Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

„Nyurga alak, széles kalappal... Henry Büttner jeles német karikaturista A Német Demokrati­kus Köztársaság lapjai­nak egyik legnépszerűbb munkatársa már évek óta Henry Büttner, aki­váló karikaturista. Egy kis faluban él. az 5000 telket számláló Witt- ■ensdorfban. néhány ki- o méterré Kari Marx stadttól. Életének egyet- sn hosszú útját 1945 ja­guárjában tette meg, mikor egyenruhát ház­ak 17 esztendős alakjá- a, s fegyvert nyomtak ) kezébe (még kezelni ?m tudta), hogy Ham­burg környékén feltar­tóztassa a szövetségeseik előrenyomulását. , Innen sok-sok hetes gyaloglás után érkezett haza. Egész életében nem járt többször Berlinben, mint három-négyszer —, amikor már elkerülhe­tetlenül fel kellett ke­resnie azokat a szerkesz­tőségeket és kiadóhiva­talokat. amelyeiknek dol­gozott. Egyébként pos­tán küldi be munkáit. A legtöbb szerkesztő, no­ha évek óta együtt dol­goznak, még sohasem lát­ta. Olvasóinak milliói kö­zül, akik naponta ne­vetnek rajzain, alig né- hányan ismerik szemé­lyes«!. Tíz évvel ezelőtt Bütt­ner maga sem tudta, hogy humorista. Kari Marx Stadt egyik nagy áruházának reklámgra- fikusaként dolgozott, árcédulákat írt és pla­kátokat rajzolt. Egyik rajzát közölte az NDK népszerű szatirikus he­tilapja, az Eulenspiegel: ez volt Büttner belépő­je. első lépése a hírnév felé. Azóta küldi rajzait az újságoknak. Általá­ban reggel kilenctől dé­lig rajzol, naponta há­rom karikatúrát készít évek óta. Rajzait azonnal fel le­het ismerni, ha véletle­nül nincs is ott a mo­nogramja, annyira egyé­niek, jellegzetesek. Úgy­szólván soha nem ír szö­veget, képaláírást kari­katúráihoz. Főalakja egy hosszú, nyurga alak, szé­les karimájú kalappal a fején: német kispolgár, áld mindent a legtelje­sebb komolysággal csi­nál. még a szemmellát- hatóan értelmetlent és a különöst is. Olyan csa­ládi körben él, amely­ben a felesége az igazi úr a háznál- A módsze­resség, a rend a legjel­lemzőbb tulajdonságai. Az az ember, aki egy a falon függő rajzos út­mutató alapján köti be a cipőfűzőjét, aki sze­mét, fülét, orrát egy má­sik. ugyancsak a falra függesztett rajz szerint mossa meg, aki úgy uta­zik el szabadságra, hogy előzőleg megbízza a szo­balányt: mindennap tép- je le a naptárról az el­múlt napokat, aki hi­vatali főnökként órával a kezében várja a „fáj- ront” pillanatát, hogy a már régen az ablak­hoz csődült személyzet­nek akkor adja ki a pa­rancsot a redőnyök le­húzására. Rendes, házias ember: szenet‘hoz fel á pincéből, s a felhordás­nál a legfelső' lépcsőfo­kon „Isten hozott” fel­iratot talál, amelyet a felesége ragasztott ki. Ha látogatóba megv magával viszi a saját dí­ványát, ha borítékot akar leragasztani, nyel­vét a vízvezietékcső alatt nedvesíti meg. Olyan holmikat visz be a hi­vatalába — egy mell­tartót, például —, ame­lyeket az ágyában talált, s leemeli a kalapját, ha a főnök szobája előtt halad el. Ütcai baleset­nél. összeütközéskor el­görbült kocsijának egyik -ülését kiemeli, s a jegyzőkönyvet felvevő rendőrnek kínálja oda, hogy kényelmesebbé te­gye az életét... A berlini Eulenspiegel kiadó közreadta Bütt­ner rajzainak gyűjtemé­nyeit. A legutóbbi kö­tetének Scherzo curioso a címe. A zened életből vett címmel Büttner egy régi gyermekkori váí gyának is emléket állí­tott: operaénekes akart lenni. Ez az álma nem valósult meg: Henry Büttnemek „nincs’' hangja... (Panorama)

Next

/
Thumbnails
Contents