Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
1965. december 5. vasárnap S. oldal Cukorrépából 310 mázsa A karbamidos öntözés haszna Várakozáson felüli eredménynyel járt a dunavecsei járás közös gazdaságaiban az idén végzett öntözés és karbamidos iombtrágyázás. Az apostagi Duna Tsz 130 holdas tábláján mindeddig példa nélkül álló hozamot — 310 mázsás átlagot — Morzsolás naponta Naponta felzúg a morzsológép a íelsőszentiváni Vörös Október Tsz majorságában, hiszen kell a sze- í mestakarmány az állatállomány ré- j szere. A gép kiszolgálásához négy- j öt emberre van szükség. Reggeltől estig jár a masina, s alig morzsol le többet az állomány egy napi szükségleténél. Egy hét alatt éppen annyi tartalékot képezhetnek, amennyi szűken-szépen elegendő ahhoz, hogy vasárnap ne kelljen bekapcsolni a motort. Miért nem vesznek nagyobb mór- i zsológépet? — kérdezhetnénk. Nos, | a válasz korántsem egyszerű. A j GM—670-es jelzésű nagy teljesítmé- j nyű gépet már két évvel ezelőtt j megrendelték. Ezzel a masinával j egy nap alatt az egész heti szűk- j ségletet le lehet morzsolni. Le lehetne... Hogy eddig még nem érkezett meg, annak korántsem a megyei AGROKER Vállalat az oka. Ebben az évben mindössze 11 nagy kapa" citású gép leszállítására kapott ígéretet a vállalat, noha az igény ennek a többszöröse. Ám a il-bth fas csak négy érkezett meg eddig. Gyártásával — nyilvánvalóan mellékes feladatként — a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat foglalkozik. Ez a tény akkor kerül furcsa megvilágításba, ha tudjuk, hogy a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár által előállított kis teljesítményű morzsolóból többnyire állandóan van raktáron, sőt, ebből pótkeretet Is kapott az AGROKER. Valahol és valahogyan jó lenne összehangolni a választékot az igényekkel. Es változtatni azon a groteszk helyzeten, miszerint mezőgazdasági gépiparunk kisüzemi gépek gyártásával foglalkozik, ugyanakkor egy javítóműhely kapott megbízatást a nagyüzemi méretű gépek előállítására. A felsőszentiváni példa mutatja, mekkora sikerrel... —ni —el. értek el cukorrépából. Az ipari növényt a karbamid 4—5 százalékos oldatával öntözték, több ízben. Mintegy 700 forint volt a többletráfordítás, ezzel szemben az átlagtermés 200 mázsás . tervéhez képest 5000 forint kö- ' rüli volt a többletbevétel. Ha- ' . sonló termésnövekedést értek el ! az öntözött takarmányrépából ■ ! és silókukoricából. Az utóbbi- l ból 60 mázsával termett több a ' ' tervezettnél. Az öntözővizet nagyban meghálálta a szalkszentmártoni Hunyadi Tsz másodvetésű őszi fe- , jeskáposztája is. Holdanként majdnem 150 mázsa volt az átlagtermés. A cukorrépa átlaga itt is megközelítette a 300 má- j zsát. Fények a szerelőcsarnokban „Madártávlatból” már ismerem a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár szerelőcsarnokát Nemrégiben riportot készítettem az egyik futódaru vezetőjével és amíg az apró üveg- I fülkében utazgattunk a tető plan'-ba kerültek az emberek is. * A szénszállító szalag 127 méter hosszú acélvázát az üzem egyik legfiatalabb, szocialista címért küzdő brigádja építi. A A karbamidos oldattal nemcsak a Duna mentén, de a gyengébb talajú szikesen is meghökkentő eredményeket értek eL A kunszentmikiósi Űj Élet Tsz cukorrépája egyszeri öntözés után 270 mázsás átlaggal fizetett. Ilyen átlagtermésre még nem volt példa Kun szén tmikloson. Jövőre a járás területén mintegy ezer holddal növekszik az öntözhető terület azáltal, hogy bekapcsolható lesz a Kiskunsági Cntözőcsatoma eddig elkészült szakasza, továbbá a tassi Petőfi Tsz 210 holdján készül el a föld alatti esőztető be- dezés. Ezzel összesen 8000 holdat részesíthetnek mesterséges csapadékban a járás közös gazdaságai. Az idei sikerektől ösztönözve a járás öntözési szaktanácsadói a karbamidos levéltrágyázás elterjesztésén munkálkodnak. Ezt a módszert valamennyi növényféleség hozamnövelése céljából alkalmazzák, amelyek nem érzékenyek a perzselésre. Ily módon karbamidos öntözésben részesítik a cukorrépát, a fűszer- paprikát, a káposztaféléket, a szőlőiskolákat, továbbá — a gyomirtó vegyszer oldatába keverve — a gabonaféléket is. Az acélváz lovasat alatt, elgyönyörködtem a munka lent nyüzsgő forgatagában. Lassan kibontakoztak előttem a több száz munkásból, gépből álló bonyolult mechanizmus törvényszerűségei is: megfigyelhettem az anyagok, félkésztermékek lassú áramlásának irányát, az egyes munkafolyamatokban részt vevő brigádok tevékenységi körét. E nézőpontból azonban csak a nagy összefüggések feltérképezésére nyílt lehetőségem, magukról a munkásokról mindössze a szerszám fölé hajló hátak képe maradt bennem. Innen, a munka szintjéről nézve, másik arcát ismerhetem meg a műhelynek. Valódi nagyságukban bukkannak elém az épülő berendezések és „premier legfiatalabb jelző itt kétszeresen is indokolt, hiszen a munkacsapat átlagos életkora alig haladja meg a 20 évet és mindössze két hónappal ezelőtt határozták el, hogy bekapcsolódnak a brigádversenybe. Sebők Pista, a munkacsapat szőke hajú vezetője éppen tanácskozik „vezérkarával”. A gyei, akkor rájön, hogy a mozdulatok kimért pontosságát, sok év alatt kialakult állandó ritmusát vélte az imént kényelmességnek. Mosolyog, amikor erről kérdezem. — Csak az kapkod, aki a beszélgetéssel, cigarettázgalássál töltött időt akarja pótolni, vagy aki most kezdi a szakmát. — oktat. Aztán tekintete ismét a sebesen pörgő fúróra tapad, ami kunkori forgácsokat köpve, egyre mélyebben rágja magát az acélba. • Mint egy hatalmas ementháli, olyan az ezernyi lyukkal szaggatott hőcserélő berendezés. Seres Mihály és Sipka József kalapácsütései alatt lassan helyreigazodik az imént fölillesztett nyakrész. Nemcsak nehéz, hanem nagy figyelmet is igényel ez a munka. Mint ők mondják; érzéssel kell fogni a kalapács nyelét, mint a dobosnak a dobverőt, mert az acél engedelmesen reagál minden ütésre. A mennyezetig visszhangzik az anyag kemény csengése, amikor lecsapnak a pörölyök, de az ütések szabályos ritmusa mégis szinte zenévé formálja a zengő hangot. Ha a helyére tapad a nyak, jöhet a „kozmetika”, ami alatt itt természetesen nem kisasszo- nyos simogatást, hanem szikrát ontó köszörülést kell érteni. * A csarnok egyik sarkában találkozom Hajba Ottó igazgatóval. Néhány műszaki és tapasztalt szakmunkás társaságában fejcsóválva vizsgálgatja a Bán- hidai Erőmű részére készülő szénszállító berendezés néhány alkatrészét. Tjevtia aviitön {like víz — Csinálj erről egy kefét... Két példányban. Durchsuszolja ki. — Tertia ariston félkövérből. — Rámolj le arról a hajóról! A még járatlan olvasónak eláruljuk: a kecskeméti nyomdában hallhatnának ilyen varázsszavakat. Nem ennyit, tengernyit! Egyik a munka egy mozzanatára vonatkozik, a másik betűfajtát jelöl, a harmadik munkaeszközzel kapcsolatos. Ha van szakma, amely bővelkedik „titokzatos” szakkifejezésekben, a nyomdászat az. Mondhatni, szükségszerűség, az egyik legnívósabb iparág természete hozza ezt magával. Nemzetközi nyelv ez. Az újságot, könyvet, folyóiratot, az emberi szellem termékeinek közvetítőit — a világ minden sarkában azonos szakelvek, tárgyi adottságok szerint állítják elő. Ez az a szakma. amelynél a szellemi és fizikai munka legszebb összhangja érvényesül. A kettő nem választható el egymástól. Vaii abban valami izgalmas ünnepélyesség, amikor például a nyomdász és újságíró hozzákezd a lap végső formájának megalkotásához. Együtt. Most is készül egy időszaki újság. Az ólomba öntött cikkek, klisék most még spontán széthelyezett seregéhez csinos, kékköpenyes kislány lép. Hatos Magdolna kéziszedő szakmunkás. Mellette öszes hajú mestere. A komoly, határozott arcélű nyomdászlány önkéntelen, nyugtalan kézmozdulatot tesz, mielőtt a hajót — egy, laikus szemmel vastepsihez hasonló munkaeszközt — megfogja. Látszik. izgatott, de csak úgy, ahogyan új vállalkozás előtt szokott az ember, — Jaj, Miska bácsi, életemben először tördelek ... — Nem lesz semmi baj, meglátod — mosolyog Sebők Mihály, aki 1928 óta egyfolytában dolgozik Kecskeméten, a nyomdászatban. Volt már műszaki vezetője, főmérnöke a vállalatnak, s nyolc éve tanítja is a nyomdaipari tanulókat. Magdi is a keze alatt nőtt szakmunkássá. Ismeri emberét. Biztatóan teszi kezét a vállára, s barátságosan indítja az első önálló tördelésre. — Ma még egy kicsit az én eszemmel. a te kezeddel dolgozol. Mire harmadszor csinálod, magabiztos leszel.., No. most támaszd így ide a hajót. Aztán vigyázva ráemeled a szedést. Az újságíró elvtárs a tükör alapján megmondja, hova kéri az oldalba. Hatos Magdolna tördelni kezd. Perceken belül olyan összhangban tevékenykedik a három ember, hogy már eszében sincs senkinek az első próbatételen meditálni. A nyomdai munkának, lapelöállításnak is megvan a maga sajátos ritmusa. Érdekes, nemegyszer gyors ötletet, s mindannyiszor szép- és arány- erzéket kívánó folyamat ez. Sebők Mihály félszeme a tanítványon, de közben nyugodtan, halkan el-elejt róla egy-két mondatot. Komoly, szolid, tisztelettudó kislány. Már az iskolában is a legjobbak közé tartozott. Gyakorlatban is. Kisfiúsán huncut szemű, szelíd arcú fiatalember áll meg a mester mellett. — Miska bácsi, hadd segítsek ma itt. Tetszik tudni... — hízeleg mosolyogva — vizsgázni fogok. — Jól van. De tanulj ám még hétfőig, amennyit csak tudsz. Nem kíméllek ám téged sem a vizsgán. — Tanulok, tanulok, Miska bácsi. Már készen is egy óldal! — ugrik a betördelt ólomújság- lapért. Viszem, lehúzom. Hány példányban, újságíró elvtárs? Benedek Iván azóta felszabadult, ő is kéziszedő szakmunkás. Hatos Magdolna — természetesen egy kis segítés mellett még — sikeresen tördelt be egymaga tizenhat oldalas lapot. Az idősebb mester közvetlen, könnyed módszerrel egyengeti az ifjúmunkások útját a szép szakma elsajátításában. Hogy hivatástudat, mély szakmaszeretet él a nyomdászban, bizonyítja az is: az egész család, felesége, fia, lánya a nyomdaipar jó szakembere. Mindany- nyian itt dolgoznak. Becsülik őket! És szeretik őt, Miska bácsit a munkatársai, tanítványai. Jeles tagja a nyomdászok nagy családjának. A fúrógép mestere; szalag lepedőnyi műszaki rajzát állják körül a fiatalok és olyan elmélyült figyelemmel hallgat- j ják vezetőjük magyarázatát, | ahogy talán — még nem is j olyan régen — az iskolatábla előtt figyelték a tanár magya- j rázatát. Egyik-másik svájcisapka alól j kis híján „beatles”-i hosszúságú haj kandikál elő. A fiúk szor- t galma és hozzáértése azonban : már felnőtt, komoly szakmun- ! káshoz illő. Ha nem így lenne, nem is bízhatták volna kezükre ezt a fontos exportmunkát. * Kocsis László az idősebb korosztályhoz tartozik. Idestova 15 éve dolgozik az üzemben és az egyik legjobb fúrógépkezelőként tartják nyilván. Ezt igazolja egyébként a Kiváló dolgozó cím is, amit nemrégiben nyert el. Élvezet nézni, ahogy dolgozik. Látszólag kényelmesen, sietség nélkül illeszti fel az anyagot, cseréli a fúrót, állítja be a vízsugarat, a lámpát, és indítja újra a masinát. Ha azonban elidőz egy kicsit az ember gépe mellett és alaposabban odafi— Hibás volt az anyag és ez csak a megmunkálás során derült ki. Kezdhetjük elölről a munkát és még azt sem tudjuk, hogyan szerzünk majd anyagot hozzá — magyarázza, és amit foga közt dörmögve hozzáfűz a panaszhoz, az nem éppen elismerés az alapanyaggyártó vállalat részére. — December végéig azért mindenképpen be kell fejeznünk ezt a munkát is. Nem maradhatunk adósak akkor sem, ha nem rajtunk múlott a késedelem — zárja le végül a rövid tanácskozást. A nagycsarnokban idén 271 millió forint értékű — zömmel vegyipari — berendezés készült és ennek csaknem a fele külföldi megrendelésre. Eddig sikerült határidőre eleget tenni minden szerződésnek, és amire a legbüszkébbek a Félegyházi Veg>,pari Gépgyár vezetői, a tavasszal nyereségrészesedést is fizetnek dolgozóinak. Nem sokat ugyan, de több év után először. B. D.
