Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

A rendezők meg-megújuló dilemmája hogyan teremtsék meg a S'nakespeare-vígjáték természetesen áradó, cselekmény zuhatagosnak megszakítások nélküli folyamatosságát, miféle színpadi mesterkedésekkel feledtessék a nézővel, hogy egy-egy színművében — mint ebben is — tizenötször—hússzor változik a szín, egymást kergető, rövid jelenetek sorát kell lepergetni, olyan jelenetekét, amelyek mondatai — szinte vessző és gondalatjel nélkül — egyetlen áradó dialógus-áramlatba folynak össze.

Pétervári István rendezés ékes példáját mutatja anmak, hogy tulajdonképpen semmilyen bonyolult mechanizmusra nincsen szükség, csak le kell híintani a Shakespeare felújítások; rendezői hagyományairól azt, ami' korszerűtlen, ami az évszázadok során utólag ragadt rá. A Sha- kespeare-korabeli színpad egyszerű és természetes atmoszférájában. egyszerre csak egésszé áll össze a bonyolult stzínvál- tozásokkal széttördelt mű, fc néző világosan ért mindent, kényszerű megszakítások, nélkül tud belefeledkezni a két makacs szerelmes Beatrice és Benedek, derűs és csípős szócsatáinak világába/ Pétervári egyszerű és világos rendezői koncepciója és egy tehetséges díszlettervező Borcsa István szellemesen megkonstruált, szinte észrevétlen természetességgel változó helyszínei, kitűnően alakítható színpadképe Márton Aladár szín- pongás, gazdag fantáziájú jelmezei kellemes élménnyé, magas színvonalú produkcióvá avatják a kecskeméti színházban most felújított vígjátékot, a hagyományos Shakespeare-cik- lusunk e gyöngyszemét, amelyben kongeniális partnerévé vált egymásnak szerző és színész, rendező, díszlettervező és a jelmezek tervezőié.

Tulajdonképpen két jelentékenyebb cselekményszál bonyolításából alkotta Shakespeare ezt a pompás vígjátékot. Az erősebbik, a költői leleményben gazdagabb és a lélektanilag is indokoltabb Benedek és Beatrice párharca. A másik, a Hero és Claudio személye körül bonyolódó cselekmény már jóval vázlatosabb, és egyes mozzanatai még a népmesék szokásos logikájával sincsenek megerősítve. Az igazi vígjáték a vitéz férfiúi erényekben gazdag és okos Benedek és Beatrice szerelmének kibontakozása során játszódik le. Ezen derül

Buicsa István színpadképe ragyogó játéklehetőségeket nyújtott. Képünkön a második rész egyik jelenete.

leginífcább a néző, ennek a fordulatai kötik le elsősorban a ligyfelmet. Pedig a másik ifjú sze/jelmespár történetében is vajnak, érdekességek, Shakespeare más műveire utaló olyan ötletek, amelyekben egy-egy Írói g'Andolat, a költő számára tetszetős fordulat szinte történeti fejlődésében, átalakulásában Szemlélhető. Hiszen holtnak hitt szerelmes kriptája előtt találkozunk Rómeóval is, meg Clau- dióval is. Személycserék is jó néhányszor találhatók Shakespeare műveiben, mintahogy az igazi ós az „ál Heró” cseréje zárja le a másik szerelmespár történetét az utolsó felvonásban. Nem idegen számunkra Galagonya pompásan megformált alakja, nem egy-egy gesztusával találkoztunk ,a Szent- ivánéji álomban is.

A színészi megformálás értéke, a szerepkidolgozás műgondja és eredetisége tekintetében, ha ki is tudunk emelni néhány kimagasló alakítást, előre kívánkozik annak a megállapítása, milyen szépen és zökkenőmentesen hangolódott egymán a Shakespeare-! dialógusok minden értékének kihangsúlyozása —, hogy az együttes minAkik körül a „sok hűhó” zajlott: Hero és Claudio (Moór Marianne C» Schweiz AndnsJ

REAM BORULSZ

Mikor már mindent visszaadtam az Életnek, mit adhatott veled:

— reám borulsz, Fekete Égbolt, rám záporozva csillagfényedet.

Kitágultál, hogy minden égkörömmel

belül kerengjek határaidon,

körém nyíltál, hogy egyedül te fogd fel

— szédítő Űr! — mindenik atomom.

Folyóim a Föld testét áterezve mind medreidbe: beléd ömlenek, s nem maradhat egy illő pára, melyet örvénylő öled elereszt.

Ajkadról szárnyal minden női hang fel a daltól forró hívó ég alatt, s nincs női kéz, amelynek érintése érintésed határán túl marad.

Csókjaidnak forróságában elhal, s szádra hanyatlik minden női csók, véredbe szívsz fel minden női szomjat, hogy olthatatlan szomjúságom oltsd.

Reám borulsz: Fekete Égbolt, szédítő Űr — karjaidba vonod, mikor már mindent visszaadtam véled az Életnek, — lángoló csillagod.

Csordás Nagy Dezső

A kőszívű ember igaza

Sok hűhó semmiért

Shakespeare-bemutatiíKecskeméten

Benedek és Beatrice — a házasság küszöbén (Baracsi Ferenc és Dévay Kamilla.)

den tagja életszerű, jól hangsúlyozott szövegmondásra törekedett.

Dévay Kamilla Beatrice nehéz szerepét a tőle megszokott könnyedséggel, frisseséggel, gazdagon árnyalva, fölényes biztonsággal játszotta. Alakítása az előadás legnagyobb, leghibátlanabb teljesítménye, igazi európai színvonalat képvisel Baracsi Ferenc Benedek szerepében régebbi, nagy kecskeméti sikereit ismételte meg. Kiegyensúlyozott, részleteiben is kitűnően megoldott alakítást nyújtott Mezei Lajos, mint Don Pedro, Jánoky Sándor, mint Leona- tó és Kölgyesi György Antonió szerepében. Egyéni arculatú, jól megrajzolt figurát teremtett Galagonya szeretjében Fekete Tibor, aki társaival együtt sok derűs pillanatot szerzett a nézőknek.

Kissé halványabb volt Hero alakítója: Moór Marianne játéka és Schweiz András is sok lehetőséget benne hagyott Claudio szerepében.

Szép teljesítményt nyújtott Bor bíró Andrea és Faragó Sári, mintahogy Major Pál, Piroth Gyula, Budai László és Forró Pál is jól illeszkedett ez együttes stílusához.

Csáky Lajos

be az együttes játéka, mennyire ügyeltek színészek és rendező az egységes stílusra, az elegáns, könnyed megformálásra. Nem hallgathatjuk el — ha nem is sikerült mindenkinek egyfor, . i

ifjaival, akik degeszre keresik magukat borravalóval. Nézze el túlcsapongó szenvedélyeit, mert hu egy jó nyári restibe. vagy egy kedvelt pesti nagyvendéglőbe kerül, mindezt folytatni tudja az emberi kor végső határáig.

A nő csendesen írta a rábí- zottakat.

— Második fiam, Richard, hamarosan leszereli Ne zupál- jon be. Nyisson ön neki egy maszek autószervizf; ott dicsősége mindannyiunkra fog világítani, mert ismerem, ő bővi- ben lesz mindenkor a Volkswagen, Simca és Fiat UOO-alkat- részmk. Ebből bövfn telik mindenre. írja ön le elet is.

A nő így tett.

— Harmadik fiam. a legifjabb Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy legjobban szerettem őt a három közül. Legyen ő sima, okos és eszes jó fej, hogy őt idézzem, akkor mindig magasabbra fog emelkedni. Tartson ismeretséget nagy nevekkel és hatalmas befolyásokkal; legyen nőj fodrász.

A bankettről még behal- látszott a kis szobácskába az éljenzés, de az orvos már közölte, hogy az ünnepeltnek, a nagy Baradlay Kázmérnak mindössze egy órája van hátra. Szív-verőér-kövesülésben szenvedett régen, de hát mégis evett- ioott-dohányzott mértéktelenül, s ez most megbosszulta magát. Felesége sírva állt a dívány előtt, amelyre a kőszívű Ba- radlayt fektették.

— Semmi gyöngeség. Marie — szólt a férfi, egyre hidegebb hangon. — A természet folyamata ez. Én hatvan perc múlva tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Legyen olyan jó, üljön ide az ágyam mellé, a kis asztalhoz, írja fel, amit mondani fogok.

A nő teljesítette a parancsot, a férj folytató:

— írja Marie, mi dolguk lesz fiaimnak halálom után. Járják ők ki az élet iskoláját. Legidősebb fiam. Ödön, legyen pincér. Adjon mindig elég pénzt neki, amíg ipari tanuló lesz, hogy versenyezhessen a pálya nemes