Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
Nagy Czirok László: Betyárélet a Kiskunságon SOKSZOR és sokféleképpen írtak már az alföldi betyárvi- lágrpl. Akadt köztük néhány —• a pragmatikus módszereket követő — munka, de a többség általában a romantikát helyezte előtérbe. Nagy Czirok László legújabb könyve, a Betyárélet a Kiskunságon nem az utóbbi, de nem is az előbbi fajtából való. Hitelesen ír, de nem tudóskodó modorban, hanem a nép ízes nyelvén. Hatvan esztendő lelkiismeretes gyűjtőmunkájának eredménye ez a könyv, amelyben az olvasó a kiskunsági betyárvilág színes, élvezetes, a kortársak és részt vevő személyek szavahihetőségén alapuló leírását kapja. Nagy Czirok László, a nyolcvanhárom esztendős kiskunhalasi néprajztudós egész életében szorgalmasan gyűjtötte a halaskörnyéki népszokásokat, hagyományokat. Beszéltetett egyszerű szegényembereket, nagygiazdá- kat, pandúrokat. Lejegyzett mindent — a legtöbbször eredeti elbeszélésben. Amikor már sok ezer karton gyűlt össze jegyzeteiből, hozzáfogott egy könyv megírásához. Pásztorélet a Kiskunságon című első könyve 1959-ben jelent meg. Az a meleg fogadtatás, amelyben ízes nyelven, a néprajztudós alaposságával megírt könyvét tudományos körökben is fogadták, leiizzította az író munkakedvét és pár évvel később, 1963-ban megjelent Budártüzek mellett című második munkája. Ez a könyve is hetek alatt elfogyott. Betyárélet a Kiskunságon című legújabb könyve pedig most van kifogyóban a könyvesboltokban. A KÖNYV szerkezete köny- nyen áttekinthető. Bevezetőben rövid ismertetést ad a régebbi betyárvilágról a 18. század közepétől kiindulva, Ismerteti az okokat, amelyek megteremtették a szegénylegények, a betyárok társadalmát: a hosszú, 10—15—20 éves katonai szolgálat alól való menekülés, bujdo- sásra kényszerülés volt ez az ok a legtöbb esetben. A második fejezetben név szerint és viselt dolgaik leírásával bemutatja a Kiskunság betyáimlakjait. Vannak közöttük, akik úgyszólván legendás népi hősök rangjára léptek, de vannak egészen jelentéktelen, dqlgokerülő bűnözők is, akiket a „tisztességes” betyártársadalom kivetett magából és maga is üldözött. Megismerjük a „Bogár-ok” családját, cselekedeteit és sorsát. Aztán a gyalögbetyá- rokat és a kései betyárkodókat, akik már a betyárvilág végét jelentették. A Betyárhistóriák című fejezetben számos érdekes, izgalmas történetet mond el a szerző, Ez a fejezet azért is különlegesen érdekes és értékes, mert csaknem minden történet elmondásakor tudatja velünk az elbeszélő szem- és fültanúk nevét, ezzel hitelesítve a mondanivalót. Külön fejezetben ismerteti a „hatalom emberei-t”, a csendbiztosokat, perzekutorokat. E helyütt állít emléket nagybátyjának, a legendáshírű pandurhad- nagynak: Nagy Czirok Sándornak, aki tekintélyes gazda létére csapott fel „csendlegény”- nek a pusztai csendbiztos mellé. Ez a pandurhadnagy-nagybácsi igen sok hiteles történettel és adalékkal szolgált — közvetve —. a szóban levő könyv anyagához. AZ ÖNKÉNYURALOM éveinek leírása után a betyárvilág felszámolására életre hívott Rá- day-kormánybjztosság középkori jnkvizicios módszereit ismerteti ugyancsak tanúkat idéző alapossággal, hitelességgel. Nagy Czirok László könyve igen becses hozzájárulás a múlt századi betyárvilág hiteles történetének feltárásához. Az ízes. szívhez és jó kedvhez szóló nyelvezeten kívül — mint mondottuk — külön értéke a hitelesség, a romantika szándékos kerülése. A könyv ízléses kivitelezése a Szegedi Nyomda Vállalat dolgozóit dicséri. Balogh József JÜTozza a fiam a számtan*-* könyvet, hogy segítsek. Nagy feleltetések lesznek és ő ezekre meg ezekre nem tud válaszolni. Itt ni, az összefoglaló kérdésekre. Felteszem a szemüvegem: ..Fogalmazd meg, hogyan oszthatunk összeget eav számmal". A hangom tele van szemrehányással: Te, ezt, nem tudod? Szégyeld magad!... Szégyelje js, mert ez tényleg egyszerű. És én tudom hogyan kell osztani összeget, de a precízen fogalmazott szabályt persze már elfelejtettem. Gondolom, ha egy kicsit ráreccsentek a gyerekre, hátha eszébe jut, akkor nekem már csak bólintanom kell hogy: Ügy van! De tudom, mondja a fiam, s már hadarja is: Összeget úgy osztunk egy számmal, hogy az összeg minden taniát osztiuk a számmal... De a következőt, j azt már nem tudom... I Nem? Nem. Felteszem megint a szemüveget. Na lássuk csak: „Magyarázd el, hogyan oszthatunk különbséget egy számmal?” Szóval vem tudod? Nem, mondja angyali nyugalommal a fiam. Hm, hm. Különbséget ugyebár úgy oszthatunk, hogy ott is is elosztjuk mindegyik tagot a számmal. De ez nem elég, mondja, a gyerek, mert a hányadosokat a i'égén ki kell vonni egymásból. Hát akkor mondd hozzá és megvan, csattanok rá. Így Szól a szabály? Igen, így szól a szabály, mondom egy árnyalatnyival bizonytalanabbul. Neked kellene rá emlékezni! \[ em tudom a következőt 1 ' se, ereszti el a füle mellett a szemrehányást, s közben sandán néz rám. Mintha már nem bízna annyira bennem? „Magyarázd el, hogyan oszthatunk szorzatot egy számmal?” Hogyan is? Felrémlik előttem a szorzat. Háromszor öt... Nem, nem rossz a példa, a hárBenkőváriné Mészáros Mariann: Tél. mat meg az ötöt nem lehet semmivel se osztani, legalább is az ötödik osztályban még nem ..; Nézzük csak. A könyvben van egy másik példa: (25x10) :5. Ez már jó. Még talán meg is tudom fogalmazni a szabályt az eddigiek alapján ... Szóval figyelj ide, emelem fel a hangom, ha szorzatot osztunk egy számmal csak az egyik tagot osztjuk el, s azután a. másik tagot megszorozzuk a hányadossal... De úgy is lehet, hogy öszeszorozzuk a két tagot, azután elosztjuk az osztóval. e hogy van a szabály, Mmakneskodik á gyerek. Hiszen éppen ez az. Rogy van a szabály? El tudom mondani, hogyan kell csinálni, de az elég-e? Hátha pontatlan így, másképp áll a tankönyvben, s akkor majd azt mondják a gyereknek az iskolában, hogy ne beszéljen mellé. Elvesztem a türelmemet. Persze, büdös kölyök, mert sose figyelsz oda. Különben legalább azt tudnád, hogy hol lehet megtalálni a szabályt a könyvben. Ö figyelt, tiltakozik, de ezek a szabályok nincsenek benne a könyvben. Dehogy nincsenek, csattanok fel, ne beszélj zöldeket, csak kényelmesebb az apádat nyag- gatni. Na majd én megmutatom neked, hogy igenis ott vannak! Azzal komoran lapozgatni kezdek, a kérdésektől visszafelé. Vastagbetűs alcím: Következtetés. Aha! Következtetés. Erre szükség van didaktikai szempontból, aztán a végén ott lesz a szabály... De nem- így fejeződik be a szakasz: „Egy végben 23 m vászon van.” Tehát mégsem az, csak valami példa. Még előbbre lapozok: Osztás írásban. De itt sincs szabály, csak példák. Rémülten fedezek fel egy bekezdést: „Gyorsabban számolhatsz, ha egyjegyű osztó esetében a maradókot nem írod le, hanem fejben tartod ég úgy számolsz. Végezd el az osztásokat:... 7 325 152:8.” Te jóságos isten! Fejben? Ezt? ötödik általánosban? Én ki tudnám vajon számolni? Már jó ideje tarthatom az ölembe eresztve a könyvet, amikor a gyerek óvatosan kiveszi a kezemből: Itt van a 75. oldalon az egyetlen szabály: összeget úgy osztunk .,. Mondjál megint egy szuszra. Na látod! És a többi? Azt mért nem találod? Széttárja a kezét. MeH nincs. Csak ilyenek vannak (mutatja): „Fogalmazd meg, hogyan oszthatunk különbséget..Ugyanaz, mint az összefoglaló kérdés, de válasz csakugyan nincs. Sehol. A fejezet végéig, 14 oldalon át, egyetlen egy szabály sincs. Csak biztatások, hogy fogalmazzon a gyerek. Szabályt. Hát mi- -ek nézik a fiamat! Zseninek? Tankönyvet ne írjon magának? /VT a idefigyelj, mondom las1 ’ san, nagyon higgadtan, oktatón. Mosf szépen elmész, és tanulsz tovább. Én meg majd megfogalmazom neked írásban a válaszokat... Itt felemelem a hangom; De aztán bevágod ám, szó szerint, mindet. Értetted? Na, sipirc! Elkullog. Én pedig nekiál- lok.., Az am! Ha az olyan egyszerű volna! Nézegetem a példákat, aztán leírom, hogyan kell megoldani. De látom, így elsőre még hosszadalmas, körülményes szabálynak. Húzok belőle, újra fogalmazom, törlpk, átfésülöm. Végül egészen csinosan, okosian fest. így már ott állhatna tán dőlt betűkkel szedve még a tankönyvben is, t/ égre az utolsó kérdés kö- “ vetkezik: „Foglald össze mi a különbség az összeg, a különbség és a szorzat osztása között.” Mi, hogy?!... Megvakarom a fülem. Érzem, hogy a töltőtoll nedves , csíkokat húz rajta ... Végre megértem; Ühüm! Vagyis arról van szó ugyebár, hogy az összes szabályt most egyetlen szabályba kellene összefoglalni. Eeegen ... Na lássuk csak. Fog az menni. Az ötödikes számtan azért még nem fog ki rajtam! ... írom: Az összeg, különbség és szorzat osztása között az a különbség ..hogy összeget úgy osztunk, hogy az összeg minden egyes tagját.,különbséget úgy osztunk, hogy . t, szorzatot... Ez Így nem lesz jó, meredek -a papírra. Egyszerűen csak egymás után írtam a három szabályt (amik mellesleg az első kivételével nem is biztos, hogy jók, mert én kreáltam őket). Itt viszont össze kellene vonni, egybe az egészet, Tömören, sőt eredetien kellene megfogalmazni, hogy a tanár úr álla leessen a meglepetéstől, milyen értelmes fiam van nekem... Habár, ha jól meggondoljuk, a matematika nerp a szellemeskedések tudománya. No jó. Azért megpróbálhatjuk ... Az. tehát a különbség, hogy míg az összegnek és a különbségnek minden egyes tágját elosztom, addig a szorzatnak csak az egyik tagját osztom el... Bravó!... Igen ám, de az ösz- szeg és a különbség osztása között is van különbség, az pedig az, hogy..; az Összegnél a hányadosokat összeadom, a különbségeknél pedig kivonom egymásból ... Így van. De még túlságosan szétfolyó az egész. Nem meghatározásszerű. Különben is már a nyolcadik sort körmö- löm, így túlságosan hosszú, nem lehet megtanulni, egyebekben pedig összevissza hányódnak benne az összeg, különbség, szorzat, tag, hányados szavak, mintha az egész szókincsem ebből az átkozott öt szóból állna!..; Végre félórai kínlódás után letisztázom a végső, a legtömörebb „formulát”. (Még mindig öt sor!) Kedvtelve szemlélem. Hát az kizárt dóiog, hogy ezt a gyerek a saját buta fejéből ösz- sze tudta volna hozni!... De miért nem írták bele abba a tankönyvbe, ha már kérdik, lQvalom fel magam lassacskán. Vagy talán a gyerekeknek maguknak kell majd kitalálniuk a gimnáziumban az integrál- számítást is? Segítség nélkül" Pedagógiai meggondolásból hogy önálló gondolkodási?: szuttyongassák őket? gyszer csak azt látom, hogy a gyerek áll előttem. Rámutat a papírrá: Késs? Diadalt nem érzek, amikor a kezébe gyomom: Itt van, fogd! Átfutja és savanyúan fintorog: Ezt a Hosszút be kell magolni? Nem. mondom. Nem kell. Ha egy kis szerencséd van, nem fogják tőled éppen ezt kérdezni. Mester László E* /
