Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Az elnök prémiuma

Csalók bűnszövetsége

EGYÁLTALÁN \ nem lehet megtévedt embereknek nevezni azt az öt vádlottat, aikik fölött a napokban mondott ítéletet a kecskeméti járásbíróság egyik büntetőtanácsa. Cselekményeikkel hosszú időn keresztül rendszeresen és átgondoltan fosztogatták a megyei vendéglátó vállalat raktárait, a társadalmi tulajdont. Sorozatos bűncselekményeik elkövetését lehetővé tette, illetve megköny- nyítette az a — sajnos, máshol is előforduló — körülmény, hogy az említett vállalatnál igen hiányos és felületes volt az ellenőrzés.

Szentkirályi László, Kecskemét, Sarkantyú utca 1. szám alatti lakos 1959-ben került a vállalathoz, mint italboltvezető, majd később a megyei központban lett anyagbeszerző. Feladatai jobb ellátására kapott egy Simson motorkerékpárt, mint szolgálati járművet, amihez időnként — ha szükségesnek mutatkozott — alkatrészt vásárolhatott. Észrevette azonban, ' hogy vásárlásait senki sem ellenőrzi. Ez a lehetőség felébresztette benne a bűnözésre való hajlamot. Rövid idő alatt 17 ezer forint értékű alkatrészt vásárolt a motorhoz, s úgy számolta el, hogy a „fel- használás megtörtént”. A holmit ugyanakkor lakására vitte és ott tárolta. A központban senkinek nem tűntek fél, Szent- királyi nagy értékű vásárlásai. A nyomozás során valamennyi alkatrészt megtalálták mii a és lefoglalták.

EZZEL AZONBAN nem érte be az anyagbeszerző. Másoknak is lehetővé tette, hogy a vállalat számlájára megjavíttassák motorkerékpárjukat. Ilyen úton 432 forintot fizetett ki vállalati pénzből. De ha már benne volt a pénzszerzésben, nem szalasztotta el a következő kínálkozó alkalmat sem. 1963. szeptemberében káliszappamt vásárolt. Az átvételnél észrevette, hogy egy mázsával több a mennyiség. Csurgó János másodrendű vádlottal (Kecskemét, Száva utca 4. szám alatti lakoß), aki annak idején raktáros volt a vállalatnál, elhatározták, hogy a saját hasznukra „kimentik” az egy mázsát. Felkeresték Langó Istvánt, az iparcikk kiskereskedelmi vállalát dolgozóját, Kecskemét, Erzsébet körút 67. szám alatti lakost és megállapodtak vele abban, hogy a szappant „bedobják” a forgatómba, az árát — nyolcszáz forintot — pedig hárman elosztják. Az üzletet le is bonyolították.

A SIKEREN felbuzdulva a három ember újabb akcióba kezdett. Szentkirályi és Csurgó megbeszélték Langóval, hogy a vállalat raktárából nagy meny- nyiségű csomagolópapírt adnak át a kereskedelemnek és a pénzt ismét elosztják maguk között. Szentkirályi 1963. október 26-án a vállalat által bérelt kocsival 3 mázsa súlyú papírt szállított Langó részére. A szállítmány értéke 3120 forint volt. Langó azonban közben kapcsolt” és kérte társait, vigyék vissza a papírt. Azok hozzá is fogtak, de be már nem fejelhették, mert közben eljárás indult ellenük.

De a bűnlajstrom nemcsak ennyiből áll. A papírügy előtt a „főszereplő” Szentkirályi László még 1963. júliusában megismerkedett Cs. Nagy József, Kecskemét, Csóka utca 42. szám alatti lakossal, aki a Kecskeméti Földművesszövetke- zet 23. számú boltjában volt eladó. Cs. Nagy hajlítható embernek mutatkozott és egyáltalán nem tiltakozott, amikor Szent- királyi és Csurgó — egy üzlet szabályosságának látszata érdekében — fiktív számlát kért tőle. Később, már hármasban

elhatározták, hogy a Cs. Nagy boltját is bevonják a pénzszerzési „műveletekbe”. A vállalat ráktárából Beke Mihály, Kecskemét, Bánk bán utca 6. szám alatti lakos, akkori raktáros közreműködésével hordták ki az árut és a földművesszövet- kezeti üzletben Cs. Nagy azokat magasabb áron eladta. Beke később elkerült a raktárból, de ez nem okozott fennakadást, mert a helyére Csurgót tették. Ügy látszik Csurgó ekkor még gyanún felül álló ember volt a vendéglátó vállalatnál, teljes mértékben megbíztak benne.

Ezek után csak azt nem értjük, hogy ha jóformán mindent a bizalomra építettek, mi munkája volt az ellenőrzésnek, voltak-e ellenőrzések, s azok mire, kikre terjedtek ki. Mert például Csurgó 1963. szeptemberében ezer szalvétával elindult Kiskunhalasra, hogy azokat ott leadja. De nem adta le, hanem visszahozta Kecskemétre, a lakására vitte és csak a házkutatás során találták meg nála az 580 forint értékű árut.

BÜNCSELEKMÉNYEIV EL

Csurgó egymaga 10 ezer forint kárt okozott a társadalmi tulajdonban, de körülbelül eny- nyi jogtalan haszonra tett szert Szentkirályi, Cs. Nagy és Beke is. A bíróság társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, illetve az ezzel kapcsolatban kifejtett bűnsegédi bűnrészes- ség miatt Szentkirályi Lászlót kétévi szabadságvesztésre, háromévi közügyektől eltiltásra, Csurgó Jánost 10 hónapi börtönre, Cs. Nagy Józsefet másfél évi börtönre, Langó István hat hónapi felfüggesztett börtön- büntetésre, Beke Mihályt pedig egy év kéthónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős.

G. S.

A kecskeméti Aranykalász Tsz-nek van egy közhasználatú csézája. Sokféle célra veszik igénybe: betegszállításra, határjárás lebonyolítására a csizmatalpmarasztaló dágványos dűlőutakon, s rajta kocsiztatják a hivatali látogatókat az autóbusz-megállóig. Nem nyújt különösebb látványt, piaci napokon egytömegben, tucatszám láthat az ember hasonló kocsit.

Hanem a kerekes alkotmányt húzó lovak szerszáma! A néprajzi kutatók ugyan ezen sem találnának olyasmit, ami figyelmet érdemelne. Szabvány szíjgyártó munka, zizegő zablákkal, egyszerű hámmal, feszülő istránggal. S mégis: ez a lószerszám más, mint a többi. Azért is, mert közgyűlési határozat előzte meg, bár a közös akarat nem a beszerzésére irányult; főként pedig azért figyelemre méltó eszköz e szerszám, mert az, ahogyan a szövetkezet tulajdonába került, fényt vet egy ember magatartására. Az önzetlenségére, a közösséget szolgáló mentalitására.

Kosa Antalról, a szövetkezet elnökéről van szó, akinek e riport megjelenése nyilván nem fog tetszeni. „Szóra sem érdemesének minősítette ugyanis az esetet, természetes dolognak, mindazzal együtt, amit másoktól, szövetkezeti gazdatársaitól tudtunk meg róla. Mivelhogy ő nem nyilatkozott magáról. Minek? Egyszerű dolgozója a szövetkezeti mozgalomnak, olyan, mint a nagy átlaghoz tartozó bárki.

Igaza van-e? Szerénysége mindenesetre máris cáfolja az önmagáiéi adott véleményét Amit pedig elmondtak róla, csak megerősíthet mindannyiunkat abban, hogy igenis: a lószerszámeset ürügyén be kell mutatni Kosa Antalt, mert ez már nem az ő ügye, hanem valamennyiünké, a közé.

Hat esztendeje, harmincegy éves fővel került a közös gazdaság élére. Addig a Kláberte- lepen, s a miklóstelepi szőlész- i kutatóknál dolgozott. Az egy- ] két holdas szőlőbirtokos kispa- i raszt érettségizett fia nem akarta elvállalni az elnöki tisztet, mert törlesztendő adóssága volt önmagával szemben. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola levelező tagozatán hátra volt még néhány éve tanulmányainak a befejezéséig. A felelősségérzet, kötelességtudás azonban álláspontjának a megyáltoztatására bírta. Látta: az Aranykalászban nem megy úgy a gazdálkodás, ahogy a lehetőségekhez képest mehetne — vállalnia kell tehát az irányító szerepét.

Nem kockázat nélküli vállalkozás. Ha semmire sem jut, a kudarcén kívül övé a vád és önvád nyomasztó érzése is: hátha más tudott volna eredményt felmutatni. De nem állt egyedül. Amikor már kijutott a kátyúból a közös gazdálkodás szekere, kérdezés nélkül és gyakran elismerte: a tsz párt- szervezete, a kommunisták segítsége nélkül tapodtat sem léphetett volna előre. Csakhogy ő nem úgy élvezte a segítséget, hogy „vitette magát”, hanem erejének megfeszítésével, képe- ségeinek a latbavetésével növelte az élőbbrejutásra mozgató közös erőt. Kommunista módon, annak a pártnak a morális követelményének megfelelően, amelynek 1958. óta ő is tagja.

És az eredmény? Amíg 1959- ben az egy dolgozó szövetkezeti gazda évi jövedelme alig haladta meg a kilencezer forintot, ez az összeg Kosa Antal elnökségének a második évében már több volt, mint 13 és fél ezer, a következő évben 16 és fél ezer forint, 1963-ban pedig pontosan megkétszereződött. Az elemi csapások ellenére tavaly is eny- nyi volt, s az idén sem lesz kevesebb — hozzátéve, hogy

1962-ben már félmillió forintot tartalékoltak, aminek az értéke azóta szintén megduplázódott.

Milyen tulajdonságai nyilvánultak meg Kosa Antalnak a szövetkezet felfelé ívelésének időszakában, mi jellemzi a magatartását most is? Több gazda- társának a véleményéből nagyjából összerakódik „arculatának” mozaikja. „Mindenkinek meghallgatja a javaslatát, lehet vele vitatkozni, és elismeri, ha tévedett.” — „Ha a munka hevében, a gondok súlya alatt netán megsért valakit, nem rostéi! bocsánatot kérni.” — „Elképesztően becsületes. Amikor beteg volt a felesége, s akárcsak a többi tsz-gazáa, a konyhai szükségletre rendelkezésre bocsátott burgonyából ő is hazavitt néhány kilót, nem 2,50-et fizetett érte, mint kellett volna, hanem 2,70-et. A kedvezményes árat az elnök nem veheti igénybe, mondta.” — „A közös terhére nem tűr meg reprezentációs alapot. Ha tapasztalatcserére érkeznek más szövetkezet gazdái, megvendégeli ugyan őket. de a maga részét külön befizeti a közös kasszába.” — „Nagyon szereti az újat, folyton kísérletezik. Ennék ered1 erénye az is, hogy például a tsz 13 holdon folytat feketefóliás szamócabermeszt&t.” — „Nagyon jó ember-ismerő. Nem liehet becsapni. S nála nincs kedvezményt élvező jóbarát, vagy rokon. A közös érdekéit mindenek fölé helyezi.” — „Roppant munkabírású, mái' hajnalban kinn jár a földeken. S azt is gyakran megteszi, hogy elmegy haza, a városban levő lakására vacsorázni, a késő esti órákban azonban visszatér. Szí- ve-leíke, szeme a szövetkezeten.” — „Szabadságát a hat év alatt talán két ízben vette ki, de akkor is csak 4—5 napot. Az elmúlt nyáron is úgy volt, hogy elmegy néhány napra pihenni, a felesége már össze is csomagolt, de a tsz-nek éppen akkor differenciája támadt a traktorelüátás körül a gépállomással, Kosa Antal lefújta hát a szabadságát.”

És még lehetne folytatni az elismerő megjegyzéseket, de gondolom, így is megközelítő hűségű róla a kép. Egy-két „mozaikkockával” azonban egészítsük még ki. Ez a zömök, erőteljes férfi rengeteg és eredményes szövetkezeti munkája mellett két éve színjelesen elvégezte a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemet, tavaly pedig megszerezte a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán a diplomát.

Ugyancsak az elmúlt év

őszén elvállalta az éveken át egyről a kettőre jutni nem tudó, két és fél milliós mérleghiánnyal kijzdő Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöki tisztét is — s máris látszik munkájának az eredménye. Itteni tevékenységének az ismertetése még teljesebbé tenné a bemutatását, de fejezzük be azzal, amivel elkezdtük. A lószerszámesettel.

Ügy történt, hogy két évvel ezelőtt, közgyűlési határozatnak megfelelően, s az eredményes gazdálkodás alapján, az Aranykalászban prémiumot kaptak az arra érdemes gazdák. Kosa Antalnak valamivel több, mint hatezer forint jutott. Ö azonban nem fogadta él a pénzt. Pedig lett volna helye otthon. Akkor még elég alacsony volt az elnöki jövedelme, betegeskedett a felesége is: két gyerek, kisfiú és kislány is van a családban, bútort is akkortájt vásároltak részletre — de Kosa Antal nem tartotta helyesnek, hogy a közös kasszából több mint hatezer forinttal őt gazdagítsák. Hiába bizonygatták neki: nincs igaza, ha másnak, neki is jogos a pénz — végül- is közgyűlési határozatot kellett hozni, hogy fogadja el a prémiumot.

Ám ő másnap lószerszámot vásárolt az összegen, s megajándékozta vele a szövetkezetét, aminek megtiltása nem szerepelt a határozatban.

Azt hiszem, nem szorul további magyarázatra: miért más az a lószerszám, mint a többi; s főként: miért halad olyan szépen az a kocsi. De már nem á csézára, hanem immár két termelőszövetkezet gazdálkodására értve — ahol kosa Antal az istrángot is húzza, meg a gyeplőt is tartja.

Tarján István

Hétfőn megkezdik az előzetes bekapcsolt új fogyasztók ellátását propán-bután gázzal

Január 3-án, az új év első munkanapján, az Ásványolajforgalmi Vállalat megkezdi az előzetesen bekapcsolt új fogyasztók ellátását propán-bután gázzal.

Az ÁFOR és a megyei tanácsok — mint ismeretes — jó előre felkészültek arra az időre, amikor az 1965. derekán befejezett hajdúszoboszlói földgázüzem propán-butáh gázleválasztó berendezése termelni fog és ennek eredményeként új fogyasztók tízezreire lehet kiterjeszteni a gázellátást. Az elő készületek során a tanácso úgynevezett előzetes bekapcso - lási engedélyeket adtak ki A tényleges bekapcsolás bizonyos ütemezés szerint, fokozatosan történik. Az első ütemben azok kapják meg a gázpalackot, akik a legrégebben vá sárolták meg a tüzelő berendezést és ahol a tanács helyi erőforrásokból gázpalack-cseretelepet rendezett be, és éppen ezért a kezdő ellátási készlet már rendelkezésre áll. (MTI)