyi miniszteri tárcát kapja meg. Az indonéz népet a súlyos politikai viszontagságok köze­pette természeti csapások is sújtják. Jávában a szakadatlan esőzések következtében árvíz keletkezett. A megduzzadt fo­lyók vizében eddig kilencven ember lelte halálát. A Vöröske­reszt hivatalos közleménye sze­rint Solo és Kelet-Jáva más vi­dékeiről 157 000 embert kellett átszállítani más területekre. A katonai hatóságok folytatják a hajszát Nehéz helyzetben Indonézia vele — kiáltja egy idősebb építő. Mintha csak a föld alól bújt volna elő. máris ott termett egy alacsony, csupaizom. tö­mör alkatú, svájcisapkás férfi — Pótári Béla. a művezető. — Jani bátyám tegyenek be­le még cementet — s már mond­ja is pontosan a keverési arányt. Tehát ő az, aki minden pil­lanatban ott tűnik fel — ezen a nagy területen folyó bonyo­lult építkezésen — amikor ép­pen szükség van rá. Kollégái, munkatársai mesélik róla. hogy 17 év óta van a vállalatnál és 16 éve művezető. Nem könnyű építési terület a Széchenyi tér — szakmai körökben foghíjnak mondják — ahol a meglevő há­zak közötti szűk hely miatt nem lehet kellő mértékben fel­vonultatni a korszerű építőipari technikát, s nehezebb a munka- szervezés is. Ezért a munka nagy részét hagyományo mód­szerekkel kell végezni. Az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat központjában nem so­kat elmélkedtek. Dékány Pál építésvezetőhöz — aki több munkahelyért felelős — Pótári művezetőt jelölték ki. Az örökmozgó, kissé he­ves természetű, de szakmáját nagyon szerető Pótári Béla — úgy a szíve mélyén — titkon re­mélte is, hogy rá esik majd a választás. Csupán art kérte, hogy Tóth András és lehetőleg Bekő Lajos segédmunkásbri­„Az epulet pilléralapjai — amelyek a talajvízszint alá nyúlnak — egy kivételével a mai napon elkészültek” — ol­vasom az építési naplóból. Alá­írás: Pótári Béla művezető. Az­után nézem az építkezést, amely csupán arányaiban sejteti, hogy Kecskeméten a Széchenyi téren hatalmas, korszerű 92 lakásos ház a megyeszékhely egyik leg­szebb épülete áll ■ majd. Most még csak betonoszlopokat, tég­lafalakat, vasszerkezeteket, csö­vénél, különböző építőipari gé­peket látni — a kívülálló szer mevel — furcsa össze-vissza- ságban. Ám a mintegy 70 munkás — vasbetonszerelő, szigetelő, kő­műves. betonozó, ács — min­den mozdulatán tervszerűség, céltudatosság látszik. Vajon ki az, aki kiismeri magát ebben a bábeli kavargásban, aki tud­ja, hogy akár a következő órá­ban hova csoportosítsa át egyik, vagy másik brigádot, ha befe­jezte munkáját, s egyben új te­rülettel, valamint anyaggal lás­sa el őket. Míg ezen gondolko­dom újabb billenőplatós gép­kocsi fordul be a fallal elkerí­tett úttestre, s önti betonterhét a segédmunkás'brigád lapátjai elé. — Béla! Száznegyvenes betont küldtek, most mit csináljunk

Next

/
Thumbnails
Contents