Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
4. ««fed 1965. december 5. vasárna* Egyidős a századdal Látszólag szűk kis világban él A vendégre acsarkodó házőrző az épület végében megbúvó konyhából csalja elő, ahol főztjével a két unokát várja. Bennünket a szobába tessékel, ahol — szintén az ő buzgólko- dására — ontja melegét a cserépkályha, az asztalon pedig tanuláshoz előkészítve kisiskolás könyvek. Mentegetőzik, hogy egyedül találjuk, s talán ezért mondja: — A vejem még a hivatalban, a lányom pedig éppen az imént indult el az esti egyetem előadására... Sietünk megnyugtatni, hogy ez a látogatás kizárólag neki, Mohó József pártnyugdíjasnak szól, a ma is Kalocsán élő, majdnem hatvan munkásmozgalmi veterán egyikének... Mint fiatal kommunisták jöttünk az idősebbhez, a tapasztaltabbhoz, életéről, sorsáról érdeklődni, s ha lehet: tanulni is... — Hogyan élek? — papírt vesz elő, s mutatja, mennyi a nyugdíja. Ez akkor is elég lenne, ha egyedül volna. De itt vannak még segítőén a gyerekei, azaz a lánya és a veje. . . A magánytól sem kell hát félnie. S ez most nagyon jól eshet, mert az élete nem volt könnyű... — Hatéves voltam, amikor 1906-ban apámra rádőlt a fal egy építkezésen. Az anyám kereső nélkül maradt a gyerekkel. Az ügyvéd azt tanácsolta neki, ne menjen sehova, ne pereskedjen az apám életéért, mert megeshet, hogy még fedél sem év pedig Császártöltésen egy gazda béreseként köszönt rá. 1921-ben újra Pesten kubikol — alkalmi munkán. A sok hányattatás egyedüli haszna, hogy közben rátalál a vele egy elvet valló, s nemcsak gondolkodásra, de tettekre is kész társakra. — Aztán hazatoloncoltak, de kifogtunk a több éves rendőri őrizeten is, mert az együvé tartozók csak egymásra találtak, s terjesztettük a röplapokat, újságokat. Sokszor volt meleg percünk, de a legmelegebb 1933- ban. amikor Hitler uralomra ... tíz rendőr, meg két nyomozó „betévedt”... Holler, Vándor, Fedor, Juhos István elvtársak a Madách utcából — nemcsak egy-egy név csupán, valamennyiükhöz közös emlék fűzi — és sokat, szívesen mesél belőlük, szinte újra átélve a mintegy harminc év előtti eseményeket Közben megérkezik a nagyobbik unoka, tíz-tizenegy éves lehet, szó nélkül leül az asztalhoz könyvei mellé, de csakhamar megfeledkezik róluk. Áhítattal csüng a nagyapa minden szaván — pedig az emlékek most egyre drámaibb fordulatot vesznek. — 1928. Egy februári éjszakán feleségem riadt suttogással ébresztett: — Kelj föl, két smbör ácsorog odakint. — De már zörögtek is. Kurtán parancsoltak: öltözzön, velünk jön! Az Irinyi utcába vittek, majd a Markóba... Nyolc hét vallatás következett. Kommunista szervezkezdéssel gyanúsítottak. De hallgattam. Később tudtam meg: nem hiába, százhetvenünket fogtak be akkor, közitük Holler Mihályt is... jutása után egy kis gyűlésfélét hívtunk össze, és tíz rendőr meg két nyomozó „betévedt”. A papírokat még volt időnk becsúsztatni a falba rakott spar- helt hasítékába és előkerült az összejövetel célját leplező kártya is... ' Ezt valahogy megúsztak, de utána, májusban, becitáltak a rendőrségre, s vagy huszonnyolcunkat három napon át ütöttek, vallattak. Eredménytelenül, mert senki nem „köpött” — s megint szabadon kellett engedniök... A felszabadulás után alapító tagja volt a helyi kommunista pártnak, dolgozott út- és vasútépítésen, párttitkár volt a vendéglátóipari vállalatnál, 1955 júniusában onnan ment nyugdíjba. S bár ma 65 éves, életének, gondolatainak nem szabnak határt a Hunyadi utca 84. számú ház falai. A szomszédban a községi pártszervezet székháza. Szinte mindennapos látogató itt, s gyakran keresi fel azt a tizenkét elvtársat is, aki pártbizalmijának választotta. ., Á közös kárára NAGYSZABÁSÚ bűnügyben hozott ítéletet a napokban a kecskeméti járásbíróság egyik büntetőtanácsa. Érthetetlen, hogy az ügy vádlottjai még ma is vezető állásban dolgoznak annak ellenére, hogy a társadalmi tulajdonit érintő szinte valamennyi bűncselekményt elkövették, a bíróság megállapította bűnösségüket és elítélte őket. A nagy jövedelemmel rendelkező tettesek arra vetemedtek hogy rendszeresen és leplezetlenül fosztogassák a közösség vagyonát: öt évvel ezelőtt került a városföldi Hunyadi Termelőszövetkezetbe. naint főkönyvelő Bende Imre, Kecskemét, Rákóczi út 21. szám alatti lakos. Ugyanekkor lett a közös gazdaság elnöke Nagy Károly, kecskeméti (Csongrádi út 21.) lakos. Igen jól megértették egymást. No, nem a gazdaság fejlesztésében, gyarapításában (ottlétük idején fokozatosan romlott a tsz), hanem a különféle jogtalan pénzszerzési lehetőségek kihasználásban. Az ügyészség vádiratában ezt olvashatjuk Ben- déről: „Egész működését a ha- rácsolás jellemezte. Minden alkalmat megragadott a pénz szerzésére, ennek érdekében a társadalmi tulajdont sem kímélte. .. Nagy Károly minden tekintetben összefonódott Kendével.” Bende Imre. mint a tsz főkönyvelője például megtette, hogy amikor 1961-ben az Állatforgalmi Vállalattól két darab süldőkocát hozott el —szerződéses alapon — szaporításra, az egyiket meghizlalta, eladta a tsz-nek. ugyanakkor az Állami Biztosítónak azt jelentette, hogy az állat elhullott. Kártérítésként 1400 forintott vett fel. Ezt nem volt nehéz megtennie, hiszen ő állította ki a jelentést az elhullásról. Volt azonban másik ehhez hasonló eset is. Egy, az állatorvosnak adott sertést is mint „elhullást” jelentették a biztosítónak és kártérítésként 1862 forintot vettek fel. EGY ALKALOMMAL Bende és Nagy 8—8 sertést vásároltak saját részükre. Ezeket a tsz falkájában hizlalták. döntő mértékben a közös gazdaság ... péntek délelőtt tízkor leálltunk a munkával. marad a fejünk fölött. Beletörődött, de hogy megélhessünk, már kilencéves koromban dolgozni kellett — meséli. — S a mozgalommal való első találkozás? — 1918 februárjában a solt- vadkerti kereskedők pinceépítéséhez kubikosokat toboroztak. A fizetségbe a kenyér is benne volt. De két hónap után éppen ez okozta az elégedetlenséget. Merthogy kezdetben szép fehér volt, aztán a legrosszabb minőségű, fekete kenyeret süttették nekünk. Sztrájkot szerveztünk. Mire a gazda jött a gyorssal, péntek délelőtt tízkor leálltunk a munkával. Nehéz vita volt, de megérte: este fél hétkor már megérkezett az ehető, jóízű kenyér a péktől... De azután nem sokáig volt maradása Vadkerten a társai érdekében is szót emelő fiatal kubikosnak. A következő év a Margitszigeten, az ezt követő Elérkezett a december. s itt álltam meg- fürüdve (november 30-án végeztem tudniillik általános tisztálkodást: esküszöm, még fejet is mostam) Egyszóval, itt álltam, a legteljesebb tanácstalanságban: mihez is fogok majd 31 teljes napon 744 hosszú órán át? Az utolsó pillanatban jött a mentő ötlet. A nyáron az Ángyom padlásán nagytakarítás közben rábukkantam a Közhasznú Honi Vezérre, amelyet az 1835. esztendőre adtak ki Pesten, a Hatvani utcában. Ez a hézagpótló írásmü — mint neve is mutatja — vezérelni kívánja a honfiakat ügyes-bajos dolgaikban, az élet rögös útjain. Egy percig sem kételkedtem benne, hogy számomra is hasznos tanácsokkal szolgál. s nem leszek majd kénytelen a decembert malmozva, esetleg körmöt rágva tengetni. Valóban figyelemre méltó vezérfonalat kaptam .,karácson haHassnos munkaién' decemberre vára" Tétlenkedésre már az első napokban sincs semmi ok, hiszen a kalendárium szerint „a gazda marhahizlalással, s pálinkafőzéssel tölti idejét”. Az előbbit még csak megoldom valahogyan —- ha jókora nehézség árán is — a másodikemeleti lakásban... A pálinkafőzés érdekében most kívánok interveniálni a pénzügyőrségnél, bár úgy hallom, nem sok sikerre számíthatok. De haladjunk tovább. Vezérünk szerint 4-én „hunyor virágzik, ordít a farkas4' Megnyugtató, hogy tél- víz idején sem kell virág nélkül maradnom. Azóta minden kiszállásom alkalmával tűvé teszem a megyét legalább egy szál hunyorért. Csak tudnám mi az és hol található. A farkasórditásl, azt hiszem, ezúttal mellőzhetjük. Hatodikára már biztos a program: megfogadom a vezéri tanácsot. mely szerint ,,casinók s kávéházak megtelnek”. Másnapra, sajnos, favágást ír elő majd így szól az ukáz: „Nyálakat a fás kertekből elijeszteni.” Elhatároztam, hogy puskám nem lévén, tapsikolni és hujjogatni fogok e tevékenységem közepette. Egy hétre rá nehéz dolgom lesz: juhaklot kell óvnom a förgetegtől. E célból most folytatok tárgyalásokat egy tsz-szel. Annál is inkább, mert néhány nap múlva „a4 nagy hasú barmokat jól kell tartani”. A hét vége ismét a szórakozásé leend: „Szánkázz és vigyázva csúszkálj a jégen” — „mulatságos estvék a rokkánál”. Az oldalági rokonok most hajku- rásznalc egy rokkát számomra. Szóljon, aki tud valahol. Huszonharmadikán már ünnepi készülődés: „a konyhán sok dolog’’. — Tudom, krumplipucolás, mosogatás, ecettera.) „Sok a mákos kalács.” (Ezek szerint a bejgli — évszázados népbetegség!) Szilveszter elé még egy-két „szánkázó és csúszkáló nap” van beiktatva, majd mellbevág a komor intés: „Minden csak múlandó." No. ez az év is jól végződik! De ilyen életunt hangulatban mégsem zárhatom az esztendőt. Felütöm hát a 96. oldalt, ahol „Magyar lant” címmel „a költők szellemvirágiból" található füzér, nevezetesen románcok, himnuszok. bor-, pipadalok ... Választásom a férfias hangvételű Vadászdalra esik Szerencsére, kotta is van hozzá mellékelve. Szilveszter éjszakáján ne csodálkozzon hát senki, ha a Puskin utcát vidám danám imigyen ven majd fel: „Lármaktirt ropogva hív. Vadra törni hah! mi kéj! ...Róka, medve hő he hő Holla! hajsza! holla hő!” — jóba — takarmányával, s ilv r iádon több tízezer forinttal károsították meg a termelőszövetkezetet. Ezzel azonban még nem ért véget az „akció”, mert a főkönyvelő és az elnök a sertéseket — amikor egyenként meghaladták a 100 kilót, a tsz- en keresztül az Állatforgalmi Vállalatnak adták el. Így a szerződéses hizlaltatás előnyeit — bár a sertések már a tsz tulajdonát képezték — a saját javukra érvényesítették, több ezer forint kárt okozva a tsz- nek. A KÖZÖS ÜGYLETEK azonban tovább folytatódtak. Fát adtak el és a pénzt zsebre tették. Nagy Károly például nagy mennyiségű fa kitermelésére utasította a tsz-gazdákat, bár a tanácstól sokkal kevesebb kivágásra kaptak engedélyt. Ezenkívül a bíróság orgazdaságban is bűnösnek találta az elnököt. O is részese volt ugyanis annak az „ügyletnek”, amelynek során Bende 1750 liter — bűn- cselekmény útján szerzett — gázolajat adott ed a ts'-r.’k. Közel 13 ezer forint kárt c óztak ilyen módon. TÖBB MINT két évv ezelőtt , 1963. január 1-én. likőr a városföldi Hunyadi er- melőszövetkezet megszűnt ende a lászlófalvi Kos-, th k lett a főkönyvelője. N? > i- roly pedig a lajosmizsei \ ös Csillaghoz került elnöknek. Bende új munkahelyén is jó partnert talált Zoboki László tsz-elnök személyében. Ketten elhatározták, hogy egy segédüzemet létesítenek, amely csak formailag papíron működik a közös gazdaságban. A munkát Éliás Ferenc üzletszerző közreműködésével Nemes Árpád budapesti kisiparos vállalta ed, akinek a fővárosban csupán gyűszű és hullámcsat gyártására volt engedélye. Zoboki és Bende azonban fényes alátéteket és úgynevezett sajtolt csavaranyákat készíttetett vele és azt részben a Szerelvényértékesítő Vállalatnak adták él, mint a tsz-ben levő elfekvő készletet, részben pedig — amikor már „felvirágzott” az üzlet — megrendelésre dolgoztak. Ezáltal összesen 303 ezer forint jogtalan haszonhoz jutott a közös gazdaság. Maga Nemes pedig közel 100 ezer forint tiszta haszonnal dolgozott, EZEK UTÁN, úgy gondoljuk, teljes mértékben jogos, ha megismételjük a kérdést: Miért vannak ezek az emberek még ma is termelőszövetkezetek élén? Mi a biztosíték arra, hogy a jövőben nem ugyanígy cselekednek, és van-e az ilyen vezetőnek erkölcsi alapja a tagság irányítására? Emellett az ottlétük gazdaságilag, és politikailag egyaránt káros. a járásbíróság Bende Imrét a társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés. jogtalan elsajátítás, bűnpártolás és üzletszerű üzérkedés miatt kétévi szabadság- vesztésre ítélte és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Nagy Károlyt egyévi szabadságvesztéssel sújtották, azonban a büntetése végrehajtási kegyelem alá esett. Nemes Árpád nyolc hónapot kapott, az üzletszerű üzérkedésben kifejtett bűnsegédi tevékenységéért. Zoboki Lászlót és Éliás Ferencet hasonló bűntettért 10, illetve 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Kötelezte a vádlottakat az eddigiek során felmerült bűnüv«'i költségek megtérítésére, a kártérítési eljárást pedig a későbbiekben folytatja le a polgári bíróság. A fenti ítélet nem jogerős, mert vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. Gál Sándor
