Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
Á zseniális mesterlegény Benköváriné Mészáros Marianne: Építkezés. Gémeskút All a házsor végén, rozzant és görnyeteg. Unja magát gazos, moccanatlan vize. Sürög arra ember, futkosnak gyermekek, de hozzá se nyúlnak, nem veszik észre se. Ideje lejárt már, szánón feléje lép, öles lépteivel új korunk rátapos. Korhadt peremére ha olykor egy veréb üt le tollászkodni. Nyugtalan. Alma rossz. Poshad, moha lepi, sikamlós békanyál, bedúl, betemetik vas és beton napok — szerelők rajzanak, víztorony szalutál, tejszagú konyhákban csőrös rézcsap kotyog. Polgár István A múlt század harmincas éveiben a bajai lakatoscéhben álmodozónak és különcnek tar- j tották Kliegl József mesterle- i gényt. Az ezermester az utazó- - ládákon levő vaspántokhoz hatalmas zárakat tervezett, gőzmozdonyokat konstruált. Egyszer azzal a bejelentéssel jelent meg a céhben, hogy olyan í zongorát sikerült feltalálnia, amely felhúzása után mechanikus szerkezet segítségével el- ! játssza az akkoriban népszerű j dallamokat. Kliegl Józsefet a helybeli . iparosok kigúnyolták és kine- | vették. A legsúlyosabb helyzet ! akkor állott elő, amikor arról : számolt be a mestereknek, | hogy sikerült egy új eljárást feltalálnia, amellyel a jövőben a könyveket nem kéziszedéssel állíthatják elő, hanem olyan újszerű gép segítségével, amely sebes szedésre és a szedés után a betűk automatikus szétosztására is alkalmas. A bajai ezermestert kifütyülték a céh tagjai. Akkor a feltaláló lakatoslegény összecsomagolta szegényes holmiját, ösz- ; szehajtogatta papírra vetett i tervrajzait, s gyalogszerrel el- [ indult Pest-Budára, hogy ott kí- j sérletezhessen tovább, s beíe- j jezhesse az első betűszedőgép összeállítását. Hősi korszak volt hazánkban, amikor a Bajáról érkezett feltaláló körülnézett a németes kultúrájú Pest-Budán. A szabad szó és a betű romantikája világított fáklya gyanánt, vajúdott az önállóságra lépő Magyarország megszületése az osztrák elnyomatás béklyóiból. A mesterlegény az akkoriban még lakatlan pesti külváros egyik tömegszállásán kapott ágyat, s az udvar végében rendezte be kezdetleges műhelyét. Hihetetlen nyomorban élt éveken át, míg 1837 elején elkészült az' első, modern értelemLevél faSumba Hát éltek! — De szerettek-e élni — füttyös kedvvel forgatva az ugart? Via ütemben suhog-e kaszátok, rút búkölönc nem húzza le a kart? S miről zúgnak az árnyas diófák? Atsüt-e a holdsugár a lombon nyári estén mikor vágyak nyílnak, csók virágzik, s dérre ki se gondol? A kisjMdon csillagleső csendben pereg még a bűvös meseorsó? S az életér cseveg, nem apadt el? Cy crekiajtól a kisköz zsibongó? Hallom: új rend arra is a világ. Dúsabb kalász, tömöttebb fürt érik? S egybehangzik száz szív dobbanása, egy hit gyűjt fényt széltől faluvégig? Ügy szeretnék innen odalátni! Hallgatni a cséplődob zenéjét, segíteni öregjét a dűlőn, hogy a fiatalját utolérjék. Ha álmodom, képet fest az álom. Falunk az, de még a fülledt régi. Kik érték meg friss szelek sodrását? — Hisz, ki kisded volt. ma múltját méri. írjátok meg, hogy szerettek élni. s bízva vigad, ki az új bort issza! Olvashassam lelkem öröméül: Boldogító nap síit fiainkra. Birinyi József ben vett nyomdai .szedőgép megszerkesztésével. A magyar szellemi élet egyik vezetője, Vörösmarty Mihály értesült a zseniális ba.igi lakatoslegény találmányáról. A költő felkereste Kliegl Józsefet és átvizsgálta az elkészült betűszedőgép modelljét. A nyomdai fejlődésben új korszakot nyitó találmánynak annyira megörült, s oly kiválónak tartotta, hogy arra a Magyar Tudományos Akadémia korabeli elődjének, a Magyar Tudós Társaságnak figyelmét is felhívta. Néhány héttel később a Magyar Tudós Társaság szakértőkből és irodalmárokból álló bizottságot küldött ki a találmány megtekintésére, s a látottakról részletes tájékoztatást kért. Vörösmarty Mihály így nyilatkozott az első betűszedőgépről a Magyar Tudós Társaság 1838— 1840-es kiadványa szerint: „Megtekintettük Kliegl József hazánkfia két rendkívüli gépét, amelyek „sebes szedésre és osztásra" szolgálnak. Kliegl találmánya két rendbeli gépből áll, melyek elseje a nyomtatás után szétszedendő betűoszlopokat bontja fel elemeire és minden betűt és jegyet külön szekrénybe rak le. A gép másika ismét azok sebes szedésére és előállítására szolgál. A két mű szoros összefüggésben áll egymással, és egymást egészíti ki. A betűosztó gyorsgép harminc különféle betű és írásjel elosztására készült... A tekintetes Tudós Társaság láthatja, mily hatást gyakorolhat ez egykor a népoktatás és eszmék hasznos terjesztésére, a legszegényebb szüle is képes leszen gyermekeinek szükséges könyveket megvásárlóm, s legközépszerűbb vagyonú is tarthat magának egy hírlapot ismereteinek folyvásti nevelésére. És ha Gutenberg időszakot képezett a polgárosodásban, Kliegl hazánkfia találmánya, a tökély azon pontján, melyre képes, a nyomtatás mesterségében oly időszakot alkotni, milyen négy század alatt fel nem tűnt. Ezért küldöttséa azon óhajtás kifejezésével rekeszti be tudósítását, bár jeles hazánkfia, ha gépe a modell után teljesen felépítve lesz, és a róla támadt reményeknek meg fog felelni, országos jutalmát vegye fáradozásainak. Ha Daguerre szép találmányért hatezer frankot nyert évi díjul, Kliegl e sokai hasznosabbért megérdemli. hogy róla a haza a nemzet méltóságához és a találmány közhasznúságához képest gondoskodjék ...” A jelentés vétele után a Magyar Tudós Társaság hosszú ideig nem nyilatkozott, döntést, Ezzel azt hiszem, mindent megmondtam. Az ő feladata lesz, hogy szükség esetén anyagi támogatást ebből adjon testvéreinek. A kőszívű ember lehunyta szemét és tanácsot kért a sötétségtől. Megtalálta azt. Töredezett hangon rebegé: ,— Az óra végire jár'... Az orvosnak igaza volt. Már nem fáj semmi. Sötét lesz minden. Csak fiaim képe világít még. A nö látta, hogy a végső perc betelt, férje halva van. Odarogyott térdére az íróasztal mellé, s két összekulcsolt kezét a teleírt papírra fektetve rebegé: — Esküszöm, hogy az ellenkezője fog történni annak, amit ő végrendeletével parancsolt. Nem engedem, hogy fiaim konjunktúraemberekké legyenek. Esküszöm, fi'gy emberen túli, egy " elképzelhetetlen borza- dályú kiáltás hangzott fel a csendben. A felriadt nő rettenve tekintett az ágyon fekvő halottra. Aztán összeszedte minden pénzét, még OTP-kölcsönt is igénybe vett, hogy el tudja kellően temettetni kőszívű férjét; az viszont valóban eszébe sem jutott, hogy végakaratát teljesítse. Baradlay Ödön túlcsapongó seznvedélyű ifjú volt valóban. Ám Marie, az édesanyja nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe oly könnyen, mint apja és közgazdasági esti technikumba járatta. Egy darabig ott is csapongóit, amennyire ezt a túlzsúfolt technikumi tanrend megengedte. Utóbb lehiggadt és 4-es átlaggal megszerezte a technikumi érettségit. Aztán beiratkozott a Közgazdasági Egyetemre, azt is elvégezte. Végül elhelyezkedett az egyik lrn- pexnél könyvelőnek. — De nem lett mégse pincér, aki visszeressé futja a lábát, hogy jó keresetű személyek kétforintjait kiérdemelje! — szólt Marie. — Tisztviselő lett belőle, íróasztala win. emberi életet élhet! A barkácsoló természetű Richard pedagógus lett, méghozzá a tekintélyes matematika-fizika szakon. Sikerült is a városban elhelyezkednie. Édesanyja boldogan mondta: — Tanár lett a fiam! Nem mászik naphosszat mocskosán kétes elemek leprakocsijai alatt, nem lopkodja ki a jó alkatrészeket a szervizes autókból! Másokat okít! Oh, be gyönyörű. A sima, okos és eszes Jenőt Marie könyvtárosnak íratta be; az ifjút az egyetemi évek Be/e- jeztével vidékre helyezték. Az anya boldog volt, hogy a fiú a kultúra és a tudomány nagyszerű alkotásai között tevékenykedhet. Büszke is volt. hogy a kőszívű Kázmér gonosz terveit sikerült végképp keresztülhúznia. Könyvelő es pedagógus fia sokszor felkereste az özvegyet, s hol virágot, hol apró ajándékot is vittek neki. Később azonban értékesebb dolgok is kerültek Baradlayné asztalára névés születésnapokon, húsvétkor, karácsonykor. Egy-egy szép műanyagruha, egy vég vászon, egy liba, egy operabérlet. — Nektek sincs sok — szólt ekkor Marie. — Miért költitek rám azt a kevés pénz? Vegyetek példát Jenő öcsétekről. Az ott vidéken meghúzza magát a kis fizetésével, nem szórja a pénzt, mint ti! Egyszer elhatározta, meglepi Jenőt és visz is neki valamit abból a sok jóból és szépből, amivel Ödön és Richard elhalmozta. Elment a kis városi könyvtárba. Am Jenőt nem találta ott. A könyvtáros — kopott könyökű, borotválatlan ember — a szemben levő ragyogó üzletre mutatott. Annak homlokzatán csillogó betűkkel állt a felirat: „Baradlay Jenő női fodrászszalon.’’ Előtte gyönyörű autó, szemmel láthatóan a tulajdonosé. — Most épített villát is — mondta lelkesen a könyvtáros. Az anya sírva ment át a tékozló fiúhoz: • — Kőszívű, te. akár az apád! Hát az ő végakaratát teljesítetted, amikor én könyvtárossá neveltelek, taníttattalak! Hogyan tehetted? Jenö pironkodva mondta: — Egy darabig dolgoztam én a könyvtárban, de felkopott az állam. Akkor eszembe jutott, minek szánt boldogult apuka. Esti tanfolyamon kitanultam a női fordászatot. És üzletet nyitottam. — De miért? — zokogta Marié. — Mert legalább egyikünknek jól kell keresnie. Azóta támogatni tudom testvéreimet is — ebből veszik a többi közt neked az ajándékokat1. Csala László támogatást sem határozott, el, így a derék bajai feltaláló mes- terlegény továbbra is mérhetetlen nagy nyomorban tengődött. De nevét és találmányát már országszerte ismerték. Kliegl mindenről lemondó türelmes- séggel várt hónapokon keresztül. Azután eltűnt Pest-Budáról. Vállára akasztotta iszákját, botjával kezében és két rézkraj- cárossal zsebében útnak indult. Gyalogszerrel vándorolt felfelé a Duna-mentén, lakatos munkát vállalva. Végül már patkóit is falusi portákon egy darabka szalonnáért és kenyérért. Vándordíja végén Pozsonyba érkezett, ahol ez idő tájt az országgyűlés ülésezett. Hosszú vándorútja során nem volt szüksége a két rézkrajcárra sem melyet féltve őrzött, mint „vas- tartalékát” komiszabb időkre. Ebesen, rongyosan jelent meg Pozsonyban, s beállított Anger- mayer pékmesterhez, aki pozsonyi mákos patkóval fogadta a kimerült lakatoslegényt. Ott volt ebben az időben Pulszky Ferenc, a Magyar tudós Társaság vezető tagja is, és amint megtudta a bajai mesterlegény pozsonyi jelenlétét, felkereste a városvégi putriban, cigányok között meghúzódó ezermester feltalálót. Pulszky buzdította, bátorította Klieglt, hogy a haladó szellemű magyar hazafiak között akadnak majd derék emberek, akik nemcsak nyomorúságán segítenek majd, hanem összeadják a betűszedőgép végleges elkészítéséhez szükséges hatszáz pengő forintnyi összeget. Pulszky javaslatára a pozsonyi országgyűlés tagjai elhatározták, hogy sürgősen könyvet adnak ki a kiváló bajai feltaláló kellő méltatására, amelynek teljes jövedelmét neki ajándékozzák. A „Kliegl-könyv” 1842-ben meg is jelent Länderer és Haekenast pesti nyomdájában, s abba nem kisebb tekintélyű személyiségek írtak cikkeket, mint Eötvös József, Garay János, Szemere Pál, Lauka Gusztáv, Pulszky Ferenc, Vahot Imre és Vachott Sándor. A nyomtatás költségeit a könyvet előállító Länderer és Haekenast könyvnyomdán kívül Eg- genberger és Hartleben pesti könyvkiadók előlegezték. Pulszky Ferenc, a mozgalom megindítója írt előszót a könyvhöz, melyben lelkesen méltatta Kliegl József gépszerkesztői munkásságát, s megrendítő szavakkal festette le a zseniális bajai mesterlegény gyötrelmei életútját. Pulszky többek között ezeket írta: „ ... Meglehet, hogy csalódom, de azért mégsem mulaszthatom el, hogy valahányszor Pozsonyban vagyok, Klieglt, a derék lakatost meg ne látogassam, kezét meg ne szorítsam és őt türelemre ne intsem. A nyárutó közepén — 1842-ben — látogattam meg őt, és ekkor, mint már többször is, szomorú állapotban találtam. „Osztó és szedőgépe’’ csaknem egészen készen volt. Most már négyszáz forinttal befejezhette volna kísérleteit. Hideg részvétlenség körözi őt, alamizsnákat dobnak oda neki, mint alkalmatlan koldusnak, hogy mielőbb mene- kedjenek tőle ...” A Klieg^-könyvben Garay János is megemlékezett az ezermesterről ízes költői sorokban; A Kárpátoknak áldott honában új Phoenix emelkedik. Az égi eszme a t érv Hágnak egyik szögétől a másikig Hirdetve fennen Kliegl nevét. Hirdetve, áldva az emherekiiek új jótevőjét a kor díszét, Hazája és nemzetének dicső fiát. . . Kliegl József tragédiája, hogy a nyomdai szedőgép mégsem hazánkból indult el világot Hódító útjára, mert a bajai ezermester modellje elkallódott. Kliegl pedig rövidesen elbúcsúzott Pozsonytól, vándorbotot vett a kezébe, s hosszú, kerülő úton tért vissza Pest-Budára, ahol 1870-ben leírhatatlan nyomorban fejezte be küzdelmes életét. Bévész Tibor
