Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

V ALAMENNYI szocialista or­szág közvéleményét erősen fog­lalkoztatja a közoktatás hely­zete. Mindegyikben iskolare­form megvalósításához fogtak, hogy az iskolarendszer megfe­lelhessen a gyorsan változó tár­sadalmi viszonyoknak: eleven kapcsolat legyen az élet és is­kola között; megteremtődjék a feltétele a korszerű műveltség megszerzésének; a végzett tanu­lok jelleme, erkölcse és világ­nézete megfeleljen a szocialista társadalom követelményeinek. A reform bevezetését hazánk­ban alapos viták előzték meg, amelyek sok kérdésben még ma sem csitultak el. Az 1961. évi III. törvény, amely az iskolare­formot tartalmazza, a szocializ­mus eredményeire alapozza a közoktatás célkitűzéseit. Tá­maszkodik a kulturális forrada­lom visszavonhatatlan vívmá­nyaira. a volt uralkodó osztá­lyok műveltségi monopóliumá­nak felszámolására. Ez a tör­vény helyes értelmezését adja a korszerű műveltség fogalmának, az általános- és szakképzés egy­máshoz való viszonyának; a tan­kötelezettség időtartamának. A törvény tartalmából, szellemé­ből érzékelhető,- hogy alkotói tisztában voltak az ügy szinte felbecsülhetetlen fontosságával, társadalmi jelentőségével, de azokkal az óriási problémák­kal is. amelyek leküzdése útján lehetséges a reformot az életbe átültetni. v Mint országszerte, megyénk­ben is az 1961. évi III. törvény alapján fogtunk az iskolare­form végrehajtásához, amelynek során a törvény három alapelvét vettük figyelembe: s Az iskolában folyó oktató­nevelőmunkát szorosabb kap­csolatba kell hozni az élettel, a gyakorlattal, a termelő munká­val. a Az iskolában magasabb színvonalra kell emelni a kor­szerű természettudományos, ál­talános és szakmai műveltséget. A tantervi követelményeket úgy kell megállapítani, hogy a ta­nulók túlzott igénybevételét el­kerüljük, túlterhelését csökkent­sük. Á közoktatás problémái ÍRTA: P O Z S G A Y IMRE, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője gatásában és például községfej­lesztési alapból, egyéb források­ból 91 általános iskolai tante­rem épült 5 év alatt megyénk­ben. Tanácsaink komoly felelős­ségérzetről, kezdeményező kész­ségről tettek tanúságot a tanyai gyerekek gondjainak megoldá­sában, közlekedési eszközök, vagy általános iskolai kollé­giumok létrehozásában, a peda­gógusok lakásgondjainak meg­oldásában. Természetesen sikereink nem feledtetik el velünk, hogy az eddig megtett út nem volt prob­lémamentes. Voltak és lesznek megoldásra váró feladataink. A szocialista nevelés eredményes­ségét gátolja még sok helyütt az a szemlélet, amely a pedagógus tevékenységét leszűkíti az ok­tatásra, a tananyag közlésére. Gyarkan találkozunk még a ta­nulókkal szembeni hagyományos bizalmatlansággal. Egyes tan­testületeinkben még nem ala­kult ki a marxista világnézet és a párt politikája alapján ál­ló pedagógiai egység. Pedagógus pártszervezeteink egyikét-mási- kát még ma is az útkeresés jel­lemzi. Ezek sokszor a közvetlen nevelőmunkán kívül keresik szerepüket és nem látják, hogy az iskolareform megvalósításá­nak társadalmi erjesztői lehet­nének. Az ifjúsági szervezetek egyik legnagyobb vívmánya, hogy magukénak vallhatják a tanulóifjúság zömét, gyengesé­gük azonban, hogy tevékenysé­gükben egyes helyeken sok a tétovázás, a formalizmus és így nem mindig képesek élni azok­kal a nevelési lehetőségekkel, amelyek egyébként rendelkezé­sükre állnak. Egyes tanácsaink munkájában az oktatási törvény megvalósításának tárgyi-szerve­zeti kérdései kerültek előtérbe és háttérbe szorultak a reform elvi, tartalmi célkitűzései. irányzatot összevetve azonban megállapítható, hogy megyénk közoktatásában a visszahúzó tendenciák ideiglenes tényezők és a pozitív tendenciák erősödő­ben vannak. Ezt igazolják me­gyénk oktatásügyének alábbi té­nyei is: ALTALANOS ISKOLA? A re­form követelményinek megfele­lően különös gondot fordítot­tunk az általános iskola minő­ségi mutatóinak a javítására. Csökaentettük az egy tanerőre és az egy osztályteremre jutó tanulók, illetve tanulócsoportok számát. Csökkent a mulasztás. Növeltük a gyakorlati foglalko­zást biztosító iskolák számát. Ilyenbe jár a tanulók 72%-a, ami négyszerese az 1961-esnek. A felsőtagozatos tanulók szak- rendszerű oktatása érdekében tovább folytattuk a körzetesítést. Az utazási lehetőségek fejlesz­tésén túl 7 általános iskolai diákotthont hoztunk létre. Így a szakrendszerű oktatás kiterjesz­tésében négy év alatt 12,9°/n-os emelkedést ériünk el. Megyénk­ben a felsőtagozatos tanulók 81,8°,o-a részesül szakrendszerű oktatásban. 7221 tanuló szak- rendszerű oktatásba való be­vonása még megoldatlan. Na­gyot léptünk előre az álta'ános iskola általánossá tételében és ma már elenyésző azoknak a száma, akik tanköteles korban nem látogatják az iskolát. Saj­nos, több azoké, akik nem szer­zik meg a szükséges ismerete­ket. Lit Iskoláink alapozzák meg és formálják a tanulók erkölcsi ar­culatát, jellemét, közösségi ma­gatartását, szocialista világné­zetét. A felsorolt alapelvek jegyé­ben hozott központi és helyi in­tézkedéseknek — a színvonala­sabb tanterveknek, programok­nak, tankönyveknek — érezhető pozitív hatása volt a megye köz­oktatására is. Az iskolareform végrehajtásának folyamatában meggyorsult a pedagógusok poli­tikai és szakmai fejlődése, nőtt az iskolai munkához kapcsolódó társadalmi szervezetek — peda­gógus pártszervezetek, KISZ, Pedagógus Szakszervezet, ifjúsá­gi Vöröskereszt — aktivitása és jótékony befolyása a nevelő­munkára. A tanácsok jól ismer­ték fel az iskolareform társa­dalmi jelentőségét és megnöve­kedett irányító tevékenységük hatékonysága a megye taninté­zeteiben. Az oktatási reform megvalósí­tásának központi alakja volt és marad a pedagógus. Nevelőink­nek rendkívül nagy szerepük volt az oktatási törvény nyo­mán elért eredményekben. Me­gyénk társadalmi életének leg­aktívabb közéleti szereplői kö­zé tartoznak. A pedagóguskar legszélesebb értelmiségi réte­günk, amely alapvetően pozitív politikai magatartásával, hiva­tásszerető munkájával a szocia­lizmus teljes felépítéséért foly­tatott harcnak, a szocialista tí­pusú ember formálásának fon­tos tényezője. Konstruktív sze­repükért a társadalom megfele­lő erkölcsi és ma már elmond­hatjuk, anyagi elismerésben ré­szesíti őket. A reform útján tett előreha­ladásunknak elengedhetetlen feltétele volt a megfelelő anyagi eszközök biztosítása. A második ötéves tervben 64 millió forintot fordítottunk közoktatási beruhá. zásokra. A tanácsok, társadal­mi szervezetek, mozgalmak ré­széről példás aktivitás mutat­kozott meg az iskolaügy támo­Az iskola és az élet helyes kapcsolatának kialakítását, a sokoldalúan képzett szocialista típusú ember formálását a fel­soroltakon túl is még számos körülmény hátráltatja. A fiata­lok jelentős rétegeinek lelkére nyomasztóan hat a kettős neve­lés terhe. Érik még tehát káros társadalmi hatások az ifjúságot. A fiatalok egy része értetlenül áll gyorsan változó társadal­munk problémái előtt. Egyesek ki vannak téve a nyugati élet­forma propagandahatásának. A megválaszolatlan kérdések ci­nizmust és destrukciót szülnek az eszmeileg ingatag rétegek­ben. A közoktatásügy fejlődésében elért eredményeink jelentősé­gét kiemeli az a körülmény, hogy azokat a megyénk sajátos­ságaiból adódó gondok talaján értük el. A szociális struktúra tekintetében a legdifferenciál­tabb területek közé tartozunk, a megye lakosságának mintegy 35%-át felölelő tanyavilág, a hátrányos földrajzi környezettel küszködő Homokhátság gyenge termelőszövetkezeteinek nagy száma stb ..., a paraszti sorból éppen csak kikerült vagy két- laki új munkásréteg, az orszá­gos átlagnál alacsonyabb szintű iskolázottsági fok Jellemez ben­nünket. Ezek a körülmények meghatározzák dinamikusan fej­lődő megyénk kulturális és köz­oktatási helyzetét is. Mint ahogy megyénkre nem az elmaradottság, hanem az el­maradottságból való kilábalás, úgy közoktatásunkra is a fejlő­dés. az előrehaladás jellemző. A problémáinkat azonban társa­dalmi tényként kell kezelni, amit nem lehet a tervezésben figyelmen kívül hagyni. Tudo­másul kell vennünk, hogy na­gyok a színvonalbeli különbsé­gek az azonos tínusú iskolák között is, A tanyai gyermekek, a munkás és paraszt szülik gyermekei továbbra is hátrányos helyzetben vannak és az iskolák még nem tettek meg mindent a hátrányok kiküszöbö'é'ére. Va­lamennyi előnyös és hátrányos Az általános képen belül terü­letenként igen nagy a differen­ciáltság, és sok feszültséggel ta­lálkozunk. Városi iskoláink túl­zsúfoltak. Az összes tanulócso­portok 43%-a az öt városban működik, ezzel szemben az ösz- szes tantermeknek csak 28",«-a van a várösókban. Az egy osz­tályteremre jutó tanulócsopor­tok száma Kiskunfélegyházán 1,7, Kecskeméten 1,65 és hason­ló a helyzet Kiskunhalason is. Nehezíti helyzetünket, hogy az általános Iskolákban működő pedagógusok 9.3%-ának nincs pe­dagógiai képesítése. A szakórák 54,2%-át nem szaktanárok tart­ják. SZAKMUNKÁSKÉPZÉS: A megye ipara a második ötéves tervben jelentősen megnőtt. E fejlődéssel együtt nőtt a szak­munkásigény is. Az 1965-ös iparitanuló-iétszám kétszerese az 1961-esnek. 3621-ről 6965-re növekedett. A tanulólétszám emelkedését azonban nem kí­sérte a képzés feltételeinek min­den irányú javulása. Az egy tanteremre jutó tanulólétszám megyei átlaga 100 fő. A szakmunkásképzés terüle­tén nehezíti előrehaladásunkat, hogy a felvételre kerülő tanu­lók igen eltérő, általában gyen­ge általános iskolai előképzett­séggel rendelkeznek. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy o fizikai munka társadal­mi megbecsülése nem minde­nütt megfelelő. A fiatalok egy része csak akkor jelentkezik szakmunkástanulónak, ha kö­zépiskolai felvétele nem sike­rült. Egyes iskolákban megho­nosodott az a gyakorlat, hogy szakmunkástanulónak csak gyenge tanulmányi eredményűt javasolnak. Ezek a körülmények helytelen értékrendet alakítanak ki a szakmatanulásról. Az ipari tanulók eszmei-politikai neve­lése sincs megnyugtatóan meg­oldva. A tanulóintézetben eltöl­tött viszonylag kevés idő nem képes ellensúlyozni a más irány­ból érkező káros hatásokat és az üzemek, munkahelyek még nem mindenütt érzik a felelős­ségüket a tanulók eszmei fejlő­déséért. A MFyOGAZnASAoT szak­munkásképzés a felnőttek szá­mára tanfolyamokon, az ifjúság számára iskolai keretek között folyik. Az utóbbi öt évben kö­zel 2000 felnőtt és mintegy 1600 fiatal szerzett szakmunkásképe­sítést. Ezek a számok messze el­maradnak a szükséglettől, meg­jegyezve, hogy a végzettek egy része ennek ellenére nem ka­pott képzettségének megfelelő munkát Mind az ipari, mind a mezőgazdasági szakmunkáskép­zés helyes tendenciáinak kibon­takozását akadályozza a külön­böző szakmák helytelen társa­dalmi megítélése, a foglalkozá­sok különböző presztízse, ami nem veszi tekintetbe a munka- megosztás jelenlegi rendjéből adódó szükségleteket. KÖZÉPISKOLA: A tanulók száma állandóan gyarapszik. Az utóbbi 5 év alatt 45 százalékkal nőtt (6904-ről 10 191-re). Ugyan­akkor a tantermek számának a növekedése csak 27 százalékos. A nagy létszámnövekedés kö­vetkeztében városi középiskolá­ink túlzsúfoltak. Különösen a gimnáziumok, mert a középis­kola általánossá tételére irá­nyuló törekvés helytelen értel­mezésének következményeit a gimnáziumok viselték. Középis­koláink struktúrája ma már nem felel meg a szükségleteknek. A tanulók 75 százaléka gimnázi­umba jár. A reformtörvény által megje­lölt módon igyekeztünk a gim­náziumi oktatást a termeléshez közelíteni, ez azonban lényege­sen nem janiit hozzá a szakem­berszükséglet biztosításához, A gimnáziumot végzettek többsége tovább akar tanulni és ha ez nem sikerül, hivatalban kíván elhelyezkedni. Ez az állapot egy régen beidegzett. de ma is to­vább élő helytelen társadalmi szemlélet következménye. A lét­számnövekedéssel egyidejűleg megnőtt az igény a kollégiumi férőhelyek iránt is, amit — kol­légiumépítés nélkül — csak eme­letes ágyak rendszeresítésével tudtunk kielégíteni. Emellett fo­kozatosan növeltük a tanuló- szobai és menzás helyek szá­mát. majd bevezettük az exter- nátusi rendszert. A munkaoktatás tekintetében komoly eredményt értünk el. A középiskolai tanulók többsége 5+1-es rendszerű gyakorlati ok­tatásban részesül. Bár ez a for­ma, mint szakmai előképzés nem vált be. de nevelőhatása alapvetően pozitív és ezért, ahol a feltételei megvannak, a jövő­ben is alkalmazni kell, A mun­kára nevelés ezentúl sem szo­rulhat háttérbe nevelési rend­szerünkben. FELSŐOKTATÁS: A megyé­ben működő 6 felsőfokú intéz­mény mindegyike a reform eredményeként jött létre. (1 ta­nítóképző. 1 óvónőképző. 2 me­zőgazdasági, 1 gépipari és 1 víz­gazdálkodási felsőfokú techni­kum.) Valamennyiről elmond­ható, hogy pozitív szerepet ját­szik megyénk társadalmi életé­ben és a szakemberszükséglet kielégítésében. Problémáik leg­nagyobb része a megfelelő ta­pasztalatok hiányából adódik. A beiskolázási rendszer és pálya- választási propaganda hiányos­ságaiból adódóan a hallgatóság minőségi összetétele még nem mindenütt a legmegfelelőbb. Ügy véljük, hogy ezek a gon­dok átmenetiek. Felsőfokú is­koláink megfelelő céllal és struktúrával rendelkeznek. Re­mélhetőleg hamarosan konszoli­dálódnak, leküzdik a kialakulás nehézségeit és ahol szükséges, megteremtik a továbbfejlesztés feltételeit is. A felsőoktatásból adódó egyéb gondjaink a megye határain túlról erednek. Legfőbb problé­ma, hogy megyénk fiataljai kö­zül a szükségleteinkhez képest keveset vesznek fel egyete­mekre, főiskolákra, ezért az igények alatt marad az ellátott­ságunk orvosban, mérnökben, közgazdászban stb. 1 ELNOTTOK T ATAS: az ál­talános és középiskolai felnőtt- oktatás 1959-től 1963-ig gyors növekedést mutat, majd 1963-tól lassú csökkenés tapasztalható. Ennek oka, hogy azok, akiknek munkakörükből adódóan szüksé­gük volt az általános vagy kö­zépiskola elvégzésére, már több­nyire elvégezték vagy beiratkoz­tak. Másrészt a mai felnőtt ge­neráció jelentős része már a felszabadulás utáni iskolarend­szerben tanult és normális kö­rülmények között elvégezhette az általános iskolát Ugyanak­kor jeleznünk kell, hogy me­gyénk iskolázottság tekintetében a 15. helyen áll az országban, és 14 évnél idősebb lakossal kö­zül csak 21,4 százalékának van meg a VIII. osztálya és 3 szá­zalékának az érettségije. Ezért a felnőttoktatás még jelentős tartalékokkal rendelkezik. A felsorolt eredmények és gon­dok megjelölik a továbbhaladás útját is. A közoktatás tartalmi és szervezeti továbbfejlesztését továbbra is a reform alapelvei­nek jegyében kell elvégezni. Az iskolareform maradéktalan vég­rehajtása érdekében biztosítani kívánjuk a korszerűsített tan­anyag hatékony érvényesítését. A szocialista nevelőmunka to­vábbi javítása érdekében tovább kell fejleszteni a pedagógus pártszervezetek tevékenységét. Biztosítsák a reform egységes értelmezését a pedagógusok kö­rében. erősítsék a tantestületek politikai, világnézeti, pedagógiai egységét, segítsék az ifjúsági szervezetek tevékenységét, ve­gyék gondjaikba a munkás- és parasztgyerekekkel való foko­zottabb foglalkozás ügyét. A pedagógusok eszmei-poli'i- kai fejlődése érdekében az ideo­lógiai továbbképzés legsikere­sebb formáit kell előtérbe he­lyezni. E tekintetben legjobb formának továbbra is a mar­xizmus—leninizmus esti egyete­met tartjuk. A pártbizot'ságok és pártszervezetek rendszere­sebben segítsék és ellenőrizzék a pedagógusok ideológiai to­vábbképzését. Gondoskodjanak a megfelelő időszerű politikai tájékoztatásról, Fokozni kell a pedagógusok személyes felelős­ségét a rájuk bízott fiatal nem­zedék világnézeti neveléséért. A pedagógusok elsőrendű köz­érdekű tevékenysége az iskolai munka. Mégis úgy véljük, hogy az iskolának is javára válik, ha továbbra is igényt tartunk a ne­velők aktív közéleti szereplé­sére. Nem mondhatunk le arról az energiáról, amelyet a párt­munkában, a propagandában, a népművelésben, a különböző vá­lasztott testületekben képvisel­nek. Ez a szükséglet falun még hatványozottabban jelentkezik. Övünk azonban attól, hogy ez az eddig is aktív személyek túl­terhelését jelentse. Űj, értékes erők bevonására van szükség. Tudatosabbá és vonzóbbá kell tenni az ifjúsági szervezetek nevelő munkáját. Nagyobb fi­gyelmet érdemelnek a szakmun­kástanulók, akiket elsősorban munkahelyükön és szabad ide­jükben kell megközelíteni és megfelelő eszmei-politikai be­folyás alá venni. E tekintetben fokozott felelősség terheli a munkahelyi párt- és KlSZ-szer- vezeteket. Megyénkben normális hely­zetnek kell tekinteni, hogy a tanulóifjúság részt vesz munka­csúcsok idején az idénymunkák elvégzésében. Erre a jövőben is szükség lesz Ebben a kérdés­ben el kell oszlatni a közvéle­mény itt-ott jelentkező negatív ítéletét, és megmagyarázni, hogy ez a gyakorlat nem gazdasági hibából, hanem a munka jelle­géből fakad. A társadalmi mozgalmak és szervezetek — Hazafias Nép­front, Nőtanács. Pedagógus Szakszervezet, TIT — gondos­kodjanak róla. hogy az oktatási reform társadalmi üggyé váljék, a közvélemény megértse jelentő­ségét és támogatásával vigye sikerre a reformot. (Folytatás a 8. oldalon.1

Next

/
Thumbnails
Contents