Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-18 / 14. szám

1964». január 18, kedd

5. oldal

„PAJTASPA RL AMENT

KINT szánkózásra alkalmassá vált a világ. Sűrű függönyként esik a hó. Siklanak is a kis szánkók í apukák—anyukák húzzák a kipirult arcú csöppségeket.

A szobában kályha ontja a meleget. Nagy a szoba, tanácskozóteremnek. olykor előadóteremnek használják. Most huszonnégy pirosnyakkendős fiú és lány üli- körül Tóth Ernőnét, a kecskeméti Szalvai Mihláy Űt- törőház igazgatóját.

Bármennyire is csábító játékra a kinti idő1, idebent most komolyabb dolgokról van szó. A „pajtásparlament” ülésezik. Az Üttöróház élére most megválasztott gyermekvezetőség.

Persze, az igazgató néni elnököl, ő vezeti az ülést, de a vitában — eleinte bátortalanul, aztán egyre merészebben elhangzanak a pajtások vélerné- nyci is.

MIRŐL is van szó? Hogy megértsük, ahhoz ismernünk kell az Üttöróház vezetőségét. Az igazgatónő mellett háromtagú, felnőttekből álló társadalmi vezetőség végzi az irányítást. A három felnőtt: reszort- felelős. Az Üttöróház azonban olyan mint egy nagyüzem: harminckét klub, szakkör és tanfolyam fut egymással párhuzamosan. Tavaly az iskolai év tíz hónapja alatt 16 ezer gyerek fordult meg — naponta több órát eltöltve — az Űttörőház- ban. Kecskemét 25 iskolájában kereken 8 ezer úttörő van. Tavaly is ennyi volt. Minden úttörő megfordult tehát átlagosan kétszer a nyüzsgő házban. Persze, volt aki egyszer se, de volt, aki sokszor.

Törte a fejét az igazgatónő, hogyan lehetne a gyerekek elgondolásaihoz. ötleteihez közelebb férkőzni, hogy az ő kívánságuk is kifejeződjön a vezetésben. Létrehozták az „Ű ttörő Parlamentet”. Ez egészíti ki az Üt- törőház társadalmi vezetőségét.

Kik a ..pajtásparlameint” tagjai? A szakkörök, klubok képviselői. rendszerint titkárai. A parlamentnek van egy Ifjúsági titkára és az elnöke, az igazgató.

E7 A TESTÜLET tartja most megbeszélését.

Korbély István, a Zrínyi Ilona Általános Iskola VI-os tanulója szólal fel éppen, ö itt az Üttörőházon belül a kürtös-dobos tanfolyam titkára. Azt javasolja, hogy a parlament legközelebbi ülésére tűzzék ki a motorszerelő szakkör működésének megvitatását. (Elfogadják.)

Golovits Lajos, a Jóka iskola j VII. o. tanulója (a rádiószakkör ! titkára) szükségesnek tartja, j hogy az úttörők tartsanak az j iskolai év idején, még a szünetekben is állandó,ügyeletet, hogy j részint a gyerekeket, részint a ] belátogató felnőtteket útbaiga- j zíthassák. (Elfogadják, nagyon életrevaló ötlet!)

Merász József (Béke téri IV-! es): A szakkörök saját gyártmá- j nyaikból rendezzenek kiállítá- ■ sokat. Felváltva, hogy minden szakkör sorra kerüljön. (Jóska még kisdobos, de ötletét egy- j hangúan megszavazza a parlament!)

Kalóz József (a fúvós-zenei szakkör titkára) javasolja a riadólánc megszervezését, hogy az úttörőparlament tagjai szükség esetén két órán belül össze- hívhatóik legyenek. A parlamentnek 24 tagja van, ennyi gyerek összehívása 120 perc alatt: bravúr. De ők ne csinálnák meg? Legközelebb — titok, hogy mikor — teadélutánra jönnek össze ily módon: riadólánccal.

A negyedév

ÉS A TÖBBI javaslat is, csupa ötlet.

Hogy ez a parlamenti tagság nem amolyan kisgyerekes dolog'. jelképezi az igazolvány, amely nyomdában készült, aláírásokkal és pecséttel, tartalmazván az úttörőparlament tag- jának jogait és kötelességeit.

SOK FELNŐTT tanulhatna kötelességteljesítést ezektől a lelkes kis fiúktól és lányoktól. Pedig mi mindennel foglalkoznak ebben a házban! Olvasom a programplakáton: eszperan- tlsták, motorszerelők, mókamesterek. ezermesterek, kiskárpito- sok. kisházépítők, előadóművészek. nemzetközi levelezők, sakkozók, népi játékosok — és még vagy tízféle foglalkozás, mesterség, művészet — amivel itt. barátkoznak meg a pajtások. Forr, zsibong a levegő, ha megtelik a ház.

A téli szünet alatt háromezerkétszáz gyereket látott vendégül — hosszabb-rövidebb ideig — a kecskeméti Úttörő- ház.

Balogh József

» • /(•( • •

u§ filmjén

Jól zárta az évet a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat. Ha az állategészségügyi zárlat miatt elmaradt előadásokat nem számítjuk, az 1365-ös tervet 102,2 százalékra teljesítették. Harmincezer ötszáznyolcvan előadást tartottak meg, a bevétel 19 millió forint, a látogatók száma pedig 5 millió volt. Az állategészségügyi zárlat miatt két és félezer előadás maradt el, amelynek bevétele körülbelül egymillió forint lett volna.

A megye nagyobb városai közül Baján járnak legtöbbet moziba. Az egy lakosra jutó mozilátogatások száma 17.

Százhatvanöt új filmet vetítettek a múlt évben, amelyek közül 26 magyar volt. A legsikeresebbek közé a Kőszívű ember fiai, A tizedes meg a többiek. az Édentől keletre, és A katona apja című filmeket sorolhatjuk. Természetesen ezek mellett még számos jó és érdekes előadást tartottak.

1966-ban a megye 168 mozija közül többet modernizálnak: szélesvásznúra, vagy keskeny- szélesvásznúra. Harminckettőezer hatszáz előadást terveznek, a bevételt 18 millió 680 ezer forintra, a látogátók

| számát pedig 5’ millió 50 ezerre tervezik.

Ebben a negyedévben nagyon sok érdekes bemutatót tartanak a megyei mozikban.

Egy kis Ízelítő a műsorból: Pardaillan lovag — izgalmas francia kalandfilm: Butaságom története című magyar film — főszereplője Ruttkay Éva; Közönyösök — Moravia regénye í nyomán készült olasz film, Claudia Cardinale főszereplésével; az Ítélet Nümbergben című amerikai játékfilmben Spencer Tracy és Marlene Diet- rich játszik. Érdekesnek ígérkezik Antonioni egyik legújabb filmje, a Vörös sivatag. A híres olasz filmrendező első színes filmje igen újszerű. Izgalmas bűnügyi történet a magyar Fény a redőny mögött című film. Bemutatják még a Bolygó hollandi című NDK-filmetés a Hódítás trükkje című angol filmet Rita Tusingham-mei a főszerepben, akit a nálunk is nagy sikert aratott Egy csepp méz című filmből ismerhettünk meg.

Nagy esemény lesz a kecskemétiek számára ,az Árpád mozi megnyitása márciusban. Ezzel lehetőség nyílik arra is, hogy egyszerre még több filmet játszhassanak Kecskeméten.

— Nem rossz bor — csettin- tek nyelvemmel, savanykás, de jó.

— Tűrhető. Nem kukoricalé, az a fontos. Meddig maradsz?

— Este megyek vissza.

— Bözsi, hogy van? Két hete nem láttam.

— Megvan.

— Nem unod a vonatozást?

— Megszoktam már.

— Vegyél pogácsát — kínál Márta.

— Jó, hogy beugrottal hozzánk — mondja a sógor. — Éppen azon gondolkozom, hogy felnézek Pestre, az Alkalmiba, azt mondják, hogy nagyon olcsó.

— Sehová se mégy — mondja haragosan Málta.

— Na. hallod, sógor. hogy emészt engem a testvéred — kacag és a magasba emeli poharát. — Más asszony zavarja az urát. e meg egy tapodtat sem enged.

— Ne hallgass rá. csak bolondozik. Elment ennek a jó dolga. Pestre akar menni, vásárolni, amikor itt is van. Lehet, hogy olcsóbb, de drága a vonat. A jegy százhúsz forint, a költség, az ennivaló. Már többe

is kerül, mintha itt venném.

— De tévét is hozok.

— Hozol, hozol, de nem Pestről. Ez is ugyanolyan, mint a pesti. Egy gyárban csinálták.

— Televíziót akartok venni? — bámultam rájuk csodálkozva.

— Azt Miért?

— Nem sajnáljátok rá a pénzt?

— Sajnálja az ördög. Nektek kell tévé, pulyák?

A gyerekekből egyszerre szakad fel a kiáltás:

— Kell!

— Na. látod. Nálunk demokrácia' van. Szavazunk. A tíz- éven felülieknek egy egész szavazata van. a tizéven aluliaknak meg egy fél. Hát most számold össze. Egyszóval a tévét meg kell venni.

Kacagtam ón is, mert nagyon tetszett, ahogy a sógor beszélt, meg hogy a gyerekek bámultak apjukra és lesték minden szavát. Mártának is csillogott a szeme. Látszik, hogy boldog, elégedett, még akkor is. ha néha veszekszik a vidám, tréfálkozó kedvű emberével. Engem már esztendőkkel ezelőtt meglepett, hogy mindig volt náluk bor. Egyszer meg is kérdeztem, hogy minek aa

— Kell, sógor, nekem meg a vendégeknek. En szeretem, egy pohárral kell az embernek, de én azért nem akarom koptatni a kocsma küszöbét. Nem vagyok annyira gazdag.

Nem szórták a pénzt, de sohasem voltak szegények. Még a legrosszabb esztendőkben is megvolt mindenük.

— Hogy áll a téeszetek?

— Jobban, mint tavaly. Sógor, az agronómusunknak arany keze van. Azt tudod, hogy vezetőségi tag vagyok. Nahát, én javasoltam, hogy adjunk neki ötezer forint prémiumot. Nem akarták. Vertem az asztalt, hogy akkor kilépek, mert az agronó- mus elmegy máshová, ahol többet kereshet és mi fogjuk megérezni. Megszavazták, ötezret kifizettünk neki és már har- madnáp olyan tervet csinált, hogy ámuldoznak az emberek. Kocsit vett — nem sajnálom —. de dolgozik. Most negyvenöt lesz a munkaegység, ha nem több. De, ha nem kapja a prémiumot, még harmincöt se lenne. Érted, ugye?

— A Bocskaiba kéne ilyen ember.

(Folytatása következik.)

! Huszonegy

Írásomnak ezt a címet is adhatnám: Ami kimaradt a ri- I portból. Témájához ugyanis a I Kecskemét és Kiskunmajsa közötti kisvasútan jutottam, s az útról egy riportban már beszámoltam. Helyszűke miatt nem fért bele valamennyi látnivaló beszámolómba, s maradéktalanul az sem, amit a vonat személyzetétől hallottam. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy — miként a poggyászkocsi áruátvevője mondotta — „egy napon nem is lehet említeni e környék lakóinak a felszabdulás előtti és mostani életkörülményeit”.

A szóban levő téma azonban nemcsak helyhiány miatt maradt ki akkor, hanem azért is, mert nem illik a sok mindent magában foglaló múlt és jelen különbségének érzékeltetéséhez. Felemás eset tudniillik e téma: a jelenben játszódik, de magán hordja a múlt bélyegét.

Miről is van szó?

Az államunknak' tetemes ösz- szegbe kerülő kisvasút személy- vonatain .— a kalauzok elpanaszolták — szinte minden nap megpocsékolnak néhány villanykörtét. A Kiskunmajsától Kecskemétig közlekedő egyik kora reggeli szerelvényen például huszonegy égővel károsították meg a vasutat... Nem, nem lopták el, mert speciális foglalatuk miatt csupán a vonatfülkékben használhatók. Egyszerűen összetörték őket. Elmegy a kalauz a szerelvény elejére, s mire visszaérkezik a végére — vagy megfordítva —, összetört villanykörték üvegszilánkjai ropognak a lába alatt. Ellenőrzi az illemhelyét, s kénytelen megállapítani, hogy az égőt barbár kéz kicsavarta és belevágta a kagylóba.

Ki tehet ilyesmit? Egy ember nem, az biztos. Azt a hathét kocsiból álló szerelvény két kalauza már lefülelte volna. Több tanyasi utazó „passziója” a kártevés, bandáé (a cselekményhez ez az illő meghatáro- j zás), mert csakis így, bandába I verődve lehet kijátszani a vonat személyzetének éberségét.

Kétség nem fér hozzá, hogy fiatalemberek a sorozatos károkozás tettesei; tanyasi fiatalok, akik Kecskemétre járnak dolgozni. Kétlaki legények, de nemcsak földrajzi, hanem pszichikai értelemben véve is. Jól öltözöttek, modern frizurájúak (a kétórás út alatt én sem láttam egyetlen rossz ruhájú, s a külsejében gondozatlan fiatalt), de némelyikük lelkületűben még ott szunnyad, lobog az a féktelen szilajság, amely a múltban — az akkori „istenhátamö- göttiség”, társadalmi eiesettség reakciójának megnyilvánulásaként — jellemző volt a tanyavilág úgyszólván egész ifjúságára.

Az ilyen fiatalokban a megváltozott életünk igényelte közösségi tudat még nem szorította ki a múlt káros örökségét, jóllehet ehhez számos vonzó példával találkozhatnak abban a közegben — a szocializmust építő társadalmunkban —, amelyben élnek, mozognak. S nyilvánvaló, hogy „jussolásuknak” nemcsak öt, tíz, vagy huszonegy villanykörte megsemmisítése a következménye, mert aki semmibe vesz néhány forintos értékeket — bár 21 villanykörte már nem jelentéktelen összegbe kerül — az előtt nincs becsülete a nagyobbaknak sem —, ha a más tulajdonáról van szó. Illetve a kártevő csak hiszi, hogy mások tulajdonát teszi tönkre. Nem tudja, hogy az övét nemkülönben, aminek a kárát közvetve neki is meg kell fizetnie. És sajnos, a társadalom becsületes tagjainak is!

A téma egyre nagyobbodó problémakört foglal magában. Maradjunk e körnek annál a sugaránál, amely a tanyasi fiatalok nevelését általában érinti. A megye különböző részei

villanykörte

tanyavilágának a pedagógusaival beszélgetve kiderül, hogy nemegyszer előfordul: nyolctízéves kisdiákok reggel bepálinkázva jelennek meg az általános iskolában. Ilyen esetekben ritkán eredményez sikert az iskolai nevelés, mert a hatása gyengébb az otthoni bánásmódénál. az iskolában tanultakkal ellenkező példákénál. Szerencsére már nem általános a jelenség — amiben nagy szerepe van az iskola és a társadalom nevelésének —. de sajnos. még elenyésző egyedinek sem mondható.

A szülői házban „szívják” hát magukba az esztelen féktelenkedés hajlamát a szóban levő fiatalok, akik ebben a „kivagyiságban” cseperednek fel. válnak legényemberré, s járnák a városba a kenyerüket megkeresni.

S a további baj az, hogy már nem könnyű őket nevelni, mert a munkahelyükön a szakma elsajátíttatásán kívül nincs idő velük foglalkozni, mivél délután hazautaznak. Otthon pedig megintcsak a családi környezetben, vagy hasonszőrű cimboráik között töltik el esti óráikat. Hogy a munkahelyükön öntudatos társaik magatartása hasson rájuk, ehhez eltompult, vagy ki sem fejlődött, csene- vész az érzékük.

Hol, ki nevelje hát őket, hogy leszokjanak a társadalomnak kárt okozó „szenvedélyükről”?

A válasz nem .lehet más: a vonaton annak utazó közönsége. A kiskunma jsai vonalon reggelente három-négyszázán utaznak Kecskemétre. Elképzelhetetlen, hogy ekkora tömegben ne akadjon több tucatnyi öntudatos ember, aki eréllyel is, de főként értelmet nyitogatő szóval ne tudná e fiatalokat jó útra téríteni. Hiszen oda-vissza naponta két-három, sőt Kiskun- majsáig négy óra áll ehhez rendelkezésükre.

_ Csakhogy ... Sajnos, a problémakörbe a közömbösség is beletartozik. Mert elképzelhetetlen az is, hogy ennyi utas közül senki ne venné észre, amikor a tanyasi huligán töri a köztulajdont képező villanykörtét...

Bontsuk a kört, és tegyük szívünkre a kezünket. Nap nap után mi valamennyien „nem utazunk-e olyan vonaton”, amelyen hasonló kártevést észlelünk. vagy követünk el magunk is? De elnézzük egymásnak, magunknak a munkahelyünkön, utcán, egyebütt az ilyenfajta „duhaj kodást”, mert — persze átvitt értelemben — „csak” egykét villanykörtéről van szó.

Ha azonban az értékéhez hozzáadnánk az ország valamennyi vasúti szerelvényén tönkretet- tekét, valamint a bicskával felhasogatott bőrülésekét stb., s mindezt megtetéznénk a társadalmunkban másutt is tapasztalható hasonló huligánkodás, közömbösség, elnézés okozta károk összegével, valószínűen meg- hökkennénik az „eredményen”.

Jó lenne, ha ezt figyelembe vennők, amikor országos gondjaink terhének a csökkentésén törjük a fejünket. A hasznunkat szolgálná, ha megvizsgálnánk: közösségi, a szocialista tudatunk megfelel-e az új társadalom építése követelményeinek — s amennyiben nem, pótolnánk a hiányt. És az lenne a legjobb, ha közülünk a legön- tudatosabbak sohasem feledkeznének meg azok neveléséről, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem éreznek felelősséget társadalmunk — azaz mindannyiunk — sorsa, jövője iránt.

Mindezek — és még jó néhány feladatunk — elhanyagolása esetén — ismét átvitt értelemben — kevesebb villany- égő ontja a fényt „vonatunkon”, mint. amennyi onthatná.

Tarján István