Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

2. oldal 1966. Január 38, péntek VVA hatok kiutat keresnek Caamano engedelmeskedett9 de... ! U Thant és VI. Pál pápa üzenete a genfi leszerelési értekezlethez MA DÉLUTÁN ismét összeülnek a „hatok” külügyminiszterei, hogy kiutat keressenek a Közös Piac hét hónapja tartó válságából. A ta­nácskozás színhelye: Luxemburg. Tíz nappal ez­előtt zajlott le az első „béketárgyaláp”, amelyen Couve de Murville francia külügyminiszter is­mertette kormánya feltételeit a további együtt­működés ügyében. A francia kormány egyrészt azt kívánja, hogy a társországok mondjanak le a többségi szavazás elvéről, amelynek a római alapegyezmény szerint ez év január elsejével kellett volna életbe lépnie — mert ez Franciaor­szág számára hátrányos. Másrészt ki akarja cse­rélni a Közös Piac végrehajtó bizottságát, amely a nyugatnémet Hallsteinnél az élén. túlságo­san nagy hatalomra tett szert a külügyminisz­terek tanácsával szemben. Az elmúlt napokban a partnerek tanulmányozták a francia javasla­tokat, és a hat ország képviselői már szerdán összeültek Luxemburgban, hogy előkészítsék a külügyminiszterek tanácskozását. Párizsban — Schröder legutóbbi nyilatkozata alapján — arra következtetnek, hogy a ma megnyíló tanácsko­zás rendkívül kemény lesz. A nyugatnémet kormány nem akar „ingyen” engedményeket tenni Franciaországnak. Ezért ellenjavaslatot dolgoztak ki, amely összeköti a francia követe­lések részleges teljesítését a Nyugat-Európa és Amerika közötti vámcsökkentési tárgyalások megkezdésével, ettől teszi függővé. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A DOMINIKAI fegy­veres felkelés volt veze­tőjét, Francisco Caama­no ezredest Londonba nevezték ki katonai attaséként — vagyis in­kább száműzték. Az* ezredes — mint jelentet­tük, elfoglalta új pozícióját, de Sajtóértekezle­tén, mint arról jelen,tések beszámolnak —, kije­lentette, hogy beosztását akarata ellenére, kény- szerűségből fogadta el, s szeretne visszatérni hazájába, amint lehetséges. Mint ismeretes, a szélsőjobboldali katonai vezetők ugyanakkor vonakodnak elfogadni a számukra kijelölt dip­lomáciai posztokat. Ezzel kapcsolatban Caamano elmondotta, hogy nekik is engedelmeskedniük kell az elnöki rendelkezésnek, „különben ismét megtörténhet, hogy a dominikai nép veszi ke­zébe az ügyek intézését”. Juan Bosch volt do­minikai elnök hasonló álláspontról tett tanúsá­got legutóbbi nyilatkozatában. „Azoknak a ma­gatartása, akik nem hajlandók elfogadni a dip­lomáciai külszolgálatot, egyre nagyobb elégedet­lenséget kelt az ország közvéleményében, s ez az elégedetlenség beláthatatlan következmények­re vezethet.” Mint az AP jelenti, tartanak attól, hogy a tisztek ellenállása az elnöki intézkedés­sel szemben, erőszakos cselekményeket válthat ki ismét Dominikában, amely az AÁSZ beavat­kozását vonhatja maga után. A kormány tagjai több megbeszélést bonyolítottak le Bunker nagy­követtel, az AÁSZ-bizottság amerikai tagjával. Joiinsoii áj adókat helyezett kilátásba Gazdasági üzenet a kongresszushoz WASHINGTON (MTI) Johnson elnök csütörtökön terjedelmes üzenetet intézett a kongresszushoz az ország gaz­dasági helyzetéről. Az elnök ró­zsás képet fest az amerikai gaz­daságról, s azt hangoztatja a többi között, hogy az elmúlt év­ben rekordmagasságot ért el a termelés, a vállalati profit, va­lamint az egyéni jövedelem ösz- szege, és csökkent a munka- nélküliek száma. Elismeri azon­ban, hogy az elmúlt évben ál­talában emelkedtek az árak, fő­leg egyes mezőgazdasági termé­kek és élelmiszerek árai. Johnson mindenesetre figyel­meztet az infláció veszélyére és elsősorban a bérek és árak egyensúlyának fenntartását akar­Hol folyik a beavatkozás? Az Izvesztyija az A ASZ tanácsának üléséről MOSZKVA. (TASZSZ) Az Izvesztyija csütörtöki szá­ma kommentálja az AÁSZ ta­nácsának a napokban megtar­tott ülését. Az amerikai sajtó közleményeiből azt a megálla­pítást vonhatjuk le, hogy az ülés tipikus kommunistaellenes, szovjetellenes gyülekezetté fa­jult. A rágalmak és szidalmak özönét zúdították a havannai értekezletre, amelynek határo­zatait „a szabad és szuverén kormányok belügyeihe való megengedhetetlen beavatkozás­nak” minősítették. A szemérmetlen koholmá­nyokra a Szovjetunió ellen fel­Panama Washingtonban Washingtont egy nagy ará­nyú földpanama körül érlelődő botrány tartja izgalomban. A szenátus belügyi bizottsága és a kormányszerveket ellenőr­ző bizottság vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a kor­mány hogyan adhatott el Ken­tucky államban négy magán­cégnek 24,5 millió dollárért 35 000 acre föld házban és olajban gazdag állami tulajdonú földet, amelynek valódi értékét mintegy 300 millió dollárra be­csülik. A Washington Daily News utal arra, hogy a belügyminisz­ter helyettese annak idején nem vette figyelembe a minisztérium egyik jogtanácsosának figyel­meztetését, miszerint a kérdé­ses földbirtok tényleges értéke jóval több. mint 24,5 millió dollár. (TASZSZ* hozott vádakkal tették fel a ko­ronát, mondván, hogy a Szov­jetunió „megsértette a más ál- lamk belügyeihe való be nem avatkozás elvét”. Ezzel szemben számtalan tény tanúsítja, hogy az imperialista államok és mindenekelőtt az Egyesült Államok avatkozik be más országok belügyeihe. Nem Moszkvában, hanem Washing­tonban fogadták el az elmúlt év októberében azt a határoza­tot, amely „törvényesíti” a fegyveres beavatkozást. Termé­szetesen az Egyesült Államok beavatkozását a latin-amerikai országok belügyeihe. Az Amerikai Államok Szer­vezetének egyes tagországai si­ettek támogatni az amerikai külügyminisztériumban koholt vádakat. Mindez egyet tanúsít: Washington és latin-amerikai csatlósai rettegnek a három földrész ' szolidaritásának meg­győző megnyilvánulásától,' amelynek Havannában szemta­núi lehetünk — írja befejezé­sül a lap. ja elérni az infláció elhárításá­ra. Johnson azt ígérte, hogy az amerikai nemzetgazdaság a je­lek szerint meg tud birkózni a vietnami hábarú költségeivel is, anélkül hogy ezek „a nagy tár­sadalom” építését hátráltatnák. Ezt a kijelentését azonban két­ségessé tette, amikor azt mond­ta, hogy a vietnami események bizonytalan jövője igen megne­hezíti a gazdasági jellegű becs­léseket. Johnson elnök ugyanakkor erőteljesen javasolta a béreme­lési követelések és az áremel­kedési tendenciák „önmérsékle­tét” és azt mondotta, hogy szük­ség esetén a kormány felhasz­nálhatja majd saját eszközeit a dollár elértéktelenedésének megakadályozására. Végső eset­re beígérte az ár- és bérszintek szövetségi ellenőrzését, s egy­ben — inflációellenes intézke­désként — új adókat, adóemelé­seket is kilátásba helyezett. Siina nyilatkozata Siina japán külügyminiszter a minisztertanács ülésén beszá­molt a Szovjetunióban tett út­járól. A külügyminiszter han­goztatta, hogy a Szovjetunióval aláírt légiforgalmi és kereske­delmi megállapodások hozzájá­rulnak a japán—szovjet kapcso­latok erősödéséhez. Négy hónapos szünet után csü- . rtökön délután a genfi nem­zetek palotájában isimét meg­kezdte munkáját a tizennyolc­hatalmi leszerelési értekezlet. A Szemjon Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetőjé­nek elnökletével megnyílt 235. munkaülésen Sopinelli, az ENSZ genfi irodájának vezér­igazgatója, U Thant ENSZ-fő- títkár személyes képviselője fel­olvasta U Thant és VI. Pál pá­pa üzenetét. U Thant felszólította a tizen- tfyolcas bizottság tagjait, hogy minden igyekezetükkel azon cél elérésén fáradozzanak. hogy mielőbb egyezmény szülessen az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról. ar­is­VI. Pál pápa üzenetében ra kérte a Genfben most mét összeült államférfiakat és tudósokat, hbgy mindent tegye­nek meg áz atomháború veszé­lyének végleges száműzése ér­dekében. Carapkin és Foster, az érte­kezlet szovjet, illetve amerikai társelnöke a munkaülés, meg­nyitása előtt 45 percen át tár­gyalt ügyrjendi kérdésekről. Megállapodtak abban, hogy a konferencia keddi és, csütörtöki napokon taraja üléseit. Kedden az atomfegjjverek további el­terjedésének megakadályozásá­val összefüggő problémákkal, csütörtökön pedig az általános és teljes leszerelés kérdéseivel foglalkoznak. Taylor diszkrét Felélénkültek a karcok, erősödik a partizánok nyomása Dél-Vietnamban felélénkül­tek a harcok. Saigontól 440 ki­lométerrel északkeletre, Qui Nhon körzetében, amerikai, dél­koreai és dél-vietnami csapatok nagyarányú „tisztogató” műve­letekbe kezdtek a tengerpart mentén vezető első számú fő közlekedési út felszabadítására. Nagyobb harcok vannak Sai­gontól nyugatra és dél-nyugat­ra, a kambodzsai határ közelé­ben is. Az AP jelentése szerint a partizánok fokozták nyomásu­kat a Da Nang és Chu Lai kö­zött a tengerparton kialakított amerikai hídfőre és nagyobb veszteségeket okoztak az ame­rikai tengerészgyalogosoknak. A dél-vietnami légierők egyik tisztje Kambodzsába repült és ott politikai menedékjogot kért. Nguyen Duc Hien hadnagy két­üléses felderítő repülőgépével Pleikuból szállt fel. A hadnagy egyike volt a légierők azon tisztjeinek, akik ellenezték Ky miniszterelnök rendszerét. A Vietnami Tájékoztató Iroda közlése szerint amerikai repülő­gépek január 25-én berepültek a VDK légiterébe és ott felde­rítő repüléseket végeztek több tartomány felett. A Reuter Washingtoni tudósí­tója szerint ottani politikai kö­rökben váltdzatlanul az a meg­győződés, ,hogy igen rövid időn belül várható a VDK elleni bombatámad&sok felújítása. Bár a Fehér Ház szóvivője szerdán este közölte, hogy még nem történt döntés e kérdésben, Johnson rövidesen nem csupán a bombázások folytatását ren­deli el, hanjem utasítást ad a dél-vietnami szárazföldi háború fokozására is. Maxwell Taylor tábornok, volt saigoni amerikai nagykövet szerdán kijelentette, bogy jól­lehet helyes -volt az Eszak- Vietnam elleni bomba támadá­sok szüneteltetése, most már a „légitámadások felfüggesztésé­nek okai fogyóban vannak”. Arra a kérdésre, hogy az elnök­nek javasolta-e a bombázások folytatását, Tfaylor — arcán mo­sollyal — igv válaszolt: „Ha javasoltam volna, akkor sem mondanám meg önöknek. (MTI) Lübke nem válaszol A jelenleg Nyugat-Berlinben tartózkodó Lübke nyugatnémet köztársasági elnök sajtórefensei útján visszautasította az NDK televíziójának azt az ajánlatát, hogy a képernyő előtt válaszol­jon azokra a kérdésekre, ame­lyeket Albert Norden profesz- szor hétfőn a demokratikus Ber­linben tartott nemzetközi saj­tókonferencián intézett hozzá a náci időkben tanúsított maga­tartását illetően. Egyre szaporodik azonban azoknak a nyugatnémet és nyu­gat-berlini lapoknak a száma, amelyek mégis szükségét látják, hogy Lübke megszólaljon és vá­laszoljon az ellene felhozott sú­lyos vádakra. A koblenzi Rheinzeitung például fezeket ír­ta: „A szövetségi elnöki hiva­talnak nem Szabad sokáig této­váznia, haném a nyilvánosság eíőtt tisztáznia kell ezt az ügyet.” Két német politika Indira Gandhi köszöneté Kosziamnak MOSZKVA (MTI) Indira Gandhi asszony távi­ratban mondott köszönetét Alekszej Koszigin szovjet kor­mányfőnek azért az üdvözletért, amelyet hivatalba lépése alkal­mából tőle kapott. A táviratban megállapítja, hogy az indiai—szovjet barátság a béke támasza, ezért mindent meg fog tenni e barátság erő­sítéséért. Az utóbbi napokban Berlin két megnyilvánu­lása is a Német Demok­ratikus Köztársaságra te­relte a nemzetközi köz­vélemény figyelmét. Az egyik esemény az volt, hogy az NDK Népi Ka­marája, parlamentje az elmúlt hét végén jelentős törvényjavaslatokat ha­gyott jóvá. Köztük voltf a mostani esztendő nép- gazdasági és költségveté­si tervezete, A gazdasági kommentátorok világszer­te rámutatnak arra, hogy 1966-ban a most elfoga­dott évi tervekkel a de­mokratikus német állam­ban hatalmas lépéssel fej­lesztik tovább a gazdasá­gi irányítás új, és szem­mel láthatólag bevált rendszerét. Annak, hogy a tőkés államok politikai, sőt üzleti körei is külö­nös figyelemmel kísérik az NDK belső gazdasági 1 fejleményeit, elsősorban | az az oka, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fejlődése az utóbbi idő­ben alaposan meggyor­sult. Ezt az összes lénye­ges mutatószámoik tanú­sítják egybehangzóan, — köztük az életszínvonal emelkedésének számai. A másik, Berlinből kel­tezett, nagy nemzetközi figyelmet kiváltott hír külpolitikai vonatkozású volt. Eszerint Otto Winzer külügyminiszter, kormá­nya nevében nagy fontos­ságú indítványokkal for­dult az európai államok kabinetjeihez. A javasla­tokat a következő három pontban leheti^ összefoglal­ni: 1. A Német Demokra­tikus Köztársaság kormá­nya felhívással fordul az európai országokhoz, hogy megfelelő megállapodások­kal lépésről lépésre csök­kentsék a kontinensen uralkodó feszültséget. — Mint a javaslat hangsú­lyozza — egy ilyen folya­mat meggyorsításában so­kat segítene, ha az atom­fegyverrel még nem ren­delkező európai államok ünnepélyesen lemondaná­nak arról, hogy a jövő­ben nukleáris fegyverek­re igyekezzenek szert ten­ni. Nos, már ennél az el­ső javaslatnál is szembe­tűnik a két Németország külpolitikai vonalvezetésé­nek alapvető különböző­sége. Az NDK akkor ja­vasolja a feszültség csök­kentését, az atomfegyver­ről való kölcsönös le­mondást, amikor Nyugát- Németország vezető körei félnek^ az igazi tartós eny­hüléstől és erőfeszítéseik középpontjában bevallot­tan az a cél áll, hogy uj­júkat végre rátehessék a tömegpusztító fegyverek ravaszára. 2. Feltétlenül tisztelet­ben kell tartani — hang­zik az NDK kormányának következő javaslata — a határok sérthetetlenségét, és a jövőben is le kell mondani azok megváltoz­tatására Irányuló minden­fajta tevékenységről. A békeszerető világot megnyugvással és megelé­gedéssel töltheti el« hogy a német militarizmus el­leni hagyományos fenye­getőt földrajzilag legköze­lebbi gátja napjainkban egy német állam, a Né­met Demokratikus Köz­társaság. Sajnos, a másik német állam, az NSZK a területi követelések ha­gyományait folytatja, rendszeresen szervezi a revansista nagygyűléseket, „birodalmi” térképek ki­adásával szítja a legve­szélyesebb soviniszta szen­vedélyeket és — többek között — szüntelenül két­ségbevonja a Németor­szág és Lengyelország kö­zötti Odera—Neissedi atárt. 3. A NDK harmadik ja­vaslata, hogy kontinen­sünk államai tegyék in­tenzívebbé kapcsolataik normalizálását, beleértve a két Németország köze­ledésiét is. Miközben Bonnban ma­napság is sok szó esik az NDK erőszakos bekebele­zéséről, a józan milliók világszerte örömmel hall­ják a másik, a demokra­tikus Németország mind messzebbre hangzó hang­ját

Next

/
Thumbnails
Contents