Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

A faluközpont fejletlen, ösz- tovér voltáról árulkodik, ha a főutca házai között lelátás nyílik a széles határba. Holott Ti- szaújfalu — nevét meghazudto- lóan — régi település, szinte egyidős a szomszédos, a történelmi nevezetességű Alpárral. Ügy látszik, fejlődésének épp ez a közelség nem kedvezett, — és nem kedvez jelenleg sem.

Több körülmény összhatásaképp Alpár életképesebbnek bizonyult. Fejlesztése meghatározza a „kisebb testvér’ gyarapodását. Igaz, majd másfél évvel ezelőtt több mint 300 ezer forintos költséggel felújították az általános iskola központi épületét, s így az alighanem a falu legszebb házává, rangoso- dott. Vén Ferenc fiatal pedagógus, szerint belátható időn belül nem lesz szükség bővítésre. Aztán ugyancsak 1964-ben befejeződött a belterület villamosítása. s minden utcába eljutott a közvilágítás.

Ám a vízvezetéket már Al- párról hozták át. Ez önmagában véve nem lenne baj. Csakhogy a vezeték egy része PVC-csó, amely hol itt. hol ott reped meg. Napok telnek el, amíg rendbe hozzák. (Hiszen a vízkezelő is Alpáron lakik.) Bár megvan még az artézi kút is, de az emberek hamar megszokják a kényelmet, nem szívesen járnak el vízért.

Rövidesen megépül a két falu közös tűzoltószertára — természetesen Alpáron. Ehhez 60 ezer forinttal járult hozzá Tiszaúj- falu. Nem szívesen. Mert jó lett volna már a 25 személyes óvodát is bővíteni. A bölcsődét pedig létrehozni, mert az meg egyáltalán nincs. Az idén talán már hozzáfognak valamelyikhez.

— Ezek a mi legfőbb gondjaink — foglalja össze a beszélgetést Bartos Józsefné, a községi vb-titkár. Maid mosolyogva hozzáteszi: — Elhiheti, hogy így van. hiszen én is Alpáron lakom, úgy járok ét naponta...

Nincs bölcsőde, kicsi az óvoda — szerencsére a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság nem tétlenkedik. A községi tanács bizottságai között a leginkább tevékeny. Tagjai a község minden egyes családjáról tudják, hol milyen körülmények között élnek az apróságok. Tiszaújfalu jövendő polgárai. Előfordul persze. hogy egy-két családnál „veszélyeztetettnek” kell nyilvánítani a gyermeknevelés körülményeit. Ezt a kényes feladatot különösen Barna Imréné, maga is háromgyermekes parasztasz- szony látja el nagy ügyszeretettel, lelkiismeretességgel. Többször előfordult már, hogy ő maga vette gondozásba a rászoruló gyermeket néhány hétre. S> azonkívül a véradás jó megszervezésével is kivívta a község lakóinak megbecsülését.

Az asszonyok áldozatkészsége azért is érdeméi méltánylást, mert nemegyszer a mélységes

tanyavilág úttalan útjainak kell nekivágniuk. Nagy a határ, szél- tében-hosszában legalább tíz kilométer. És a 2548 lakónak csak a 30 százaléka részesülhet a civilizáció kisebb-nagyobb áldásában — kétharmadnál nagyobb a külterületen lakók aránya. Nyári szárazság, vagy téli fagy idején járhatók is az utak, de ha bejön az esős idő. illetve az olvadás, legfeljebb csak gyalogosan és gumicsizmában lehet kimozdulni. Ilyenkor a tanácsi előfogatnak sem lehet hasznát venni. Javítás? Nem sokat ér, mert a traktorok újból összelát is lemaradt a híd két oldaláról. Esős időben életveszélyes átmenni rajta, még gyalog is, A tanyavilágnak ez az egyik panasza. A másik a külterületi bolt tavalyelőtti megszüntetése a kiskunfélegyházi földműves- szövetkezet részéről Pedig kellő forgalma volt, és az áru kihordását is elvégezte az Alkotmány Tsz. Nem tudni, mi indokolta, a bolt elsietett felszámolását.

Hogyan lehetne a külterület lakóinak művelődési-szórakozási gondjain enyhíteni? — ez a kérdés évek óta foglalkoztatta a Tisza Tsz vezetőit és gazdáit. S az elmúlt nyáron létrehozták — a tsz-klubot, ami szinte kultúrháznak is beillik. Saját költséggel és nagy öntevékenységgel alakították ki az épületet. Azóta tisztességgel fel is szerelték, sőt már mozi gépjük is van. Hetente háromszor tartják nyitva. A klub vezetősége sportversenyek megrendezését tervezi. Egyébként a nagyterem a közgyűlések megtartása színhelyéül is szolgál —■ a gazdáknak nem az istállóban kell ösz- szejönniük, mint azelőtt.

Barna Imréné, háromgyermekes parasztasszony, a gyermek- és if jóság védelmi albizottság legtevékenyebb tagja,

vágjál?. Ráadásul az úgynevezett Zárdái út amúgyis majdnem használhatatlan, mivel tavalyelőtt a csatomarendezésnél a víz fölött átvezető híd kissé magasra és keskenyre sikerült, s a félegyházi vízgazdálkodási társulat „jóvoltából” még akorA tanyavilág megmozdulásának ez még csak kezdete. És a folytatás? Lassú a folyamat, siettetésére nincs mód. A tanács 26 házhelyet tart nyilván, amely az OTP-nél vár értékesítésre. Bár a kisajátítás bonyodalmas eljárás, a' belterületen még legalább 40—50 házhely kialakítására van lehetőség. A múlt évben 12 építési engedélyt adott ki a tanács, de majdnem annyian vannak, akik Alpárt választják lakóhelyül. Az építtetők között szerepel az Alkotmány Tsz is. Űj székhazába bizonyára bevezetik majd a telefont, s nem a tanács dolgozóinak kell futárszolgálatot ellátniuk, ha fontos üzenet érkezik a gazdaság címére. Mert jelenleg még ez a helyzet.

Ha a művelődésnek nem is, a háztáji gazdálkodásnak annál inkább kedvez a tanyavilág. Főként a Tisza Tsz területén. Gyors számvetés az irodában:

több mint ezer sertés és majdnem 400 szarvasmarha van a háztáji tulajdonában. Derekasan ténykedik a háztáji bizottság: a juttatásokban elsősorban azokat részesíti, akik a közös munkában is helyt állnak. Ezek két holdon felül is vállalhatnak százalékos kukoricát, vállalhatnak takarmányrépát is, és legelőt — a minőségtől függően — egy-két-három holdat kaphatnak, térítés ellenében. A réti széna százalékos betakarításában is a jól dolgozó gazdák részesednek.

Behány Péter, az elnök is tagja a háztáji bizottságnak, ami ugyan nem túl szabályszerű, ám a szervezés hatékonyságának sem árt.

— Nagyon fontos nálunk a jó munkára való ösztönzés — sorolja. — Mintegy ötven gazdát összesen 150 ezer forint prémiumban részesítünk. Azonkívül az idei átlagjövedelem eléri a 15 ezer forintot. A tervezettnél 800-zal lesz nagyobb.

Három évvel ezelőtt választották meg elnöknek. Volt vagy másfél milliós mérleghiány. A rákövetkező évben kigazdál- kodták. És erre az évre már 300—400 ezer forintot tartalékolnak.

Nemcsak a háztáji, a közös állattenyésztés is gazdag a Tiszában. A fontos üzernág tavalyi bevétele meghaladta az ötmillió forintot —. 2600 hold szántó

pulytíaállomány1 jeíenlffe dösar

elpusztult.

Az elnök, Papp Elemér akkor

megígérte, hogy levonják a tanulságot, s 1965-ben a „heljjére teszik” a barofnfjtartásit.

Sajnos, nem {gy történt. Egy- egy négyzetméterre 30—10 csibét zsúfoltak össze, vagyis a megengedettnél! három-négyszerié többet. | Hozzászámítva .ebhez a kelés gyen geséget. valamint az egyoldalú és gyenge takarmányozást. nagymérvű elhullás következett be az elmúlt év őszén, összesen 7137 pulyka, 604 gyöngyös, 19 213 napos- és növendékcsibe, (valamint 194 tojótyúk pusztult el.

— Ebből félmillió forint kiesésünk származott — vallja be az irodán Szeri Pálné. a főkönyvelő helyettes^. — Körülbelül ugyanennyi aj szőlőiskolából, ahol a vesszők 'nem gyökeresedtek meg kellően. Sajnos, a mérleghiányunk n£m csökken, inkább megkétszereződik.

Kiderül, a tsz-vezetés az elmúlt évben ne|m túl sok erőfeszítést tett a gazdálkodás megjavítására —, a félegyházi járás egyik legjobb adottságokkal bíró szövetkezetében! Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy a kukoricának majdnem a fele kinn maradt, s amit behordtak, jórészt azt is nedvesen rakták a góréba. Alapostan meg is penészedéit.

A háziipari szövetkezet két tagja— Bársony Jánosné és Kádár Gáspárné — kévébe köti a fűzvesszőt.

(Pásztor Zoltán felvételei.)

után, Csaknem 1100 hízott sertést értékesítettek. A 120 hízott bikát nyugatnémet és olasz cégek vásárolták meg. Ebben az évben már 180 hízott bikát és 70 vemhes üszőt nevelnek. Az átlagos tejhozamot is a 3000 liter fölé „tornázzák”. Arról nem is szólva, hogy 30 ezer pecsenyecsibét „állítanak elő”, a tavalyinál ötszörte többet.

Ám, hogy az Alkotmány Tsz nek mi a terve a baromfitartással, nem sikerült megtudnunk. Mindenesetre tény, hogy az állattenyésztésnek ez az ága évről évre kudarccal végződik a gazdaságban. Tavaly tavasz- szal lapunk hasábjain is megbíráltuk a tsz vezetőit, amiért tavalyelőtt nem gondoskodtak a szakszerűség betartásáról, s a

Kihasználva az

enyhe időt, végzi a mélyszántást a Tisza Tsz három traktorosat Góg István, Faragó István és Faragó Imre,

A gazdak mjunkakedvére nem a legjobb hatossal volt, hogy a tsz hónapokig) nem fizetett előleget. Végül is hogyan segítek* tek magukon?]

— A szőlői elépítés művelési hiteléhez nyúltunk — válaszai Szeriné.

Hogy ehhez) mit szól majd a bank, nem tudjuk, legfeljebb sejtjük. És hogy a szövetkezet gazdái és vehetői milyen lépéseket tesznek a gazdálkodás megjavítására! az új esztendőben, nyilván pzóba kerül majd a zárszámadój közgyűlésen.

Tiszaújfalu lakóinak zöme paraszti foglalkozású, de a lakosság kisebb hányada két ősi foglalkozásnak: 4 halászatnak és a kosárfonásnak) is hódol. Az alpári Virágzó Htsz itt lakó gazdái jelenleg is naponta vízre szállnak, a fjolyó lassan hömpölygő^ vizébe) merítve a hálót.

A főutca egyik alacsony házában pedig j egész nap zúg a vesszőhámozó1 gép. Itt van a háziipari szövetkezet központja. Az idei termilés majdnem másfél millió forint, s a nem egészen ötven bédolgozó otthon köti a kosarakat. Többnyire idősebbek, de vatnnak közöttük fiatalok is. Jól sikerült a múlt évi vesszőtelepítés, amelyhez a Tisza Tsz adcitt területet. A héjazott vesszőből fonott kosarakat á skandiháv-államokba, továbbá az NSZK-ba és Francia- országba exportálják. A művészi fonású kosarak és más használati tárgyak elviszik a falucska hírét messzi földekre, a Balti-tengertől 4Z Atlanti-óceánig, Hatvani Dánki