Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
elöaes TM áté .«os traktoros, n6s, családos, huszonkilenc éves, ül a „M akkf i Lkó”-ban, előtte bor, pohár, s cigaretta- végektől füstölgő hamutartó, s mellette szék koppan. Felállott Kárász Pista, jó barátja és traktoros társa. — Ott a vége, ahol elhagyjuk, János — mondja. — Ne menj még. Legalább ezzel az egy üveggel még — aaondja emez riadozva. — Nem kell nekem több, ha úgy folyik se, mint a Tisza. János, nem jössz? Máté János úgy érzi, hogy milyen nagyon jó lenne menni, otthon lenni, pillanatra szinte hallja a kanálcsörgést, amint felesége teríti az asztalt a vacsorához, s hallja kicsi lánykája gögicsélését, de aztán egyszeriben úgy' eltűnik minden, mint mikor a seregély felröppen az égaljon. Gyötrelmesen fáj, hogy nem tud ő innen elmenni! Egyszerűen nem tud! Rettenetesen félelmes érzés, mintha minden ereje lábain keresztül folyna le, le a padlón keresztül a földbe! Aztán csak tompa, siket zsongást érez, az ajtónyitást hallja, majd azt. hogy csattog amodább a billiárdgolyó. — János megint bekurjantott — mondja egy fiatalember és fekvő keze fejének két ujja közt egyengeti s húzza, taszítja, megint húzza a dákót. Egyszóval a golyót célozgatja. — Be. Mindjárt kezdi megint, a... verset... — ezt a másik ember mondja. Aki úgy áll padlóra állított dákójával, mintha régi világban élne, és valamilyen fejedelem mellett, vagy föúr mellett testőr volna. — Hiszen... most jött haza az elvonókúráról a minap — mondja amaz és csatt. A dákó lendül, a golyó pattan, és a fiatalember úgy egyengeti a derekát képzeletben, mint ahogyan a golyót szeretné, hogy tegyen. — Eh. Kutyából nem lesz szalonna. — S most emez lép oldalt, s a golyókat nézd, mégpedig úgy. hogy a fejét lesüti, s tekintete úgy néz kajánul, haránt. De inkább alarit. 4 z asszony, született Vígh Rózsika derűs, csak néha kissé borongós hangulattal töltötte a napot. A kicsije még csak öthónapos, pompás, szép kicsi ígéret még csupán, mint nem annyira gyermek. Ó, ez a csöppség. Hogy mennyire is nem lehet azt megmondani, hogy ki ez. mi ez, a létezésnek ezerszer, milliószor felfokozott értelme, célja, szépsége... a másik gyermek már elmúlt másfél éves, ha a gyönyörűséget lehet fokozni, akkor ez az. Ez a szintén kicsi lányka. De micsoda rettenetes nagy ára van a két szép gyermeknek, hát miért? Miért az elvonókúrák, a borok, a hülyeséggel határos versek és nóták és dalok, hát nincsen semmi, de semmi segítség? Hát hiába fogná meg az egész életre az ura kezét? Na, de ez csak néha bukkant fel benne, hiszen ma nincsen fizetés, és ráadásul péntek van! De aztán hét óra: és nincs. Majd nyolc óra, kilenc óra, tíz óra, és: most sincs. — Édes gyermekem, jobb lenne, ha utána néznél — mondja az anyósa. De most is, mint mindannyiszor, könnyes a szeme és szégyenkezik. Mintha ő is felelős lenne azért, amiért olyan lett a fia, amilyen. Négy fia van, meg három lánya, és a fiúk, de a lányok nagyja is, mára beléáradtak a zajló élet legtetejébe, micsoda okos, értelmes gyermekek és ez az egy... s már zokog is. — Jó. De vigyázzon édesmama a kicsi Rózsikéra is... — s egy tekintet a kicsire, másik tekintet a másikra, s harmadik tekintet az, hogy hol is van a ruha, amit felvegyen... Mert öltözni, azt tud. Bármilyen igénytelen kis ruhát is vészén fel, úgy áll rajta, mintha valamilyen ünnepségre készülődne. Nem arról van szó, hogy szép ez a fiatalasszony, mivel szép a szeme, arca, szája, dehogy erről van szó. Egyszerűen csak... pompás, dús, termékeny életről van szó. Nem az asszony szép itt, még csak nem is az Anya, hanem az Anyaság. Valahogyan olyanformán érzi, ha ránéz egy idősebb, már csak a bölcsességek özönében élő ember, hogy... tucatnyi ilyen asszony és méltó párak mellett hamarosan megkezdődne egy kihalt égitest benépesülése is... Na, de most megyen a ragyogó, fénylő csil- lagözön alatt a „Makkfilkó”-ba, V i Saobó Mb ü Alig lézengenek már itten né- hányan, inkább mint ülnek, csak a dákó csattogtatja a bil- liárdgolyókat változatlanul. — Csakhogy nem az esteli két ember játszik, hanem másik két ember. Na, de hát ez így van. Vendégek, napok, italok, percek megint és megint kicserélődnek, csak az ó életepárja ül itten változatlanul és hirtelen abbahagyta a rögtönzött nótát, s szinte ijedten bomlik széjjel benne egy gyermekkorában tanult véreiké, s felbukkan zama- ta, íze: „An-tán-tínusz Szá-raka-tínusz, i’r Szá-riká-tiká .. Á Ele-bele-bam-busz.. .* — Gyere haza, édes — hallja most kedvesen, suttogva. — Mindjárt, mindjárt... — akadozik és kezét megfogja, le akarja ültetni maga mellé. — Nem mindjárt, hanem azonnal gyere! — Mondom, hogy... még egy kicsit... — s most követelőn ijesztőn érzi, hogy az iménti Án-tán-tínusz-szal egyáltalán nincsen elintézve ma esti mondanivalója. — Ha nem jössz, hát itt egyen meg a fene! — s már megyen is az ajtóhoz. — Rózsika! — kiált utána emez csaknem sírva. — Nahát akkor... — S az ajtó előtt megáll. Várja az ura közeledését, de elébe nyújtja a kezét, fél, hogy elesik. 4 csillagok fénye langyosít- ja meg az éjszakát, a Hold alig süt, mintha ebben az ingyen-fényességben szégyellné magát. Mintha azt mondaná, hogy égjetek, ragyogjatok, majd egyszer én következek, de csak akkor, amikor ti sehol se lesz-, tek. Lehetett úgy tizenkét óra; vagy esetleg félegy, amikor a Rózsi anyósa, férjének az édesanyja bejön a nagyobbik szobából és suttogva mondja: — Hallod? Kelj fel azonnal* mert... János fent mászkál a háztetőn... brühühühü... —sir. Mintha minden eddigi kilobbant fájdalomért sírna. Rózsi felül, s riadtan nyújtja oldalvást a kezét, mintha üres lenne az egész világ. Olyan annyira puszta és rideg az ágy az övé mellett. Szaporán pislog valameddig, nézi, hogy az éjszaka milyen nagyon benéz az ablakon. Aztán leszáll hirtelen pongyolát ölt fel. és hol a papucs, ahá! Itt van a papucs és álló, ki az udvarra. Megáll a két asszony az udvar közepén, néznek fel a háztetőre, hallják, hogy az após is közeledik ide, (reszket az ina) és a vaslapát van nála. Íme, ezt látják: János a gerinctől jó ölnyire négykézláb, meg ahogy tud, mászik a cserépen elfelé, néha egy kicsit megcsúszik, de tovább kapaszkodik. Nincs más rajta, mint a csíkos pizsama- nadrág. És a haja olyan borzas, mintha készakarva összezilálta volna. — Jancsi! Gyere le, kedves! — mondja Rózsika és megborzong. Rémülten néz erre is, ar, ra is, fogalma sincs, hogy hol “^mászhatott feL — Gyere le kedves! — mondja hangosabban. •Anyósa felzokog mellette, apósa a lapátnyélre támaszkodik és káromkodik veszettül, kitartón, fodorkorpára. Ellenben János most már elkezd körbeforog- ni, szóval. handarikázni. Egyszer a feje van lefelé, egyszer a lába, majd csak úgy, oldalvást. — Gyere le, mert... ha én felmegyek, hát lerúglak onnan! — mndja csaknem kiáltva Rózsi, ő nem tudja, de síró anyósa hallja, hogy vacog a foga. — Bárcsak megdögölnél, hogy... ne csinálj nekem több gyötrelmet... — mondja az após nagyon elérzékenyedve. — Jancsi! Ha nem jössz le azonnal, úgy itt hagylak, hogy soha nem látsz többet! —< kiáltja Rózsi. Valami csörögve csúszik lefelé, tán egy eltört tetőcserép, tán zsebéből a zsebkés, vagy cigarettatárca, az alacsonyabb és laposabb tornác fedelén mintha lassított volna, aztán lehuppant János. Szembe fordul a halo- vány Holddal, lábát kinyújtja két tenyerét a tetőnek veti. pillanatig úgy néz. Aztán hirtelen megcsúszik, mintha úgy akarta volna, csúszik, csúszik, aztán vége. Nincs tovább. Itt van, megvan, próbál felülni az udvar földjén. — Szerencsétlen... drága nagy fi jam... — sír az anyja és hóna alá nyúl, felülteti. S az csak ül. Mintha még most is aludna. — Szerencsétlen? Meg drága nagy fijam? De a bor, meg az elvonókúra, meg az a sok hülyeség. .. vagy észre térsz, vagy... itt eszen meg a fene! — s valami vigasztaló kell a számára, ha az urát az ital elszakítja tőle, neki mi marad? A két szép gyermeke, meg az idei négyezer, a takarékban. De mi lesz, ha nem lesz majd férje? Most azt is érzi, amit még soha, hogy ő olyan asszony, akinek számára nemcsak a hites férj jelenti a gyermekét, hanem az élet teljessége, valója, szépsége, álma... — Állsz fel azonnal, te... te szemét! — s pofozza erről is, arról is, vadul. — Miért... bántanak éngem? — zokog fel János, és úgy nézi kedves asszonyát, s édesanyját, apját, mint a tébolyult. Mintha minden megivott bor tocsogó lenne a két talpa alatt, mintha minden költött rigmus hullana rá, mint a zápor és a sok eléneBicskei betlehem EMLÉK l eterftetttlnk két sátorlapot a szalmás ponyván, aztán jó nagyot nyújtózva, (ehér pokrócunk alatt vártuk, hogy Jöjjön el a virradUt, % Karom alatt a szalma zizegett s a béke lengett a fészer felett, ahol megszálltunk, fáradt katonák: általkocsizva sok falut, tanyát. Egy pisszenés se volt. A hangtalan estében szinte láttam önmagam: A lábaimnál — ö, hogy ropogott! — lovaink ették még az abrakot. Csak ők dobogtak. Lehelletüket éreztem szinte a fejem felett. S aludtam volna, olyan boldogan, mint kisgyerek, ha ünnep-este van, de mint Jézus, a szűk betlehemi Jászolban, kezdtem én is érteni s érezni, hogy még sokat szenvedek. — £s föl-föl nyögve néztem az eget. Jobbágy Károly A munka vérkeringésében De jó is benned élni, lüktető keringés, sodródni véled együtt, drága nép, és tudni azt: átgondolt terv, körültekintés számítja már ki cseppjeid helyét Ha jő a műszak perce, mint a vérerekben gyalog, biciklin, szét az utakon vonul a nép, ezernyi, hullámzó seregben, busszal, vonattal, száz kis motoron. Ha kél napunk, a fény s a nép közös dagálya duzzadva ömlik, árad szerteszét, a munka indul akkor gyárkürtök szavára, s akár a kórus, zeng ezernyi gép. Vagy délután, ha összecsap apály dagállyal, és egymást váltva rendben elhalad, tudom, hogy benn a forrva zúgó gyárban a gépcsoport símán tovább szalad. Csak csepp vagyok, csak egy e forgó áramlásban s oly jól esik kopogni gépemen, sort sorra róni télben avagy forró nyárban, , és tudni: végre megleltem a helyem. Csuka Zoltán VELED EQÉSZ Veled egész a táj, nélküled lényegtelen minden lényegem: kedvem, vágyam, álmom, énekem. Veled egész a táj, az éjek, nappalok és őszülő estek, ha már a fények mind elestek. Veled egész a táj, ha szemed teli van fénnyel, hogy kicsordul, s nem törnek rám árnyékok, orvul. Veled egész a táj, ha ének rezdül meg néha még a számon, s szemem igézi tünde álom. Veled egész a táj, a felhő, mosoly, öröm és bánat benne, érzéseim sok végtelenje. Veled egész a táj, az élet, botlás, remény, harmat a zöldön, minden szőkeség égen, földön. Nagy Istók István kelt dal nem lenne más, mint kakaskukorékolás. valóban, kakas kukoré- kol. Itt is, a szomszédban is, odább is, az egész faluban felharsan a kakaskukorékolás. Az első ezen az éjszakán? Vagy a második, harmadik? Nem lehet tudni. De mindezt egy szempillantás ezredrésze alatt érzi inkább, mint gondolja Máté János, s még azt is tudja hirtelen és határozottan, hogy egy rendes kakas pontosan hetvenhétszer kukorékol minden éjfél utáni éjszakán. Pontosan hetvenhétszer. Kezdi úgy kettőkor, félkettőkor, s végezi, amikor már fent van a nap... S mintha 6 is ezt siratná, csak ül és zokog. — Miért bántanak, miért bántanak __ — Hogy miért, te... te állat! Két gyermeke van, családja van, rendes fizetése van és iszik, mint az őrült! Nesze! Igyál! — s pofozza tovább irgalom nélkül. — De hiszen... De hiszen... — makog és elkapja felesége elfáradt kezét és csókolja, fúl- dokolva. — Nem iszok többé, nem iszok... S most már az asszonyka sir, zokog, de olyan gyötrelmesen, hogy szinte beléjajdul az ég. Az após a lapátot emelgeti, hogy vajon a fiát hátba csapja, vagy ne csapja, s az anyós a kezét tördelgeti és hangtalanul sír, s mintha a föld mélye sírna. Brasó Jíhwk Muflia gtá*.
