Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
ff ^ r Bemutatók, szellemi vetélkedők, pályázatok A tavaszi kulturális szemle PROGRAMJA A KISZ Bács-Kiskun megyei bizottsága 1965/66. évi kulturális programjának egyik legfontosabb része a Kulturális Szemle. Töbek között ezzel is igyekszik a KISZ céltudatosan hozzájárulni az ifjúság eszmei, politikai és erkölcsi neveléséhez. a párt eszmei irányelveinek maradéktalan végrehajtásához. — Milyen lesz az 1965/6«. évi Kulturális Szemle bemutatóinak rendszere? — kérdeztük Terhe Dezső elvtárstól, a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottsága titkárától. — A helyi bemutatóktól — hangzott a válasz — egészen a megyei bemutatókig, két nagy csoportban rendezzük meg az öntevékeny művészeti csoportok és szólisták nyilvános fellépését Egyik a középiskolás és szakmunkás tanulók, a másik csoport a falusi, üzemi, hivatali, kereskedelmi dolgozók együtteseinek és szólistáinak bemutatója lesz. A KISZ KB határozata értelmében 1966-ban megyei diáknapokat is rendezünk az alábbi műsorszámokban: vérzés prózamondás, irodalmi színpad, énekkar és hangszer, zenekarok és hangszeres kamara- együttesek. valamint népitánc. Vers- és prózamondásban február 10-ig bonyolítjuk le az iskolai vetélkedőket A legjobbak március 10-ig járási versenyeken találkoznak, március 24-én pedig e versenyek legeredményesebb szereplői Kiskunfélegyházán mérik össze tudásukat. Április közepén Kecskeméten szerepelnek a megyék és Budapest legjobb középiskolai és szakmunkás tanulói vers- és prózamondásban. A bemutatók alkalmával ifjúsági találkozókat, szakmai tapasztalatcserét. baráti beszélgetéseket különböző sportversenyeket is rendezünk. A megye felsőfokú tanintézeteinek művészeti csoportjai, szólistái a KISZ KB által meghirdetett felsőfokú országos bemutatón vesznek részt, de ez nem zárja ki. hogy a szavalok kivételével nem indulhatnak a középfokú oktatási intézmények kulturális i szemléjén is. — Hogyan alakul a faluad, üzemi, hivatali, kereskedelmi jellegű csoportok és szólisták kulturális bemutatóinak programja? — A helyi bemutatókat 1966. április 4-ig, a körzeti bemutatókat május 15-ig, míg a járási vetélkedőket június 15-ig bonyolítjuk le. — Milyen programok szerepelnek a kulturális szemle egyéb ágaiban és hogyan kapcsolódnak ezek a KISZ rendszeres, napi kulturális tevékenységéhez? — A KISZ főként a középiskolásoktól a még írástudatlanok fokozott segítségét várja, valamint az állami szakmai, politikai oktatásban való aktívabb részvételt. El akarjuk érni, hogy a különböző mezőgazdasági szaktanfolyamokra legalább felerészben fiatalokat iskolázzanak be. Az üzemi fiatalok szakmai tudásának növeléséhez a Szakma Ifjú- Mestere, a Kiváló ffjú Mérnök, Technikus és Közgazdász mozgalmak adta lehetőségeket jobban ki akarjuk használni és szeretnénk elérni, hogy a megyében jövőre legalább 650 fiatal vegyen részt ezekben a mozgalmakban. Ezenkívül a tanácsi s a tárcaipari üzemekben, a készekben is kívánatos lenne — ahol van rá lehetőség — hasonló mozgalmak szervezése. — Terveink szerint jövőre 130-ra növeljük az ifjúsági klubok számát a megyében. Szorgalmazzuk az iskolai klubrendezvények kiszélesítését, tartalmasabbá tételét A kulturottho- noktól még több lehetőséget kérünk a KISZ-es klubdélutánok 'megrendezéséhez, a szabad idő hasznos eltöltésének elősegítéséhez. Igen hatásos nevelési módszer a legjobban dolgozóifjúsági brigádok, az új KISZ- tagok részére adott külön klubműsor is, továbbá a humoros rendezvények. a szellemi, a zenés fejtörők, és a társastáncok ízléses elsajátítása. Ezenkívül tovább bővítjük a szeszmentes ifjúsági klubok számát. — Feladatunknak tekintjük minél több fiatal rendszeres olvasóvá válásának elősegítését, s ennek érdekében az olvasott ismeretanyag tudatosítását, elmélyítését. Az ifjúsági ismeretterjesztéssel, a műkedvelő művészeti mozgalommal, a szakköri tevékenység további fejlesztésével kapcsolatban is jó elgondolásaink vannak. — Külön kell szólni a szellemi vetélkedők, tapasztalatcserék rendszeréről, amelyek célja széles ifjúsági rétegeknek új. hasznos ismereteket adni. A falusi fiatalok szellemi vetélkedőin célszerű, ha mezőgazda- sági szakmai kérdések szerepelnek, a tanintézetekben pedig a pályaválasztást elősegítő kérdések. Az üzemekben az általános és politikai műveltséggel kapcsolatos kérdéseket ajánljuk. A szellemi vetélkedők helyi versenyeit — a Kulturális Szemle keretén belül — január 31-ig. a járási-városi vetélkedőket március 31-ig bonyolítjuk le. A megyei versenyre július 28-án kerül sor. — \ Kulturális Szemle alkalmából milyen pályázatokat írnak ki a fiatalok részére? — Háromfélét. Irodalmi, néprajzi, és helytörténeti, valamint fotó- és kisfilm-pályázatot. Lehet pályázni jelenettel, egyfel- vonásos színdarabbal, kisregénnyel, verssel, novellával és dnamatizálással. A legjobb pályaművek szerzői pénz- és oklevéljutalomban részesülnek, a közlésre alkalmas művek a megyei sajtóban is megjelennek. Beküldési határidő április 4-e, az eredményhirdetés május l-én lesz. A néprajzi tárgyú pályázat részvételi feltételei: lehet pályázni bármely néprajzi tárgyú, nyomtatásban még meg "nem jelent. eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal, valamint népi. díszítőművészeti és háziipari alkotásokkal. A beküldés és az eredményhirdetési dátum azonos az irodalmi pályázatéval. .— Hat díj és három oklevél kerül kiosztásra április 4-én a foto- és kisfilmpályázat eredményhirdetésén. Erre minden megyénkben élő és dolgozó 14-26 éves fiatal küldhet 18-24 centi- méteres fehér-fekete, vagy színes képeket. A kisfilmpálváza- ton személyenként legfeljebb négy fehér-fekete, vagy színes pályaművet értékelünk. A vetítési idő 10 percnél rövidebb és 30 percnél hosszabb nem lehet. A filmek 8. 9,5 és 16 milliméteresek legyenek. Valamennyi beérkezett fotót és kisfilmet természetesen visszaküldi a bíráló bizottság. — Végül képzőművészeti pályázat szintén lesz. amit ezúttal a megyei tanács vb művelődési oszitálya hirdetett meg a fiatalok részére —, mondotta nyilatkozata befejezéséül Terbe Dezső, a KISZ megyei bizottságának titkára. Bubor Gyula POHÁRKÖSZÖNTŐ Mit komolykodjam és minek hejehujázzam? Fitymálni sem merem — dicsérni sem ... Jött észrevétlen — dehogyis észrevétlen! - éppúgy — és mégsem úgy — akár a többi év, amelyre azt mondjuk: bár csak itt volna már — vagy — maradhatna még! És én csak megszokott szavakkal köszöntöm — miként az idegent, kit megelőzött híre: — Ügy< szóval Te leszel, szeretett barátom, aki vágyainkat tizenkét szigorú hónapra felosztod — és mérges apóként veszekedsz majd miránk, felróva szüntelen ezer apró hibánk ■.. De kár a benzinért! Nem javulunk mi meg úgy látszik, sohasem — és mert tótágast áll bennünk is a mérce, kirúgunk a hámból — ihajla~ csuha jla! — bár zsebünk féltve ... Két lityi bort vettem ma is örömömben — igy fogadlak illőn te pedáns öregúr — hatvanhattal hátán mégis most születő — s nem törődve semmit ráncolt hoinlokoddal, fenékig ürítem gyöngyöző poharam 365 virgonc csemetédre s bennük a jövőnkre az újult repnényre, mit rejtsen négy betű s a legszebb szó: BÉKE! F. Tóth Pál ■Zi gondolta volna, hogy ilyen levelet kapok tőled, Bálint komám? Ejnye, hogy is mondjam... Várjál már, hadd tegyem el a zsebkendőit... Még jó, hogy az írógép billentyűire bízhatom érméseimet, mert.. Mert ha élőszóval kellene most kifejezni magam, biztosan csak hallgatnék... Mit is tudnék mondani most neked, vigasztalóul? Ideadja a postás a halványzöld kópertát. Mindjárt megpillantom rajta a nevedet, ott a bélyegtől balra, a feladó helyén. Nyomban elborított ifjúságunk ezernyi emléke. Kezdve attól a kortól, amikor még egymás ólomkatonáját cserélgettük, addig, hogy fiatalon megöregedve leszereltünk. Mi volt a kettő közt? Egy sor csipetnyi boldogság. Azok közt a birsalma meg foghagymás pirítós illatú reggelek. Így indultunk, egy utcából, hátitáskásan az iskolába. Emlékszel, Eszti né- ném, meg édesanyám szeme kísért bennünket, míg el nem kanyarodtunk a saroknál? Csak a szájuktól felfelé látszott az arcuk, míg a kerítésen belől, a téglákra ágaskodva lestek utánunk ... De jó is volt, de köny- nyű is volt, míg az a két szempár vigyázta utunkat... Akkor is, ha fürödni szöktünk a kubikgödrökbe. Akkor is, ha birkóztunk a szalmakazal tetején. Hogy megláttak azok a szemek mindent rajtunk! Azt is, midőn először volt „nem mindegy”, hogyan van kivasalva az inggallér. Hiába fordítottuk el a fejünket, észrevettük anyánk homlokán, száján azt a kicsit panaszos mosolyt, bölcs fényességet, ami olyankor jelentkezik az édesanyákon, ha rájönnek, hogy fiuk már nem egyedül az övéké... Aztán már beletörődő figyelemmel hívtak vissza bennünket az utcáról: „Gyere, egy pehely még van a válla- don ... Így nem illik menni... Ho^zá.. Aztán két, áldott csendes öregapánk... Mikor megvették nekünk a két ócska hegedűt, hogy tücsökciripelés mellett egyszer mi is elhúzzuk nekik: „Megugrattak Hortobágyon. . Mert nekik csak egyszerű örömökre tellett. IMTeg a puha téli esték. Amikor sötét volt már a szobában, s a hátunkat kezdte melegíteni a kemence. Emlékszel, mindig volt valami vidító azokban a percekben, amikor a hószagot lehelő ajtónyílásban megjelent anyánk, s kötényében hozta a jó szagú sültkrumplit... Azt már lám- pagyújtás és lakmározás követte ... De mire támaszuk lehettünk volna, szinte az iskolapadból kellett menni katonának... Mire visszajöttünk, ők bizony belerokkantak a munkába. Mit bírhattak volna ők abban a másik világban? A te apád az egy rossz lovacskával, az enyém meg a kivénhedt varrógéppel? Anyánk, apánk annak örült, hogy épségben hazakerültünk... Mi meg sose tudjuk meg, míg élünk, milyen is lehet férfiembernek a legénykora. Azt tőlünk elvette a háború... Bontom a leveledet, s mindjárt ott fogja meg a szemem szép írásodat, ahol üzened: „Édesanyámat Bálint napján, 40 esztendős házassági évfordulójukon temettük el...” Hát most már a te édesanyád is meghalt. Mint az enyém. Emlékszel, hányszor néztük mosástól, robottól nyomorékká gör- csösödött kezüket? ... No, de hogyan folytatod? „Az én mindig jó kedvű, erős, dolgos kis öregapám ettől a naptól kezdve bennülő. kedvetlen ember lett. Kesergő, szomorú, szürke madár. Gubbaszkodott, vagy fáradtan sétálgatott tavasszal az udvaron ... A nyár eljöttével már csak hevarész- getett a rossz nagyujjasán, a fák alatt, a hűvösön. Egyre többet panaszkodott a szívére, mindig össze bb-összébb esett. Tudod, egészséges korában is nagyon-nagyon szeretett bennünket Lackó öcsémmel, de most úgy szerette, hogy órák- hosszat mellette ültünk. Olyan vézna, finom lett a keze, mint a te édesapádé volt, a sovány kis szabóé. Meg-meg- simogatta a fejünket, és minden apró beszélgetés csak avval fejeződött be: „Na. két fiam, mindjárt elmegyek szegény idesanyátok mellé ... Nem is baj, nem is fáj, csak ti ne hagyjátok él egymást sohase és egymással ne veszekedjetek.” Kórházba került. Az orvos négyszemközi áperté közölte: Édesapánk ebben a pillanatban él, de a következőben már vége lehet. Háromszorosára nőtt meg a szíve) Közben engem behívtak katonának. Az volt a szerencsém, hogy minden szombaton hazajöhettem. Rohantam a kórházba. Mindig nagyon várt. Egy- egy darab sütemény, egy kis üveg bor milyen örömet szerzett néki! Hidd el, a szívemet, véremet adtam volna, hogy meggyógyuljon... Milyen büszke volt rám, a fényescsillagú hadnagy-fiára. Mikor takarosán, vasalva, ragyogó csizmában kerestem meg szombaton-, kint, örömmel nézett körül.
