Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
'üE&ivmUHMi* íi Zäötflfc**®# Végtelen hatalom A síkságon virág nő alkonyatot kutat a lélek szorongó ágak ütődnek a fények széttöredezett peremének. Megjöttem ide hol a táj párázó saras álmot suttog s nem látni az utcák végét csak a kerék-tarajos lucskot póznák kátrányos izzadtságát és érzem tömény szagát a gumicsizmáknak s ágbogát a riadt kerítéseknek hogy karcaik közé öleljék az akácfákat Emlékek gally-sörényébe „ fogódzom hogy el ne vágódjam a sárba’ s biztos legyen minden lépésem hisz itt még csak a képzeletben szélesedik a járda Ritka lámpák fészkelődnek el a sötétben kiáltanom kell hogy el ne halkuljon a köszönésem dübörögnöm hogy meg ne dermedjek mint éjszaka a novemberi sár vágyam tájékozódni tanul hogy el ne tévedjen mikor a magányom erdejéből kiszáll Tán zúzmarák fércelik hajam s lábom a ködbe botlik őszi szántás lesz arcomból mégis a szív motorja zsong itt e tájon hová megjöttem végre s kínál jó szóval borral a síkság virágaiból érlelt végtelen hatalommal HATVANI DÁNIEL VÁNDOROK Csalogatott a szivárvány Tenger kékje dombok halma Kézenfogva mendegélttink Fejünk fölött aranyaima A.xt ígértem hogy az estét Jászol elé kötöm majd be Ültetek egy hajnal-ágat S eg-yüu nézzük hogy kihajt-e Lábod alá hímes rétet Terítek és piros gallyai Ékesítem föl az ágyad ördögszekér messze nyargal tenyeremben összeszűkült minden teregető szándék úgy vezetlek folyó partján mintha én is arra járnék ^ßtmuSdüüi^t aUkfttg arra járnék nedii; tudom fészkelő csönd plhe-halma nélküled a lépés gyönge érett melled aranyaima elkísértél messzi útra piros gally éis üres jászol sárguló szél hajnal-ága borzas fürtjeimmel játszol és caititasz nem vagy fáradt boldogok kik mestizo mentek elhozzuk a hajnal-ágai fölszántjuk az őszi kertet megkéred a délutánt hogy simogasson míg csak élünk míg csak élünk kézenfogva kézenfogva hajnal-ággal tenger kékjén dombok halmán mendegclünk mendegélünk Becsey Tóth György K1S-DÜNA 1 (Bozső János rajza.) A tanyába érve furcsa dolgot eszlel. A konyha ajtaja zárva. Mégpedig belülről. Tyúkok, kacsák éhesen rohannak eléje. Ezek reggel óta nem kaptak enni. A kutya idegesen nyüszít. Hol az. asszony? Körüljárja a tanyát. Benéz az ablakon. Lepedő az ablak elé feszítve, nem látni át rajta, fiogy is csak? Reggel kovászolt \7. asszony, kenyérsütésre készült, amikor ő elment. Megzörgeti az ablakot, ajtót ijfent. Semmi nesz. Aztán megrugdossa. Erős az ajtó, nyárfából faragta ki még akkor, amikor a tanyát felépítette. Dong a esizmarúgástól, de nem enged. A nemjóját, itt valami nincs rendjén. Rosszat gyanít. Betörné az ^ ablakot, de keresztvas iran előtte. Mit tegyen? Böstör, a kutya eléje ül és nézi. Az is tőle vár tanácsot. De milyet? Határozottan érezhető, hogy az ajtó belülről van bezárva, mégpedig tolóretesszel. Az asszonynak tehát odabent kell lennie. Kucsmáját hátra tolja a homlokán és keresveset sóhajt. Aztán a padlásfeljáró létrájához megy és felmászik rajta. Sokáig topog odafent egy helyben. Nehezen határozza el magát. De mégis nekifog. Bontani kezdi a mennyezetet. Enged a sárpadló, kettőt ráüt a baltával, máris felreped. Aztán a lécet metéli el, hogy emberei rés táguljon a konyha felett. Mikor ez megvan, a két párhuzamos gerendába kapaszkodva leereszkedik a sötét konyhába. Kireteszeli az ajtót. Huzat lebben, ahogy a mennyezeten tátongó lyukon bezúdul a levegő. Gyorsan körülnéz, keresi az asszonyt. A teknőben már felduzzadt a tészta, letakarva a kékcsíkos abrosszal. A szakajtókosarak vetésre készen. A kemence szája nyitva, sötéten és hidegen tátong a tűztér. Lámpát gyújt. Bevilágít a kemencébe. Aztán a sarokba lép a kamraajtó mellé, ahol a zsákok vannak. Szembanáll vele az asszony, szinte haptákban Feje előre billenve. Arca lila- kék. Nyakában püspökláncként lóg a dioszemű rózsafűzér f í V°^ már’ nnikor a faluból kijött a rendőr, meg az elnököt is előkerítették. Néhány szomszéd odacsődült az udvar- ra. A rendőrnek magyarázta el Habranyi: Tudtam, hogy ez lesz a vé- ge. Hetek óta beszélte fűnek- tanak, hogy jobb lesz neki itt levezekelni evilági bűneit, mint a pokolban. Az esze ment- rá 1 udja, elvtárs, mostanában nem volt nyugtom. Tíz kilométer ide a ralu, de mindennap bement a..,t.emplomba gyalog. A házkö- ruli munka? Ott ette a fene a munkát. A jószágok nem ettek, nem ittak, csak este. Én bent üeve/h ! a gazdas;'gban, nem ügyelhetem mindenre. De ezt azért tudhattam volna .. Megbolydult szegény. Esze ment el annyira hitt..; Bemegy a rendőrrel. Nyitja a bicskáját, hogy a feszülő kötelet elmetélje. De nem szabad. _ H^ja, amíg a hatóság egerkezik, ne nyúljon semmi- u7:' berzen feléje a hivatalos ember. Arrébb tuszkolja a szipogó öreget. A rendőrnél zseblámpa van, azzal oda-odavilágít az asz- szonyra. A rózsafűzér csaknem terdeig ér, keresztje az egyik felzsákra feküdt rá. Az asszony fejkendője hátra fittyent, nyilván a kínlódástól. Sámlira állt. azt messze kirúgta maga alól. Fel is fordult a sámli, széttörte a macskaitató edényt. _ Tegnap este átjött hozzam, _ suttogta Ürge Mátyás felesége — Szentelt vizet kért, azt sütötte bele a kenyérbe. Az elűzi az ördögöt. Merthogy mostanában mindig az ördög zaklatta. Még éjjel is. Való, hogy így van. Emlékszik is Habranyi: sokszor kiszaladt éjnek idején az udvarra es vééigseperte a fal tövét. Oda hu- zódtak az ördögök a hulló harmat elől. irtotta, űzte őket... Az asszonyok a sötétedő udvaron bújtak össze Mőnkint bekandikáltak a sötét konyhába. Nyújtogatták a nyakukat Bejönni egy se mert Csak Papp Zsigáné. egyszer bebatorkodott a rendőr zseblámpájának fényénél odement a teknőhöz, félrehúzta az abroszt és megnyomta új javai a bőrösödo tésztát. Aztán — háttal az ajtónak — rémülten figyelve a holtat, kitakarodott. _ A niinapában a tanyát ak arta felgyújtani, — újságolta a tanyai szatócs. — Kocot tom- ködött a léc alá, csakhogy nedves volt a léc, esős idő járta ..; Mennyi baja volt szegény Habranyi bácsinak vele ... Meg is ágyazott magának, hogy megégjen a tűzben .:. _ És a rózsafűzér? Tudja. am ikor rőzsafűzért vitt be a tanácselnöknek, hogy naponta imádkozza el, akkor elmúlik az állatbetegség... A kóchajú Mitru Panna néni hírelte ezt el. Valóban azt bizonygatta a halott asszony akkoriban, hogy a tanácselnök ró- zsafűzérrel elimádkozza a baji a környékről. Állnak az emberek-asszomyok, áll a világ. A fajon bent a szobában szorongva néz foszfor színű feszületéről a Jézus; Szemközt a halott öregasszony- nyal. Paczali szomszéd odabátorodik Habranyihoz: — Osztán nem mondott semmit reggel? Habranyi sóhajt. Hogy ezt kellett megérnie! — Nem szólt semmit. Tegnapelőtt volt benn a templomban utoljára. Kisütötte tegnap azt a kis elemózsiát a gyereknek. Bs is csomagolta szépen. Levelet írt, beletette a[ csomagba. Én nem olvastam et, mit írt. Sokáig írta. — Jó asszony volt, — vélekedik az egyik szomszédasszony. — A légynek se ártott.. — Sokszor zavartan beszélt... _ Gyakran emlegette a purga tóriumot, hogy attól mennyire f él.;. — Kótyagos nazarénus volt! — a boltos vélte ezt. Már hainuszürke az ég, mintha hó ereszkedne az égből. Kenyértészta illata lebeg a teknő fölött. Hideg van itt bent, a konyha ajtaja nyitva es a Kibontott padlás felől húz a levegő. Lassan a tészta is leap- pad. Ebből ugyan nem lesz mai- kenyér. A hideg árt a kelt tésztának, beszélik az asszonyok az ajtó előtt. Talán átvinne valamelyikük és megsütné? De n ár késő az. Késő. Késő valóban. A városi rendőri bizottság csak öreg estére érkezik ide. Az autó nem is bír bejönni a tanyáig, úgy eveikéinek be gyalog, a rendőr világít nekik zseblámpájával. Mindent szemügyre veszneK. felírnak, leméinek, fény képeznek. Aztán az asszony nyakán feszülő zsineget elvágják. Rend- őr karolja át az éld ülő testet. Dűl vele a rózsafűzér is. Csörög, csilingel rajta a kopottra csókolt rézfeszület Habranyi a sarokból nézi. A torka összeszorul. Leveszi fejéről a báránybőlr süveget, Balogh József [ Az autóbusztól félórányi az út Habranyiék tanyájáig. Száraz időben még csak hagy- ján, de így tavaszi vizek idején nagyon nehéz megtenni. Az ember nyakig sáros a süppedő latyakban. Habranyi a tanya felé igyekszik. Csizmája már alig látszik a sártól. Meg-megáll, hogy lélegzetet vegyen. Ki tudja, hány ezerszer átkozta el azt a napot, amikor fészket vert ezen a tájon. Lehet vagy harminc éve, amikor a gyáros báró felparcellá- zatta az ígéret-földnek csúfolt lapályt. Egy-két holdas darabokra ragasztották oda viskóikat a koldúsok. örült az ember, ha fedelet hordhatott össze magának abban az időben. Nem kellett egyszerre megtéríteni a vételárat. Nem is volt miből szentigaz. De aztán ... A víz evett meg mindent. Hiszen azért adta el a báró, mert maga sem vehette hasznát. A kubikosok pedig kaptak az alkalmon. Majd a báró gondoskodik a belvizek elvezetéséről, azt ígérték nekik. Egyszóval nyűglődés, harc, nyomorúság volt itt az élet mindig. Ahogy a földeket betago- : sitották, azóta is hol a vízzel harcolnak, hol az aszállyal. Már arra is gondoltak a vezetők, hogy téglagyárat építenek ezen I az agyagon. Mert annak jó. Teteje szikes, alja sárga agyag. Téglának megfelel, semmi egyébnek. Ezen a ragadós, nyúlós úton caplat Habranyi. A városban járt, csomagot küldött a fiúnak. Egyetemen tanul a gyerek, elkel nála egy kis elemózsia. Meg egy utolsó nekiiohász- kodás. Az útról letér az ösvényre. A szerte elterülő víz alatt serken, zöldéi a fű. Nemsokára. ha még kicsit melegedik a víz, megjelennek a tűzhasú békák. Az pedig valódi tavasz lesz már. A fnadarak így is örömest pittyegetnek, sőt — mondják — Zsuzsánnakor a pacsirta már felszállt a magasba. — Sok időt veszítettem a városban, — dohog magában. De hát az ember ide is, oda is benéz, meg a piacon fölméri az árakat. Van egy kis eladó krumpli, mostanáig tartogatta, j hátha jobb ára lesz. Jövő héten behozza a piacra. Az asszony majd elkilózza. öt forintot is megadnak már érte. Van egy mázsára való, rózsa. Elkel biztosan.
