Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
2. oldal 1966. január 19, szerda Továbbra is a hadsereg ellenőrzi 1 Az NDK kormánynyilatkozata a helyzetet Nigériában Nigériában a nyugati hírügynökségek keddi jelentései szerint továbbra is a hadsereg ellenőrzi a helyzetet, a legutóbbi napok eseményeinek háttéré azonban mindeddig még nem tisztázódott. A vasárnap megalakult katonai kormány vezetője Ironsi tábornok hétfői sajtóértekezletén nem volt hajlandó közölni, meddig szándékozik az ország élén maradni, viszont kijelentette, hogy eltökélt szándéka véget vetni a zavargásoknak Nyugat-Nigériában és felszámolni az ellentéteket Észak-Ni- gériában. Hozzáfűzte még, hogy szükség esetén statáriumot is kész elrendelni. Jóllehet Ironsi a miniszter- tanács kérésére vette át a, hatalmat, mélyebb jellegű változásra utal az a közlése, hogy szándékában áll egy új alkotmány kidolgozása. Azt is bejelentette, hogy ideiglenesen felfügggeszti az összes alkotmányos intézkedéseket. Az ország négy tartományába katonai kormányzókat neveztek ki és az eddigi kormányzók a katonai parancsnokok tanácsadói lesznek. Akintolát a nyugati és Bellót az északi tartomány kormányzóját a lázadók a puccs első óráiban megölték. Ennek során életét vesztette még Ankitola 23 éves fia és Bello egyik felesége is. A rendcsinálásnak egyébként a hivatalos közlemények szerint 153 halálos áldozata volt, a megfigyelők legalább 1500-ra becsülik az áldozatok számát. Továbbra sincs pontos értesülés Balewa miniszterelnök sorsáról. A hadsereg tehát kezébe vette a hatalmat — kérdés milyen módon kíván élni vele. Lehetséges — írja az AFP egyik tudósítója —, hogy szabadon bocsátják a korábban bebörtönzött vezetőket, s ezek előreláthatólag nagyobb szerephez jutnak a politikában. A nigériai események megfigyelői között mindenesetre az a vélemény alakult ki hogy a parlamenti demokrácia — miután egyszer eltűnt —, aligha tér vissza régi formájában — írja a francia tudósító. Otto Winzer, az NDK külügy- ' minisztere U Tbanthoz, az i ENSZ főtitkárához intézett le- í veiében megküldte a világszer- i vezet főtitkárának azt a nyilat- I kozatot. amelyet az NDK kor- | mánya az államok belügyeibe I való beavatkozás elítéléséről ‘ adott ki. . 1 Röpirat-„háború" Vietnamban Sukarno találkozott a diákszervezetek vezetőivel TEGNAP ismét partra szállt — Saigontól körülbelül 70 kilométerre délre fekvő Vang Tátinál — a 25. amerikai gyalogos hadosztály második dandárjának mintegy négyezer főnyi embere. Miután hétfőn újabb négyezer tengerész- gyalogos érkezett a Chu Lai légitámaszpontra is. Ezzel 190 ezer főre emelkedett a Déí-Viet-' nambam bevetett amerikai katonai légierők Száma. A harci eseményekről ezúttal kevés hír érkezett. A dél-vietnami szabadságharcosok kedd reggel aknatűzzei árasztották el a dél-vietnami kormányerők második hadosztályának Quamg Ngaiban levő főhadiszállását. Viszont fokozódott az amerikaiak röplapkampánya, amely a saigo- ni amerikai nagykövetség szóvivője szerint csütörtökön éri majd el tetőfokát. A röpiratok felhívják a partizánerőket; álljanak át a kormányerők oldalára. S a repülőgépek ezúttal a bombák helyett özönével zúdítják a menleveleket a sűrűn lakott települések fölé, biztonságot ígérve mindazoknak, akik a felhívásnak eleget tesznek. A röplapkampányban első ízben kapcsolódtak a dél-vietnami szabadságharcosok azzal, hogy Saigonban angol nyelvű röpiratokat terjesztettek el. Ezek az amerikai katonáknak szólnak azzal a kérdéssel: „Miért vagytok itt?'’Más, vietnami nyelvű röpiratok felhívják a dél-vietnami katonákat, tisztviselőket, rendőröket, hogy EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN minden erővel támogassák a szabadságharcosokat az amerikaiak ellen vívott harcukban. S miközben folynak a csapaterősítések és a röp- iratháború, Wallace Greene tábornok, a tenge részgyalogos hadtest főparancsnoka visszatérve Dél-Vietnamban tett szemleútjárói, Washingtonban kijelentette: „Egy percig sem kételkedem, hogy az Egyesült Államok megoldhatja a vietnami háború katonai oldalát... de megölhetünk minden szabadságharcost Dél-Vietnamban, mégis elveszítjük a háborút.” SUKARNO elnök tegnap találkozott a diák- szervezet vezetőivel, akik az egy hete tartó tüntetéseket szervezték. A találkozóra azután került sor, hogy Djakarta katonai parancsnoka hétfőn betiltott minden tüntetést a fővárosban. Mahmud dandártábornok, a kerület parancsnoka egyébként csapatokat irányított a város benzinkútjaihoz. Szombaton ugyanis a diákok elfoglalták a kutakat és a kezelő személyzetet arra kényszerítették, hogy a nemrégiben felemelt ár egynegyedéért árulják az üzemanyagot. Az Antal a hírügynökség jelentése szerint a belügyminiszter parancsot adott az egyes tartományok katonai vezetőinek arra, hogy a lakosság körében szervezzék meg Sukarno elnök támogatását. • A gengszter halála A kommunista képviselek rendkívüli ülést sürgetnek A párizsi rendőrség bejelentette, hogy fürdőszobájában holtan találták Georges Figon gengsztert, aki a Ben Barka- üggyel kapcsolatban egy francia lapnak adott nyilatkozatában Johnson ma újabb kiegészítést kér a katonai költségvetéshez Johnson elnök, előreláthatólag ma, 12,3 milliárd dolláros kiegészítő katonai költsgévetési megajánlást kér a kongresszustól a június 30-ával végződő idei pénzügyi év terhére. A pótkeret lehetővé teszi további 113 000 katonai személy behívását a hadseregbe és 94 000 polgári személy foglalkoztatását a fegyveres erőiknél. Az idei költségvetési évben a pótkeretből a hadügyminisztérium 4.6 milliárd dollárt kíván fordítani katonai célokra. A jövő évi katonai költségvetésben előirányzott összeggel együtt a kért költségvetési pótkeretet Hz 1967. június 30-ig terjedő időszak előrelátható katonai kiadásaira kívánják fordítani, beleértve a vietnami háború költségeit is. Mindezt McNamara hadügyminiszter hétfőm jelentett*» be. Katzenbaeb igazságügymi» niszter elmondotta, hogy Johnson a jövő héten újabb üzenetet intéz a kongresszushoz a képviselők kétéves mandátumának négv évre történő meghosz- szabbításával, s néhány a választási rendszerhez javasolt módosítással kapcsolatban. (AP. Reuter, UPI. AFP) azt állította, hogy látta a meggyilkolt marokkói politikust. A 39 éves Figon a jelentés szerint valószínűleg öngyilkosságot kö- j vetett el és főbe lőtte magát, i mikor a rendőrség le akarta tartóztatni. Figon egyike volt azoknak a személyeknek, akik Ben Barkára vártak október 29-én, hogy együtt ebédeljenek és megvitassák vele egy tervezett filmet, amikor Ben Barkát elrabolták. Figon álnév alatt tartózkodott rejtekhelyen, ami- j kor a rendőrség hétfőn a nyo- | mára jutott. A francia nemzetgyűlés kommunista képviselői csoportja ; hétfőn követelte, hívjanak össze i rendkívüli ülést azzal a céllal, i hogy a kormány hivatalosan tá- j jékoztassa a nemzet képviselőit és az ország közvéleményét a j Ben Barka-ügy viZsgála tájiak folyamatáról. Figon halálával egyébként eltűnt az a személy, aki legtöbbet tudott a Ben Barka-ügyben. A 39 éves jómódú köztisztviselői családból származó gengszternek viharos múltja volt. Egy rablógyílkosságban való részvétel miatt 20 évre ítélték, de hat év után kiszabadult a börtönből. Figon később „filmválal- kozó”-ként és „könyvkiadó”- ként lépett fel, de fenntartotta kapcsolatait a párizsi alvilággal. Ben Barkát már a múlt év tavaszán Kairóban, majd Géniben a marokkói titkosrendőrök 1 kezére akarta juttatni. Október 29-én is ő csalta kelepcébe a marokkói ellenzéki politikust egy „antiimperialista film” ürügyével. Mint a nyilatkozat megállapítja. az NDK kormánya üdvözli az ENSZ-közgyülés 20. ülésszakán a kérdésről elfogadott határozatot, mivel az nagy jelentőségű a német kérdés rendezése szempontjából. Az NDK kormánya úgy vélekedik, hogy a be nem avatkozás problémáját csak a béke biztosítása esetén. a két német állam békés egyesítésének) útján, lehet megoldani. Ez az egyesítés csak a két reálisan létező német állam egyenjogú tárgyalásain keresztül. külső beavatkozás nélkül valósítható meg. A nyilatkozat hangsúlyozza; hogy a bonni kormány területi igényei durva beavatkozást jelentenek más államok belügyeibe. Hozzáfűzi, a nemzetközi feszültség aláakná- zására irányuló és az európai feszültséget tovább szitó tényezők egyike az úgynevezett Hallstein-doktrina. Végül az NDK külügyminisztériuma elítéli, hogy a szövetségesek nyugat-berlini utazási irodája állandóan megkülönböztető bánásmódnak veti alá az NDK-t és állampolgárait. Kifejezi azt a reményét, hogy az illetékes államok eljárnak az említett iroda diszkriminációs tevékenységének beszüntetésére. Á taskenti egyezmény után NEW YORK. U Thant ENSZ-főtitkár jelentést terjesztett a Biztonsági Tanács elé az India és Pakisztán közötti fegyverszüneti vonal helyzetéről. Ez volt az első ilyen jelentés a taskenti egyezmény aláírása óta; , A jelentés szerint az érintkezési vonalakon januárban számottevőén csokiként az incidensek ázáma. A jelentés ugyanakkor leszö-1 gézi, hogy egyes körzetekben a helyzet továbbra is bizonytalan. Fjodor Tyitov a Szovjetunió új magyarországi nagykövete MOSZKVA. (TASZSZ) Fjodpr Tyitovot kinevezték a Szovjetunió magyarországi nagykövetévé. Elődjét, Georgij Gye- nyiszovot felmentették nagyköveti tisztségétől és más munkára osztották be. Fjodor Tyitov 1910-ben született. Az SZKP Központi Bizottságának tagja és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte. Egy mozgalom — három kontinens Eltemették Korolev akadémikust Moszkvában a Vörös-téren elemették a január 14-én elhunyt tzergej Korolev akadémikust. íz első szovjet szputnyikok és irhajók konstruktőrének ham- ait a Lenin mauzóleum előtt avatalozták fel. A temetésen elen voltak az SZKP és a szövet kormány vezetői. (MTI) Kéthetes érdemi tanácskozás után véget ért Havannában az első olyan értekezlet, amelyen három világrész: Ázsia, Afrika és Latin-Amerika képviselői a gyarmatosítás és az imperializmus elleni harc összehangolásáról tanácskoztak. A konferencián Latin-Amerikát 112, Afrikát 131, Ázsiát 187 küldött képviselte, és a konferencia munkájában a szovjet küldöttség jelentős szerepet; játszott. Emellett a forradalmi Kuba fővárosában a szocialista országok 60 megfigyelője — köztük hazánk több megbízója — kísérte figyelemmel a konferencia tanácskozásait. A havannai értekezlet óriási célokat tűzött maga elé. Olyan világrészek népeinek küzdelmét kellett ösz- szeliangolnia, amelyeket földrajzi helyzet, belpolitikai viszonyok, nemzeti érdekek nagyon is különböző erői mozgatnak. A feladat nagysága ellenére a legdöntőbb kérdésekben mégis sikerült eredményessé tenni a konferenciát -1- mégpedig azért, mert az értekezlet felül emelkedett az egyes országokat, illetve felszabadító mozgalmakat elválasztó földrajzi, nemzeti, politikai tényezőkön s meg tudta határozni az imperializmus, a gyarmatosítás elleni következetes harc közös céljait! A havannai értekezlet sikerének legdöntőbb tényezője, hogy a világ népeit foglalkoztató, kiemelkedően fonlos harci kérdésekben teljesen egységes határozatot tudott hozni. Ezt az egytségakciót a tanácskozások során spontánul kialakult jelszó: „Egységfront Vietnamtól Dominikáig!” testesítette meg. A Vietnam elleni amerikai agresszió, valamint a Dominika ellen végrehajtott folytatólagos amerikai intervenciós kísérlet egyhangú és feltétlen elítélése éppen két legérzékenyebb pontján érintette az amerikai imperializmust és fokozta nemzetközi elszigeteltségét. A havannai konferencia eredményessége ebben a kérdésben azt jelentette, hogy a négypontos napirend első és legfontosabb pontjának (Az imperializmus, gyarmatosítás és a neokolonalizmus eilen vívott közös harc) megtárgyalása teljes sikerrel zárult. Ez egyben megfelelő alapot biztosított ahhoz, hogy a harmadik napirendi pontban (A három kontinens gazdasági, szociális és kulturális szolidaritása) is kiemelkedő eredményeket, jó előrehaladást érjenek el. Rendkívül érdekes és gyümölcsöző volt a második napirendi pont (Három kontinens egyes országaiban folyó felszabadító harc konkrét kérdései) vitája. Egyes országok, mint például Nicaragua, vagy Venezuela felszabadító mozgalmának küldöttei a fegyvere« felszabadító harc kizárólagos jogossága mellett foglaltak állást. A felszólalók többsége azonban hangsúlyozta hogy a fegyveres harc erőszakolása abban az esetben, ha annak nincsenek meg a megfelelő feltételei, könnyen kalandor-típusú akciókhoz és a felszabadító mozgalmat sértő, sőt pusztító katasztrófához vezethet. Az értekezlet végül is azt a közös álláspontot foglalta el, hogy minden népnek feltétlen joga az imperializmussal és gyarmatosítással szemben a fegyveres felszabadító harc megindítása, s ennek a küzdelemnek minden támogatást meg kell adni. Ugyanakkor gondosan mérlegelni kell a fegyveres harc megindítása előtt az egyes országok konkrét körülményeit és a valóságos belső erőviszonyokat. A havannai értekezlet egyik legfőbb jelentősége éppen abban állott, hogy nagyon is különböző áramlatokat sikerült a döntő kérdésekben azonos elvi álláspont mögött egyesíteni. E siker következtében jórészt elszigeteltek maradtak azok a „frontzavarási kísérletek”, amelyeket elsősorban a konferencián résztvevő kínai küldöttség fellépésében lehetett megfigyelni. Ennek az elszigeteltségnek szervezeti kifejezése volt annak a kínai indítványnak az elutasítása, amely szerint az értekezleten csak egyhangúan lehetett volna érvényes határozatokat hozni. A gyakorlatban ez természetesen, vétójogot jelentett volna akár egyetlen küldöttség számára is. Ehelyett olyan reális döntés született, amely kétharmados szavazattöbbséget írt elő az érvényes határozathoz. Ez szervezetileg lehetővé tette a három kontinens értekezletének eredményes munkáját. A sikeresen és eredményes megtárgyalt elvi kérdések után a konferencia utolsó napjaiban a három kontinens szolidaritási mozgalmának szervezeti kérdései kötötték le a küldöttek érdeklődését. Az összes delegációk egyetértettek azzal, hogy az Afro-Azsiai Szolidaritási Mozgalmat ezentúl Latin-Amerka bekapcsol ásával három világrészre kiterjedő ,trikontinentális” alapon kell továbbfejleszteni. Ezen belül azonban három árnyalat volt megfigyelhető. Az egyik, többségi álláspont a szervezeti átalakulás azonnali végrehajtását kívánta, hogy az 1968-ban Kairóban összeülő konferenciát már trikontinentális alapon tarthassák meg. A kínai küldöttség amellett foglalt állást* hogy ne történjék változás, hanem az 1967-ben Peking- be összehívott afroázsiai értekezleten döntsenek a trikontinentális Szervezet megalakításáról. Egy harmadik, kompromisszumos álláspont azt indítványozta, hogy egyelőre létesüljön külön latin-amerikai szolidaritási szervezet és az egyesülés a kairói konferencián történjék meg. Végül is olyan változatot fogadott el az értekezlet, hogy azonnal megalakul a trikontinentális szervezet és ideiglenes székhelye Havanna lesz. Magától értetődik, hogy e szervezeti viták semmiképpen sem tudták csorbítani a havannai konferencia eszmei jelentőségét. A gyakorlatban megvalósult az a gondolat, amelyet Rasidov, a szovjet küldöttség vezetője így fogalmazott meg: „A mozgalmat nem lehet alárendelni a vitáknak.” S maga a szolidaritási mozgalom tekintélyében és egységben megerősödve lép Havanna után a világ: színe elé! Gömön Endre
