Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

?. oldal 1966. március 21, csütörtök Johnson a NATO-reformrél Sukamo zarándokoljon Mekkába? Tanácskoznak az el nem kötelezettek Minden eddiginél nagyobb mérető sztrájkmozgalom RÖGTÖNZÖTT sajtó­értekezleten foglalkozott Johnson amerikai elnök kedden egy sor nemzet­közi problémával, amelyekben az Egyesült Ál- -lamok érdekelt. A vietnami helyzetről úgy nyilatkozott, hogy az nem nyújt okot „sem túlzott optimizmusra, sem túlzott pesszimizmus­ra" amerikai szempontból, és azt állította, hogy az USA mindeddig nem kapott pozitív választ a konfliktus rendezésével kapcsolatban. Körölte, elnöki különtanácsadóvá nevezte ki a nemzet­biztonsági tanácsadó eddigi helyettesét, Robert W. Komért, a vietnami katonai ügyekkel kap­csolatban. A háború gazdasági hatása az USA életére, mint mondotta, óvatosságra int, számos belső gazdasági terv megvalósítását le kellett állítani, és a jövőt is befolyásolja a háború alakulása. A NATO-reformmal kapcsolatosan szerdán nyilatkozott az amerikai elnök. Kije­lentette, hogy az Egyesült Államok ugyan nem zárkózik el a szervezet reformjától, annak élet- képessége jegyében, de a változtatásokat csak kollektíván lehet végrehajtani. Nyugati hír- ügynökségek határozott válaszként értékelik de Gaulle kezdeményezésére Johnsonnak ezt a mondatát: „A reform útja a konzultáció és nem az elszigetelődés." CINIKUS hangvétellel számol be az AP amerikai hírügynökség Sukamo indonéz elnök EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN jövőjét illető lehetőségek­ről. Singaporeban szer­zett értesülésekre hivat­kozva úgy látja, Sukamo három eshetőség körött választhat: vagy lekö­szön, vagy névlegesen elnök marad, vagy „pi­henés” céljából hosszabb időre külföldre távo­zók. A hírügynökség úgy véli, hogy Indonézia új „erős embere" Suharto tábornok a harmadik lehetőség híve, és azt javallja az elnöknek, hogy zarándokoljon Mekkába, vagy pedig utaz­zék Japánba. Djakartából keltezett jelentésében az AP beszámol arról, hogy az új kormány ösz- szetételében még nem állapodott meg a sző­kébb kabinet. BELGRÁDBAN megerősítették, hogy az el nem kötelezett országok között tanácskozások folynak külpolitikai irányvonaluk egybehango­lásáról, közös kezdeményezések kidolgozása cél­jából. Azt viszont cáfolják, hogy a közeljövő­ben sor kerülne az el nem kötelezettek újabb értekezletére. Az eddigi tanácskozások során egyetértettek abban, hogy az ENSZ szerepének növelése, a tervezett nemzetközi leszerelési ér­tekezlet sikerének előmozdítása, a vietnami vál­ság politikai megoldásának támogatása, a gyar­maturalom, a neokolonializmus és faj üldözés minden formájának elítélése tekintetében kell tovább növelni az el nem kötelezett országok erőfeszítéseit. Fúzió-vita Kína nem vesz részt ROMA (MTI) A „lépcsőzetes fúzió” terve, így nevezhető de Martino főtit­kárnak a szocialista párt köz­ponti bizottsága most folyó ülé­sén elhangzott beszámolója. A központi bizottság ülésének leg­fontosabb napirendi pontja az egyesülés a szociáldemokrata párttal. Rómában érthető érdeklődés­sel kísérik a szocialista párt központi bizottságának ülését, amelyen szavazásra csütörtökön kerül sor. PEKING (MTI) Az Üj Kína hírügynökség szerdán közölte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságához, amelyben meghív­ja a KKP küldöttségét, hogy ve­gyen részt vendégként az SZKP XXIII. kongresszusán. Az Űj Kína ismerteti a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának keddi válaszlevelét, amely a már korábban is han­goztatott SZKP-ellenes vádas­kodások kíséretében elutasítja a meghívást. (Folytatás az 1. oldalról.) a „Népi erők a forradalomért” elnevezésű mozgalom különbö­ző csoportjainak képviselői szó­laltak fel. Thi tábornok egy sajtónyilat­kozatában bejelentette, hogy el­határozta, a lakosság kérésére Közép-Vietnamban marad, ott akar „élni vagy meghalni a haza védelmében”. A dél-vietnami szabadsághar­cosok az elmúlt 24 órában tüzérségi tűzzel támadták a kormánycsapatok 1. had­testét az ország északi részén. A meg támadott célpontok körött volt egy laktanya, egy kiképrököz- p>ont és a kormánycsapatok egy élőre tolt megerősített állása. B—52. típusú amerikai bom­bázógépek szerdán Saigontól 130 kilométernyire északnyugat­ra, közel a kambodzsai határ­hoz bombázták a felszabadító hadsereg ffeltételezett fő tá­maszpontjainak egyikét. HANOI. A Nhan Dan című hanoi lap szerdai számában kommentálja a nyugatnémet „szakértői cso­port” saigoni látogatását. A Cikk hangsúlyozza, a tények azt bizonyítják, hogy Nyugat-N émetorsacáff ural­kodó körei egyre szorosab­ban kapcsolódnak az ameri­kai imperialisták vietnami agresszióé háborújához. Ezzel lelepleződtek, mint Euró­pa és Ázsia népeinek veszélyes ellenségei. A lap emlékeztet arra, hogy Bonn már eddig is 230 millió márkával támogatta a saigoni kormányt és ez év eleje óta pol­gári személynek álcázva 2500 nyugatnémet katona érkezett Dél-Vietnarnba. Dél-Afrika hajói nem engedelmeskednek SALISBURY (MTI) Az AP jelenti Salisburyból, hogy a fehér telepes kormány kiutasította a brit képviselet két tagját Rhodesiából. Az AFP ér­tesülése szerint ugyancsak ki­A népé az ültetvény Kortesincidens Wilson szeme büzbombától megsérüli Wilson angol miniszterelnök Londontól 30 kilométernyire nyugatra Slough városában vá­lasztási gyűlésen vett részt. A gyűlés súlyos incidenssel vég­ződött, mert ellenfelei közül va­laki „bűzbombát” dobott a mi­niszterelnökre. A bűzbomba Wilson szemét találta el és a miniszterelnököt orvosi ápolás­ban kellett részesíteni. Az or­vosok elmondták, hogy Wilson szeme a bűzbomba tartalmától begyulladt, de remélhető, hogy egy-két napon belül meggyó­gyul és a brit kormányfő foly- tarthatja kortesútját. Az incidens után Wilson ked­den este visszatért londoni hi­vatalába. utasították az országból a „nem­zetközi amnesztia” nevű moz­galom egyik, immár harmadik tagját rövid időn belül. A szer­vezet a politikai foglyok és csa­ládjaik támogatásával foglalko­zik. Verwoerd dél-afrikai minisz­terelnök a Reuter szerint Port Elizabeth városában kijelentet­te, hogy Dél-Afrika hajói nem engedelmeskednek a Rhodesia felé irányuló áruszállítás ellen­őrzésnek. Ha dél-afrikai hajót állítanak meg Beira kikötője előtt, úgy a hajó kapitánya megtagad minden . felvilágosí­tást. Dél-Vietnam, Ben Cui: A volt kapitalista házában ülésezik a Ben Cui gumiültetvény intézőbizottsága. A dolgozók a felsza­badító harcot követően saját kezelésükbe vették az ültetvényt. [. hard pártelnök BONN (MTI) Hírügynökségi jelentések sze­rint Erhard kancellárt a keresz­tény demokrata párt (CDU) a lemondott Adenauer helyébe el­nökké választotta. A párt első alelnöke Rainer Barzel lett Ugyanezen az ülésen Ade­nauer! tiszteletbeli elnökké ne­vezték ki. Anyi Có NIKIK MOCtCTT Az indonéz helyzet Immár több mint öt hónap telt el a szeptember 30-i események óta, de Indonéziában még mindig nyug­talan. a helyzet. Ez önmagában is világossá teszi, hogy itt nem csu­pán arról van szó; egy valamely csoport ki akarta ragadná a hatal­mat egy másik csoport kezéből, ha­nem valami sokkal fontosabbról. Egyelőre nehéz lenne teljes hatá­rozottsággal megmondani, milyen erők a kezdeményezői a mostani megrázkó d ta tás oknak. Szeptember 30-i eseményeinek sok részlete mind máig tisztázatlan, annál is inkább, mert Indonéziában jelenleg nemigen akad bárki is, akinek érdekében állna valamennyi részlet feltárása. A leglényegesebb dolog azonban így is érthető, ez pedig az, hogy a meg­rázkódtatásokat az események egész korábbi menete készítette elő. Indonézia modern történetének ol­dalait lapozgatva a nem is oly rég­múltban rábukkantunk valamire, ami rendkívüli módon emlékeztet a mai eseményekre. Nyilvánvaló, hogy azok, akik ama korábbi események­ben a leginkább érdekeltek voltak, most megkísérelték azok megismét­lését, de immár némileg más nem­zetközi és belső helyzetben. Talán nem fölösleges arra emlé­keztetnünk, hogy Indonézia antitm- perialista nemzeti felszabadító for­radalmának első éveiben a lakosság valamennyi rétege egységfrontban szállt síkra a nemzeti függetlenség megszilárdításáéit. Amikor azután többé-kevésbé már nyilvánvaló volt, hogy rövidesen befejeződik a nem­zeti' függetlenségért vívott harc, In­donézia szemben találta magát az­zal a kérdéssel, milyen úton fejlőd­jék tovább. Ki fogja kijelölni e*t az utat ezért indult harc, amely 1948-ban hágott tetőfokára. Az év elején az indonéz reakciónak, ame­lyet a Háttá vezette muzulmán Ma- sumi párt irányított, sikerült elmoz­dítania a demokratikus kormányt. Még ugyanez év augusztusában az indonéz kommunista párt közzétette „Az Indonéz Köztársaság új útja” című dokumentumát, amelyben to­vábbi harcra szólított az imperializ­mus ellen, a polgári demokratikus forradalomért. Ez a kilátás azonban nem volt ínyére a földbirtokos és burzsoá köröknek, amelyek éppen­séggel a holland gyarmatosítók he­lyére pályáztak az ország és a nép kizsákmányolásában. Ezek a körök 1948 szeptemberében a kelet-jávai Ma (hunban különböző katonai egy­ségek között összetűzés t provokál­tak, s erre utóbb ráfogták, hogy a kommunisták kísérelték meg átven­ni a hatalmat. A provokáció követ­kezményeként fizikailag megsemmi­sítették a kommunista párt és a Sobsi szakszervezeti tömörülés veze­tőit. Ezerszám tartóztatták le és lőt­ték agyon a kommunistákat. Az események ilyetén fordulatát elsősorban a holland gyarmatosítók használták ki, csapataik elfoglalták az akkori köztársasági fővárost, Djogdjakartát, letartóztatták Sukar­no elnököt és a kormány több tag­ját. A gyarmatosítóknak ez a lé­pése Indonézia hazafias erőit harc­ra mozgósította, úgy, hogy az or­szág újbóli gjannatosításának ve­szélyét, amelyet a belső reakció ak­ciói elősegítettek, sikerült elhárítani. A Masumi párt rövidesein felbom­lott, s kivált belőle a ma is fenn­álló Náhítatul Ulama muzulmán párt, amely akkor antiimperial Ista állás­pontot foglalt e1. Utóbb a Masumi pártot betiltották, káderei azonban — mint azt a jelenlegi események megmutatták, az illegalitásban meg­maradtak. A reakció később sem hagyott fel kísérleteivel, hogy gátat vessen In­donézia. progresszív fejlődésének. 1956-ban Észak-Szumátrán katonai lázadás tört ki. 1957-ben hasonló eseményre került sor Közép- és Dél- Szumátrán. Noha a modem indonéz hadsereg a japán megszállók és a holland gyarmatosítók elleni har­cokban kovácsolódott ki, tiszti állo­mányában a komprádor-feudális kö­rök számos képviselője kapott és kap ma is helyet, miután ezek az elemek a forradalom első éveiben az egész néppel egységes frontban léptek fel. A katonai lázadásokban ezeknek a tiszteknek a legreakció- sabb rétege vett részt: az a réteg, amely az Egyesült Államok irányá­ban tájékozódott. A lázadások leverése után Indo­néziában megszilárdult az elnöki hatalom, amely az úgynevezett Na- sakom-koalícióra épült. Ez a koalí­ció a nemzeti, a muzulmán (Nahda- tul Ulama) és a kommunista párt­iról állt; ezek a pártok kapták a legtöbb mandátumot, az 1960. évi parlamenti választásokon. Ebben az időszakban a koalíció politikája az úgynevezett Nekolim volt, vagyis: harc az imperializmus, a gyarmato­sítás és az új gyarmatosítás ellen. Ez a politika belül az összes kül­földi vállalat, és ültetvény fokozatos államosításában, külpolitikailag pe­dig abban a harcban öltött testet, amelyet Nyugat-Iriánnak Indonéziá­hoz való visszacsatolásáért vívtak. Ez a harc bizonyos mértékben eny­hítette azt a belső küzdelmet, amely a» ország további fejlődési iránya körül kialakult, minthogy megint csak az összes hazafias erőket ösz- székovácsolta — politikai színeze­tüktől függetlenül. Minél közelebb kerüftt azonban a külföldi tulajdonú nagyvállalatok és ültetvények államosításának befeje­zése, annál inkább kiéleződött a harc a „hogyan tovább” körül. A burzsoá és földesúri körök szeret­tek volna ezen a ponton megállni, b az államosításból a lehető legtöbb hasznot húzni önmaguk meggazda­godására, mégpedig abban a re­ményben, hogy fokozatosan rá tehe­tik a kezűiket az ország gazdasági életére. Ezeket a köröket támogat­ta a hivatalnok burzsoáziának, a magas rangú hivatalnokoknak az a rétege, amely az állam zsebére nye­részkedett. Nyugat-Irián visszacsato­lása után gyengült az össznemzeti egység külpolitikai ösztönzése, úgy, hogy a belpolitikai szenvedélyek újult erővel lángolhattak fel. A harc az ország további fejlődési iránya körül annyira kiéleződött, hogy most már nem tudta csillapí­tani még az olyan külpolitikai té­nyező sem, mint a Malaysiával való szembenállás. A belpolitikai harc kiéleződése erősebbnek bizonyult, mint az a korábbi tendencia, amely külpolitikai feladatok körül össz- nemzeti egységet tudott kialakítani. Sőt, miként 1.948-ban is, a demok­ratikus erők elleni mostani hadjárat kétségtelenül gyengíti Indonézia kül­politikai pozícióit az imperializmus­sal szemben, amely pedig napjaink­ban különös aktivitással lép fel ép­pen a délkelet-ázsiai térségben. S ez csak azoknak az indonéz körök­nek lehet hasznos, amelyek az im­perialista hatalmakkal készülnek le- paktálni, miután úgy vélik, hogy most már van lehetőségük az elő­nyös alkura (az államosítással, mint az alku tárgyával). Az indonéz forradalom története azt mutatja, hogy az imperialisták előtt mindig a reakciós körök nyi­tottak kaput, míg az ország életé­nek legveszélyesebb pillanataiban mindig is a haladó erők mentették meg Indonéziát, köztük az elsők között a kommunisták. Ezért nem lehet semmi kétség az iránt, kinek áll érdekében a haladó erők meg­gyengítése — még akkor is, ha mindmáig nem ismeretesek a szep­temberi ál lám csín ykis érié t részletei. De hát valóban: ha azok, akik oly nagy szorgalommá! „irtják” az ál­lamcsínykísérlet következményeit, igazán elmondhatják magukról, hogy abban semmi részük nem volt, va­jon akkor miért nem igyekeznek, hogy visszaállítsák azt a helyzetet, amely szeptember 30-a előtt fenn­állt? Nem, azok a körök, amelyek a leghevesebben vívják az antidemok­ratikus hadjáratot, szemmel látha­tólag nem kívánják annak a hely­zetnek a visszaállítását, amelyet az államcsínykís érlet felborított. Hi­szen, ha nem így lenne, nem vág­nák azt a fát, amely az indonéz forradalom antiimperíaíizmusának tartóoszlopa: e forradalom nemzeti egysége, melynek cementjét a la­kosság legaktívabb részét tömörítő demokratikus szervezetek alkotják. Indonéziában tovább kavarognak az események, s ezért nehéz kite­regetni és rendszerezni minden már megtörtént, vagy ezután bekövetke­ző eseményt. A fontos az, hogy lás­suk, milyen háttér előtt zajlanak az események, milyen erők ütköznek meg egymással. Indonéziában to­vább éleződik a harc a „hogyan tovább” körül. E harc közben elő­fordulhatnak vereségek, visszavonu­lások, a nemzeti forradalom szem­pontjából veszélyes mozzanatok. Am, azokat az erőket, amelyek az Indo­néz nemzett demokratikus forradal­mat mozgatták, nem lehet megsem­misíteni. A forradalom évei során Indonéziában olyan roppant haza­fias-nemzeti erők jöttek létre, ame­lyeket sem az imperializmus, sem a belső reakció nem fog tudni vég­legesen megtörni.

Next

/
Thumbnails
Contents