Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-24 / 70. szám
?. oldal 1966. március 21, csütörtök Johnson a NATO-reformrél Sukamo zarándokoljon Mekkába? Tanácskoznak az el nem kötelezettek Minden eddiginél nagyobb mérető sztrájkmozgalom RÖGTÖNZÖTT sajtóértekezleten foglalkozott Johnson amerikai elnök kedden egy sor nemzetközi problémával, amelyekben az Egyesült Ál- -lamok érdekelt. A vietnami helyzetről úgy nyilatkozott, hogy az nem nyújt okot „sem túlzott optimizmusra, sem túlzott pesszimizmusra" amerikai szempontból, és azt állította, hogy az USA mindeddig nem kapott pozitív választ a konfliktus rendezésével kapcsolatban. Körölte, elnöki különtanácsadóvá nevezte ki a nemzetbiztonsági tanácsadó eddigi helyettesét, Robert W. Komért, a vietnami katonai ügyekkel kapcsolatban. A háború gazdasági hatása az USA életére, mint mondotta, óvatosságra int, számos belső gazdasági terv megvalósítását le kellett állítani, és a jövőt is befolyásolja a háború alakulása. A NATO-reformmal kapcsolatosan szerdán nyilatkozott az amerikai elnök. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok ugyan nem zárkózik el a szervezet reformjától, annak élet- képessége jegyében, de a változtatásokat csak kollektíván lehet végrehajtani. Nyugati hír- ügynökségek határozott válaszként értékelik de Gaulle kezdeményezésére Johnsonnak ezt a mondatát: „A reform útja a konzultáció és nem az elszigetelődés." CINIKUS hangvétellel számol be az AP amerikai hírügynökség Sukamo indonéz elnök EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN jövőjét illető lehetőségekről. Singaporeban szerzett értesülésekre hivatkozva úgy látja, Sukamo három eshetőség körött választhat: vagy leköszön, vagy névlegesen elnök marad, vagy „pihenés” céljából hosszabb időre külföldre távozók. A hírügynökség úgy véli, hogy Indonézia új „erős embere" Suharto tábornok a harmadik lehetőség híve, és azt javallja az elnöknek, hogy zarándokoljon Mekkába, vagy pedig utazzék Japánba. Djakartából keltezett jelentésében az AP beszámol arról, hogy az új kormány ösz- szetételében még nem állapodott meg a szőkébb kabinet. BELGRÁDBAN megerősítették, hogy az el nem kötelezett országok között tanácskozások folynak külpolitikai irányvonaluk egybehangolásáról, közös kezdeményezések kidolgozása céljából. Azt viszont cáfolják, hogy a közeljövőben sor kerülne az el nem kötelezettek újabb értekezletére. Az eddigi tanácskozások során egyetértettek abban, hogy az ENSZ szerepének növelése, a tervezett nemzetközi leszerelési értekezlet sikerének előmozdítása, a vietnami válság politikai megoldásának támogatása, a gyarmaturalom, a neokolonializmus és faj üldözés minden formájának elítélése tekintetében kell tovább növelni az el nem kötelezett országok erőfeszítéseit. Fúzió-vita Kína nem vesz részt ROMA (MTI) A „lépcsőzetes fúzió” terve, így nevezhető de Martino főtitkárnak a szocialista párt központi bizottsága most folyó ülésén elhangzott beszámolója. A központi bizottság ülésének legfontosabb napirendi pontja az egyesülés a szociáldemokrata párttal. Rómában érthető érdeklődéssel kísérik a szocialista párt központi bizottságának ülését, amelyen szavazásra csütörtökön kerül sor. PEKING (MTI) Az Üj Kína hírügynökség szerdán közölte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához, amelyben meghívja a KKP küldöttségét, hogy vegyen részt vendégként az SZKP XXIII. kongresszusán. Az Űj Kína ismerteti a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának keddi válaszlevelét, amely a már korábban is hangoztatott SZKP-ellenes vádaskodások kíséretében elutasítja a meghívást. (Folytatás az 1. oldalról.) a „Népi erők a forradalomért” elnevezésű mozgalom különböző csoportjainak képviselői szólaltak fel. Thi tábornok egy sajtónyilatkozatában bejelentette, hogy elhatározta, a lakosság kérésére Közép-Vietnamban marad, ott akar „élni vagy meghalni a haza védelmében”. A dél-vietnami szabadságharcosok az elmúlt 24 órában tüzérségi tűzzel támadták a kormánycsapatok 1. hadtestét az ország északi részén. A meg támadott célpontok körött volt egy laktanya, egy kiképrököz- p>ont és a kormánycsapatok egy élőre tolt megerősített állása. B—52. típusú amerikai bombázógépek szerdán Saigontól 130 kilométernyire északnyugatra, közel a kambodzsai határhoz bombázták a felszabadító hadsereg ffeltételezett fő támaszpontjainak egyikét. HANOI. A Nhan Dan című hanoi lap szerdai számában kommentálja a nyugatnémet „szakértői csoport” saigoni látogatását. A Cikk hangsúlyozza, a tények azt bizonyítják, hogy Nyugat-N émetorsacáff uralkodó körei egyre szorosabban kapcsolódnak az amerikai imperialisták vietnami agresszióé háborújához. Ezzel lelepleződtek, mint Európa és Ázsia népeinek veszélyes ellenségei. A lap emlékeztet arra, hogy Bonn már eddig is 230 millió márkával támogatta a saigoni kormányt és ez év eleje óta polgári személynek álcázva 2500 nyugatnémet katona érkezett Dél-Vietnarnba. Dél-Afrika hajói nem engedelmeskednek SALISBURY (MTI) Az AP jelenti Salisburyból, hogy a fehér telepes kormány kiutasította a brit képviselet két tagját Rhodesiából. Az AFP értesülése szerint ugyancsak kiA népé az ültetvény Kortesincidens Wilson szeme büzbombától megsérüli Wilson angol miniszterelnök Londontól 30 kilométernyire nyugatra Slough városában választási gyűlésen vett részt. A gyűlés súlyos incidenssel végződött, mert ellenfelei közül valaki „bűzbombát” dobott a miniszterelnökre. A bűzbomba Wilson szemét találta el és a miniszterelnököt orvosi ápolásban kellett részesíteni. Az orvosok elmondták, hogy Wilson szeme a bűzbomba tartalmától begyulladt, de remélhető, hogy egy-két napon belül meggyógyul és a brit kormányfő foly- tarthatja kortesútját. Az incidens után Wilson kedden este visszatért londoni hivatalába. utasították az országból a „nemzetközi amnesztia” nevű mozgalom egyik, immár harmadik tagját rövid időn belül. A szervezet a politikai foglyok és családjaik támogatásával foglalkozik. Verwoerd dél-afrikai miniszterelnök a Reuter szerint Port Elizabeth városában kijelentette, hogy Dél-Afrika hajói nem engedelmeskednek a Rhodesia felé irányuló áruszállítás ellenőrzésnek. Ha dél-afrikai hajót állítanak meg Beira kikötője előtt, úgy a hajó kapitánya megtagad minden . felvilágosítást. Dél-Vietnam, Ben Cui: A volt kapitalista házában ülésezik a Ben Cui gumiültetvény intézőbizottsága. A dolgozók a felszabadító harcot követően saját kezelésükbe vették az ültetvényt. [. hard pártelnök BONN (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint Erhard kancellárt a keresztény demokrata párt (CDU) a lemondott Adenauer helyébe elnökké választotta. A párt első alelnöke Rainer Barzel lett Ugyanezen az ülésen Adenauer! tiszteletbeli elnökké nevezték ki. Anyi Có NIKIK MOCtCTT Az indonéz helyzet Immár több mint öt hónap telt el a szeptember 30-i események óta, de Indonéziában még mindig nyugtalan. a helyzet. Ez önmagában is világossá teszi, hogy itt nem csupán arról van szó; egy valamely csoport ki akarta ragadná a hatalmat egy másik csoport kezéből, hanem valami sokkal fontosabbról. Egyelőre nehéz lenne teljes határozottsággal megmondani, milyen erők a kezdeményezői a mostani megrázkó d ta tás oknak. Szeptember 30-i eseményeinek sok részlete mind máig tisztázatlan, annál is inkább, mert Indonéziában jelenleg nemigen akad bárki is, akinek érdekében állna valamennyi részlet feltárása. A leglényegesebb dolog azonban így is érthető, ez pedig az, hogy a megrázkódtatásokat az események egész korábbi menete készítette elő. Indonézia modern történetének oldalait lapozgatva a nem is oly régmúltban rábukkantunk valamire, ami rendkívüli módon emlékeztet a mai eseményekre. Nyilvánvaló, hogy azok, akik ama korábbi eseményekben a leginkább érdekeltek voltak, most megkísérelték azok megismétlését, de immár némileg más nemzetközi és belső helyzetben. Talán nem fölösleges arra emlékeztetnünk, hogy Indonézia antitm- perialista nemzeti felszabadító forradalmának első éveiben a lakosság valamennyi rétege egységfrontban szállt síkra a nemzeti függetlenség megszilárdításáéit. Amikor azután többé-kevésbé már nyilvánvaló volt, hogy rövidesen befejeződik a nemzeti' függetlenségért vívott harc, Indonézia szemben találta magát azzal a kérdéssel, milyen úton fejlődjék tovább. Ki fogja kijelölni e*t az utat ezért indult harc, amely 1948-ban hágott tetőfokára. Az év elején az indonéz reakciónak, amelyet a Háttá vezette muzulmán Ma- sumi párt irányított, sikerült elmozdítania a demokratikus kormányt. Még ugyanez év augusztusában az indonéz kommunista párt közzétette „Az Indonéz Köztársaság új útja” című dokumentumát, amelyben további harcra szólított az imperializmus ellen, a polgári demokratikus forradalomért. Ez a kilátás azonban nem volt ínyére a földbirtokos és burzsoá köröknek, amelyek éppenséggel a holland gyarmatosítók helyére pályáztak az ország és a nép kizsákmányolásában. Ezek a körök 1948 szeptemberében a kelet-jávai Ma (hunban különböző katonai egységek között összetűzés t provokáltak, s erre utóbb ráfogták, hogy a kommunisták kísérelték meg átvenni a hatalmat. A provokáció következményeként fizikailag megsemmisítették a kommunista párt és a Sobsi szakszervezeti tömörülés vezetőit. Ezerszám tartóztatták le és lőtték agyon a kommunistákat. Az események ilyetén fordulatát elsősorban a holland gyarmatosítók használták ki, csapataik elfoglalták az akkori köztársasági fővárost, Djogdjakartát, letartóztatták Sukarno elnököt és a kormány több tagját. A gyarmatosítóknak ez a lépése Indonézia hazafias erőit harcra mozgósította, úgy, hogy az ország újbóli gjannatosításának veszélyét, amelyet a belső reakció akciói elősegítettek, sikerült elhárítani. A Masumi párt rövidesein felbomlott, s kivált belőle a ma is fennálló Náhítatul Ulama muzulmán párt, amely akkor antiimperial Ista álláspontot foglalt e1. Utóbb a Masumi pártot betiltották, káderei azonban — mint azt a jelenlegi események megmutatták, az illegalitásban megmaradtak. A reakció később sem hagyott fel kísérleteivel, hogy gátat vessen Indonézia. progresszív fejlődésének. 1956-ban Észak-Szumátrán katonai lázadás tört ki. 1957-ben hasonló eseményre került sor Közép- és Dél- Szumátrán. Noha a modem indonéz hadsereg a japán megszállók és a holland gyarmatosítók elleni harcokban kovácsolódott ki, tiszti állományában a komprádor-feudális körök számos képviselője kapott és kap ma is helyet, miután ezek az elemek a forradalom első éveiben az egész néppel egységes frontban léptek fel. A katonai lázadásokban ezeknek a tiszteknek a legreakció- sabb rétege vett részt: az a réteg, amely az Egyesült Államok irányában tájékozódott. A lázadások leverése után Indonéziában megszilárdult az elnöki hatalom, amely az úgynevezett Na- sakom-koalícióra épült. Ez a koalíció a nemzeti, a muzulmán (Nahda- tul Ulama) és a kommunista pártiról állt; ezek a pártok kapták a legtöbb mandátumot, az 1960. évi parlamenti választásokon. Ebben az időszakban a koalíció politikája az úgynevezett Nekolim volt, vagyis: harc az imperializmus, a gyarmatosítás és az új gyarmatosítás ellen. Ez a politika belül az összes külföldi vállalat, és ültetvény fokozatos államosításában, külpolitikailag pedig abban a harcban öltött testet, amelyet Nyugat-Iriánnak Indonéziához való visszacsatolásáért vívtak. Ez a harc bizonyos mértékben enyhítette azt a belső küzdelmet, amely a» ország további fejlődési iránya körül kialakult, minthogy megint csak az összes hazafias erőket ösz- székovácsolta — politikai színezetüktől függetlenül. Minél közelebb kerüftt azonban a külföldi tulajdonú nagyvállalatok és ültetvények államosításának befejezése, annál inkább kiéleződött a harc a „hogyan tovább” körül. A burzsoá és földesúri körök szerettek volna ezen a ponton megállni, b az államosításból a lehető legtöbb hasznot húzni önmaguk meggazdagodására, mégpedig abban a reményben, hogy fokozatosan rá tehetik a kezűiket az ország gazdasági életére. Ezeket a köröket támogatta a hivatalnok burzsoáziának, a magas rangú hivatalnokoknak az a rétege, amely az állam zsebére nyerészkedett. Nyugat-Irián visszacsatolása után gyengült az össznemzeti egység külpolitikai ösztönzése, úgy, hogy a belpolitikai szenvedélyek újult erővel lángolhattak fel. A harc az ország további fejlődési iránya körül annyira kiéleződött, hogy most már nem tudta csillapítani még az olyan külpolitikai tényező sem, mint a Malaysiával való szembenállás. A belpolitikai harc kiéleződése erősebbnek bizonyult, mint az a korábbi tendencia, amely külpolitikai feladatok körül össz- nemzeti egységet tudott kialakítani. Sőt, miként 1.948-ban is, a demokratikus erők elleni mostani hadjárat kétségtelenül gyengíti Indonézia külpolitikai pozícióit az imperializmussal szemben, amely pedig napjainkban különös aktivitással lép fel éppen a délkelet-ázsiai térségben. S ez csak azoknak az indonéz köröknek lehet hasznos, amelyek az imperialista hatalmakkal készülnek le- paktálni, miután úgy vélik, hogy most már van lehetőségük az előnyös alkura (az államosítással, mint az alku tárgyával). Az indonéz forradalom története azt mutatja, hogy az imperialisták előtt mindig a reakciós körök nyitottak kaput, míg az ország életének legveszélyesebb pillanataiban mindig is a haladó erők mentették meg Indonéziát, köztük az elsők között a kommunisták. Ezért nem lehet semmi kétség az iránt, kinek áll érdekében a haladó erők meggyengítése — még akkor is, ha mindmáig nem ismeretesek a szeptemberi ál lám csín ykis érié t részletei. De hát valóban: ha azok, akik oly nagy szorgalommá! „irtják” az államcsínykísérlet következményeit, igazán elmondhatják magukról, hogy abban semmi részük nem volt, vajon akkor miért nem igyekeznek, hogy visszaállítsák azt a helyzetet, amely szeptember 30-a előtt fennállt? Nem, azok a körök, amelyek a leghevesebben vívják az antidemokratikus hadjáratot, szemmel láthatólag nem kívánják annak a helyzetnek a visszaállítását, amelyet az államcsínykís érlet felborított. Hiszen, ha nem így lenne, nem vágnák azt a fát, amely az indonéz forradalom antiimperíaíizmusának tartóoszlopa: e forradalom nemzeti egysége, melynek cementjét a lakosság legaktívabb részét tömörítő demokratikus szervezetek alkotják. Indonéziában tovább kavarognak az események, s ezért nehéz kiteregetni és rendszerezni minden már megtörtént, vagy ezután bekövetkező eseményt. A fontos az, hogy lássuk, milyen háttér előtt zajlanak az események, milyen erők ütköznek meg egymással. Indonéziában tovább éleződik a harc a „hogyan tovább” körül. E harc közben előfordulhatnak vereségek, visszavonulások, a nemzeti forradalom szempontjából veszélyes mozzanatok. Am, azokat az erőket, amelyek az Indonéz nemzett demokratikus forradalmat mozgatták, nem lehet megsemmisíteni. A forradalom évei során Indonéziában olyan roppant hazafias-nemzeti erők jöttek létre, amelyeket sem az imperializmus, sem a belső reakció nem fog tudni véglegesen megtörni.
