Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

4. oldal

1966. január 9. vasárnap

A fiatalok szemével

KISZ - f ia tálak kai beszélgettem nemrégiben a Férfifehérnemű- gyár Bajai Gyáregységében. Arra voltam kíváncsi, hogyan értékelik múlt évi munkáinkat, természetesen az egész üzem tevékenységét, értve ez alatt.

*

Vendéglátóim az átszervezések évének nevezték a tavalyit. És nem is indokolatlanul. A nyár derekán összevonták a kis létszámú szalagokat, egy műhelybe koncentrálták a befejező műveleteket és áttértek az úgynevezett csomagmegmunkálási rendszerre. Ugyanakkor néhány új technológiát is bevezettek, és ahol inctokoltnak tartották, lét- számcsö®íentést is végrehajtottak.

Az átszervezés azonban nem

hozta meg a kívánt eredményt. Ezt bizonyítja, hogy az üzem nem tudta teljesíteni termelési tervét, az előző évihez viszonyítva nőtt» a selejtszázalék és visszaesett a munkások zömének a teljesítménye is. Néhány hónapi próbálkozás után szinte teljes egészében vissza kellett állítani a korábbi munkaszervezési rendszert.

Hogy miért mondott csődöt a kétségkívül helyes elvekre épült intézkedés, arról így nyilvánítottak véleményt beszélgető partnereim:

— Az átszervezés következtében szétszóródtak a jól összeforrt brigádok. A dolgozók szinte hetente új munkahelyre kerültek. Ennek ellenére bizonyára jobb eredménnyel dicsekedhetnénk, ha az új szervezési formát megfelelően előkészítették volna. Az év nagy részében anyaghiánnyal küszködtünk és a sűrűn előforduló géphibák is lassították a munkát. Egy-egy varrónő hosszú órákra munka nélkül maradt és még jó volt, ha elmehetett „besegíteni'’ valahová.

Madácsl Jánosné, az egyik KISZ-brigád vezetője még viszonylag jobb helyzetben volt, mint legtöbb munkatársa. Gyakorlott szakmunkás, sokfajta

műveletet ismer és így vezetője többnyire talált számára tennivalót. Ennek köszönheti egyébként azt is, hogy keresete sem csökkent. Mégis így összegezte véleményét: —■ Az ember dolgozni jön az üzembe, és érthetően elkeseredik, ha megakadályozza ebben a rosszul szervezett anyagellátás, vagy a géphiba.

A KlSZ-gyűléseken, brigádértekezleteken sokan és sokszor felvetették: miért nem talált hatékonyabb támogatásra a ve- | zetek részéről a Geister Eta ifi brigád tavalyi kezdeményezése, amely éppen a fiatal munkások sokoldalú képzettségét célozta, A másik panaszra, a meglepően sok géphibára a vezetőség azt a választ adta, hogy képtelen beszerezni a szükséges pótalkatrészeket. (Látogatásom idején is tucatnyi gép hevert a raktárban javításra várva.) Vitathatatlan, hogy az alkatrészek beszerzése igen nehéz, de az is igaz, hogy az év vége felé. amikor néhány műhelyben átcsoportosították a karbantartókat, azonnal csökkent a javítási idő.

Hegyháti Erzsi négy éve dolgozik a fehérneműgyárban. Mindenki ügyes kezű lánynak tartja. Tudását, szorgalmát azonban ő sem tudta maradéktalanul érvényre juttatni tavaly.

— Az utolsó negyedévben megpróbáltuk újjászervezni a brigádot és pótolni a korábbi hónapokban keletkezett lemaradást. Talán sikerül is, ha decemberben meg nem bénít bennünket ismét az anyaghiány. — panaszolta többek között, majd munkatársnőire mosolyogva, bizakodó hangon hozzáfűzte: reméljük, idén másképpen lesz.

Vékonycsontú. álmodozó szemű láríy Pécsh Mária. A szelíd, külsőre azonban alaposan rácáfoltak minden szépítgetést mellőző szavai. A sejt szapo rodásában véleménye szerint két tényező játszott közre: egyrészt az, hogy az ide-oda helyezge- tett dolgozók kapkodással, felületes munkával igyekeztek pótolni a mulasztottakat, másrészt pedig az, hogy egyes meó- sok — különösen a szabászatban dolgozók — nem mindig álltak feladatuk magaslatán.

De nemcsak panaszt hallottam a fiatalok szájából, hanem kemény önkritikát is. Elmondták. hogy a termelés zökkenői szinte kapóra jöttek ázol mák. akik szívesebben' töltik csellen- géssel a munkaidőt.

— Az üzem vezetőinek és elsősorban természetesen a termelést közvetlenül irányító művezetőknek kellene keményebben fellépni a fegyelemsértőkkel szemben — hangsúlyozta Pécsh Mária, i— Mi, úgy érzem, megtettük, ami tőlünk telt. A KISZ-gyűléseken sűrűn megdorgáltuk a hanyagokat.

örömmel tapasztaltam, hogy a tavalyi gondok, bajok nem keserítették el a fiatalokat. A „visszaszervezés” után igyekeztek rendezni soraikat, ismét megalakultak a brigádok, új felajánlások születtek. Remélik, hogy idén sikerül kiküszöbölni a tavalyi csorbát. Ehhez természetesen átgondoltabb munka- szervezésre. van szükség. És

még valamire: arra. hogy a gazdasági vezetők az eddiginél több figyelmet szenteljenek a munkások gondjainak és segítő szándékú javaslatainak.

Békés Dezső

XXI.

— Dagi, gyere csak ide — intette magához a fekete puló- verest. — Szállj le róla, mert kinyitom a számat, érted? És jó lenne, ha másutt ütnéd fel a tanyadat, mert a Markóban szeded össze magad. Érted? Na, gyerünk apuskám, tovább nem várok Indulás kifelé: egy-kettő.

Dagi hápogva gesztikulált.

— Jól van, jól van. Na. Nem haragszol, pajtikám?

—■ Nem.

— Kezet rá.

Vastag ujjú tenyere olyan volt, mint egy hentesé. De puhán, lagymatagon fogott kezet. Alig vártam, hogy elengedje. Dagi egy ideig még tiblábolt ott, aztán eloldalgott és kiment.

— Szóba ne álljon vele többet, markecolós. Bajba kever mindenkit. Jól ismerem Felőlem csináljon, amit akar, de a vendéget hogyja békén,

— Köszönöm, hogy... —

mondtam, de abba hagytam, mert Klári már a blokkokat szedte el.

Tetszett n^kem, hogy Klári védelmemre kelt. Amikor egy kis' szabad ideje lett, megint közelebb jött hozzám.

— Veszedelmes fajzat ez. És az olyan emberekre vadászik, mint maga. Tudja az, hogy hol eshet le valami. Ha szóba állna magával, csak mondja neki nyugodtan: Dagi, kopj le rólam, mert... Ennyi elég. De keményen mondja, ne olyan jámboran, érti? Mert akkor nem menekülhet tőle többet, mindig molesztálni fogja. És rászedi valamire.. Én ismerem ezeket az embereket, mindennap látom eket eleget.

— Értem.

Két bűnügy, tíz vádlott Kiskunhalason

ÜGY LATSZIK. Kiskunhalason az utóbbi időben elszaporodtak a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények. Nem minden eset súlyos, de hasznos felfigyelni erre. hiszen a kerékpárok. motorok jogtalan használatától — ha a rendőrség, bíróság közbe nem lép — az arra hajlamosak könnyen , eljuthatnak a súlyosabb megítélésű bűnök elkövetéséig is. Két ilyen esetről szólunk ezúttal. Az egyik bűnügynek négy. a másiknak hat fiatal vádlottja van, mindannyian kiskunhalasiak.

j Az egyik ügyben a kecskemé- i ti járásbíróság, mint i fiatalkorúak bírósága hozott ítéletet. A | négy ifjú — közöttük a legfiatalabb 15 éves — Kiskunhala- ! son tanult. Dolgoztak, jó barátok voltak, sűrűn találkoztak, és együtt jártak szórakozni is. I Tavaly májusban egy orvosla- kásából kolbászt, sralamit lop- i lak. amit közösen elfogyasztottak. Röviddel később hasonló módon befőttet „szereztek”. Amikor ráuntak az efféle időtöltésre. elhatározták, hogy őri- ; zetlenül hagyott motorkerékpá- ! rókát lopnak. A szándékot tett követte, s igen gyakran „csaptak le” egy-egy Pannóniára. 1965. július 1-én például a lds- 1 kunhalasi tisztiházak elől „elgurított” motorral az egyik fiú vidéken lakó szüleihez utaztak. Odahaza nem kérdezték kié á jármű, és honnan vették azt. Éjszaka indultak vissza Halas- j ra. Útközben azonban elromlott I a motor, ezért Kiskunmajsán hagyták, ahol a rendőrség akadt rá. Ilyen akciót hétszer követ- I tek eh A jogtalanul elsajátított járművekkel bejárták a várost 1 és környékét. Néhányat — mivel elromlottak — otthagyták a •elyszínen.

A FENTI ESETBEN a bíróság kettőtől tíz hónapig terje- j dő, felfüggesztett szabadság- | veszésre ítélte a fiatalkorúakat Sokkal súlyosabb volt az a bűncselekmény, amelyet ugyancsak kiskunhalasi fiatalok követtek el. közöttük Dunai Sándor, Tallér István és Borbás

Imre. akik már betöltötték tizennyolcadik életévüket. A hat vádlott valóságos rablólán^- dással rohadta le az előre *- szemelt áldozatokat. Vagy leütötték az illetőt, vagy i nyakát szorongatva elszedték tőle az értékekét: órát. pénzt, stb Ilyen bűncselekményt háromszor követtek el. Négy alkalommal pedig leitatták a sértetteket, vagy ha részeg embert láttak az utcán, annak védekezésre képtelen állapotát kihasználva kirabolták. Több mint egy éven keresztül rendszeresen fosztogatták a Kiskunhalasi Földművesszövetkezet Szatmári utcai italboltját, ahonnan kétezer forinton felüli értéket loptak el.

MEGDÖBBENTŐ, hogy hat fiatalember, sőt gyerek egy városban hosszabb időn át ennyi mindent megtehet, anélkül hogy kiderülne. Egy évig fosztogathatnak, s árra senki sem jön rá. Embereket üthetnek le. fojtogathatnak. Természetesen ,az erőszakos cselekményeket követően már közbeléptek a hatóságok. De mi volt addig? Hogyan jutottak el idáig azok a fiatalok, akik egyébként rendezett családi és anyagi körülmények között élnek éppen úgy, mint az előbb említett eset szereplői?

A KISKÜNHALASI járásbíróság ítélete súlyos, de mindenképpen arányban áll a cselekmény veszélyességével. Tallér Istvánt két rendbeli rablás, lopás. bűnszövetkezetben és folytatólagosan; elkövetett lopás miatt hárofn év és hat hónapi szabadságvesztésre ítélte, és háromévi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Dunai Sándor hasonló bűncselekményekért két év két hónapot, három évi eltiltást. Borbás Imre egy év kéthónapi szabadságvesztsét, kétévf eltiltást kapott. A három fiatalkorút két és fél évre. illetvé két év. kát hónapra, a harmadik vádlottat háromhónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Az utóbbi végrehajtását azonban próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős.

Gál Sándor

A harmadik két decinél felvonta szemöldökét.

— Nem lesz sok? Igya vízzel!

— Nem bánom.

— Pénztár. Blokkcsere. Kis- fröccs.

Visszavittem a blokkot, másikat kaptam és visszakaptam a pénzt.

Klári már- kiöntötte a bort, szódát spriccelt bele.

— Rossz bor. fejfájást okoz.

— Meddig van itt? — néztem Klárira.

— Tízig.

Kezembe vettem a poharat.

— Megvárom.

Csak egy perc múlva felélt.

— Jó, de majd kint.

Amikor a fehérköpenyes férfi kijött a kis irodából és hangosan felkiáltott: Záróra! — már mentem is ki.

Kellemes tavaszi este volt. .lólesett hűtenem a fejemet. Jó kedvem kerekedett, fütyörész- tem. Ereztem, hogy kezd fejembe szállni az ital. A talponállóból kitóduló részegek gajdolva széledtek el az utcán. Mentek lefelé, a másik talponállóba, amelyik ma biztosan éjfélig van nyitva. Onnan meg megint vándorolnak tovább, oda, ahol kettőkor zárnak.

Klári egy megrakott szatyorral jött ki a talponállóból. Körülnézett és amikor meglátott, felém indult.

— Itt vagyok. Mehetünk.

— Akkor) jó — mondtam. — És hová?

— Hová ? Hát hová akar még menni? Nem ivott eleget?

— De magával leülnék valahol. Beszélgetni.

— Nem, nem. Nálam ez a szatyor is. Csak nem fogom cipelni.

— Majd én.

— Ne hevettessen már ki. Na. menjüjnk. Kísérjen el. ha kedve vanL Maid legközekbb, ha hatkor végzek, elmegyünk valahová.

Bólintottam, hogy rendben van.

— Maga hol lakik?

— Itt, item messze.

— De liol? — kérdezte türelmetlenül Klári.

— A munkásszálláson.

— Értein. Akármikor hazamehet?

— Hát persze. Nehéz a szatyor? Mi van benne?

— Nem nehéz és sok minden van benne. A második utcába befordulunk. Ott majd odaadom, jiogy cipelje egy kicsit mága is, ha' annyira akarja.

— Ott iákik?

(Folytatása következik.)