Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
1 t. oldal 1966. február 13. vasárnap Hajók a telelőben „Agyoncsaptam az ángyodat” A Stiff OVÍetlH — melyet nyaranta bronzbarna testű, tarka bikinikbe és fecskékbe „vetkőzött” fürdőzők hada lep el, — ilyenkor más a kép... A karcsú gőzösök, uszályok, sőt még egy szárnyaszegett tengerjáró hajónk számára is ez a folyószakasz szolgál téli pihenőül. Fotósunkkal sokáig, s marinál’ reményvesztetten bolyongunk pallókon, fedélközökön át, zárt kajütajtókon próbálkozunk, míg végül az egyik matróz útbaigazításé nyomán rábukkanunk a vezérhajóra, az 1600 lóerős „Sopron” vontatógőzösre. Ennek a kapitánya, Makkai Gyula egyben a bajai telelőnek is a parancsnoka, A 46 éves hajóstiszt huszonnégy éve járja a vizet, egyszóval életének több mint a felét töltötte hajón. Elismerő büszkeséggel beszél a Sopronról, s a rájuk bízott különleges feladatokról. — Speciális zuhatagi hajó ez a Duna legnehezebben járható szakaszán végez vontatást. Hogy a zuhatagi részen mennyire körülményes a lavírozás, erre csak egy példát: amíg a Közép- és Alduna csendesebb szakaszain egyszerre tíz uszályt tudunk vontatni, a zuhatagok közt csak hármat. A Vaskapu-csatorna környékén pedig még parti mozdony segítségét is igénybe kell vennünk ehhez a munkához. — Milyen a jó telelő? — A jégtől kellőképp védett helyen, szinte állóvizű öbölben kell lennie. Nyílt vízen ugyanis a hajó befagyhat, a jég elsodorhatja, felboríthatja, sőt össze is roppanthatja ... Már a kikötő helyének a megválasztása is meglehetős nautikái biztonságot, a hely, illetve a vízmélység ismeretét követeli meg. Jelenleg 84 hajó vesztegel a SuMajdnem a felesége halálát okozta re; betartani a tűz- és baleset- védelmi rendszabályokat, s megakadályozni, hogy illetéktelenek a hajóra tévedjenek. A legpexsgőbb élet magától értetődően a Sopronon, a vezérhajón zajlik. Reggel 7-1 kor letszámellenő|rzés, majd a beosztott kapitány ismerteti az őrség összeállítását, kijelöli a napi feladatokat. A telelőben levő hajó sincs teljes mozdulatlanságra kárhoztatva. Időnként dohogni kezdenek a motorok, vezényszavak sorjáznak, s a manőverezéstől mór-mar elszökött hajótest a parthoz fáról, ahol a városi tanács jóvoltából locsolöéiutó jelenik meg, s a tömlőn keresztül percek ajlatt friss ivóvízzel telnek meg a hajón levő tartályok. És állandó készenlétben, éberen kell figyelni a víz „játékát”. Ha túl magas a vízállás, vagy hirtelen apadni kezd: egyaránt munkával jár. Ilyenkor a hajó megváltozott helyzetéhez képest kell beszabályozni a köteleket, a támaszfenyőket, a járópallókat. A frissen főtt étel is a parancsnoki hajón készül naponta a tele|ő egész legénysége számára. A nyersanyagot még Pesten beszerezték, s ahogy mondják, előreláthatólag' a kitavaszodásig nem lesz szükség újabb vételezésre. — Erről j|it eszünkbe: tulajdonképpen rheddig tart a telelés? Gyermek a váróteremben azt mondta, kizártak az otthonból, mert gyenge a tanulmányi eredményem és rosszul viselkedem. Igaz, néhány tantárgyból megbuktam — tette hozzá gyorsan —. de nem megyek haza, mert a nevelőapám... Nagy- baracskán laknak .., Szóval a nevelőapám néhány hete az otthon- vezető előtt azt mondta, ne merjek hazamenni, ha megbukok, inkább feküdjek a vonat alá ... Mielőtt eljöttem otthonról, nagyon rosszul bánt velem, nem is megyek haza! Inkább bárhová. A rendőr maga elé húzta a telefonkönyvet. néhány percig kutatott benne, tárcsázott, s megvárta, amíg a MŰM 607-es számú Iparitanuló Iskola L6- wy Sándor iparitanulóotthon ügyeletes nevelője jelentkezett. A rendőr halkan, de nagyon határozottan beszélt, a fiú azonban csak mondatfoszlányokat hallott: „Pénz nélkül ... Miért nem hívták ide a szüleit... Éjnek idején mit csinált volna... Vigyék vissza, holnap intézkedünk ...” Nem sok idő telt el. kopogtattak. A rendőr kezet fogott a nevelővel, s odaintette a fiút. — Itt van, vigyék vissza, fektessék le! Az ajtó becsukódott. A rendőr fejcsóválva emelte fel ismét a telefont és hosszasan jelentett..* —s —r A fiú ott ült a kecskeméti Nagyállomás várótermében a pádon. A szolgálatos rendőr régen figyelte a gyerek szegényes mo- tyóját, mindenre elszánt arcát, s azt a lemondást, ahogy a vonatok indulását nézte. A rendőr a fiúhoz lépett: — Hová utazol? — kérdezte, és annak riadt tekintetéből már ki is olvasta a választ. — Mire vársz itt az állomáson, miért nem mész haza ? — Kidobtak — válaszolt lakonikus rövidséggel a gyerek. Honnan?... Otthonról? — Nem. Az ipari- tanuló-otthonból... De nem akarok hazamenni — szipogta a fiú. A rendőr karonfogta. s az őrsre kísérte. Leültette, majd az asztalon keresztülhajolva így szólt hozzá: — Na fiam. mondd el mi is történt veled? Ne sírj. nem bánt senki, de nem csellenghetsz a váróteremben. A gyerek figyelte a szavakat, nézte a,rendőr nyílt, mosolygós arcát. s talán ettől kapott bátorságot, mert beszélni kezdett. — K. L.-nek hívnak, elsőéves kőművestanuló vagyok. Ma délután Pál Gyula otthonvezető — Általában december végétől március elejéig. De ezt a szabályt az igen enyhe, vagy túl zord tél sokszor felborítja.1 — S a matrózok hogyan élnek ilyenkor? Válasz helyett végigkalauzol a hajón. A legénységi étkezdében rádió szjól. Néhányan a kabinokban ei>éd utáni sziesztát tartanak. — Magnó, lemezjátszó és terjedelmes könyvtár is van a hajón. Ma les? az új tv-készüié- künk felavatása. Embereink > többsége ilyjenkor él a hosszú szolgálat során tetemesre növekedett szabadságával is. Azok az .itt levő Hajósok pedig, akik éppen nincsenek szolgálatban, belátogathatnak a városba, egy- egy filmre, yagy a cukrászdába egy jó duplára ■,. ... A hirtelen főit szürkület tejsűrűségű ködburkot ránt a vízre. Messziről hosszan jajongva búg fel egy hajókürt a telelő „foglyai” próbára tevő zuhetagokról, napsütötte hullámokról, — a tavaszról álmodnak ... Jóba Tibor ?ovica két partja között. Vala- íogyan az idén úgy jött ki lépésre, hogy közülük szokatlanul cevés visel idegen lobogót; mindössze három jugoszláv és ?gy román hajó van a kikötőién. öreg hiba volna azt gondolni, hogy a telelőben rostokoló gőzösök, vontatók uszályok teljesen néptelenek, kihaltak. Nagy részük, igaz, le van szerelve, de így matróz és kéf, gépész eze- <en is állandó .ügyeletet tart. Hiszen a központi fűtésnek működnie kell, ügyelni kell az ezreket érő gépekre, bevendezésA hajósoknak a vízállástól függően igazítaniuk kell a rögzít« kötélzeten. Képünkön Bodnár József fedélzetmester irányításával Varga Gyula, Vida István és Tóth István matrózok végzik ezt a tennivalót. (Fényképezte Pásztor Zoltán.) S ezzel kezdődött el az a folyamat, amely a múlt év március 18-án majdnem a feleség halálát okozta, s kevés híján leégett a családi ház. s csak a véletlenen múlott, hogy a környező nádfedeles házak sem lettek a tűz martalékai. Nem a két fiatal, nem is az asszony volt az oka annak, amit Gál József tett. Kizárólag az anyagi féltékenykedés indította az 57 éves embert arra, hogy bűncselekményt kövessen el. Igaz, hogy a vőben is volt hiba. Durvás- kodott. fölényeskedett apósával, s egyszer meg is verte. Az eset előtti napok egyikén is megsértette az idős ember szemét, és amikor március 18-án felesége kérte, hogy menjen dolgozni, Gál azt válaszolta, hogy míg a szeme meg nem gyógyul, odahaza marad. Az asszony kiment a szőlőbe kapálni, ő pedig egyedül volt a házban. Ügy gondolta, hogy — mivel vejére, lányára gyanakodott — megnézi nem hiányzik-e valami. „Ellenőrzés” közben tapasztalta, hogy a zsírból hiányzik. Bosszúra szomjazott, mert bár bizonyíték nem volt rá, egyértelműen a fiatalokat gyanúsította. Bement hát veje és lánya szobájába, ahol az ágy még vetetlen volt. Elővette a szalonnát, kolbászt, ruhaneműket. s az ágyra rakta az egészet. leöntötte petróleummal, és miután az ablakotvbefüggönyöz- te, meggyújtotta. Majd teljes lelki nyugalommal bezárta az ajtót, kerékpárra ült és kapával a vállán elindult ki a szőlőbe a feleségéhez, hogy agyonüti az asszonyt, akit cinkosnak vélt. Kiérve a munkájára hajló asz- szonynak foghegyről odavetette: „Jó napot”, — és a következő pillanatban már ütött is a kapával. Gálné az első ütésre a földre rogyott, de a megvadult ember még hármat ütött a szerencsétlen asszony fejére. Aztán eldobta a kapát, biciklire ült és Bátmonostorra kariká- zott a nővéréhez. Nem is köszönt, csak annyit mondott: „Agyoncsaptam az ángyodat”. Aztán szénáikul kifordult a házból és elment. Tűz a lakásban A leütött asszony hosszabb idő után magához tért, s az otthagyott kapára támaszkodva elindult át a szőlőkön. Hamarosan ismerősökkel találkozott, Eddigi életét csupán a véletlenek irányították. Soha nem töprengett azon, hogyan lesz holnap, s főleg nem emésztette magát a még távolabbi jövendővel. Rosszul felfogott egyszerűséggel élt, dolgozott, s ami kívül esett a munkán, nem érdekelte. Az iskolát is addig látogatta csupán, míg megtanult valamennyire olvasni, de az írás. az már nehezen megy. Igaz, nem érezte szükségét, mert Gál József, Nagybaracska. Zrínyi utca 10. szám alatti Lakos sokáig alkalmi munkás volt, majd tsz-ben dolgozott, legutóbb pedig az állami gazdaságban kereste a kenyerét. Feleségével is a véletlen sodorta össze, de hogy mikor, arra már nem emlékszik, mint ahogyan arra sem, melyik évben születtek gyerekei. Csak az anyagiasság, a szerzési vágy, az „enyémhez” való féktelen ragaszkodás fejlődött ki benne nagymértékben. Feleségével is emiatt voltak összetűzései az évek folyamán. ami nemegyszer egészen a verekedésig fajult. Mikor a lánya férjhez ment, a fiatalok hozzájuk költöztek. akik orvosért, mentőért siettek, de még így is alig tudták az orvosok megmenteni a haláltól. Az eset híre pillanatok alatt elterjedt a faluban, értesítették a rendőrséget. A körzeti megbízott először a szőlőbe szaladt motorkerékpárral, majd a Zrínyi utca 10. szám alatti lakáshoz, de ott sem talált senkit. Az egyik szomszéd segítségével feltörték az ajtók s ekkor tapasztalták a tüzet a lakásban. Akkora füst volt bent. hogy alig lehetett látni, s az ajtónyitással betóduló levegő a már lassan elfulladó tüzet újra láng- ralobbantotta. Szerencsére azonban sikerült eloltani és a szobán kívül nem terjedt. A veszélyességet fokozta, hogy Gál József ék nádfedeles háza mellett ugyancsak nádtetős ház van és a két eresz között mindössze nyolcvan centi a távolság. Könnyen megtörténhetett volna, hogy az indulatoskodó Gál József gyújtogatása hatalmas tüzet okoz és az utcában több ház leég. Ezzel azonban ő nem törődött. Feljelentette magát Bátmonostorról Bajára kerékpározott és mintegy csillapítóképpen inni kezdett a városban. Kószáit egy darabig, aztán bement a rendőrségié, feljelentette magát. Vajon mi indította erre? Rádöbbent bűnének súlyára, arra az óriási szakadékra, ami az „eltűnt” néhány kiló zsír és cselekménye között tátong? Felismerte azt a képtelenséget hogy saját felesége, közel harminc év óta társa életére tört egy csupán feltételezett. ostoba sérelem miat?^Nem valószínű, hogy Gál József gondolkozott volna ezeken, hiszen a „fejmunka” sosem volt erős oldala. Inkább a lelkiismerete volt az. árrá Nagybaracskáról Bajáig, a rendőrségig űzte, hogy elmondja szörnyű tettét, leleplezze saját ostobaságát, kérlelhetetlen anyagiasságát, ami még a saját feleségével, gyerekeivel is szembe állította. Cselekményét a tárgyaláson is ismételten megbánta, kihallgatása alatt többször is elsírta magát. Ez azonban nem mentesítette a bűn súlya, a felelősség alól. A megyei bíróság emberölés bűntettének kísérlete és közveszélyokozás miatt halmazati büntetésiül tízévi szabadságvesztésre ítélte és ugyanennyi időre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.' Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, de a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Az ítélet tehát még nem jogerős. G. S.
